Új vezetés a Partizánban

Földiák Vince vagyok: én voltam 2015 szeptemberében – Gulyás Márton után – a Slejm második szerkesztője, és én leszek 2026 szeptemberétől – Gulyás Márton után – a Partizán második főszerkesztője.

2026. április 12-én a Tisza választási győzelmével gyökeresen átalakult a közélet szerkezete és működése. Természetes, hogy ez a változás mélyen érinti azt a közeget is, amelynek fő feladata közös ügyeink közvetítése – a médiát. Mindennek pusztán következményei azok a változások  – vezetőváltások, átigazolások, az átalakuló közmédia és a kormányzat elszívó hatása, – amelyek több más médiaszervezethez hasonlóan minket is érintenek. A fő kérdés az, hogy hogyan tudja újraértelmezni és megtalálni a társadalmi szerepét az a közeg, amely 16 évig kormányfüggetlennek nevezte magát. Az önmeghatározás mindeddig a Fidesztől való függetlenséget jelentette: a kormányváltás után bár a feladatunk ugyanaz – a mindenkori hatalom bármiféle befolyástól mentes ellenőrzése és számonkérése, –.de abban, hogy ezt hogyan csináljuk, meg kell tudnunk haladni a NER-ben született és megcsontosodott reflexeinket, ami azt igényli, hogy újragondoljuk működésünket.

A Partizánnál ennek a folyamatnak az egyik lépése, hogy Gulyás Márton átadta a szervezet napi működtetésének feladatát. Emellett továbbra is aktívan marad a szervezetben mind tartalomgyártóként, mind vezetőségi tagként: hogy mi vezetett döntéséhez, és hogyan lesz jelen a továbbiakban a csatornán, arról ebben a videóban beszélt részletesen:

Megnézem a videót!

Ezzel párhuzamosan új vezetési struktúrát állítottunk fel. A cégjogi és az operatív vezetés különválik: korábban az csatornát tulajdonló alapítványt egyszemélyben képviselte Gulyás Márton, az operatív vezetési feladatokat pedig Pap Ivánnal közösen látta el. A jövőben az alapítványt cégjogilag háromszemélyes kuratórium képviseli, Gulyás Márton kuratóriumi elnökként, Pap Iván pénzügyi vezetőként és jómagam főszerkesztőként.

Balról: Pap Iván pénzügyi vezető, Földiák Vince főszerkesztő, Gulyás Márton kuratóriumi elnök

A szervezet operatív vezetését pedig a Főszerkesztői Bizottság látja el, melynek tagjai rajtam kívül Janan Mirwais, Puskár Krisztián és Szurovecz Illés főszerkesztő-helyettesek, a munkánkat gyártási kérdésekben pedig Kubik Bence gyártási szakmai vezető fogja segíteni.

Balról: Puskár Krisztián tartalmi főszerkesztő-helyettes, Janan Mirwais operatív főszerkesztő-helyettes, Kubik Bence gyártási szakmai vezető, Szurovecz Illés tartalmi főszerkesztő-helyettes

Gulyás Márton azzal a munkával, amit több mint 10 évig napról napra végzett a csatorna építésében és működtetésében, nemcsak Magyarország egyik legmeghatározóbb médiáját alkotta meg, hanem olyan maradandó értékeket is teremtett, amelyek érdemben alakították, hogy hogyan és milyen nézőpontokból, súlypontokkal és formátumokban beszélünk közös ügyeinkről. Ezt a munkát viszont nem egyedül végezte. Jómagam pusztán egyike vagyok annak az összességében bőven száz fölötti embernek, akik a bő egy évtized alatt hozzáraktak ahhoz az értékhez és brandhez, amit ma a Partizán jelent, és amely – meggyőződésem szerint – elért abba a korba, hogy alapítója és eddigi fő motorja és arca átadhassa az operatív vezetés feladatait, és energiái nagy részét tartalomgyártásra fordíthassa. Hiszek benne, hogy a Partizán nemcsak működni fog a vezetésem alatt, hanem továbbra is meghatározó és a megújulást katalizáló szereplője marad a magyar médiapiacnak.

Az újításra és a megújulásra való képesség és nyitottság mindig is a legfontosabb értéke volt a Partizánnak: tíz évnyi tapasztalatra és hagyományra tudunk építeni.

A feladat nem könnyű, hisz a közélet viharai számos fontos munkatársunkat is elsodorták tőlünk, akik közül nem egy nemcsak meghatározó szerkesztője, de a Partizán brandjéhez szorosan kötődő arca is volt a csatornának: mindannyiuknak köszönjük a munkáját, mindannyiuknak hálásak vagyunk azért, amit hozzáraktak a Partizánhoz, és mindannyiuknak sok sikert kívánunk a folytatáshoz!  

Mellettük viszont többen is érkeztek hozzánk az elmúlt hónapokban, akikkel együtt dolgozunk azon, hogy megtaláljuk az új helyünket az új korszakába lépett ország médiapiacán – többükkel már a képernyőn is találkozhattatok.

Balról: Tóth Szilárd János szerkesztő, Csávás Zsombor vágó, Kuczogi Jakab szerkesztő, Turcsán Balázs digitális közösségépítő, Gál Borbála kommunikációs munkatárs

Csávás Zsombor vágóként fog azon dolgozni, hogy minél jobb tartalmakat gyártsunk nektek; Gál Borival, aki a kommunikációs csapatunkat erősíti, a ParitzánON videóinkban találkozhattatok; Herr Martin személyében régi partizános visszatérőt köszönthetünk: a számos régi Pop-interjú és riport szerkesztője ősztől újra a Partizán csapatát fogja erősíteni; Miklós Vera, aki már a választás napján is tudósított a Partizánnak, júliustól szerkesztőként a belpolitikai műsoraink alaposságához és változatosságához tesz hozzá;  Kuczogi Jakabot, aki már több országos médiánál is bizonyított szerkesztőként és riporterként, pár hét alatt már két saját partizános anyagában is láthattátok; hasonlóképp az akadémiai közegből érkezett Tóth Szilárd Jánost, aki külpolitikai műsorainkat fogja szerkeszteni és vezetni; Turcsán Balázs pedig a fő motorja annak, hogy minél szorosabb kapcsolatban maradjunk azokkal, akik lehetővé teszik a működésünket, és akiknek ezúton is köszönet ezért: rendszeres támogatóinkkal. 

A következő hónapokban rajtuk kívül további értékes emberekkel fog még bővülni a Partizán: kövessétek a felületeinket, érkeznek hamarosan a további bejelentések!

Ha pedig rám, főszerkesztői koncepciómra, a Partizán előtt álló kihívásokra bővebben is kíváncsiak vagytok, ma este hatkor kattintsatok a csatornára: Marcival minden felmerülő kérdést részletesen átbeszélünk! 

A lényeg: mint írtam, több mint tíz éve kezdtem el dolgozni a Slejmben, és részt vettem az elődcsatorna Partizánná alakulásában is. Ezalatt az idő alatt a legtöbb formátumunkban – több-kevesebb sikerrel – kipróbáltam magam szerkesztőként: a fő műfajom az első években az infotainment videó volt, a régi slejmes formátum, majd a Partizáninfo, az elmúlt pár évben pedig leginkább riportokon dolgoztam. Három éve ebben a hírlevélben próbáltam összefoglalni partizános karrieremet, alapvető motivációimat, dilemmáimat, megakadásaimat: ugyanis ezekből is volt bőven. Ami ezeknek az alapja volt, hogy számomra a média alapfeladata, a közvetítés és az információátadás önmagában mindig kevés volt: számomra a média nem pusztán a világ bemutatásának, hanem a világ megváltoztatásanak az eszköze. Hogy erre hatékony eszköz-e, abban pedig a négy Fidesz-kétharmad másfél évtizede alatt elég könnyű volt elbizonytalanodni.

Küzdelmekkel teli volt tehát ez a 11 év: a NER legborúsabb éveiben kezdődött – és a NER hőkupolában izzó bukásának nyaráig tartott. De alapvető célkitűzéseim ugyanazok: a Slejmet is azért csináltuk, hogy a közbeszéd alakításával hozzájáruljunk a változáshoz, hogy mély és radikális, de közérthető és szórakoztató formában beszéljünk társadalomról és politikáról, és főszerkesztőként is az lesz a célom, hogy Partizán legyen az a média Magyarországon, amely a legmélyebben néz a pártpolitika kulisszái mögé, amely a legközvetlenebbül tudja elbeszélni közös bajaink rendszerszintű okait, és amely a legtöbbek politikai képzeletét tudja felszabadítani, azaz a legtöbbeknek tudja visszaadni a hitét egy közös országban, amely közös igényeink és vágyaink szerint alakítható.

A Tisza győzelme is ezen alapult: hogy tömegek kezdtek hinni benne, hogy lehetséges a változás. De hogy ez a változás mennyire lesz bátor, mennyire lesz közös, hogy a vágyaink vagy a félelmeink, a közös képzelőerőnk vagy a magányos megszokásaink lesznek-e a motorja, az még nyitva áll. A média feladata fontosabb, mint valaha: megérteni és értelmezni, rendet vágni és súlyozni, számonkérni és ellenőrizni, fenntartani a hitet és nem hagyni lustulni a képzelőerőt.   

És ez a feladat izgalmasabb, mint bármikor: a Tisza-kormány ígéretei szerint olyan rendszerek újraszabására és megreformálására vállalkozott, amelyek alapvetően határozzák meg mindennapi életünket, közös valóságunkat: hogy ezeket hogyan hajtja végre, az évtizedekre meghatározó lehet. 

Sorakoznak a kérdések. Felületesek vagy valódiak lesznek a változások? Hogyan kezelik az alapvető társadalmi és gazdasági érdekkonfliktusokat? Változtatnak-e a NER kiszolgáltatott és alulfizetett munkaerővel versenyző munkapolitikáján? Változtatnak-e az adópolitikán, az újraelosztás elvén – és ha nem, miből lesz pénz a jóléti rendszerek reformjára? Emancipálják-e a közös javaink többségéből kirekesztett polgártársainkat? Egyenlőbb vagy egyenlőtlenebb országot építenek? A Tisza-kampány demokratikus és emancipatorikus svungját transzfolmálni tudják-e a hatalmi stuktúrákba? Megjelenik-e valódi, helyi függőségi rendszereket átíró, mikroközösségekig leható demokrácia Magyarországon?

És a feladatunk, az én szerepfelfogásom szerint, nemcsak közvetíteni, hogy mi történik, nemcsak válaszolni ezekre a kérdésekre, hanem válaszainkkal, értelmezéseinkkel, téma- és értékválasztásainkkal alakítani is a válaszokat, transzparensen vállalt értékeink és céljaink mentén. 

Az én főszerkesztői vízióm szerint a Partizán fő célkitűzése a társadalmi egyenlőtlenségek emancipatorikus bemutatása és okainak magyarázata, ezek által pedig végső soron az ellenük való küzdelem. Azaz:

A Partizán működését három fő cél köré szeretném szervezni: 

• transzparensen kitűzött céljai mentén alakítani közéleti vitákat, 

• mélyebb hátteret és kritikai rendszerbe illeszkedő kontextust adni közös ügyeinknek, 

• a média eszközeivel emancipálni, azaz: hangot adni annak, akiknek nem hallatszik a hangja.
  

A célok megvalósításához a magyar újságírás három meghatározó hagyományára tudunk építeni:

• a magyar újságírás Kossuth Lajos, Eötvös Károly és Ady Endre által megteremtett publicista hagyományára;

• a magyar társadalomtudomány Bibó István-féle hagyományára, amely az aktualitásokat mélyebb kontextusba helyezve olyan keretet ad az ittbe és mostba szorult fogyasztónak, amely kinyitja intellektusát és képzeletét;

• a magyar szociográfia népi írók által elindított hagyományra, amelynek célja: jól kiválasztott reprezentánsok segítségével hangot adni a rendszerproblémákat egyedül hitelesen elbeszélni tudó elnémított többségnek.
  

Ezen célok és hagyományok által kijelölt irányból pedig három alapvető feladat rajzolódik ki:

• az információáradat szelektálása, mederbe terelése, megértése és értelmezése, 

• az ideológiák és az alapvető nézetkülönbségek és elleplezett konfliktusok transzparenssé tétele, 

• a politikai képzelet és hit fenntartása, hogy mindig van alternatíva. 
  

Eszközeink pedig, hogy mindezeknek a céloknak és feladatoknak megfeleljünk:

• rendszerkritikus – az egyes problémát a globális kapitalizmus törvényszerűségeire visszavezető –  tartalom,

• emancipatorikus – az emberi méltóságot erősítő, az önreprezentáció hatalmát visszaadó –  forma,

• közérthető – közvetlen, bevonó, szórakoztató, demokratikus – beszédmód. 
  

Vállalásom főszerkesztőként az, hogy a Gulyás Márton által megteremtett alapokra építve kollégáimmal együtt olyan Partizánt teremtünk, amely ezeket a célokat, hagyományokat, feladatokat és eszközöket alapul véve aktív részese lesz annak, hogy négy, tizennégy, negyvennégy év távlatából visszatekintve 2026. április 12-ét tényleg egy olyan korszak kezdetének tekintsük majd, amely egy érdemi lépéssel előrevitt egy olyan ország közös megteremtésének útján, amelyben szeretnénk élni.

Ehhez tőletek annyit kérek, hogy kövessétek tartalmainkat, és – ha tehetitek – szálljatok be finanszírozásunkba. Hisz a Partizán továbbra is: közös veled, független miattad.

Földiák Vince,

hamarosan a Partizán főszerkesztője.