Amikor a marokkói AI felzabál egy Big Macet

Szia,

Ez itt a Szignál, a Partizán világpolitikai hírlevele, annak is a harmadik kiadása. Ha nem szeretnél lemaradni és  csütörtökönként megkapnád a Szignált, kérünk, itt iratkozz fel!

A héten ezek mozgatták meg az érdeklődésünket:

• hogyan érthetők meg az észak-afrikai spanyol exklávéban, Ceutában történtek;

• van-e rendszer Donald Trump látszólag őrült ugrásai mögött;

• mit olvashatunk ki a Big Mac-árakból világszerte;

• ha nem hambit, akkor mit zabál a mesterséges intelligencia.
  

Az a fránya spanyol bevándorláspolitika

Egy hete ezekben az órákban zajlottak azok a drámai események az észak-afrikai spanyol exklávéban, Ceutában, amelyek azóta is óriási politikai hullámokat vernek az Európai Unión belül. Az eset több aspektusát – például Marokkó szerepét, illetve Spanyolországgal és az EU-val szembeni nyomásgyakorló erejét – jártuk végig a kedd este publikált adásunkban, van viszont pár dolog, amire már nem jutott idő.

Az olasz miniszterelnöktől az Európai Bizottságig szinte mindenki látványosan megvonta a szolidaritását Madridtól. (Beleértve Magyarországot is: nem pontosan értjük, mi érdeke fűződik a Tisza-kormánynak retorikailag megtámogatni egy olyan spanyol párt, a Vox, hatalomra jutását, amelynek kampányát korábban Mészáros Lőrinc bankja finanszírozta, de hát, bonyolult dolog ez a külpolitika…) A szolidaritás megvonásának indoka pedig, hogy a spanyol kormány állítólag túl engedékeny bevándorláspolitikát folytat. Ennek fő példája az az amnesztia-ablak, amelyet április közepe és június vége között nyitott az országban tartózkodó, dokumentumok nélküli (köznyelvben: illegális) bevándorlók számára.

Bár az intézkedés a spanyol társadalom többségének sem élvezi a támogatását, az egyházi vezetők, munkáltatói szervezetek és szakszervezetek együttesen álltak ki mellette és a kormány indoklása mellett: az elöregedő spanyol társadalomnak szüksége van bevándorlókra, az elmúlt évek EU-s átlagot meghaladó gazdasági növekedését is ők hozták össze, és ahelyett hogy feketén, kiszolgáltatva, a helyi munkaerő béreit lefelé húzva dolgoznának, kirekesztve a társadalomból, jobb rendezni a jogi helyzetüket, 1 éves tartózkodási engedélyt adva nekik. 

A június 30-i határidőig majdnem 1,2 millió ember igényelte ezt a rendezést, a hatóságok most apránként vizsgálják át és döntenek ezekről a kérelmekről. Az eddig jóváhagyott kérelmek már meg is mutatkoznak a spanyol társadalombiztosítás számain. Júliusban majdnem 42 ezer új befizetővel bővült a tb-nyilvántartás, és ezzel rekordméretűre nőtt a hozzájárulók száma. Botrány, mi?

Még a választások előtt egy interjúban Orbán Viktor azon is siránkozott, hogy a dokumentumok nélküli bevándorlók regularizációjával Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök muszlim vallásúakkal árasztja el Európát. A spanyol kormány által frissen közzétett statisztikákból kiderül, az igénylők több mint kétharmada Dél-Amerika országaiból származik.

Legtöbbjük letelepedési szándékkal, de jogi szemszögből turistaként lépett be az országba, majd túllépte a 90 napos legális tartózkodási időszakot, így lett „illegális bevándorló”, papírok és biztos, kiszámítható beilleszkedés lehetősége nélkül. Az EU és legtöbb tagországa szerint jobb lett volna, ha mégis inkább illegalitásban tartják őket.

Leánykori neve: Marokkógate

A fent említett adásba végül szintén nem tettük bele, de érdekes adalék Marokkó kapcsán, hogy nemcsak a migrációval próbál nyomást gyakorolni az EU-ra, hanem az európai politikai döntéshozatal informális befolyásolásával is igyekszik érvényesíteni stratégiai érdekeit. A Katargate néven elhíresült korrupciós botrány, amelybe többek közt európai parlamenti képviselők is belebuktak, eredetileg Marokkó bábáskodása mellett jött létre. 

A Politico Europe néhány évvel ezelőtti tényfeltáró anyagából kiderül: a belga nyomozók gyanúja szerint a marokkói titkosszolgálat éveken át épített ki befolyási hálózatot az Európai Parlamentben, amelynek célja a Rabat számára kedvezőtlen állásfoglalások megakadályozása, illetve a marokkói érdekeket szolgáló döntések előmozdítása volt.

Mi van az újabb iráni TACO-ban?

Belengeti az apokaliptikus pusztítást, majd visszavonulót fúj nem létező tárgyalási eredményekre hivatkozva: ezt a trumpi működésmódot kismilliószor láttuk megismétlődni az iráni háború öt hónapja alatt, és szakértők szerint mindez annak a jele, hogy Trump benne ragadt egy olyan konfliktusban, amelyet sem megnyerni nem tud, sem kiszállni belőle. 

A hírlevél írásának pillanatában épp újra a visszavonulás, vagyis a TACO (= Trump always chickens out, vagyis Trump mindig visszatáncol/megfutamodik) fázisában vagyunk, de ki tudja, mire kimegy ez a levél, hol tartunk épp. 

Mindenesetre a mostani visszatáncolás egyik oka az lehet, hogy az USA kezdi kimeríteni néhány fontos fegyvertartalékát. A Center for Strategic and International Studies összesítéséből például kiderül, hogy az amerikai haderő a két legfontosabb földről indítható rakétavédelmi és légvédelmi rendszerének, a Patriot és a THAAD  lövedékeinek több mint felét elhasználta, ami már rövid- és középtávon is gondokat okozhat az USA védelme szempontjából.

Nem ez az egyetlen vészjósló jel az amerikai hadsereggel kapcsolatban. A Washington Post hétvégi exkluzív beszámolója szerint, az amerikai hadsereg legmagasabb rangú európai parancsnoka arra figyelmeztette a Pentagont: nincs elegendő haditengerészeti ereje (kifejezetten rombolóhajója) Izrael védelmének folytatásához a beérkező ballisztikus rakétákkal szemben. Az iráni háború okozta túlterheltség és az erőforráshiány miatt Alexus Grynkewich tábornok közölte, hogy további hajók hiányában kénytelen lesz az Egyesült Államok saját (belföldi) védelmét előnyben részesíteni Izraelével szemben. 

Kezdetben volt az Ige, az Ige Trumpnál volt, és Trump volt az Ige

Hogy milyen fontos és értékes az elnöki szó, azzal most az amerikai pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó cégek szembesülnek, miután milliós előfizetési díjat fognak kifizetni azért a lehetőségért, hogy a pornéphez képest pár töredékmásodperccel hamarabb megkapják Trump — amúgy ingyenes — közösségi médiás posztjait. Hiszen egy-egy ilyen poszt egész piacokat képes radikálisan átalakítani, ha úgy tetszik, manipulálni. Szóval minden mikroszekundum számít.

Az iráni háború egyik teljesen érthetetlen aspektusa, hogy az elvileg racionálisnak feltételezett „piacok” miért árazzák ennyire alul a károk mértékét. Hogy például miért marad relatíve olcsó a kőolaj, miközben minden jel — a szoroslezárásokon túl, például, a stratégiai kőolajtartalékok vészes fogyatkozása, a Perzsa-öböl kitermelési és finomítási infrastruktúrájának a bombázások és nem-használat miatti súlyos amortizációja — komoly problémákat mutat a kínálati, ellátási oldalon. A magyarázat, hogy a „piacok” jobban hisznek a taktikusan időzített elnöki nyilatkozatoknak, visszatáncolásoknak, kamuzásoknak, vagyis a trumpi igének, mint fizikai valóságnak. 

De nem ez az egyetlen eset, amikor Trump egyetlen szavával radikálisan átalakította egy-egy termék vagy pénzügyi eszköz árfolyamát, az Axios több példát is grafikonná alakított: a Ripple kriptovaluta és a kanadai dollár árfolyamának, az 500 amerikai nagyvállalat árfolyamát összesítő S&P500 tőzsdeindexnek és a WTI nyersolaj határidős ügyleteinek alakulását láthatjuk egy-egy trumpi ige pillanatában.

40 éves a Big Mac Index

Negyven éve jelent meg a brit The Economist hetilapban egy összehasonlítás arról, hogy a különböző országokban mennyibe kerül egy Big Mac. A szerző, Pam Woodall számára a világ minden táján szinte azonos összetételű hamburger árának az összehasonlítása az egyes országok valutájának vásárlóerejéről, értékéről mondott el dolgokat, például megmutatta, hogy a dollárhoz képest egy adott valuta alul- vagy felülértékelt-e. 

Az Economist azóta minden évben visszatér ehhez az egyszerű ötlethet, és megnézi, hogy egy Bic Mac dollárban kifejezett árából más országokban hány ugyanilyen hamburgert lehet venni. Jelenleg például egy amerikai Big Mac árából Svájcban egy egészre nem, csak kétharmad hambira futná, Tajvanon viszont két és felet is meg tudnánk ugyanabból a pénzből venni. Csekkoltuk, és szerdai árfolyamon egy amerikai Big Mac árából Magyarországon 1,1 burgerre futná, ami azt mutatja, hogy a magyar forint értéke jelenleg nagyjából jól van belőve a dollárhoz képest.

De az árak ennyire mechanikus összevetése és devizaértékekre való vetítése leegyszerűsítő. A pénznemek értéke helyett sokkal többet mond el egy adott ország gazdaságáról, hogy például mennyibe kerül megfizetni a dolgozókat, bérelni egy ingatlant az étteremnek, mennyibe kerül az energia, vagy épp a mezőgazdasági termékek ára. Az évfordulóra készült nagycikkben a brit gazdasági lap azt is megmutatta, hogy egy-egy ilyen „hozzávaló” a Big Mac árának hány százalékát teszi ki, legjobb infografika a héten!

Az AI felfalja az analóg és a digitális világot is

Lassan indíthatnánk egy másik hírlevelet, amiben a Szignálba bele nem férő dolgokat gyűjtjük össze 😀Merthogy a mesterséges intelligencia körül rengeteg minden történik folyamatosan, ezeknek pedig mind durva hatása lesz az életünkre, de közben az összegyűjtött anyagaink nagy részét folyton felülírja valami közvetlenebbül szorongató tényező. Szóval most nem megyünk bele a nyílt forráskódú és zárt modellek közötti küzdelem tétjeibe, az ezzel kapcsolatos frissen fellángolt vitába, zárásképp maradjon csak itt két „kis színes” arról, hogyan fal fel mindent, analógot és digitálisat az AI.

Első példa: sajtóbeszámolók szerint az AI-cégek egyre nagyobb mennyiségben vásárolnak fel használt könyveket közvetítőkön keresztül, hogy azokat szétvágják, digitalizálják, majd megsemmisítsék, így jussanak jó minőségű, ember által írt tanítóadatokhoz. A háttérben az áll, hogy az internetet egyre inkább elárasztja az úgynevezett „AI slop” – a gyenge minőségű, mesterséges intelligencia által generált tartalom –, ezért a fejlesztők számára felértékelődtek a 2022 előtti könyvek, amelyek még nem „szennyeződtek” AI által írt szövegekkel. A gyakorlat komoly vitákat váltott ki, különösen azért, mert ritka és kifutott kiadású kötetek is eltűnhetnek a fizikai világból.

Második példa: a hagyományos Google keresés korában egy felhasználó beírt valami témát, a keresőmotor kiadott linkeket, a felhasználó pedig továbbment ezekre a weboldalakra, ott kattintást és reklámbevételt generálva. Az AI chatbotok korában erre a továbblépésre már nincs szükség, így az internet egy jelentős részét egyszerűen csak felzabálja az új technológia. A Chartbeat több ezer weboldal adataira épülő elemzése szerint az AI-alapú keresés már drámai hatással van: a kisebb kiadók az elmúlt két évben átlagosan 60%-os visszaesést szenvedtek el a keresőkből érkező forgalomban, miközben a közepes és nagy szereplők vesztesége rendre 47, illetve 22% volt.

Ennyi fért bele a héten, jövő csütörtökön újra jelentkezünk. Addig is ajánljátok a Szignál világpolitika hírlevelet az ismerőseiteknek is!

Üdvözöl a Partizán külpolitikai csapata,

Endrey Mátyás, Kósa Levente, Nahimi Botond, Pap Szilárd és Tóth Szilárd János