A tény elszáll, az írás megmarad | Heti Feledy

Sziasztok! A szerda reggeli hírlevélfogyasztók egyik szemüket biztosan e szövegen, a másikat viszont Donald Trump „Liberation Day” névre keresztelt vámtarifa-kihirdető pszichodráma-eseményén tartják. Az amerikai elnök mindent belengetett: szombatig a piac megtalálta azokat a híreket, hogy mégsem lesz annyira sok tarifa, szektorspecifikusan haladnak majd; mire egy oknyomozás a hétvégén kihozta, hogy Trump külön kérte a tanácsadóit, a kabinettagokat, hogy kemények legyenek.

• A „liberation”, azaz „felszabadítás” tehát úgy értendő, hogy a gonosz kereskedő nemzetektől megszabadul az amerikai ipar, legalábbis Trump értelmezésében. Közkedvelt rovarhasonlatokhoz fordulva: kisebb lesz a ganajtúrók ganaja!

• A piaci szereplők mégsem tapsolnak. Az S&P 500 tőzsdeindex értéke 4,6 százalékkal esett az év első három hónapjában. A Tesla papírjai 36, az Nvidia 20, az Apple és Microsoft nagyjából 10 százalékot vesztettek értékükből.

• Az élelmiszer- és energiaáraktól megtisztított maginfláció februárban 2,8 százalék volt, ami meghaladta az elemzői várakozásokat. A fogyasztás bár még nőtt 0,4%-kal, a cégek elhalasztják a beruházásaikat a bizonytalanságok miatt. Sem az elvileg „kedvezményezett” ipari szereplők, sem a választók nem támogatják a vámokat, ez a legkevésbé népszerű politikája Trumpnak, míg a migráció a legtámogatottabb, ahol több kisebb, látványos intézkedéssel nyerik a republikánusok a médiafrontot.

📢 Közkívánatra: visszatérünk az Amerikánó-csapattal!

Április 2-tól kéthetente szerdánként újra visszatérünk a partizános Pap Szilárddal és a 24-es Kerner Zsolttal, hogy mélyebben megvitassuk, mi is történik körülöttünk, a nagyvilágban. Az új podcastunk Birodalom néven indul, és ezúttal nemcsak hallgatni, de nézni is tudjátok. Tartsatok velünk!

🌞 Jó hírek rovat! Sikerült egy bekezdésnyi pozitív alapanyagot összeszednem a március 20-án megtartott EU-csúcsról. Úgy látszik, az amerikai keménykedés alapvetően az uniós polgárok egy részét is szorosabban összehozza (miközben persze nő a szakadék eközött a csendes középső többség és a radikalizálódó kisebbségek közt).

• A legfrissebb európai felmérés alapján az európaiak 74 százaléka szerint országának hasznára vált az EU-tagság; ez a legmagasabb érték azóta, hogy az EU 1983-ban elkezdte megkérdezni a válaszadókat erről a kérdésről. Azért ezt ízlelgessük majd kicsit, a magyar emésztési kontextustól függetlenül, mert épp azt mutatja, hogy miközben egyedül Magyarország igyekszik kimaradni valamiből, a 26-ok körül vannak újhullámos fejlemények. 

• Az európai növekedés az idei évre a 2024-es 1,9%-ot hozhatja ismét az EKB szerint, tehát Európa nincs recesszióban. Fejlett régióként nyilván nem növekszik rohamtempóban, szemben néhány dél-ázsiai versenyzővel, de ezt leszámítva az EU gazdasága értelmezhető életjeleket mutat makroszinten. Vagyis egyáltalán nem halt bele a szankciókba. 

• Az EU szintjén történelmileg alacsony a munkanélküliség, az infláció is – kis hazánkat leszámítva – átlagosan lefelé tart. A befektetői és egyéb bizalmi indexek jobbak, mint az amerikaiak, szemben a tavalyi utolsó Biden-évvel, amikor az USA hasított. A tagállamok közti alapkamat-különbségek is csökkentek, ami jó jel az egész EU-s gazdaság megítélésére nézve. 

• Miközben sokszor én is megtalálom azokat a pontokat, amelyeket fejleszteni kell vagy éppen erősen kritizálhatóak, lássuk az összképet: az EU-s hangulat (sajnos tényleg hangsúlyoznom kell, hogy a 26-oké) abba az irányba megy, hogy Trump második mandátuma nehéz lesz, de történelmi lehetőség a kontinens számára, hogy végre olyan döntéseket hozzanak meg a politikusok, amelyekhez eddig nem volt adott a kontextus (értsd: a szavazók is érzik, hogy történelmi fordulat van, új nyomás az életünkön). 

👀 Az európai politikai mocorgásokban is lecsapódik ez. Miközben Marine Le Pen kapcsán szerdára már biztosan áll a bál Franciaországban, azért ne legyünk biztosak benne, hogy a Nemzeti Tömörülés (RN) második arca, Jordan Bardella, titokban nem örül az üresedésnek és a lehetőségnek, hogy talán ő lehet a 2027-es elnökjelölt. Két év még hosszú idő, viszont jó eséllyel azzal számol az elemző szakma, hogy egy parlamenti választás még bejöhet Franciaországban az idei év második felében.

Marine Le Pen és Jordan Bardella élő adásban március 31-én

Forrás: Le Pen / Facebook

⚖️ Mi is történt Le Pen ügyében? Erről készítettünk egy rövid videót Gulyás Marcival, illetve itt a Telex összefoglalója, vagy Ablonczy Bálint posztja. Le Pent és egykori EP-s képviselőtársait azért ítélték börtönre és pénzbüntetésre, mert 4 millió eurós EP-s asszisztensi keretből a pártot finanszírozták, vagy asszisztenseik pártmunkát végeztek az EP-s munka helyett. Ez egy régi választóvonal az EP-s pénzek terén, tiltott az EP-s forrásokból a nemzeti párt finanszírozása. Egyébként korábban rokonokat fizettek EP-képviselők, vagy Chiractól Sarkozyig különböző korrupciós ügyekben kaptak börtönbüntetést (néha felfüggesztettet, néha letöltendőt, néha lábperecest), tehát nem szokatlan a francia politikai elit tagjai közt, hogy megbuknak ilyen ügyekkel.

• Bár a Le Pen-ügyben az érintett nyolc egykori EP-képviselő biztosan fellebbezni fog, a közügyektől eltiltás maga hatályba léphet. Erről viszont a francia Alkotmánytanács mondott egy hasonló ügyben véleményt a múlt héten, ahol arányos használatra intette a bíróságokat, de egyáltalán nem találta alkotmányellenesnek magát a lehetőséget.

• Az ügy körüli fő narratíva a szokásos vonalon, fordulatok nélkül, már-már unalmasan hozta a formáját: a jobboldal jogi hadviselésről (lawfare) és jogi aktivizmusról, mélyállamról (deep state) beszél; míg az anti-illiberális tábor számára ez fontos utóvédharcnak számít, ahol az igazságszolgáltatás még visszafoghatja az elítélt politikusokat.

• Az szép politikaelméleti kérdés, hogy elítélt bűnözők választásokon való eltiltása szükséges-e: a nép döntsön (emlékszünk, az USA-ban akár börtönből is lehet valaki elnökjelölt), vagy a bíróság tisztogassa a politikai elitet? Mivel a gyermekveszélyeztetés elkövetőit eltiltjuk például az óvodai munkától, vagy a cserbenhagyásos gázolót a vezetéstől, elég logikus volt a kontinentális nemzeti büntetőjogok többsége számára, hogy a közpénzekkel korrupt embereket tiltsuk el a közpénzek fölötti döntéstől – a politikától. A másik ellenérv még ijesztőbb: miszerint nem lehet egy elnökjelöltet eltiltani, mert befutó helyen van. Egész hajmeresztő következményekkel járna, ha szisztematikusan végiggondoljuk, hogy a népszerűség felhatalmazást ad a törvénytelenségek elkövetésére.

📊 Hogy még hol látszik a hintapolitika? Aleksandar Vučić szerb elnök múlt kedden Brüsszelben járt, Ursula von der Leyennel és António Costával ült le munkavacsorára. Megtárgyalták az EU-hoz való közeledéshez szükséges reformokat és a boszna-hercegovinai helyzetet is. Alighanem ez az otthoni tüntető diákmozgalomnak is szólt, és ellensúlyozta Vulin oroszországi nyilatkozatát az orosz szolgálatok tüntetések elleni segítségéről.

• Bár a CDU népszerűsége a választások óta csökken (jelenleg nagyjából 27%-on áll a népszerűsége), addig az AfD-é növekszik (már 23,5%-ot ért el), Merz költségvetésen kívüli tervezett alapjai ugyanakkor kifejezetten népszerűek az EU-s körökben is. Nem mindegy persze, hogy strukturális változást is elérnek-e a német gazdaságban, de legalább történt egy lépés ennek lehetővé tételére. 

• Hollandiában a szélsőjobb PVV és koalíciója által felállított technokrata kormány meglepően jól viseli a megpróbáltatásokat, ugyanakkor az Ipsos legfrissebb felmérése szerint a centrumpártok erősödnek. Ez érdekes módon az európai trendek fordítottja, és valószínűleg a trumpi politikáknak tudható be – ugyanakkor a PVV továbbra is a legnépszerűbb párt, és egy esetleges ukrajnai béke érdekes hatással lehet a jelenlegi trendre.

• Grönland is választott március elején. A fő téma a függetlenség kérdése volt: egyrészt a trumpi fenyegetések miatt, de főként a Dániától való függetlenség kérdése izgatta a szavazókat. A Demokratikus Párt – amely szociális-liberálisként jellemzi magát – nyert, második helyen futott be a Naleraq párt, amely a leginkább függetlenségpárti. J.D. Vance látogatása, amely végül az amerikai katonai bázisra szorult vissza a szigeten, nem tűnt diadalmenetnek. Egyetlen grönlandi boltos sem akarta fogadni az alelnök feleségét vagy fotólehetőséget adni, így helyiek jelenlétének a hiányában oktatta ki Vance a helyieket: már hogy az USA-ban mennyivel jobban élnének. A World Happiness Indexen második helyezett Dánia területén mondani ezt, legalábbis öngólgyanús.

⚙️ A gép forog, de az alkotó sem pihen. Donald Trump személyes kommunikációjának követését kezdik többen feladni. Ahogy a vámok kapcsán is dobálózott a számokkal, úgy jött a hétvégi NBC-interjú, ahol Putyinra kifakadt és olajtarifákról és másodlagos szankciókról beszélt, míg ezt keddre lecsavarta és már újfent Zelenszkijt okolta a legtöbb bajért, aki egy még karcosabb verziót kapott a nyersanyag-egyezményből, továbbra is biztonsági garanciák nélkül.

• A kommunikáció átalakult szerepéről a 21. századi digitális kontextusban egy megújítható közmondás jut eszembe: egykor úgy szólt, hogy a „szó elszáll, az írás megmarad”. Ezt ma úgy újíthatjuk fel, hogy „a tény elszáll, az írás megmarad”, nézzünk erre pár példát.

• A SignalGate, vagyis hogy az amerikai védelmi miniszter, a nemzetbiztonsági tanácsadó és az üzenetváltás idején épp Moszkvában tárgyaló Steve Witkoff különleges megbízott többekkel együtt egy Signal-csoportban vitatták meg a húszi lázadók elleni csapásokat élőben. Szebb időkben ez komolyabb botrány lett volna, mivel letagadták a nyilvánvalót a lebukott résztvevők. Sőt, Pete Hegseth oldaláról kiderült, hogy felesége is néha benéz nemzetbiztonsági szintű megbeszélésekre, míg testvérét felvették dolgozni a közvetlen irányítása alá (ezt a nepotizmust az USA-ban ráadásul törvény tiltja).

• Az elmúlt hét napban Trump simán kiállt az embereiért, boszorkányüldözést kiáltott és megyünk tovább: félő, hogy senki se akar tanulni a SignalGate-ből, legfeljebb J.D. Vance tett egy bizánci kísérletet, hogy ennek apropóján megszabaduljon Waltz nemzetbiztonsági tanácsadótól.

• Pete Hegseth keze alól viszont kikerült egy olyan memó, amely félredobva a stratégiai kétértelműség évtizedeit, egyértelműen Tajvan védelme mellett foglalt állást. Európának viszont egyedül kell megvédenie magát az oroszoktól.

• Alkotmányos limit? Trump újra bemondta, hogy simán indulna harmadszor is 2028-ban az elnökválasztáson, majd keres erre jogi kiskapukat. Válaszul a demokrata oldalról trendingelt az #Obama2028. Mike Johnson republikánus házelnök tesztelte az ötletet, hogy a teljes szövetségi bírósági szintet felszámolhatnák. Kristi Noem belbiztonsági miniszter pedig komolyan tervezi a szövetségi szintű katasztrófaelhárítás megszüntetését.

• A DOGE fagyi visszanyal? Az amerikai adóhivatalt, az IRS-t ért DOGE-csapások (vagyis leépítések) olyan mélyen érintik, hogy a vezetői több mint 10%-os adóbevétel-csökkenést prognosztizálnak a kiesett kapacitások mellett.

• Miközben az állami kiadások megvágása a kékgalléros szavazók körében egyre érezhetőbb hatásokkal jár, Trump azon gondolkozik, hogy a január 6-i kapitóliumi ostromért perbe fogott, ill. elítélt személyeknek még pénzügyi kompenzációt is adna. Ezzel párhuzamosan pedig a saját családi kripto-biznisz pörög, rengeteg pénzt kereshetnek a közvetlen rokonai a pump-and-dump klasszikus forgatókönyvek és immár Bitcoin-bánya mellett.  

• Hogy érezhető-e a terepen tényleg? Erre Elise Stefanik ENSZ-nagykövetjelölt visszaültetése a jelenlegi kongresszusi republikánus helyére világos indikátor. Stefanik a négyfős republikánus többség része, és bár körzetében 20% fölött vitte a helyet, most úgy tűnik, nem biztosak abban, hogy ezt újra lehetne abszolválni, ha valaki újat kellene a helyére választani kinevezése okán. Ez azért sokat elmond a terepen szükséges új óvatosságról.

🌀 Új téridő. A kommunikációs tér átváltozó tengelyei a való világban is meglepően képeződnek le. Az izraeli ellenzék nem bírt magával, amikor kiderült, hogy a kormány szélsőséges miniszterei egy antiszemitizmussal foglalkozó konferenciára meghívták többek közt Milorad Dodik boszniai szerb szakadár vezetőt. Azért ezt ízlelgessük: elfogatóparancsot is kiadhattak ellene épp izraeli tartózkodása alatt. Mondjuk az etnikai tisztogatás és nacionalizmus szekcióban, ha lett volna ilyen a konferencián, biztos, hogy erős felszólaló lehetett volna.

• Ott virított Jordan Bardella, Le Pen belső kihívója, a francia szélsőjobb 30 éves üdvöskéje, aki igyekszik megszabadulni az idősebb, Jean-Marie Le Pen által fémjelzett évtizedek antiszemitizmusától és ezt immár antiiszlamista szentimentre cserélte.

• De megfordult a konferencián az egykori paraguayi elnök, Horacio Cartes, akit az USA épp azért szankciós listázott, mert a Hezbollahhal voltak állítólag kapcsolatai, a szokásos korrupciós vádak mellett.

  
  

☁️ Budapest fölött az ég. Magyarország kormánya a március 20-i uniós csúcson Orbán által újra megtört egységes nyilatkozat után a nemzetközi kritika kereszttüzébe került. Sejthető, hogy ez a polarizált kommunikációs környezetben mindkét oldalnak üzemanyagot jelent a heti messagingben. Ezzel szemben történtek fajsúlyos megmondások is.

• Friedrich Merz arról nyilatkozott, hogy az egységgel szemben mozgó uniós tagokat ideje megregulázni. Eddig is tudtuk, hogy nincs jó Merz–Orbán kapcsolat, mégiscsak Merz néppárti szövetségesét, Webert ekézi a magyar kormány jó ideje.

• Az Eurasia csoport elemzője a Financial Times-ban javasolta a hetes cikkelyben való továbblépést. Eközben Szijjártó két hete megjárta 13. alkalommal Moszkvát a háború kitörése óta, ami a többi Putyin-apologétához képest is rengeteg utat jelent – erről a Bloomberg értekezett. Majd arról is, hogy Orbánt hogyan próbálják a 26-ok kezelni.

• Bad habits die hard. A Szabad Európa arról írt, hogy Habony Árpád túlszámlázott még a Trump-kampánynak is, ami miatt Orbán kapott kényelmetlen telefonokat. Igazából se Orbánnak, se Meloninak nem sikerült a híd szerep elfoglalása a Fehér Ház és Európa között. A NER a lázári kullancslesöprés útján most az építőipari oligarchák közül válaszhat vezéráldozatot a cikk szerint.

• Napi egy Mihály. A Népszava pedig újra összeszedte, hogy hány milliárd forintos veszteségnél járunk a be nem tartott uniós ítélet miatt, amely még tavaly nyáron 200 millió eurós alapbüntetéssel és napi további 1 millióval növekszik. Ezeket a kohéziós támogatásból vonja le az Európai Bizottság, tehát keményen érzi a magyar adófizető. Emellett egyes korábbi pénzek már végleg elvesztek a magyar uniós keretből.

• Netanjáhú 4 napot Budapesten tölt, ami egész hosszú idő egy sokfrontos háborúban álló ország miniszterelnökétől, ill. az izraeli permanens kormányválságra való tekintettel is. Így felmerül a kérdés, hogy vendéglátójával való találkozón kívül vajon milyen fontos ügyet intézhet még, azon kívül, hogy bizonyítja, hogy itt sem hajtják végre az ICC letartóztatását?

• Egyházközségi rovat. Erdő Péter és további öt bíboros ellen nagyon alaposan összeszedett vádiratot fogalmazott meg egy komoly, több ezer abúzusáldozatot tömörítő szervezet, a SNAP. Ez Pető Attila ügyét hozza be a magyar vonalon, amiről az áldozat először 2003-ban tett bejelentést, végül csak a 2015-ös második bejelentése után indult be lassú reakció, miközben az elkövető tovább szedhette így éveken át az áldozatait. Petőt még zaklatásért is elítélték, amiért igazáért megpróbált kiállni. A SNAP beadvány a Ferenc pápa esetleges halála esetén bekövetkező pápaválasztó konklávé esélyeseinek listáját is befolyásolhatja persze.