Az üzletkötés bűvészete

Szia,

A magyar sajtóban legfeljebb mínuszos hírként jött le az elmúlt hét legjelentősebb fejleménye, a Kína és EU közötti kereskedelmi megállapodás, amely megfelezi az unióba irányuló hibridautó-exportot. A Szignál világpolitikai hírlevelének e heti kiadásában erre az alkura nézünk rá, de megvizsgáljuk Trump Putyinnal kötött dízelegyezségét is. Emellett szó lesz még arról, hogy

• már az AfD sem akarna kilépni az euróövezetből;

• nem föltétlenül maradnak le az európaiak az amerikaiak mögött;

• válságban vannak a randiappok.

Európai-kínai kereskedelmi háború elnapolva?

A Pekingben tárgyaló uniós kereskedelmi biztos, Maroš Šefčovič múlt pénteken jelentette be, hogy megállapodott a kínai féllel néhány kereskedelmi kérdésben. Az alku legfontosabb pontja, hogy Kína több mint felére csökkenti a konnektoros hibrid autók (Plug-in Hybrid Electric Vehicle, PHEV) EU-ba irányuló exportját, amitől az Európai Bizottság az európai autóiparra nehezedő nyomás enyhülését várja. A hírre az európai autógyártók részvényeinek árfolyama emelkedett is.

Emellett Kína ígéretet tett arra, hogy csökkenti 4 milliárd eurónyi uniós árucikkre (pl. autóalkatrészekre, olívaolajra, cipőkre) kivetett importvámjait, illetve zökkenőmentesebbé teszi a ritkaföldfémek exportengedélyeztetési folyamatát.

Ahogy a Bloombergnek nyilatkozó szakértő elmondta, a megállapodás nem nyúl hozzá az EU Kínával szemben fennálló hatalmas, napi szinten 1 milliárd euróra rúgó kereskedelmi hiányának strukturális okaihoz.

Annyit tesz csupán, hogy bezár egy kiskaput, ugyanis a kínai elektromos autókra 2024-ben kivetett uniós vámok ezekre a plug-in hibrid autókra nem vonatkoztak, így azok az elmúlt években tömegesen áramlottak be a közös piacra.

A megállapodás mégis önmagán túlmutató jelentőséggel bír. Az Európai Unió állam- és kormányfőinek ma kezdődő kétnapos csúcstalálkozójának napirendjén előkelő helyen szerepel annak kérdése, hogyan is lehetne csökkenteni az egyre növekvő kereskedelmi egyensúlytalanságot. Az utóbbi időszakban egyre nagyobb teret kapott a héja-álláspont, amely a Trumpéhoz hasonló kereskedelmi háborút robbantana ki Kínával — nem véve figyelembe, hogy ebben még az amerikai kormányzatnak is meg kellett hátrálnia. A mostani megállapodás ugyanakkor azt üzeni, lehet konstruktívan és eredményesen tárgyalni Pekinggel. 

A két fél közötti kereskedelmi dinamikák egyik legjobb európai elemzője, Cornel Ban úgy véli, a kínai kormányzat számára is hasznos ez az alku, hiszen a stratégiai prioritása amúgy is a teljesen elektromos meghajtású autók további terjedése, tehát a szóban forgó hibridek túlélése amúgy sem érdeke. Ráadásul az európai kereslet szűkülése újabb érvet ad Peking kezébe az autóipari szereplők szabályozására, az erősen széttöredezett szektor felülről vezérelt piaci konszolidációjára, vagyis az egymással kegyetlen lefelé tartó árversenyt folytató cégkavalkád néhány nagyvállalatba történő összevonására.

Ban emellett úgy véli, a kínai vezetés is tisztában van azzal, nem áll érdekében a legnagyobb exportcélpontját jelentő EU teljes elszegényítése, szóval a tárgyalások a jövőben, más szektorokban is eredményesek lehetnek, feltéve ha az EU képes egységesen fellépni, de egyúttal elkerülni a legrosszabb kereskedelmi háborús reflexeket. A szakértővel korábban mi is készítettünk interjút a témában, itt tudjátok megnézni:

Trump bekamuzott egy tűzszünetet és hozott egy látszatmegoldást a dízelválságra

Az amerikai elnök nem fog ennek örülni, de nem kizárt, hogy Maroš Šefčovič jobban ért az „üzletkötés művészetéhez”, mint ő maga. Szinte párhuzamosan a fent emlegetett EU-Kína deallel Trump is bejelentett egy megállapodást, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnökkel kötött, és amelynek értelmében az USA felfüggeszti az orosz üzemanyag világkereskedelmére vonatkozó szankcióit. Kicsivel később egy „energetikai tűzszünetet” is bejelentett, mármint hogy Oroszország és Ukrajna egy ideig nem támadja egymás energiainfrastruktúráját, de erről hamar kiderült, csak Trump fejében létezik.

Az viszont kétségtelen, hogy Washington szabad utat engedett az orosz üzemanyagok kereskedelmének, amiért cserébe Putyin megígérte, hogy felfüggeszti a nyáron bevezetett orosz dízelexport-tilalmat. Trump közlése szerint Oroszország 300 ezer tonna dízel világpiacra bocsátását vállalta, aminek köszönhetően rekordgyorsasággal fognak csökkeni a fogyasztói dízelárak — legalábbis az elnök szerint.

Mert hogy a szakértők nagyon másképp látják. Gregory Brew, az Eurasia Group energetikai elemzője az X-en közzétett kalkulációja jól mutatja, az ígért új készletek apró cseppet jelentenek a világpiacon, teljesen esélytelen, hogy érdemben befolyásolják az árakat.

A Wall Street Journalnek nyilatkozó szakértők egyetértettek ezzel az értékeléssel, hangsúlyozva: tavaly Oroszország naponta 800 ezer hordó (bpd) dízelt exportált. 

A dízelárak rekordszintre emelkedése komoly nehézségeket okozhat Trump republikánusainak a november 2-i félidős amerikai választásokon: az elmúlt hetek felmérései szerint olyan stabilan jobboldalnak számoló államok váltak kétesélyessé, mint Texas, Iowa vagy Kansas. Az elnök bejelentése így valószínűleg ezt az elégedetlenséget próbálja csillapítani, de kérdés, hogy egy-egy ilyen üres akció mennyit ér az iráni háború, az üzemanyagárak és megélhetési költségek elszabadulása, illetve a bevándorlásellenes intézkedések brutalitása miatti felháborodással szemben.

Az AfD már nem akar kilépni az eurózónából? 

A töretlenül erősödő radikális jobboldali párt, az Alternatíva Németországért (AfD) annak idején az eurózónából kilépést szorgalmazva jött létre, és ez hivatalosan még mindig a párt programjának része. Ugyanakkor a Bild am Sonntag és a Politico által látott belső stratégiai dokumentum szerint a párt inkább felvizezné ezt a rendelkezést. Helyette népszavazást írnának ki a tagságról, amennyiben a többi tagállam nem menne bele az övezet radikális reformjába.

Az eurózónából való kilépés elmismásolása jól rímel azzal a hírrel, amelyről múlt héten számoltunk be, hogy a francia radikális jobboldal vezére, Marine Le Pen az uniós fiskális ortodoxiába való betagozódás mellett tette le a garast. Mind az AfD, mind Le Penék egyre közelebb kerülnek a hatalomhoz, így gazdaságpolitikájuknak a középre tolódása saját jól felfogott érdekük szempontjából érthető. Ugyanakkor azt is előrevetíti, hogy nem fogják kielégíteni a választók vágyát a valódi szerkezeti változásokra, ezzel pedig maguk is tovább fogják mélyíteni azt a képviseleti válságot, amely a saját felemelkedésüket okozta, és amely a vesztüket is elhozhatja.

A nyámnyila Európa tényleg hanyatlik az USA-val szemben?

A Trump-adminisztráció és a MAGA-mozgalom emberei előszeretettel oktatják ki az európaiakat, hogy az elmúlt évtizedekben eltunyultak és folyamatosan szakadnak le az amerikai gazdaság teljesítményétől. De hasonló figyelmeztetéseket fogalmaz meg Jamie Dimon, a JPMorgan feje, és erre a feltételezésre épít Mario Draghi, az Európai Központi Bank egykori elnökének sokat idézett reformcsomagja is. 

De lehet, hogy a helyzet nem ennyire egyértelmű — legalábbis Dominik Leusder közgazdász szerint, aki a Phenomenal World online magazinban úgy érvel, hogy az egész európai hanyatlásdiskurzus téves mutatókra és elképzelésekre támaszkodik. 

Leusder hosszan érvel amellett, hogy a látványos európai lemaradást mutató statisztikák félrevezetőek: nagyon eltérő intézményes környezetben működő, eltérő szerkezetű, társadalmi felépítésű és vagyonelosztású gazdaságokat hasonlít össze nominális értéken. Ha ennél modszertanilag sokkal alaposabban kiigazított számokat veszünk figyelembe, akkor az amerikai és EU-s gazdaságok már sokkal kevésbé széttartóak. 

A szerző nem tagadja, hogy az Egyesült Államok bizonyos mutatókban előnyben van, azt viszont hangsúlyozza, hogy ebből nem következik automatikusan az európai életszínvonal összeomlása. Számít például az is, hogy a gazdasági növekedés pozitív hatása hogyan oszlik el a társadalmon belül. Az amerikai előny elsősorban a leggazdagabb 10 százaléknál jelentkezik: a jövedelmi rangsor alsó felében élők anyagi helyzete rosszabb, mint nálunk.

Leusder szerint a „versenyképességi válság” narratívája ráadásul nem pusztán gazdasági diagnózis, hanem politikai program is: az amerikai modell követését, a jóléti kiadások visszafogását és a munkavállalói védelem lazítását igazolja, miközben háttérbe szorítja az egyenlőtlenség elleni küzdelmet és a közszolgáltatások szerepét. Magyarán: akik hangosan kongatják a vészharangokat, azok valójában politikailag motiváltak, és olyan gazdaságszerkezeti átalakítást bújtatnak a diagnózisukba, amely nem föltétlenül a társadalmi többség jólétét szolgálja. 

A közgazdász arra is rámutat, hogy az Egyesült Államok és Európa globális gazdasági súlya hosszabb távon hasonló pályát követ, elsősorban mindkettőjük relatív súlya csökkent a rohamosan felemelkedő Kínával szemben. Innen nézve az európaiak kioktatása azt is szolgálja, hogy az amerikaiak kicsit jobban érezzék magukat a saját hanyatlásukkal kapcsolatban.

Leusder szerint a fő tanulság az, hogy két gazdaság relatív teljesítményének különbsége önmagában keveset mond az emberek jólétéről: nem az a legfontosabb, hogy ki győz a gazdasági versenyben, hanem hogy a növekedésből ki mennyit profitál.

Korábban több más szerző is fogalmazott meg a Leusderéhez hasonló érveket: az USA-ból Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász próbálta meg árnyalni a képet, Európából mások mellett Gabriel Zucman francia sztárközgazdász és Alberto Garzón korábbi spanyol fogyasztásügyi miniszter is.

Válságban a randiappok

(Forrás: Marriage Pact)

Friss hír, hogy az Ithaca Holdings befektetőcég felvásárolta a világ egyik leghíresebb társkereső-alkalmazását, a Bumble-t, ezzel a cég 5 év után lekerül a tőzsdéről. A Bumble az elmúlt években gyengélkedett, csak az elmúlt egy évben 15,2 százalékkal csökkent a bevétele, előfizető felhasználóinak a száma pedig 16,4 százalékkal. A hírről beszámoló TechCrunch értékelése szerint a tőzsdéről való lekerülés lehetőséget ad a cégnek, hogy felszusszanjon, és radikálisan újragondolja a modelljét.

A helyzet ugyanis az, hogy nem csupán a Bumble van válságban, de az egész jobbra-balra húzáson alapuló randiapp koncepció fulladt ki. A Fortune augusztusi összeállítása szerint a Tindert és Hinge-t tulajdonló cég hasonló mértékű bevétel- és felhasználóvesztésen megy át, és szintén keresi a kiutat. A randiappokat működtető cégek részben a mesterséges intelligencia, részben az offline jelenléten alapuló ismerkedés irányába, például személyes találkozókon alapuló események szervezésével is kísérleteznek. Szóval az még nyitott kérdés, hogy mi jön a swipe-alapú modell után.

Ezen a héten ennyi fért bele a Szignál hírlevélbe, szombaton viszont érkezünk a következő Szignál adással – most a vagyonvisszaszerzésről lesz szó!

Üdvözölnek a Partizán külpolitikai szerkesztői: Endrey Mátyás, Kósa Levente, Nahimi Botond, Pap Szilárd, Tóth Szilárd János