A torkolatsebességgel felénk haladó gőzhenger | Heti Feledy

Sziasztok! Köszönjük, hogy ennyien eljöttetek a Heti Feledy Klubba! Remek kérdésekkel és felvetésekkel érkeztetek, nekem is bőven maradt min töprengenem utána. Találkozunk legközelebb!

Közép-európai fókusz

A cseh választás kapcsán kiváló vendégeimmel szinte mindent elmondtunk a több mint négy órás adásfolyamban, most kiemelem Nektek azokat a pontokat, amelyek a legfontosabbak és helyenként áthallásosak. A cseh választás egyértelmű és saját rekordját is megdöntő győztese Andrej Babiš ANO pártja, amely 80 helyet szerzett a 200 fős alsóházban, 8 képviselővel növelve négy évvel korábbi eredményét.

Andrej Babiš az 1990-es évek elején, a rendszerváltás utáni privatizációs hullámot meglovagolva vált Csehország egyik leggazdagabb emberévé, egy import-export céget ismeretlen svájci forrásokból megszerezve – ami erősen emlékeztet a magyar impex-birodalom intranszparenciájára. Az Agrofert nevű vállalatcsoport vezetőjeként vált ismertté, ez mára az egyik legnagyobb cseh mezőgazdasági, élelmiszeripari és vegyipari konszern, hazánkban is jelen van.

Botrányokban nincs hiány: Babišt többször vádolták azzal, hogy vállalatai jogosulatlanul jutottak európai uniós támogatásokhoz, illetve hogy kormányzati döntései befolyásolhatják saját üzleti érdekeit. Babišt megvádolták azzal is, hogy a kommunista időszakban együttműködött a csehszlovák titkosszolgálattal (StB), amit ő tagad (és bíróságon sem sikerült bebizonyítani). Vállalatcsoportja 2013-ban jelentős médiavállalatokat vásárolt fel, ami újabb vitákhoz vezetett a sajtószabadság és a politikai befolyás kérdésében. A francia riviérán vásárolt chateau-járól nem is beszélve, amely kipottyant a nyilvánosság elé a Panama Papers botrányban.

Babiš a Trump-féle vörös baseball sapkában, Magyar Péterhez hasonló vidékre vonatozással és kisméretű gyűlésekkel – nem tömegrendezvényekkel – kampányolt, elsősorban a megélhetés, lakhatás és egészségügy témáival. Bár ellenfelei oroszpártisággal vádolják – ami jóval kevésbé áll meg rá, mint például Patrióta társára, a magyar miniszterelnökre –, ez a szavazóit nem riasztotta el. A kép még sokkal több árnyalatot tartalmaz Csehországban a közpolitika intézményesített módon szétvált erőközpontjai miatt, mint Magyarországon.

• A posztszovjet cseh alkotmány ügyesen fragmentálja a hatalmat: egyrészt teret ad a többpártrendszernek és nincs a-győztes-mindent-visz elv, ráadásul kétkamarás a törvényhozás, és a Szenátusban Babišéknak mindössze 13 szenátora ül, koalíciós társai nincsenek ott.

  
  

• A közvetlenül választott elnök egy NATO-héja: Petr Pavel Babiš céges összeférhetetlenségét és a kívánatos Nyugat-orientációját is nagyítóval fogja ellenőrizni, ahogy azt fordított politikai helyzetben a balos-oroszpárti Zeman tette a jobbos kormánykoalícióval. Ez a mai magyar fékek és ellensúlyok rendszeréhez képest egy sokkal jobb állapotban lévő jogállamot hoz ki.

  
  

• Babiš előző ciklusában és most a választáson már láthatóan ügyesen kannibalizálta saját két támogató pártjának szavazótáborát, nem szólva arról, hogy a cseh kommunisták és szocdemek közös pártja be sem jutott a parlamentbe, nem kis részben épp a Babišra átszavazó bal-balszél miatt. Tehát Babiš a saját mozgásterének növelésére törekszik elsősorban, a szélsőjobbos Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) messze alulteljesített a várakozásokhoz képest, mindössze 15 helyet szerezve, veszítve az előző ciklushoz képest is.

• A Václav Klaus mellényzsebéből kibújt, „autó, szén, korona” hármassal kampányoló konzervatív autóspárt bejutott ugyan, de csak 13 helyet szereztek. Így csak az egyik támogató párttal nincs meg a 101 fős többsége Babišnak, ehelyett mindkettővel egyeztethet.

Kétharmad nélkül is van élet

Várhatóan először egy kisebbségi kormánnyal próbálkozhat meg a választás győztese. Ez felmérhetetlen különbség a kétharmados magyar sorozathoz képest. Babis pozíciója tehát jobban hasonlít Ficóéhoz, aki szintén két, politikailag nehezen kordában tartható koalíciós partner kegyeivel játszva tartja fenn hatalmát Pozsonyban.

• A baloldal eltűnt a szocialista–szocdem–kommunista vonalon. A liberálisok egyes városi köreit a Kalózpárt 18 hellyel hozta, nagyon sikeresen az előző választáshoz képest; illetve a kormányzati SPOLU koalíció egyik tagja, a TOP09 fedi le ezt a konzervatív–liberális kört, és ezzel vége is a listának. Az európai trendek tehát tökéletesen ott vannak a cseh közéletben, mégse eredményezik egy szélsőséges párt abszolút uralmát, mint ami a félelem vagy éppen valóság az észak-atlanti demokráciák némelyikében.

  
  

• A politikaprofesszor Petr Fiala és kormánya tankönyvi megtakarításpártiságának is köszönhető, hogy a cseh államadósság a fele (!) a magyarnak: alig 40%-on áll a mutató. Mondjuk ebbe bele is buktak, mert a csehek meg várták az állami közbeavatkozást. Megintcsak felfoghatatlanul nagy különbség ez a hazai helyzethez képest: a németekhez hasonlóan, most, amikor a szükség tényleg nagy, megmaradt a fiskális mozgásterük, hogy akár növeljék a költéseket. Ezt Babiš majd a választói csoportjai felé meg is fogja tenni a várakozások szerint.

Az ukránok már fizetnek

Végül térjünk ki az Ukrajnával kapcsolatos cseh narratívákra, mert ez a téma sem a magyar tálalásban került elő. A kampányban ugyan szó volt róla, de messze nem uralta ez az ügy a cseh választók gondolkodását, még ha a kormányzati SPOLU részéről igyekeztek is erre terelni a vitát.

• Annak ellenére sem kötötte le jobban a kelleténél a cseheket a téma, hogy az ország per fő alapon a legnagyobb befogadó az egész EU-ban! 581 ezer ukrán él az országban a saját belügyi statisztikájuk szerint, akikből a 2025-ös adatok alapján mindössze 86 ezer fő (!) folyamodott humanitárius segélyért, körülbelül felük diplomás, kétharmaduk pedig dolgozik, többet befizetve a cseh államkasszába már évek óta, mint amennyit az közvetlenül kifizet segélyek formájában. Ez a mutató 2025 első felében 3 milliárdos többletet termelt a költségvetésnek a munkaügyi miniszter számításai szerint. Egy 2024-ben felvett közvélemény-kutatás szerint a többség hosszú távon szeretne maradni az országban, az integráció a céljuk.

  
  

• Magyarországon az UNHCR szerint 64 ezer ukrán menekült él. Nyilván nem ezért vagy ennek ellenére, de az orosz–ukrán tengely a magyar belpolitika egyik legélesebb törésvonala, ami inkább azt demonstrálja, hogy a magyar választók már könnyebben mozgathatóak be virtuális csataterekbe, míg a cseh választók minden oldalon inkább a hétköznapi bajaikról akarnak beszélni a jelöltekkel.

Patrióták egymás közt

Tény, hogy a Patrióták európai csoportja ezzel Orbán Viktor mellé immár Babišt is fel tudja majd mutatni az európai tanácsülések során, de egy olyan üzletemberről lesz szó, akinek bevételei EU-s tagállamokból származnak javarészt, nem ideologikus kritikus alkat, hanem pragmatikus megközelítésű, ráadásul a csehek örömmel húzzák be az uniós forrásokat, a fegyveriparuk is fejlett és számít a friss pénzekre.

Minden alt-right kicsit más?

Itt tehát kirajzolódik a monogarchikus-ideologikus magyar politikai elit közötti különbség a cseh pragmatikus-fragmentált elittel szemben, és egyébként a lengyel ideologikus és üzletileg messze pluralisztikus elittel is kontrasztban. Jarosław Kaczyński antikommunista, egyházi tanításokat törvénybe ültető agendája egész más vonalon fut akár mint Orbáné, hiszen a lengyel politikus ideológiailag elkötelezett és következetes, azt is meglépte, ami kevésbé népszerű. Orbán ugyan kommunikációs okokból kőkeményen megy a drag queenek ellen, de közben az abortuszpolitika lengyel irányú szigorítása Magyarországon nem vetődhet fel, holott narratívában ugyanolyan erős a kereszténység-vonal. A cseh választók regionális széttartása, a többpártrendszer szélesedése és Babiš személyes érdekeltsége az európai üzleteiben pedig más határokat sejtet nála, mint a kelettel üzletelő magyar politikai elit esetében.

Keleti vs nyugati megállók

E fent fejtegetett kontraszt kapcsán erős kép, hogy a Mandiner kiküldte az MCC diplomáciai iskolájának vezetőjét, Kiss Rajmundot a moszkvai atomhétre tudósítani, ahol közben kis békepárti bejelentkezések keretében egyébként az orosz sereg nagyságáról is értekezett. Ez aligha fog előfordulni Babišhoz köthető agytrösztök esetében, amelyek aligha a cseh állami olajvállalat profitjából futnának.

• Putyin egy múlt heti eseményen beállt Orbán mögé, egy hangos nyilatkozattal biztatva a Fideszre való szavazásra. Nem ismeretlen ez az orosz elnöktől, biztatja a szatellitpártjait szerte Európában, ezzel is növelve a törésvonalakat és demonstrálva, hogy van befolyása. Ez keveseket lepett meg, de egy Orbán–Magyar üzenetváltásra jó volt.

Hamász vs Izrael

Október 7-én két éve, hogy a Hamász megindította a terrortámadását Izrael ellen. Gondos előkészítésként elaltatták az izraeli éberséget azzal is, hogy lelkesnek mutatkoztak a gazdasági kooperációban, több gázai dolgozott Izraelben napi ingázóként, mint azelőtt bármikor. Bár a gázai palesztinoknak ez sokkal jobb helyzetet teremtett, mint az azóta lefolyt két év háború, a Hamász és szponzorai ezt csupán álcának használták, hogy megindíthassák a terrortámadást. Eredetileg több szolidaritási akcióra számítottak a Hezbollah és egyéb társszponzorált szervezetek részéről, ez kisebb intenzitással valósult meg. A terrortámadás eredményeképpen a mai napig legalább 50 túsz még valahol gázai területen található, feltehetőleg kevesebb mint a fele lehet életben. A gázai civil áldozatok és likvidált Hamász-milicisták száma több tízezerben mérhető, ezeket még a Hamász saját statisztikája sem választja szét, nem véletlenül.

• Azóta az Izrael történetében legradikálisabb koalíció kormányzása és Benjamin Netanjahu személyes előremenekülése mellett egy szokatlanul asszertív katonai műveletsorozat gyengítette meg az ország regionális ellenségeit: a Hezbollah Libanonban, a hútik Jemenben és még az iráni rezsim is kapott ütéseket.

  
  

• Ezzel az USA által támogatott izraeli dominancia sokat erősödött a Közel-Keleten, immár annyit, hogy a szunnita öböl menti monarchiák elkezdték ezt beárazni az egyéb katonai együttműködéseikbe.
  

• Katar az USA-val kötött védelmi megállapodást, a szaúdiak Pakisztánnal, az irániak tovább közeledtek Kínához és az oroszokhoz, míg Szíriában egy török–amerikai támogatású exterrorista alakíthatott új kormányzatot.

• A múlt heti washingtoni békejavaslat arról szólt, hogy a Hamász teljes fegyverletétele és a túszok elengedése mellett kivonul a gázai kormányzásból, meghagyják a palesztin államiság nyitott kérdését, cserébe Izrael a humanitárius segélyek visszaengedését, a terület egyes részeiről való kivonulást és a bombázások beszüntetését vállalhatná. 

  
  

• Izrael nem állt le egyelőre a harci műveletekkel, a Hamász gázai vezetése sem nagyon akarja elfogadni saját szerepének felszámolását, erre leginkább a katari és egyéb „száműzetésben” (inkább: fényűzetésben) élő emigráns politikai Hamász-terrorvezetők hajlanak, akiket nyilván a helyi arab politikusok is aktívabban tudnak nyomasztani.

  
  

• Netanjahunak marad még elég ellenfele a régióban, és költségvetési szempontból se jönne rosszul egy kis szufla az országnak, ha a gázai rendfenntartásba valóban nemzetközi erők kapcsolódnának be. Nem szólva arról, hogy a PTSD már megjelent a frontról hazatérő izraeliek közt. Ugyanakkor a stratégiai kommunikációs csatát Izrael nem tudja már Bibivel megnyerni, ez ügyben egy alternatív izraeli kormányzat tud majd csak hitelesen lépéseket tenni.

Párizsi forgószínpad

A francia ötödik köztársaság legrövidebb hivatali idejű miniszterelnökét adta Sébastien Lecornu, amikor hétfőn lemondott megbízatásáról, alig valamivel a kabinettagjai kihirdetését követően. A tavalyi háromosztatú, többség nélküli parlamenti választás óta bukdácsol a francia kormányzat. Míg a macronisták nem akarnak kompromisszumokat kötni a baloldallal, ill. a Le Pen-féle Nemzeti Tömörüléssel, enélkül egyelőre működő új költségvetése sincs az országnak.

• Felmerül, hogy beelőzve a németeket, létrejöhet-e egy koalíció Le Pen és a Republikánusok közt; utóbbi a néppárti konzervatívokat jelenti, és lehet, hogy a kormányozhatóság érdekében ez a közeledés be is tud indulni, bár először pártszakadáshoz vezethet. Amíg ezek nem tisztázódnak, marad a maszatolás.

Jó sok külpolitikailag releváns kontenttel készültünk az elmúlt héten: a cseh választás bőséges kitárgyalása mellett a Birodalom legújabb részében Pap Szilárd kollégámmal az amerikai jogállamiság leépítéséről és ennek európai mintázatáról beszélgettünk (köszönjük kérdéseiteket!), de Maja Kados izraeli nagykövettel és Angela Merkel exkancellárral is készült interjú.

A MAGA-gőzhenger

Továbbra is képes a Trump-adminisztráció arra a kommunikációs varázslatra, hogy torkolattűz-sebességgel tolja a MAGA-gőzhengert keresztül-kasul az országon. Immár nemcsak James Comey egykori oroszvizsgálat-párti FBI igazgatót fogta perbe Trump ügyészsége, hanem az egyébként az első ciklusában általa kinevezett Christopher Wright igazgatót is ezzel fenyegeti.

• Épül a MAGA-ellenes tüntetői csoportok jogi ellehetlenítése. Az Antifa-csoportok terroristává nyilvánítása immár elnöki rendeletbe került, több republikánus felvetette azt is, hogy a woke vonalat szélsőséges ideológiai fenyegetésnek kellene tekinteni.

  
  

• Időközben kiderült, hogy Trump határvédelmi vezetője, Tom Homan embere tavaly effektív 50 ezer dolláros megvesztegetést fogadott el azért, hogy közbeszerzésekben kedvezzen valakinek. Kiderült, hogy ez fedett FBI-nyomozók akciója volt. A választások után viszont az egész eljárást elkaszálták, hiába a bizonyítékok. Tehát míg Trump ellenségeinél házkutatások, jogi eljárások, anyagi ellehetetlenítés zajlik, addig barátait kimenti a slamasztikából. Jogállamiság nix.

A következő héten megnézzük, hogy a Von der Leyen elleni bizalmatlansági indítványok után milyen a brüsszeli hangulat. 

Jó megkülönböztetést (discernment!), Botond