Békevédők hétvégéje | Heti Feledy

Sziasztok! Ugye Ti is meglepődtök, hogy még mindig feljebb lehet kapcsolni a hírcentrifugát? A múlt heti hírlevél óta visszavonult Gyurcsány Ferenc, de hallottunk több verziót az őszödi beszédre, megválasztották az új pápát és jó pár deal a horizontra került Trump körül. Engedjünk magunkra néhányat a kedvező geopolitikai fordulatokból, használjuk ki ezt a kivételes hetet! 🙂

Békefuvallat

A jó hírekkel kezdve: egyrészt Kína és az USA megegyezett az őrült vámtételek 90 napos felfüggesztéséről, ez biztosan egy ígéretes első lépés ahhoz, hogy tartósabb megállapodást is kössenek. Trump remekül kihasználhatja a 90 napot a kínai szövetségesek irányában is, vagyis az orosz–iráni frontokon: ha lebegtetet egy nagy megállapodást, az óvatosságra inti a kisebb tagjait az „ellenállás tengelyének”, amelyre a hírlevélben R-CINK néven hivatkozunk (Oroszország, Kína, Irán és Észak-Korea).

• A britekkel megszületett az első kereskedelmi megállapodás, és talán úgy tűnik, hogy Scott Bessent kezében kicsit stabilabban haladnak most a dolgok, Muskból is jelentősen kevesebbet kapunk, úgyhogy van esély pár kiszámíthatóbb hétre.

• Szintén kedvező fordulat, hogy a hétvégén Pakisztán és India tűzszünetet kötött. India számára belpolitikailag már így is bőven hasznosítható a konfliktus, mivel erre építhet hosszú hónapokig a Modi-féle muszlimellenes propaganda. Pakisztáni részről pedig világossá vált, hogy egy nagyobb háborúhoz nincs elég tartalék az országban, még ha az akarat pár szereplőnél talán meg is lett volna. (Azt egy jóval korábbi hírlevélben részleteztem, hogy a szovjet típusú pakisztáni gyárak hogyan ontják a lőszert Ukrajnába, de alig hagyva valamit az országban). 

A négyek és Zelenszkij éppen Trumppal telefonál kihangosítva

Forrás: Merz/X [ https://x.com/bundeskanzler/status/1921213506143023554 ]

Végre egy európai lóugrás

A legközelebbi békeoffenzíva az orosz győzelem napi ünnepséggel párhuzamosan megrendezett kijevi találkozón ütött be. A weimari hármak – Macron, Merz és Tusk – illetve a brit kormányfő négyen látogatták meg Zelenszkijt, és ezúttal nem üres kézzel jöttek. 30 napos tűzszüneti ultimátumot adtak Oroszországnak, amely alatt Zelenszkij tárgyalásokat akar.

• Az ukrán elnök csütörtökön talán tényleg elmegy Isztambulba, ahol elvileg Putyin várná, ám egyelőre bizonytalan, hogy leülnek-e közvetlenül a felek, és ha igen, milyen felállásban. A közvetlen tárgyalások lehetősége nagy áttörést jelent, hiszen a konfliktus kitörése óta csak közvetítésekkel ment a dolog. A Kreml eddig az elutasítást építi a kommunikációban, tehát saját kezdeményezéséből hátrálhat ki.

• A legszebb az egészben, hogy Trumpot felhívta Macron Kijevből, és elvileg az USA is beszállt teljes súlyával a mostani ultimátum mögé: ez alapján tehát szankciók jöhetnek, ha nincs eredmény. Amennyiben Putyin és csapata kitáncolna ebből a kezdeményezésből is – és ezzel mellesleg a Patrióta béketábor számára lassan megmagyarázhatatlan ellentétek alakulnának ki az érvelésben arról, hogy pontosan ki akadályozza a békét –, erre az esetre gyors fegyverszállításokat, energetikai és bankrendszert ostorozó szankciókat ígérnek, egyelőre közösen az amerikaiakkal.

• Ez azt jelenti, hogy Macron és Starmer sármoffenzívája hozott eredményeket, Trumpot be tudták szuszakolni a nyugati NATO-érdekek mögé, és kérdés, hogy Putyin ezt mennyire tekinti majd tartós fenyegetésnek (azaz elhiszi-e, hogy újra összeállt a nyugat), és mennyire féltené az országot az új szankcióktól. Ez utóbbiban az OPEC+ által lenyomott olajár legalább annyira fontos tényező lesz, mint az esetleges új megszorítási kísérletek.

• Trumpék nyomása, hogy Ukrajna veszteségeket is elfogadjon, realisztikusabbá teheti a tárgyalásokat, viszont úgy tűnik, ami Kijev irányába sikerült Washingtonból, az pont Moszkva irányába fordítva sült el: nem tettek semmilyen kompromisszumkészségre utaló jelet Trump 100+ napja alatt.

• Follow-up. A győzelmi díszszemlén Moszkvában Hszi elnök és további több mint 20 állami vezető tette tiszteletét, az EU- és NATO-tagállamok közül egyedül Robert Fico döntött úgy, hogy választói miatt megéri neki a kaland. Ne felejtsük el, hogy a Smer-szavazók közel 90%-a oroszpárti. Még arra is jutott ideje, hogy Kaja Kallas külügyi főképviselőnek írjon egy kioktató levelet (ld. lent). Végül Vucic is lemondta inkább António Costa belgrádi látogatását péntekre, és helyette elment Moszkvába, úgyhogy mindketten felgyógyultak betegségükből, hogy Putyin és Hszi mögé állhassanak.

• Sötétség. A Bizottság múlt kedden beindította a jogi keretek előkészítését ahhoz, hogy a teljes orosz gáz-, olaj- és uránleválasztás lehetséges legyen. Magyarország komoly gondban lehet, ha ez végigmegy. M. Szabó István, a Szabad Európa korábbi energetikai újságírója szedte össze a paksi kihívásokat (és itt is).

  
  

• Újra úton. Merz friss német kancellárként négy vizittel indított: Párizs, Varsó, Brüsszel és Kijev sorrendben. Párizsban megerősítették a francia–német együttműködést, és bejelentették egy közös védelmi és biztonsági tanács létrehozását. Ez annyiban külön érdekes, hogy Párizs a weimari hármak másik tagjával, a lengyelekkel is aláírt egy hasonló együttműködést, tehát három kontinentális ország – jelentős haderővel – egyre szorosabbra fűzi szövetségét. Fontos gesztus az elnökválasztási kampányban lévő Tusk felé is, hogy a német kancellár Varsóval tervezett második körben.

Robert Fico levele Kaja Kallasnak

Forrás: Fico/X [ https://x.com/RobertFicoSVK/status/1920873213438873638 ]

Szent Péter trónja

XIV. Leó pápa megválasztása alig két napnyi konklávé után kiváló eredmény a Vatikán részéről: egy amerikai állampolgár, aki a legkevésbé amerikai. A bíborosi kiválasztásért felelős dikasztérium (vatikáni minisztérium kb. megfelelője) vezetője, Ferenc pápa közeli embere, és nemrég még az X-en szólt be J.D. Vance-nek. Leó a szinodalitás és a kirekesztettekkel való szolidaritás útján vezetheti majd tovább az egyházat.

• Világosan fogalmazott korábbi megszólalása során, amikor imperialista inváziónak titulálta az orosz agressziót Ukrajna ellen.

• Érdekes és jogos, hogy a mesterséges intelligenciát nevezte meg, mint az emberiség egyik legfőbb kihívását, hogy ez a bolygó népességét vajon hogyan tudja majd szolgálni.

• Leó a Szent Ágoston tanítására épülő augusztiniánus rendekből került ki, ahogy egykor Luther Márton is. Magyarországon az ágostoni koldulórendeket II. József felszámolta, ma nincs jelenlétük. 

• A Prevost felügyelete alatt zajlott bíborosi megújulás – tehát a pápaválasztó testület frissítése – olyannyira felszámolta az európai dominanciát, hogy a múlt heti konklávén mindössze az elektorok 40%-a származott az öreg kontinensről. A Partizán pápaválasztó műsorát itt találjátok. 

Si est vita, non est ita

A magyar vidéken befutott kémbotrányok kapcsán viszont engedjétek meg, hogy vindikáljam a múlt heti hírlevél magyar szekcióját: pontosan a kivégzett nemzetpolitika tetemén lehetett csak elmondani a tihanyi beszédet Simion támogatásáról, és ebben a kontextusban lesz érthető az ukrán–magyar kémbotrány. Elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor a magyar miniszterelnök nemzetközi tervei és Patrióta építkezése nem kompatibilis a hagyományos magyar külpolitika három fő prioritásának egyikével sem: sem az intézményes (!) transzatlanti kapcsolattal, sem az EU-integráció előmozdításával, sem pedig a határon túli magyarok érdekeinek védelmével. Ez nem hiba a rendszerben, ez a természetes velejárója egy blokkosodó magyar világpolitikai építkezésnek.

• A Blokk. A Dodik–Fico–Vucic–Simion fémjelezte közép-európai vonalat kiegészíthetjük: Walter Rosenkranz, a neonáci és egyben FPÖ-s osztrák házelnökkel való kölcsönös látogatással; a Budapesten bujkáló, körözés alatt álló volt lengyel miniszterhelyettessel; az alkotmányos rendre veszélyesnek nyilvánított AfD vezetőjével, Alice Weidellel. A putyinista Salvini gyűlésén való megjelenéstől a Minszkbe való utazgatásokon át jutottunk el oda, hogy legutóbb Hszi Belgrádban és Budapesten állt meg, Szergej Lavrov pedig a magyar külügyminisztert tünteti ki a háború alatt. Mi ez, ha nem blokkosodás? Patrióta blokk, nemzetközi mozgástér, ez egy értelmezhető stratégia Orbán részéről, és nem is sikertelen.

• Az építkezés nem hiábavaló. Többek közt Le Pen és a spanyol Vox párt segítségével a harmadik legnagyobb EP-frakciót alkotják ma a Patrióták. A magyar tapasztalatot igyekeznek exportálni, hol több, hol kevesebb (lengyel PiS támogatása) sikerrel.

• Politikailag zavaró a magyar tervekben a Giorgia Meloni által dominált ECR csoport, amely a Patrióták és a Néppárt között helyezkedik el a politikai skálán, és amelybe a Fideszt végül Meloni nem vette fel, annak ellenére, hogy a lengyel Jog és Igazságosság támogatta volna ezt. Ezért az ECR-ből mind a román AUR-t, mind a lengyel PiS-t szívesen kiénekelné Orbán, felrobbantva Meloni alternatív-radikális, de mégis sokkal domesztikáltabb, legalább papíron ukránpárti platformját.

• Többek közt ennek az építkezésnek esik áldozatul a nemzetpolitika, az RMDSZ, az erdélyi magyarok éppen: a Tihanyban elmondott Simion-pártoló beszéd nem hiba, hanem a törekvések iránya, hiszen azóta azt is megtudtuk, hogy a Euronews értesülései szerint az AUR és a Fidesz kampánycsapatai is kapcsolatban lehetnek egymással. Az új világrendre fogadó orbáni külpolitika sokkal tranzakcionalistább, már nem fér bele a régi nemzetpolitika.

  
  

Mi ennek a veszélye?

Egyértelműen az, hogy Orbán sem lesz örökké hatalmon, az általa segített erők pedig elszabadulhatnak, több módon. Egy poszt-Fico Szlovákiában jöhet a szélsőjobb, Simion önállósíthatja magát a győzelem után és fittyet hányhat a korábbi mentorára; az FPÖ sem fog kesztyűs kézzel bánni a bevándorló magyarokkal (értsd: ingázókkal és áttelepültekkel). A kisantant réme újra valóság lehet egy meggyengült Magyarország számára, ahol részben az orbáni politika által segített, a mesterükön esetleg túlnövő, őt túlélő rezsimek még tovább mennek a nacionalizmusban. A másik, enyhébb esetben csak „melonizálódnak”, vagyis más okokból engedik el a Patrióta-vonalat, és inkább szövetkeznek kevésbé látványosan a mainstream erőkkel is.

Minden bilaterális kapcsolatra külön érvrendszere van a Bem-rakpartnak, ezek ugyanakkor nem mindig kompatibilisek. Szijjártó és a hivatalos válaszok szerint nem engedheti meg Budapest, hogy ne legyen jóban a következő román államfővel. Érdekes, a következő német kancellárral tudatosan rontották meg a Weidel-meghívással a kapcsolatot, ahogy Von der Leyennel is valahogy meg lehet engedni, hogy rossz legyen, és Bidennel sem volt érdemes törekedni a jó kapcsolatra.

• Hogy a felvidéki magyaroknak vagy a vajdaságiaknak valóban jobb-e az élete a radikális-populista szövetségben álló vezetők miatt, erről legalábbis megoszlanak a vélemények, itt van a 444-ről Bede kolléga véleménye, ill. jól összefoglalta Ablonczy Bálint „hátba rúgott erdélyi magyarokról” cikkében, Kiss Tamás pedig a Telex elemzésében szólalt meg (és a hétvégi élő választási közvetítés során is vendégem lesz!).

Ukránok elleni hírszerző művelet

Ebbe a sorba illeszkedik a kém-ügy. Aki kíváncsi a részletekre, egyfelől Rácz András posztjából kaphat képet, másrészt Buda Péter interjújából. A fenti mintázat érvényes: a kárpátaljai magyarok két kormány kegyei között a kemény földre zuhannak.

• Bár hivatalosan éppen a kisebbségi törvények miatt feszült be a Kijev–Budapest viszony még a háború előtt, azért ezt bőven felülírta a több bucsázás, oroszpárti megnyilvánulás és a fegyverszállítások kizárása, a sok diplomáciai akadályozás. Nem a megegyezést, hanem a konfliktust kerestük.

• A valóságban a kisebbségi jogvédelem egy ürüggyé vált a magyar diplomácia kezében, a nagyobb létszámú lengyel és moldáv ukrajnai kisebbséget saját országaik inkább fegyverrel védték, nem Kijev hátráltatásával.

• Ha a friss Weimar+britek+USA koalíció Putyint tényleg asztalhoz tudja kényszeríteni, és a kémbotrány ráég a kapcsolatokra Magyarország és Ukrajna között, akkor egy komoly méretű és fegyverzetű ellenfelet szereztünk a régióban. 

• A legvalószínűbb, hogy a kapcsolatok süllyedése nem áll meg a mostani botránnyal: könnyen előfordulhat, hogy a magyar oldal még eszkalálja a dolgot, ahogy az is, hogy az ukránoknak vagy néhány harsányan oroszellenes NATO-tagállamnak van még bekészítve pár sztorija. Mindez az éleződő kampányidőszakban, nem lesz szép. Dezső András összefoglalója erről az irányról itt.