SZIGNÁL: új világpolitikai hírlevél a Partizánon!
- Szignál
- júl. 30.
- 6 perc olvasás
A Sulyoknak nézett Trump hőhullámban is tud kereskedelmi háborúzni
Kedves Partizán-követők!
A csatorna külpolitikai szerkesztői naponta rengeteg izgalmas cikket, kutatást, videót és ábrát nyálaznak át, hogy a Partizánon minél tartalmasabb adásokat tudjunk gyártani nektek. De persze ezek közül sok egyáltalán nem fér bele az adásokba, úgyhogy most új hírlevelet indítunk nektek. Ez itt a Szignál, amiben a világ történéseinek mélyebb megértését segítő infókat gyűjtünk össze, olyanokat, amelyek kimaradtak az adásainkból.
Ha már most tudod, hogy szeretnéd minden csütörtökön megkapni a Szignált, kérünk, itt iratkozz fel!
Az első részben ezekre figyeltünk:
Hormuz után új szoros nevét kell megtanulnunk;
így muzsikál a kínai autóipar, ahová most Szijjártó Péter átigazol;
ekkora nyereséget hoztak a foci vébé hidratációs szünetei;
és pár kereskedelmi háborús epizód az Atlanti-óceán két partjáról.
Itt az új fojtópont: Bab-el-Mandeb
Az amerikai-iráni háború kitörése óta rengeteget hallhattunk a Hormuzi-szorosról mint olyan fojtópontról (angolul: chokepoint), aminek az ellenőrzése jelentős globális befolyást ruház Iránra.
Most, hogy a Teheránnal szövetséges jemeni húszik is beszálltak a konfliktusba, egy másik szorossal, a Bab-el-Mandeb-szorossal is meg kell ismerkednünk. A Teherán által támogatott húszik ugyanis bejelentették, lezárják a szorost és embargó alá veszik az ott áthaladó szaúdi forgalmat. Hogy a többi hajó számára ez mit jelent, még nem világos.
A Bab-el-Mandeb-szoros az egyetlen összekötő pont a Vörös-tenger és az Indiai-óceán között. Az amerikai Council on Foreign Relations összesítése szerint az egyik végén a szoros, másik végén pedig a Szuezi-csatorna által közrefogott Vörös-tengeren a nemzetközi tengeri kereskedelem 12–15 százaléka, valamint a globális konténerforgalom 30 százaléka halad át. Tavaly naponta 4,2 millió hordó nyersolaj haladt itt át, ami többszörösen elmarad a Hormuzi-szoros forgalmától, de a háború kitörése óta Szaúd-Arábia egyre inkább a Vörös-tenger felé próbálta átirányítani olajexportjait, ez a stratégia kerülhet most veszélybe. Ez pedig újabb csapást mér a globális kőolajellátásra.
A Vörös-tenger digitális fojtópontnak is tekinthető, mivel az Európát és Ázsiát összekötő tenger alatti optikai kábelek 90 százaléka itt halad át. Volt már példa arra, hogy ezek egy része megsérült (pl. 2024 márciusában és 2025 szeptemberében), ami komoly internethozzáférési gondokat okozott például a Közel-Keleten és Kelet-Ázsiában is.
Jó biznisz a hidratációs szünet
Sikerült az utolsó dollárcentet is kifacsarni az idei labdarúgó-világbajnokságból: a forradalmi “újításként” bevezetett ivószünetek a légkondicionált stadionoktól, esőtől és széltől függetlenül minden félidőben 3 percre leállították a játékot.
A számokból kiderül: ha nem is a játéknak vagy a nézőknek, de valakinek biztosan megérte. A Bloomberg által megszólaltatott szakértők 250 és 750 ezer dollár közé teszik egy harminc másodperces reklám árát a focivébén. Meccsenként 2 hidratációs szünettel, hidratációs szünetenként 4 reklámmal számolva, a 104 meccsre vetítve ez összesen 832 új reklámhelyet teremtett, tehát ha átlagoljuk, kb. 416 millió dollárt ért a meccsek dinamikájának tönkretétele. Ez soknak tűnik, de eltörpül az összbevétel mellett:
Arról, hogy hogyan lett a foci népsportból ekkora üzlet, három éve csináltunk adást.
Nagyon sok más geopolitikai jelentőségű ínyencséget lehetne még hozni a 2026-os férfi focivébéről. Például azt, hogyan jelent meg az izraeli-palesztin konfliktus bizonyos meccseken, vagy a Fehér Ház hogyan állt inkább az argentinok mellé a brit ellenőrzésű Falkland-szigetek ügyében, de a mi személyes kedvencünk az a természetes elegancia, amivel a vébégyőztes spanyol válogatott kitessékkelte a képből a győzelmükre szokás szerint rácápázni akaró, de Spanyolországot hónapok óta sértegető Donald Trumpot. Nem valószínű, hogy a spanyolok kapitánya, Rodri értesült arról, hogyan hagyták le a Magyar Péter-kormány miniszterei Sulyok Tamást a fotóikról, de a végeredmény hasonló lett. (videó a linken)
Hőhullámban nehéz kereskedelmi háborúzni
Június közepe óta egymást követik a hőhullámok Európában, ami túlfűtött vitákat indított be a légkondicionálókról. A kontinensen nagyjából csak minden ötödik háztartás rendelkezik ilyen berendezéssel, de egyre növekszik irántuk a kereslet.
A spanyol El País napilap arról ír, hogy a légkondicionáló vállalatok tőzsdei értéke idén nagyjából 30 százalékkal emelkedett, és még bőven van perspektíva ebben az üzletágban. A keresletet ugyanis nemcsak az emelkedő átlaghőmérséklet hajtja, de a nagy mesterségesintelligencia-láz is. Az iparág számítási kapacitásait adó nagy adatközpontok ugyanis rengeteg hűtést igényelnek.
Nem élnénk 2026-ban, ha nem kapna ez a téma is kereskedelmi háborús felhangot: bár Európa folyamatosan azon pörög, hogyan lehetne szabályozni és korlátozni a kínai ipari termékek beáramlását, a hőhullám közepén nehéz ellenállni a megfizethető kínai légkondiknak. A Wall Street Journal szerint Kína a globális légkondiexport 40%-át teszi ki, az elmúlt hetekben pedig egekbe szöktek az európai megrendelések:
“A kínai vámadatok szerint a Kínából Franciaországba irányuló légkondicionáló-export májusban 57%-kal ugrott meg az előző év azonos időszakához képest, és körülbelül 26 millió dollárt tett ki, míg a Spanyolországba irányuló export 41%-kal emelkedett, és körülbelül 71 millió dollárt ért el – és ez még a júniusi történelmi rekordok előtt történt…”
Az egyik kínai gyártó, a Midea ennél magasabb, 70%-ot is elérő forgalomnövekedésről számolt be Franciaország, Németország, Spanyolország és Nagy-Britannia irányába.
Szijjártó bivalyerős kínai autóiparba ejtőernyőzik épp be
Nem tudjuk, hogy Szijjártó Péter politikában eltöltött évtizedei mennyi hasznot hajtanak majd a kínai BYD-nak, de az biztos, hogy a volt magyar külügyminiszter brutális gyorsaággal növekvő iparágba ejtőernyőzik épp be, szóval nem lesz nehéz sikerszámokat felmutatni.
Épp egy nappal a Szijjártó átigazolásáról szóló hír megjelenése előtt derült ki: júniusban rekordot döntött a kínai autóexport, története során először adott el több mint 1 millió autót egy hónap alatt. Ez 71,2%-kal magasabb az egy évvel ezelőtti adatnál. Szijjártó új munkahelye csak a második helyre futott be az exportált autók számát tekintve, de tavaly júniushoz képest így is duplázott, és csökkentette lemaradását a részben állami tulajdonú Cheryvel szemben. A kínai gyártók toplistája amúgy így néz ki:
Ha alaposabban megértenétek a kínai iparpolitika sikerét, és hogy mit tanulhatna belőle Európa, akkor nagyon ajánljuk tegnap megjelent interjúnkat Cornel Bannal, a Copenhagen Business School politikai gazdaságtani szakértőjével.
Brazília letaszítja az USA-t
Múlt héten jelentette be Donald Trump, hogy 25%-os vámot vet ki egy rakat brazíliai termékre. Tavaly tavasszal egyszer már bepróbálkozott 50%-os vámokkal, de azokat egyszer csak váratlanul visszavonta. Az új intézkedést bejelentő közleményben többek között igazságtalan versenygyakorlatokra, például az illegális erdőirtások mezőgazdaságban okozott “piactorzító” hatására hivatkoztak.
Hogy miért lehet az USA beparázva a brazil mezőgazdaság miatt, arra ez a Financial Times által készített ábra ad választ:
Itt a két ország mezőgazdasági exportjának mértékét látjuk, amely tavaly majdnem egyformára sikerült. Vagyis ha a tendencia folytatódik, akkor Brazília kitúrhatja az Egyesült Államokat a legnagyobb mezőgazdasági exportőr pozíciójából.
A két ország teljesítménye közötti rés 2018-ban kezdett el szűkülni, amikor Donald Trump megindította első kereskedelmi háborúját Kína ellen, Peking pedig válaszul inkább a barátságosabb Brazília irányából kezdte el kielégíteni gigantikus mezőgazdasági importéhségét, ahogy ez például a szójabab esetében jól látszik az alábbi ábrán:
Kína évente 45-60 milliárd dollár értékben vásárol szójababot, vagyis gigantikus ágazatról beszélünk (összehasonlításképp a teljes éves magyar nemzeti össztermék 250 milliárd dollár).
Az amerikai techcégek rejtett adóssága
Újabb érvet kaptak azok, akik tartanak attól, hogy a jelenlegi mesterségesintelligencia-láz üzletileg nem fenntartható, ami komolyan destabilizálhatja az egész világgazdaságot.
Kiderült ugyanis, hogy a hivatalos adósságállomány mellé az AI-infrastruktúráért zajló verseny főszereplői egyre nagyobb, rejtett pénzügyi kockázatokat halmoznak fel: a Nikkei elemzése szerint az Alphabet, a Microsoft, az Amazon, a Meta és az Oracle mérlegen kívüli kötelezettségei négy év alatt nyolcszorosukra, összesen 1650 milliárd dollárra nőttek, vagyis már meghaladják a vállalatok hivatalosan kimutatott adósságállományát.
Ezek a kötelezettségek elsősorban hosszú távú adatközpontbérletekből, chipbeszerzési szerződésekből és közös finanszírozási konstrukciókból származnak, amelyek a számviteli szabályok miatt egyelőre nem jelennek meg a mérlegekben. Ha a mesterséges intelligencia iránti kereslet elmarad a várakozásoktól, ezek a kötelezettségek gyorsan valós pénzügyi teherré válhatnak, ami az AI-beruházási ciklus egyik legfontosabb, eddig kevéssé látható kockázatára világít rá.
Mindezt úgy, hogy közben egy újabb nyílt forráskódú kínai AI-modell, a Moonshot cég Kimi K3 névre hallgató modellje borzolja a kedélyeket az USA-ban. Az amerikai AI-úttörők fenyegetésként élik meg ezeket a majdnem élvonalba tartozó, de sokkal olcsóbb és nyílt modelleket, lobbiznak is a betiltásukért. Ehhez képest a legfontosabb AI-chipeket tervező cég, az Nvidia vezetője, Jensen Huang butaságnak tartja az aggodalmakat.
És akkor a végére egy vicc
Hétfőn készítettünk adást az új brit miniszterelnök, Andy Burnham hivatalba lépésének apropóján, de végül ez a vicc kimaradt belőle:
Bemegy egy blairista, egy brownista és egy starmerista munkáspárti politikus a kocsmába, mire a kocsmáros azt mondja: Jó napot, Burnham úr!
Bár az új kormányfő az eddigi brit politikával, és a Margaret Thatcher nevével fémjelzett neoliberális kormányzási filozófiával ígér szakítást, önmaga azért nem egy ma született bárány, aktívan politizált az elmúlt évtizedekben és mindegyik pártvezetéssel jóban volt. Szóval érdekes lesz figyelni, hogyan is sikerül neki ez a szakítás/megújulás.
Ha lemaradtatok volna róla, a brit politika jelenlegi folyamatairól szóló elemzőműsorunkat itt tudjátok megnézni.
Ez volt a Szingál első kiadása, jövő csütörtökön újra jelentkezünk a legfrissebb események hátterét feltáró érdekességekkel. Iratkozzatok fel, hogy ne maradjatok le a további részekről sem!
Üdvözöl a Partizán külpolitikai csapata,
Endrey Mátyás, Kósa Levente, Pap Szilárd és Tóth Szilárd János