A nagyhatalmi versengés szele Európába fújja Kanadát

Szia!

Az európai közvélemény még mindig a német radikális jobboldal előretörése körül forog, a szeptember 6-i szász-anhalti regionális választások után most vasárnap újabb német szövetségi tartományban törhet élre az AfD. Az eheti külpolitikai műsorunkban egyebek mellett erről is szó lesz, a világpolitikai hírlevelünk legújabb kiadásában pedig ránézünk még:

• Ursula von der Leyen évértékelőjére,

• a kínai kormányzó elitek AI-biztonsággal kapcsolatos gondolkodására,

• a BRICS-re

• és Trump venezuelai olajhelytartójának büntetőügyeire is.

Így néznek ki az AfD és a többi német párt bástyái

Julius Kölzer politológus a szász-anhalti választások után ránézett a szavazatok településszintű megoszlására és ebből pofás kis elemzést rakott össze, amely megmutatja a különböző pártok választóinak demográfiai profilját. Az elemzésből ez az ábra az egyik legizgalmasabb, azt mutatja, hogyan térnek el a különböző szavazóbázisok a tartomány lakosságának középértékétől.

Ebből kiderül például, hogy a kereszténydemokrata CDU szavazói legnagyobb mértékben a vásárlóerő tekintetben lógnak ki felfelé, vagyis gazdagabbak, mint az átlag. A baloldali pártok esetében is sok szembetűnő jellemző van, de talán a legérdekesebb, hogy a szocdem SPD, a Zöldek és a Balpárt szavazói tipikusan olyan településeken élnek, ahol a feldolgozóipar aránya jóval alulmúlja a régiós mediánt. Másképp mondva, nem épp a hagyományos ipari munkásság körében népszerűek. Cserébe mindhárman olyan településeken szerepelnek jobban, ahol a külföldi lakosság aránya magasabb, az SPD és a Zöldek bástyái ráadásul iskolázottság tekintetében is felfelé lógnak ki.

Az Alternatíva Németországnak (AfD) legnépszerűbb a kisebb, fogyatkozó népességű településeken, ahol a bevándorló lakosság aránya szemmel láthatóan alacsonyabb, mint a régiós középérték. Emellett ezek a települések a lakosság vásárlóerejét és iskolázottságát tekintve is hátrányosabb helyzetben vannak.

Így gondolkodik a kínai kormányzat a mesterséges intelligencia szabályozásáról

A világ két vezető hatalma egyaránt az AI-szabályozás körüli viták heteit élik. A rövid VillámPartizán adásunkban bemutatott kiberbiztonsági incidenshez hasonló esetek nyomán mindkét országban felerősödtek azok a hangok, amelyek nemcsak a technológia fejlesztésének lassítását szorgalmazzák, de egy nagy amerikai-kínai szabályozási alku megkötését is kívánatosnak tartanák.

A magyar sajtóból is lehet értesülni az amerikai vitákról, amelyek a napokban odáig jutottak, hogy miközben az iparág irányítói és vezető kutatói szabályozásokat követelnek, Donald Trump átverésnek nevezi a technológia veszélyeiről szóló figyelmeztetéseket, nyilvános előadás közben hívja fel és kihangosított telefonon keresztül osztja ki az Nvidia chiptervező cég vezérét, a közösségi médiában pedig arról ír, hogy az AI-biztonságot nem az állami szabályozás szavatolja, hanem az, hogy személyében magas IQ-jú ember vezeti az Egyesült Államokat… 

A kínai kormányzat és neki tanácsokat adó szakértők nézeteiről viszont nem igazán értesülhetünk, úgyhogy pár friss fejleményt innen is érdemes beemelnünk a látóterünkbe. Annál is inkább, mert szeptember 24-én a Fehér Házba látogat Hszi Csin-ping kínai elnök, és a két ország közötti technológiai verseny menedzselése biztos, hogy ott lesz a napirenden.

A kínai kormány maga is tudatában van az AI jelentette veszélyeknek, Csen Ji-hszin állambiztonsági miniszter épp a napokban tett közzé egy rövid írást, amely hat különböző potenciális fenyegetéskategóriát vázol fel (a szöveg angol nyelvű fordítását itt, rövid angol nyelvű összefoglalóját pedig itt tudod elolvasni). A listában egyebek mellett 

• a Kínai Kommunista Párt uralmát fenyegető manipulációs hadjáratok, 

• a kritikus infrastruktúrák elleni kibertámadások, 

• nagyszabású adatlopási műveletek,

• a háborús eszköztár radikális átalakulásai,

• a technológiai ellátási lánc blokkosodása, 

• illetve a közbizalmat és társadalmi kohéziót aláásó folyamatok szerepelnek.
  

De amikor a megoldási javaslatokra kerül sor, akkor Peking szkeptikus azokkal az amerikai iparági véleményekkel kapcsolatban, amelyek az AI-fejlesztések lassítását, fékezését irányoznák elő. A külügyminisztérium szóvivője „félelemkeltésnek” titulálta a Dario Amodei Anthropic-vezér által nemrégiben közzétett, majd Sam Altman OpenAI-vezér és Elon Musk SpaceXAI-alapító által is támogatott felhívást, a kormányzat hivatalos angol nyelvű lapja, a Global Times pedig „hidegháborús taktikát” lát Amodei technológiai exportkorlátozást szorgalmazó mondataiban.

Ezzel együtt a nemzetközi együttműködéstől nem zárkózik el Peking, közös biztonsági minimumok iránt Csen Ji-hszin is nyitottnak mutatkozott az esszéjében. De Kínának akár érdekében állhatna egy ennél átfogóbb alku is az Egyesült Államokkal, legalábbis emellett érvel Huang Ping, a Hong Kong-i Kínai Egyetem közpolitika tanára, akinek friss elemzését a kiváló Sinification Substack-oldal fordította angolra. 

Huang szerint Kína vesztese lenne az AI területén megjelenő technológiai blokkosodásnak, hiszen a világ országai nagyobb fenyegetésnek tekintik a kínai ipari fölényt, mint az USA technológiai előnyét. Ezért a versengés helyett egy olyan nagy alku lenne kívánatos, amely munkamegosztást hoz létre Kína és az Egyesült Államok között. Ennek értelmében az USA megőrizhetné előnyét a legfejlettebb modellek, chipek és felhőalapú számítástechnika területén, miközben Kína inkább a nyílt modellek, ipari alkalmazások és okos eszközök piacára koncentrálhatna, ahol már most is bővebb kapacitásokkal rendelkezik.

Kérdés, hogy van-e elegendő bizalom a két ország között ahhoz, hogy egy ilyen megállapodást működtetni tudjanak.

A BRICS vajon mi?

Múlt hétvégén, Új-Delhiben tartották a BRICS legújabb csúcstalálkozóját, ahol a házigazda indiai miniszterelnök, Narendra Modi mellett Hszi Csin-ping kínai elnök is megjelent, ezzel jelezve a két ázsiai óriás közötti feszültségek enyhülését. Ororszország is legmagasabb szinten képviseltette magát. 

Épp 25 éve alkotta meg Jim O’Neill, a Goldman Sachs brit közgazdásza a világ legnagyobb feltörekvő gazdaságainak leírására a BRIC betűszót, amelyből aztán 2006-ban a névadó Brazília, Oroszország, India és Kína közös egyeztető fórumot is alkotott, ehhez csatlakozott négy évvel később Dél-Afrika, hozzáadva az S-et a betűszóhoz. Azóta a szervezet 10 tagúra bővült, olyan országokkal, mint Egyiptom, Indonézia, Irán, Egyesült Arab Emírségek és Etiópia, tucatnyi másik ország pedig megfigyelői tagsággal bír.

Az európai és amerikai stratégiai gondolkodás főárama szereti kihangsúlyozni a szervezet megosztottságát, a tagok belső rivalizálásait és a közös politikai célok hiányát, ami nyilván tényszerűen meg is állná a helyét, ha ne következne automatikusan belőle az együttműködés jelentőségének megkérdőjelezése is. Csakhogy mindezen önnyugtató frázisokkal párhuzamosan a BRICS-országok globális gazdasági súlya töretlenül növekszik, és együttműködésük jelentősége nem is abban rejlik, hogy egységes frontként lépnének fel.

A Financial Times értékelése szerint az elmúlt 20 évben a blokkon belüli kereskedelem 13-szorosára emelkedett, és bár kétségtelen, hogy a legmaximalistább célkitűzéseket (pl. a dollár hegemóniájának megtörése) nem teljesítette, a benne szereplő országok első számú célját, hogy többpólusúvá tegyék a nemzetközi rendszert, és növekvő beleszólást kapjanak a világ dolgainak alakításába — még ha a beleszólásuk nem is egy irányba mutat — kiválóan szolgálja ez a platform.

Kiváló példa a hétvégéről, hogy a csúcstalálkozó margóján az iráni és emirátusi külügyminiszter közvetlen megbeszélést tudott folytatni, miközben ellentétes oldalon foglal helyet a jelenleg is zajló közel-keleti háborúban. A multipolaritás kialakulását hangsúlyozó elemzők úgy látják, középtávon az iráni háború rádöbbentheti az USA regionális szövetségeseit, hogy nem számíthatnak Washington védelmére, különalkukat kell kötniük Iránnnal, ezt diktálja biztonsági és gazdasági érdekük is. A mostani kétoldalú találkozó Új-Delhiben ezeket az elemzéseket támaszthatja alá.

Az USA akadályozza a venezuelai olajhelytartója elleni büntetőeljárást Spanyolországban

A szeptember 3-i Szingálban írtunk arról az alkuról, amelynek értelmében az Egyesült Államok többségi ellenőrzést szerzett a venezuelai olajvagyon ötöde fölött. Akkor megemlítettük azt a venezuelai üzletembert is, Alejandro Betancourtot, aki az egész ügyletet tető alá hozta, és anyagilag a legtöbbet profitált az egészből, hiszen az amerikai kormányzat az ő olajcégébe vásárolta be magát. Az El País riportja szerint a férfi ellen a spanyol hatóságok büntetőeljárást folytatnak, csakhogy az Egyesült Államok mindezt akadályozza.

Betancourt ellen Spanyolországban, Svájcban és más országokban is vizsgálatok folytak a PDVSA állami olajcégből állítólag eltérített több mint 4 milliárd dollárhoz kapcsolódó pénzmosás és adóelkerülés miatt: 2025 augusztusában a spanyol rendőrség éppen őrizetbe akarta venni toledói birtokán, de mire behatoltak a kastélyába, Betancourt eltűnt, majd Portugálián át elhagyta Spanyolországot, később pedig Londonban is őrizetbe vették, de szabadlábra helyezték. 

A lap szerint az Egyesült Államok Svájcban is közbenjárt, hogy megszüntessék az ott folyó eljárást, közben a spanyol nyomozás gyakorlatilag megrekedt, mert Washington közel egy éve nem válaszol arra a jogsegély-kérelemre, amely öt, az Egyesült Államokban már elítélt ember meghallgatását tenné lehetővé. Ezek az elítéltek ugyanis vallomást tudnának tenni Betancourt érintettségéről a venezuelai korrupciós ügyben. A spanyol hatóságok azért érintettek az ügyben, mert feltételezésük szerint az üzletember az elsikkasztott pénzből spanyol vállalkozások fölött szerzett volna ellenőrzést. A spanyol bíró decemberig adott időt az amerikai hatóságoknak, ellenkező esetben le kell zárnia az ügyet. 

Von der Leyen Európai Biztonsági Tanácsot akar és Kanadát uniós társutasnak

A Szignál „lapzártája” előtti percekben fejezte be az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen mostanra már hagyományosnak számító évértékelő programbeszédét, amelyet az amerikai elnökök hosszabb múltra visszatekintő beszédeinek mintájára, State of the Unionnak neveznek.

A magasröptű, nemes  célkitűzésekben — egyebek mellett az EU gazdasági, energetikai, biztonsági és technológiai függetlenségének erősítése, elektromosítás és klímavédelem — bővelkedő beszéd a megvalósítás mikéntje tekintetében soványabb volt. 

Néhány konkrétum azért így is szóba került. Von der Leyen bejelentette egy olyan válságmechanizmus létrehozását, amely szabadabb kezet ad a tagállamoknak a ceutaihoz hasonló helyzetek kezelésére (pl. felmentést a menedékkérelmi eljárás lefolytatásának kötelezettsége alól), amikor is, a Bizottság elnökének megfogalmazása szerint, „ellenfeleink” generálják az irreguláris migrációt.

Az EU végrehajtó testületének feje bejelentette egy Európai Biztonsági Tanács névre hallgató egyeztető fórum felállítását, amelyben az EU mellett „rokon lelkületű” államok, pl. Kanada, Nagy-Britannia, Ukrajna és Norvégia is részt vehetne, és amely a kontinens védelméről beszélgetne (?) a putyini erőfitogtatás és a trumpi elhidegülés kontextusában.

Egyúttal Kanadát, amelynek miniszterelnöke, Mark Carney személyesen is jelen volt a beszéd alatt, meghívta, hogy legyen az Európai Unió „társult tagja”. Bár von der Leyen hangsúlyozta, az unió és Kanada közeledése nem valaki ellen szól — kacsintás Donald felé —, de alapvetően a Washington és Ottawa között újra fellángoló politikai és kereskedelmi konfliktus kontextusában értelmezhető. A liberális kanadai kormányfő még januárban szorgalmazta a hasonlóan gondolkodó „középhatalmak” összefogását annak érdekében, hogy saját mozgásterüket növeljék a két globális szuperhatalommal, az Egyesült Államokkal és Kínával szemben.

Hogy egy ilyen esetleges társult uniós tagság ebbe az irányba tett konkrét lépés lenne, vagy csak a földrajzi és gazdaságszerkezeti realitásokat — hogy ti. Kanada az amerikai kontinensen található és exportjának 75%-a az USA-ba tart, míg az EU-ba csak 5%-a — figyelmen kívül hagyó „mágikus gondolkodás” megnyilvánulása-e, az majd kiderül.

Ennyi fért bele most, jövő csütörtökön újabb Szignállal érkeznek a Partizán külpolitikai szerkesztői: Endrey Mátyás, Kósa Levente, Nahimi Botond, Pap Szilárd és Tóth Szilárd János. 

U.i.: Ha érdekesnek találod ezeket a világpolitikai válogatásainkat, javasold ismerőseidnek, hogy ők is iratkozzanak fel a hírlevélre!