Szerelmi affér lyukaszthatja ki az AI-lufit

Szia,

A múlt keddi amerikai félidős választások nyomán csökkenésnek indultak a nagy mesterséges intelligencia cégek részvény-árfolyamai, az egészre pedig rápakolt az Nvidia alapítójának múlt pénteki beismerése, miszerint viszonyt folytatott egy kémkedéssel gyanúsított kínai nővel. Sokan már arról beszélnek, hogy ez az affér lyukaszthatja ki a nagy AI-lufit.

Az eheti Szignál hírlevélben erre a problémahalmazra nézünk rá, de beszámolunk a szerdai spanyolországi sztrájkról is. És persze szombaton lesz Szignál adás is, amiben a főszerepet az ufók játszák majd, szóval azt is érdemes lesz követni!!

Így tört szét a Trump-koalíció

A múlt szerda reggeli eredményértékelő adásunkban már kitértünk arra, hogy a 2024-es elnökválasztás óta eltelt két évben drámaian töredezett szét az a társadalmi koalíció, amely elhozta Trump második elnökségét. Akkor még csak a különböző államok sokszor meglepő szenátusi és kormányzói eredményeiből tudtunk következtetni, azóta ennél konkrétabb demográfiai bontások is napvilágot láttak, például a New York Times feldolgozásában.

Donald Trump 2024-es győzelmében például óriási szerepet játszott, hogy maga mellé tudott állítani jelentős számú fiatal szavazót. A két évvel ezelőtti eredményekhez képest a félidős választásokon a legfiatalabb szavazók körében 32 százalékpontos elbillenést láthattunk a demokraták javára, az elmozdulás mértéke még nagyobb volt a fiatal férfiak körében, melyeknek többsége két éve még a republikánusokra, most kifejezetten a demokratákra voksolt.

Egy másik, inkább demokratának tekintett választói csoport, amelyben Trumpnak sikerült jelentősen bővítenie a támogatottságát ‘24-ben, a spanyol ajkú szavazóké volt. Az ő, illetve különböző alcsoportjaik esetében így alakult a szavazatok megoszlása:

Említésre méltó ugyanakkor, hogy a demokratáknak nemcsak a Trumphoz legkésőbb csatlakozott szavazókat sikerült visszaédesgetni, de a 2015 óta stabilan trumpista keménymagként számontartott diploma nélküli fehér szavazók körében is képesek voltak növelni támogatottságukat. Persze itt még a többség mindig a republikánusokra szavazott, de mégis olyan mértékben zárult az olló, amelynek hosszú távú politikai következményei lehetnek.

Ezekben a kritikus fontosságú társadalmi csoportokban a demokrata térnyerés elsősorban az szupergazdagok oligarchikus szerepét ostorozó és a megélhetési kérdéseket előtérbe helyező gazdasági populista üzeneteknek köszönhető, amely 2028-ra egy nagyon érdekes új választói koalíció megszilárdítását vetíti előre.

Ebben nagy szerep juthat az AI-cégekkel szembeni kiállásnak

Az adatközpontok építésével, az AI- és techcégek tevékenységével szembeni éles kritika több olyan prominens demokrata jelölt kampányában játszott szerepet, akik győzni tudtak stabilan republikánusnak, vagy billegőnek számító államokban. A republikánus fellegvárnak számító Texasban Gina Hinojosa győztes demokrata kormányzójelölt tematizálta sikerrel ezt a kérdést, a demokratáktól a MAGA-táborhoz még 2016-ban átpártoló Ohióban pedig mind Sherrod Brown szenátusi, mind Amy Acton kormányzói kampányának egyik legfontosabb üzenete volt, de megjelent Georgiában és Pennsylvaniában is.

De nemcsak ilyen közvetett módon jelentek meg az adatközpontok a szavazólapon: 41 olyan helyi népszavazást is tartottak összesen 10 államban, ahol ezeknek a létesítményeknek az engedélyezéséről dönthettek a lakók. Egy kivételtől eltekintve, mindenhol az ellenzők nyertek. A választást követő pár napban a mesterséges intelligenciához kapcsolódó vállalkozások (pl. chipgyártók és adatközpont-építők) részvényárfolyama 10-20 százalékos esést produkált.

Na és hogyan reagáltak az érintett cégek a tevékenységüket elutasító választási eredményekre? A ChatGPT készítője, az OpenAI PR-eszközökhöz nyúlt és javaslatot tett az adatközpontok átnevezésére: ezentúl “számítási kampuszoknak” szeretné hívni őket. Probléma megoldva! Vagy mégsem?

Szerelmi affér lyukaszthatja ki az AI-lufit

A világ egyik legértékesebb vállalkozásának, a mesterséges intelligencia alapinfrastruktúráját adó nagy teljesítményű mikrochipeket tervező Nvidiának a vezetője, Jensen Huang múlt pénteken elismerte, viszonyt folytatott egy szingapúri székhelyű adaközpont cég kínai vezetőjével, Alice Huanggal. Amerikai lapok az elmúlt hetekben már cikkeztek arról, hogy az amerikai hatóságok azt feltételezik, a nő kínai kém. Jensen Huang egy darabig tagadott, majd elismerte az affért; csak hétfőn négy és fél százalékkal csökkent a cégének részvényárfolyama, százmilliárdokat radírozva ki a cég értékéből.

Az 1993-ban alapított, eredetileg szofisztikált számítógépes grafikai megjelenítéseket (pl. videojátékokat) lehetővé tévő mikrochipeket (ún. grafikai processzorokat, GPU-kat) tervező vállalat áttörését az AI-kor hozta el, hiszen nagy teljesítményű chipjei alkalmasnak bizonyultak a nagy nyelvi modellek működésének biztosítására is. Huang az elmúlt években az AI-világ középpontjába navigálta cégét, és közeli politikai barátságot alakított ki az Egyesült Államok elnökével. Sikeresen lobbizott például az ellen, hogy Washington megtiltsa a fejlettebb AI-chipek kínai exportját.

Bár az Nvidia-vezér érvei ebben az ügyben abszolút meggyőzőek — hogy ti. az exportkorlátozások csak felgyorsítják Kína önálló technológiafejlesztési törekvéseit, ami végső soron az amerikai cégek piaci pozícióinak árt —, a mostani botrány óhatatlanul felveti a kérdést, vajon nem az állítólagos kémnő befolyása alatt helyezkedett-e erre az álláspontra. Ugyancsak felmerül a kérdés, vajon milyen szenzitív információkhoz férhetett hozzá a nő, és hogy az amerikai hatóságok megfelelően jártak-e el az ügyben.

Peking tagadja, hogy bármi igaz lenne a kémvádakból, a botrány mindenesetre felerősítheti a Kína-ellenes hangok befolyását az amerikai döntéshozatalban. A politikai hatásokon túl pedig a botránynak súlyos gazdasági következményei lehetnek. Ahogy az alábbi, tavaly októberben, a Bloomberg által készített ábrán is látszik, az Nvidia található a középpontjában annak a körkörös befektetéseken és hiteleken alapuló pókhálónak, amely az AI fejlesztésében és felskálázásában érdekelt cégeket összeköti. (Az azóta eltelt időben a cégek belterjessége csak erősödött.)

Az Nvidia esetleges megroggyanása tehát az egész iparágat magával ránthatja, ami viszont a teljes amerikai és nyomában a globális gazdaságot is veszélybe sodorhatja. Ahogy az ezúttal már friss, november 6-i Bloomberg elemzésből kiderül, az amerikai nagyvállalatok értékét követő S&P 500 tőzsdeindex közel felét a technológiai cégek teszik ki, sőt a ChatGPT 2022 novemberi publikálása óta eltelt évek értékbővülésének feléért összesen 10 darab mesterséges intelligencia cég felelős. Magyarán egy tucatnyi cég veszélyesen nagy szerepet játszik az amerikai gazdaság és a globális pénzügyi szektor növekedésének fenntartásában.

Az amerikaiak időskori megtakarításait kezelő nyugdíjalapok befektetéseinek 44% százaléka is a technológiai szektorban van lekötve, és az amerikai cégek befektetéseinek harmadáért is a techcégek felelősek. Még aggasztóbb, hogy tavaly a befektetések bővülésének teljes egészét (!) ez a szektor hajtotta. Ahogy a Bloomberg fogalmaz:

“A mesterséges intelligencia még öt évvel ezelőtt is csupán egy iparág egyik alágazata volt. Ma már az amerikai gazdaság legnagyobb fogadásává vált. A rengeteg befektetett pénz ellenére a világ legnagyobb mesterséges intelligencia modellfejlesztői még nem termelnek stabil nyereséget. Az Nvidia és versenytársai folyamatosan befektetnek és üzleteket kötnek azokkal a vállalatokkal, amelyek megvásárolják a mesterséges intelligencia chipjeiket – ez egy olyan körforgásos rendszer, amely felveti a mesterséges kereslet kialakulásának veszélyét. Az AI-hoz kapcsolódó részvények olyan árakkal kerülnek forgalomba, amelyek egy új technológia erős teljesítményét feltételezik, miközben annak a többi gazdasági szektorokra és a társadalmakra gyakorolt hatását nehéz előre jelezni.”

Rendhagyó általános sztrájk Spanyolországban

Amikor e sorok szerzője (Pap Szilárd) szerda reggel levitte sétálni a kutyáját Barcelona egyik csendesebb, főként helyiek és családos bevándorlók által lakott negyedében, kevés nyoma látszott annak, hogy az országban épp általános sztrájk zajlik. Az utcán az megszokott mennyiségű ember és autó, a kávézók, pékségek és hasonló szolgáltatóegységek mind nyitva. A barcelonai tömegközlekedés viszont csak a reggeli és esti csúcsidőszakban működött, akkor is csupán 25%-os teljesítménnyel, és országszerte máshol is csak a szabályozások által megkövetelt minimális szolgáltatási szintet biztosították.

Az egyébként nem meglepő, hogy a szolgáltató szektor helyett inkább az ipari szektorban és a közszférában működik a sztrájk, ugyanis a szakszervezetek itt vannak inkább jelen és a dolgozók is itt szervezhetők meg könnyebben, szemben a kis létszámú munkaerőt, elszórtan foglalkoztató szolgáltatóipari cégekkel.

A szakszervezetek a hírlevél lapzártája előtt, tehát a szerda délelőtti órákban régiónként eltérő, 41 és 75 százalék közötti részvételi arányokról beszéltek. Az ilyenkor szokásoshoz képest az ország áramfogyasztása olyan 7 százalékkal maradt el, árulkodva a leállások mértékéről.

Spanyolországban utoljára 14 éve tartottak általános sztrájkot, akkor egyenesen kettőt, tavasszal és ősszel egyaránt. Ha a 2012-es sztrájk áramfogyasztásra gyakorolt hatásával vetjük össze (kb. -14%), akkor a mostani megmozdulás mérete alulmarad, és nem beszélve a még korábbi sztrájkakciókhoz képest. A kortárs spanyol demokrácia történetében minden egyes miniszterelnök mandátumának idejére jutott legalább egy általános sztrájk: a 2018 óta hivataban lévő Pedro Sanchez regnálása alatt ez az első, de ez mostani nem csak a mérete miatt lóg ki a sorból.

A sztrájk beleilleszkedik abba a tüntetéssorozatba, amely a lakhatás magas költségei miatt indult Spanyolországban egy idős madridi nő kilakoltatása és halála nyomán. Tágabb értelemben pedig részét képezi annak az európai tüntetéshullámnak is, amely a megélhetési költségek emelkedése és az állami szolgáltatások minőségének romlása ellen jött létre.

A mostani sztrájk ötletével a spanyol albérlők szakszervezete állt elő, mely azonban csak nevében szakszervezet, és mint ilyen, nem jogosult sztrájk összehívására. Csatlakoztak viszont a tényleges szakszervezetek, amelyek egyúttal csökkenő tagságuk és relevanciájuk visszafordítására is lehetőséget láttak a mostani akcióban. A sztrájk első óráiban több kisebb demonstrációra is sor került, például tiltakozók lezártak több Madridba vezető autópályát és Barcelona egyik forgalmasabb pályaudvarát is, a nagyobb városok be- és kivezető útjain hatalmas dugók alakultak ki. Az esti órákban országszerte nagyobb demonstrációkra is sor kerül.

A megmozdulás azért is rendhagyó, mert nem valamilyen kormányintézkedés vagy általánosabban a kormány ellen jött létre. A követelések között a spekultatív célú lakásvásárlások megakadályozása, a bérlők jogi védelme, és a bérleti díj emelésére vonatkozó szabályok szigorítása szerepel, melyekhez a szakszervezetek béremelésre vonatkozó követeléseket is csatoltak. A két téma persze összefügg, hiszen az elégedetlenséget épp az okozza, hogy miközben az elmúlt évtizedben az bérleti díjak 43, a reálkeresetek csak 20 százalékkal emelkedtek, és ugyanebben az időszakban a lakásárak 3,6-szor gyorsabban növekedtek, mint a fizetések.

Pedro Sánchez balközép koalíciós kormánya támogatja a sztrájkot, és bár a szervezők fogalmaznak meg kritikákat a kormány lakhatási politikájával szemben is, az elsődleges célpontot mégis az ellenzék két nagy pártja, a jobbközép Néppárt és a radikális jobboldali Vox képezik, amelyek a felmérések szerint együttesen többséget szerezhetnek a november 29-re kiírt választásokon, de már jelenleg is az ország autonóm tartományainak többségét kormányozzák.

Az iráni háború pozitív klímahatása

A héten rajtolt az ENSZ éves klímakonferenciájának, a COP-nak a 31. kiadása Törökországban, és erre időzítve a Nature című tudományos magazin közölt egy tanulmányt, mely szerint idén 0,4 százalékkal fog csökkeni a globális szén-dioxid kibocsátás, megszakítva az elmúlt évek lassú, de stabil növekedését. A megújuló energiainfrastruktúrák bővülése mellett a csökkenésben valószínűleg szerepet játszanak az idei év kőolaj-kereskedelmet érintő fennakadásai is, vagyis a Hormuzi-szoros iráni háború miatti lezárása. Így kőolajból származó kibocsátáscsökkenés idén elérheti az 1,9 százalékot is.

Az EU 1,5, az USA 1,3, Kína pedig 0,9 százalékkal kevesebb, cserébe India 4,4 százalékkal több szén-dioxidot fog kibocsátani idén, mint tavaly. A kutatók ennek ellenére nem nyugodtak. “Bár a fosszilis szén-dioxid kibocsátásának csökkenése bíztató, a geopolitikai sokkok által okozott mérséklődés nem egy fenntartható klímamegoldás” - nyilatkozta Pierre Friedlingstein, az University of Exeter professzora és a tárgyalt kutatás vezetője.

Köszi a figyelmet, jövő csütörtökön újra Szignál hírlevél! Addig is üdvözölnek a Partizán külpolitikai csapatának szerkesztői,

Endrey Mátyás, Kósa Levente, Nahimi Botond, Pap Szilárd és Tóth Szilárd János