Nem Merz-ték megválasztani | Heti Feledy

Sziasztok!

2024-et a választások évének hívtuk, mivel többek közt India, mint legnépesebb demokrácia, az USA, illetve egész Európa (EP-választások) az urnákhoz járult. A trend az volt, hogy sok esetben a poszt-covid gazdasági kihívások miatt a hatalmon lévő pártokat dobták ki a szavazók. Idén eddig úgy tűnik, hogy kileng a szavazói inga: van, ahol a világban uralkodó káosz miatt a stabilitás iránti igény növekedett és nem akartak kormányt váltani, máshol pedig protesthullám söpör. Öt választást bevártam Nektek a mai hírlevéllel, most tegyük meg e kört, mert tanulságos!

1. A brit önkormányzati választásokon a Nigel Farage-féle Reform UK párt május 1-jén a helyek 41%-át söpörte be, 677 önkormányzati képviselővel, míg a toryk mindössze 319-et, a kormányzó Munkáspárt pedig 99-et. A Reform UK eközben 10 városi tanácsban vezető erővé vált, míg a toryk mind a 16 domináns tanácsi pozíciót elvesztették. Így a két fősodorbeli párt közösen sem érte el a radikális Reform szavazati arányát, a Liberális Demokraták (LibDem) viszont 370 helyet hoztak el!

   • Ez a francia Macron-forgatókönyv felé tett lépésnek tűnik: a két mainstream nagypárt átadja helyét az újabbaknak, egy kis fragmentáció mellett. Az tény, hogy a Reform komoly mozgósítókampányt szervezett és a jelöltek kiválasztásába is invesztált.

   • Parlamenti választások elvileg csak 2029-ben esedékesek, addig még sok fordulat bekövetkezhet: a többiekre is kiható döntést végső soron a toryk hozhatják meg: hogy vajon a Reform párt szavazóiból akarnak visszacsábítani, vagy kannibalizálják a közepet. Ehhez nyilván a két másik oldalon is lesz egy-két szavuk a szereplőknek.

2. Az ausztrál választásokon a kitartó középbalos kormányfő, Anthony Albanese végül a várakozásokkal szemben nemcsak megtartotta pozícióját, hanem növelni is tudta alsóházi helyeinek számát, 1943 óta a legerősebb munkáspárti szerepléssel. Az ellenzéki konzervatív polarizációs kísérlet megbukott, lehet, hogy inkább erről és a Trump 2.0 közepette érzékelhető bizonytalanságról szólt a választók döntése, mint pusztán Albanese első mandátumának eredményeiről. 

   • Egyébként a lakhatási árakkal kampányolva győztek, míg a konzervatív miniszterelnök-jelölt, Peter Dutton a saját körzetét is elbukta. 

   • Tanulságos ez annyiban is, hogy most először volt többségben a szavazói csoportok közt a Z generáció és a „millenialok”. 

3. Szingapúrban nem rágtuk tövig a körmeinket, hogy a 14. választási győzelem vajon összejön-e a PAP kormánypártnak. Mégis érdekes volt, hogy a helyeiket növelve stabil támogatást szedett össze Lawrence Wong miniszterelnök annak ellenére, hogy súlyos korrupciós botrány és politikai örökösödés színezte az elmúlt időszakot. Lehet, hogy még a szingapúriak is stabilitást akartak. 

4. Kanadában a liberálisok visszamentették magukat Mark Carney-val a Trudeau-ciklusok bukta után, annak ellenére, hogy volt egy pillanat, amikor a konzervatívoknak állt a zászló. Ezzel sorban a negyedik liberális kormány alakulhat meg, igaz, kisebbségi verzióban, mivel a szavazatok 49%-ával a 343 helyből 169-et szereztek meg. A kisebb pártok sokat veszítettek, tehát szemben a brit fragmentációval, itt mainstream konszolidáció következett be azáltal, hogy az 1930-as évekhez hasonlóan a két nagy párt több mint 40-40%-ot húzott be. Talán ez az USA szomszédságának a hatása, és összezártak a kanadaiak?

5. Végül itt a vasárnapi román elnökválasztás első fordulója, ahol 40%-ot a szélsőséges Simion kapott, akit elvileg az előző körben kizárt Georgescu is támogatott, míg 2. helyen a független bukaresti értelmiségi, Nicușor Dan (21%) szedte be a mérsékelt protestszavazatokat. 3. helyen Crin Antonescu (20%). A kormánykoalíció leszerepelt, a miniszterelnök hétfőn lemondott, válságüzemmódban a nagypolitika. A második forduló május 18-án vasárnap lesz, ezt közvetítjük majd a Partizánon élőben! A diaszpóra románsága több mint 60%-ban Simionra szavazott, míg a fővárosi körzetek és Kolozsvár vidéke Danra. Az 54%-os részvétel azt mutatja, hogy még van bőven mozgósítási potenciál a második fordulóra, kérdés, hogy a francia modell szerint a népfrontos szélsőségellenes koalíció összeáll-e. Részletek Pap Szilárd kollégám hétfői gyors videójában.

   
   

Tribünológia

Pénteken az orosz győzelmi parádén majd meglátjuk, végül kik ülnek be Putyinnal egy páholyba: a legfrissebb vendég a listán a kínai államfő, de ott van már a venezuelai és a kubai vezető, ill. Lula elnök Brazíliából. Két európai vezető beszélt arról, hogy ott lesznek. Egyikük Robert Fico szlovák kormányfő, másikuk pedig Vucic szerb elnök. Érdekes, hogy mindketten betegeskednek mostanában és előfordulhat, hogy mégsem mennek el, de várjuk ki a végét.

• Az orosz tűzszüneti ajánlat a parádé körüli 3 napra nem tűnik nagyon komolynak, inkább arról szól, hogy az ukrán erők meg ne szégyenítsék a moszkvai ünnepélyeket egy sikeres akcióval. Ennek előjeleként egy tengeri drónnal sikerült az ukránoknak lelőni most először egy Szu–30-as orosz vadászgépet Novorosszijszknál, és elvileg Moszkva körül is fogtak újabb ukrán drónokat. A Szu–30-as kilövése komoly harci fejlemény.

The Last Waltz

A Fehér Ház május 1-jén munkával ünnepelt. Trump kirúgta az utolsó magas polcon ülő neokon republikánust, Mike Waltz nemzetbiztonsági főtanácsadót, a Nemzetbiztonsági Tanács (NSC) igazgatóját. Tekintettel arra, hogy Trump maga akar dönteni és nem akar intézményi tanácsadást bekérni az NSC-n keresztül, érthető a további lefokozás: Rubio külügyér portfóliójába bepakolta a teljes NSC-t, ezzel több évtizedes kitüntetett külpolitikai szerep – és a külügyminisztériummal némileg versenyző intézményi szereplő – veszett el az amerikai döntéshozatalból.

• Waltz mentőöve az ENSZ nagyköveti poszt, mehet New York-ba, messzebb D.C.-től.

• Az utolsó keringőjére azzal került sor, hogy összejött az ukrán–amerikai nyersanyagegyezmény. Igaz, ez inkább Bessent munkájának tűnt, mint nemzetbiztonságinak, mivel katonai garanciákat továbbra se tartalmaz, viszont 50-50%-os megosztást ígér a jövőre nézve (ha lesz kitermelés valamikor, és fosszilis erőforrásokra is vonatkozik!). Ezután pár órával egy 50 milliós extra fegyverszállítmányt is beindított a Fehér Ház az adminisztráció csatornáin jóváhagyásra, amely a Biden-féle januári 500 milliós mellett ugyan apró csepp a tengerben, de fontos jelzés Putyin számára, hogy a trumpi külpolitika is tud irányt váltani. Így aztán Putyin gyorsan nukleáris-fenyegetőzött egyet, ahogy szokott ilyenkor. 

• Részletesebb áttekintés Magyari Pétertől a valaszonline.hu-n megjelent cikkében.

Az ukrán–amerikai megállapodásban is az az érdekes, hogy mi nincs benne (a biztonsági garanciák nincsenek, ezzel szemben EU-csatlakozás kompatibilitási klauzula került bele!), és hasonló módon árulkodó volt az a sajtótájékoztató, amelyet Magyarország miniszterelnöke múlt hét elején Pozsonyban Robert Ficóval tartott közösen.

• Nem beszéltek a közelmúltbeli magyarellenes atrocitásról, és arról sem, hogy a magyar kisebbséget támogató szlovákiai struktúrákat hogyan üresíti ki a Fico-kormánykoalíció néhány szélsőséges tagja.

• Abban viszont nagyon egyetértett a két vezető, hogy a grúziai és a szerbiai ellenállás mind kívülről szított, Maidan-szerű forgatókönyvből táplálkozó külföldi beavatkozás – hiszen mindketten saját miniszterelnöki széküket is elsősorban hasonló befolyásolástól féltik. 

• A Fidesz egykor Németh Zsolt által beindított nemzetpolitikája (tehát a határon túli magyarokra vonatkozó külpolitika) végleg új sínekre került. Immár nemcsak a kárpátaljai magyar kisebbséget – annak saját kérése ellenére sem – segíti a Bem-rakpart az ukrán uniós csatlakozás támogatásával, de a felvidéki magyarság érdekeiért sem emelt szót a magyar miniszterelnök Pozsonyban. Ahogy az ausztriai magyarok sem érzik a hazai hátszelet. 

• A határon túli magyarok jólléte, a magyar NATO-tagság, az európai integráció tekintetében mind megfordult a Fidesz külpolitikai prioritása. Ezek 2010-ben is még mind konszenzusos, a politikai eliten átívelő célok voltak. Mára ezek a lista aljára csúsztak. Az amerikai–magyar kapcsolatok is pártközi szinten értelmezhetőek, nem intézményi szinteken. 

• Az Európai Parlament Magyarországra látogató képviselőit, akik vizsgálódni jöttek, sose várták igazán tárt karokkal. Áprilisban egyetlen kormánytisztviselő fogadta őket, máshova nem nyertek bebocsátást. A nem-kormányzati szereplőkkel való konzultációk után az egyik legérdemibb megállapításuk az volt, hogy a magyar kormány lemondott az uniós forrásokról, itt már nem számolnak azokkal.

Fontos fejlemények

• Nehezen, de megalakult a német kormány, pár sértett konzervatív és ős-szocialista szavazata miatt elbukott Merz az első kancellárszavazásán és csak második nekifutásra sikerült kedd délután. Külügyminisztere, Johann Wadephul izgalmas figurája lesz a Merz-panoptikumnak. 2019-ben még úgy fogalmazott, hogy Orbánnak választania kell, hogy az EU-val tart-e, vagy különútja máshova vezet. Később kritizálta a rendeleti kormányzást is. Ettől még a német kormányzat is nyithat egy kegyelmi időszakkal Budapest felé, amelyet viszont aligha tud kihasználni a magát Alice Weidel mellé pozícionáló magyar külpolitika. Utóbbi gesztust, hogy Weidelt meghívták a választás előtt két héttel Magyarországra, aligha fogja megbocsátani a CDU-CSU jelenlegi generációja. Ez tudható volt előre, és mutatja, hogy Orbán már maga sem számolhatott a kapcsolatok helyreállításával.

• Eközben zajlik a német legalista utóvédharc, amely a múlt héten oda jutott, hogy az AfD-t mint szélsőséges pártot klasszifikálta a bíróság. A döntés mélyebb megfigyelési lehetőségeket teremt a német alkotmányvédelmi hivatal számára, mivel az alkotmányos rendre veszélyes szervezetek esetén ez adott. Ettől lesz-e kevesebb AfD szavazó? Aligha. J.D. Vance és Marco Rubio természetesen helytelenítette a döntést.

• Az OPEC+ hétvégi döntése jegyében növelik a kitermelést, vagyis tovább csökkenek majd a világpiaci árak. Ez Iránnak is pofon, hiszen csökkenő bevétel mellett elvileg jobban rászorulhat az amerikai dealre. Az oroszok már újratervezték a költségvetést egyszer, a mostani árszinten 100 milliárdos kiesés ütheti meg a háborús kasszát. Trump közel-keleti útja elé tették ezt a döntést, világpolitikailag kedvező a Fehér Háznak, de az amerikai palatermelőket kiárazhatja a piacról. 

• Indul a konklávé Rómában: high-tech biztonság a középkori kápolnában! 

• A pakisztáni–indiai konfliktusban egyelőre nincs deeszkaláció, bár a hírek szerint Katar és Kína is dolgozik a színfalak mögött a közvetítésen. Az USA hiánya feltűnő. India hivatalos nukleáris doktrínája szerint nem használ elsőként atomfegyvert semmilyen formában, ezzel szemben Pakisztán megengedőbb a taktikai eszközök terén. A szakértőknek kisebb aggodalma egyelőre a nukleáris csapás, sokkal inkább egy tartós konvencionális, alacsony intenzitású konfliktus veszélye áll fenn, drónokkal, kisebb átnyúló műveletekkel, a hátország destabilizálásával. Ez pedig Indiában további súlyos muszlimellenes hangulatfokozást hozna magával, pedig Modi már eddig is ezen a vonalon mozgott.

• Az Európai Bíróság megtiltotta Málta számára, hogy az úgynevezett „citizenship by investment” módon állampolgárságot áruljon befektetésért cserébe – ottlakási és egyéb, az országhoz fűződő konkrét kapcsolat nélkül. Ez egyelőre a portugál vagy magyar programokat, amelyek letelepedési engedélyt kínálnak, jogi értelemben nem fenyegeti közvetlenül, de azt mutatja, hogy az uniós állampolgárság uniós bírósági védelemben részesül.