Putyillesz-sarok | Heti Feledy

Sziasztok! Narratíva és ülepítés témakörben megyünk tovább a külpolitika értelmezésében e héten. Az ENSZ Közgyűlés számos politikusból kihozta a rétort: néha épp az az ijesztő, hogy lehet, hogy komolyan gondolják, amit mondanak. Donald Trump nem szerénykedett, egyenesen beszólt Európának, hogy „a pokolban végzik majd” azok az országok, akik a megújuló energiákkal bíbelődnek. A karbonlábnyomot kamunak titulálta, amely a „teljes megsemmisülés” felé vezet. Befért a beszédébe az is, hogy a kereszténységet a bolygó jelenleg legüldözöttebb vallásának nevezze, alighanem az európai véleménynyilvánítási „korlátozások” miatt is, amire J. D. Vance szokott utalni, hogy a moderált kormányzatok kizárják a szélsőségeseket.

• Ezek fényében egész meglepő fordulat állt be a Zelenszkij és Trump közti kommunikációban, amikor hirtelen kiposztolta az USA elnöke, hogy akár az eredeti orosz–ukrán határok visszaállítása is az opciók közt szerepel, vagyis az orosz erők teljes kiszorítása az ukrán területekről. Ha ez nem lenne elég, J.D. Vance azt mondta a Fox-on, hogy még a rettegett Tomahawk rakéták eladását is fontolóra vették Ukrajnának.

  
  

• Az sejthető, hogy Trump a saját Truth Social posztjait egyedül írja, vagyis sokszor felügyelet és a stábja nélkül. Azokat a kilengéseket, amelyeket látunk tőle, az előző ciklusában, 2017-21 közt még a John Boltonok, McMaster tábornokok és hasonló sztenderd, klasszikus, már-már 20. századi figurák faragták le. Mivel most Pete Hegseth-ből és hasonló, TV-bemondó kaliberű emberekből, illetve hűségében gondosan megválogatott személyekből állt össze a közvetlen kör, már nincs, aki lefogja az elnök kezét.

  
  

• Trump nyáron és tavasszal is fenyegetőzött már Putyin felé. A különbség az, hogy most amerikai jóváhagyással és feltehetőleg a célmegjelöléshez szükséges hírszerzési segítséggel mennek azok az ukrán területről indított támadások, amelyek sikerrel lobbantják lángra az orosz olajinfrastruktúrát. Nem szankciókkal, hajók listázásával dolgozik immár a Fehér Ház, hanem orosz belövésekkel.

Putyillesz-sarok

Hogy mennyire hatékony ez a küzdési stratégia? Az orosz állam kiadásai az idei év első hét hónapjában a tervezettnél 29%-kal magasabbak voltak, ezzel éles ellentétben pedig az energiabevételek 19%-kal csökkentek a tavalyi év azonos időszakához képest.

• Jelenlegi információk alapján a 38 orosz olajfinomító közel fele, 16 egység szenvedett el károkat augusztus óta, ezzel az ország finomítási kapacitásainak 17-20%-a eshetett ki, ha nem is tartósan, hiszen nyilván rögtön javításba fognak. Itt jöhet be az alkatrészhiány kérdése, amelyet viszont már a szankciók miatt nem tudnak kezelni. Ez már egyáltalán nem szárnypróbálgatás az ukrán drónsereg részéről. Ne felejtsük el, hogy a vízi drónjaikkal eléggé szépen kitakarították a fekete-tengeri orosz flottát is.

  
  

• Az ukrán légitámadások arra is alkalmasak, hogy az orosz légvédelmet kapacitásai határára tolják. Ezt jól mutatja az, hogy török médiajelentések szerint Oroszország azzal kereste meg Ankarát, hogy vissza akarja vásárolni a 2019-ben leszállított S–400-as légvédelmi rendszereit a hazai eszközhiány miatt, hiszen potenciálisan elég sok objektumot kellene egymástól nagyon távol bevédeni.

  
  

• Ezzel párhuzamosan növekvő, és egy poszt-putyini rendszerben is megmaradó óriási kihívás lesz a frontról hazatérő veteránok társadalmi reintegrációja. Mintegy másfél millió orosz vett részt eddig a harci cselekményekben, a Reuters riportja szerint az orosz kormány nehezen küzd meg a problémával.

  
  

• Az Európa feletti drónberepülések és fenyegetések talán éppen ezért kellenek a Kremlnek: ha a fronton nem ért el eddig áttörést, akkor a hátországot, a nyugati támogatókat tudja megosztani, hangulatot kelteni és onnan gyengíteni a kijevi utánpótlást. Erre pedig Zelenszkij is szívesen ráül, hiszen ő egy második orosz hullám fenyegetésével igyekszik Európát cselekvésre bírni. 

  
  

• A drónesőt Ukrajnára zúdítva pedig ugyanúgy a pszichológiai nyomásra játszanak az oroszok: mivel az ukrán légvédelem már jóval tapasztaltabb és ügyesebb a NATO-s társaiknál e téren, a hírhedt Shahed drónok céltalálati aránya Ukrajnában csupán 10% körül mozog, átlagosan a többi, hatékonyabb eszközzel és swarming taktikával együtt is csak 20%-os a találat. Elsősorban az ukrán városi központok nyomasztása, a civilek elleni hadviselés lehet a fő motiváció. 

  
  

• Az oroszok idén 33 ezer Shahedet lőttek ki Ukrajnára, a tavalyi hasonló időszakban ez a szám mindössze 4800 volt. Az oroszok tehát az olcsó, de tömeges drónháború felé tolták el a frontot, folyamatosan fejlesztve eszközeiket, természetesen versenyezve a szintén erős ukrán innovációval szemben. 

Európa is átlépi a Rubicont

A következő bekezdést olvassátok el figyelmesen, és tippeljetek, hogy kitől származik!

„Szisztematikusan és határozottan meg kell emelnünk Oroszország agressziójának költségeit. Ezt nem azért tesszük, hogy elhúzzuk a háborút, hanem hogy véget vessünk neki. (Ez a mondat alighanem a magyar miniszterelnöknek és a Patriótáknak szól – F.B.) Moszkva csak akkor fog tárgyalóasztalhoz ülni a tűzszünetről, amikor felismeri, hogy Ukrajna nagyobb kitartással rendelkezik. Mi márpedig kitartóak leszünk. Európa ma talán jobban próbára van téve, mint életünk bármely más időszakában. (...) Új lendületre van szükségünk, hogy megváltoztassuk Oroszország számításait.”

Ez a pár sor egy rövid véleménycikkben jelent meg a Financial Times-ban, ahova nem más, mint a német kancellár, Friedrich Merz írt egy op-ed-et. Az elmozdulás óriási: eddig Berlin ellenezte leginkább, hogy tisztán felhasználja az EU az itt befagyasztott orosz pénzeket, most azonban egyértelmű a fordulat. Merz a friss, kreatív bizottsági megoldás mellett áll ki, vagyis hogy nem koboznák el a pénzt, de egy kamatmentes kölcsön keretében, az orosz tőkével garantálva, 140 milliárdot juttatnának Ukrajnának, időben elosztva.

• Az ukránok akkor törlesztetének, ha az oroszok kifizetik majd a háborús kártérítést Kijevnek – írja Merz. Ez lényegében azt sugallja, hogy ha nem lesz kártérítés, akkor az összeg marad Nyugaton. Felveti azt is, hogy kollateralizálnák a kölcsönösszeget a következő hétéves EU-s költségvetésben, ami szintén érdekes német pozíció, hiszen a közös adóságvállalásnak ritkán barátai.

• Ez eddig a pénzügyi finomság a történetben, a valódi teuton vágás a következő: az ebből befolyó összeget Kijev csak védelmi kiadásra költhetné (tehát nem folyó költségvetési kiadásokra), és azon belül is az uniós tagállamok és Ukrajna közösen határozná meg, hogy milyen beszerzésekre költhetnek, hogyan menjen a „közös” közbeszerzés. Tehát a német javaslat szerint – és hangsúlyozom, ez most még nem elfogadott új közös határozat, csak a német álláspont – az EU adna pénzt, és az EU határozná meg, hogy azt milyen, feltehetőleg EU-s gyártású fegyverre lehet költeni.

  
  

• Végre megvillan tehát az európai fogfehérje, a saját európai érdeket veszik előre a döntéshozók. Ez Berlin esetében annál is inkább látványos és koherens, hogy egy Politicónak kiszivárgott friss német védelmi közbeszerzési terv szerint a 2026-ig a listán szereplő 83 milliárdos beszerzésből mindössze 6,8 milliárd menne az USA-ba, többnyire a Patriot rakétarendszerek vonalán.

  
  

• A védelmi ipar fejlesztésének Európán belüli megtartásában tehát alakul a Párizs–Berlin tengely, igaz, bő három évvel a háború kezdete után, de mégis.

• Erről fognak a koppenhágai informális EU-csúcson beszélgetni, feltéve, hogy sikerül majd berepülniük, hiszen nemrég Dánia légterében is ismeretlen drónok voltak, ahogy vadászgépek az észtek felett, és szépen szaporodnak az incidensek.

Az ég felettünk ég

A friss ukrán–magyar incidenst tehát mindezek fényében érdemes olvasni. Nem világos még a hírlevél leadásakor sem, hogy hamis orosz zászlós művelet zajlott-e, amikor magyar légtérből érhettek orosz (érdekeltségű?) drónok ukrán területre, vagy Kijev egy orosz műveletet próbál a saját stratcomjában felhasználni.

• Az is tény, hogy a csempészek az ukrán–magyar határon már a háború kezdete óta drónokat használnak, nyilván ezek nem mennek túl messzire, szemben a kijevi állítással, ahol már térképet is közöltek a vélt magyar irányból érkező behatolásról.

• Hogy az ukránok igyekeznek a kapcsolatokat a szomszédos országokkal javítani, annak egy példája, hogy szeptember elején újratemették a második világháborús etnikai tisztogatások egyes lengyel áldozatait, az eseményen a varsói elnöki hivatal képviselői is részt vettek. Ez egy a régebbi, neuralgikus lengyel–ukrán pontok közül.

  
  

• Máshol is felvették a kesztyűt, jelesül a nem éppen radikálisan oroszkritikus Ausztriában is. A Profil című osztrák lap szerint az OMV szeptemberben azonnali hatállyal elbocsátotta egyik vezetőjét, akit azzal gyanúsítanak, hogy Oroszországnak kémkedett. Az ügy következményeként az osztrák külügyminisztérium bekérette az orosz nagykövetség egyik diplomatáját.

Választások

A hétvégén a moldovai parlamenti választás Maia Sandu pártjának egyértelmű győzelmével ért véget (51% körül), míg az oroszpárti erő 24% körül teljesített. Az eredményhez hozzájárult, hogy időben betiltottak két kisebb, radikális oroszpárti erőt, illetve az is hathat a moldáv lakosságra, hogy inkább lenne EU-tagállam, mint az Eurázsiai Gazdasági Unió (az oroszok „uniója”) tagja.

• Moldova után e hét szombaton Csehországban lesz képviselőházi választás, amelyen jó eséllyel Babiš pártja, az ANO végez majd első helyen, de nem elegendő többséget szerezve ahhoz, hogy egyedül kormányozzon (legfeljebb kisebbségi verzióban, és tény, hogy arra is volt példa), így innentől kezdve lesz érdekes, hogy milyen koalíciók alakulhatnak.

  
  

• Cseh újságírók és elemzők is arról számoltak be, hogy jelentősen megnőtt az oroszokhoz köthető cseh nyelvű álhírterjesztés volumene; másfél tucatnyi orosz hátterű álhíroldal havi 5000, a kormányt, az EU-t és a NATO-t bíráló, illetve ezekkel kapcsolatos összeesküvés-elméleteket terjesztő, és így az ANO – és a nála is radikálisabb SPD – esélyeit javító cikket köröztet. A TikTokon pedig több mint egymillió megjelenést kötöttek orosz botokhoz, így ott is elindult a takarítás, néhány accountot már lekapcsoltak. (És tegyük a szívünkre a kezünk: tippre vajon mikor kezdődik majd a magyar kampányban a TikTok screeningje…? Jó-jó, költői kérdés volt! :))

  
  

• Fontos: szombaton 13 órától élő adásban közvetítjük nektek Pap Szilárd és Endrey Mátyás szerkesztők segítségével a cseh választási eredményeket – igen, itt már ebéd után urnabontás van, mivel péntek kettőtől szavaznak!

Follow-ups

Összegyűlt nem kevés téma, amelyek korábban felbukkantak a hírlevélben, de érdekes fordulatokat vettek, úgyhogy ezekből most rövid csokrot szedek nektek:

• Gáza kapcsán Trump megtette a békeajánlatát Netanjahuval együtt, a Hamász lefegyverzése, technikai kormányzás és a túszok teljes kiszabadulása szerepelnek a listán. Jövő héten tisztábban látjuk majd, hogy az első körben lelkesedést mutató arab kormányok beletolják-e a Hamászt saját megsemmisülésébe.

  
  

• Nicolas Sarkozy francia exelnököt öt év letöltendő (!) börtönbüntetésre ítélték, bevonulásáról zajlanak az egyeztetések. A pere a 2007-es kampányfinanszírozás körüli líbiai szállal kapcsolatos, amely során pénzt fogadott el Kadhafi köreiből. A francia közéletben tehát messze nem Le Pen az egyetlen, akit megtalál az igazságszolgáltatás. Tippjeink szerint Sarkozyért mégsem fog fellázadni a francia média Nemzeti Tömörülés-párti része.

  
  

• Ezzel szemben Jair Bolsonaro 27 évét egy brazil képviselőházi javaslat amnesztiaközelbe sodorta, jelenleg a szenátusnál a labda, ebből még lehet további belpolitikai perpatvar.

  
  

• Ha már elítélt politikusok, akkor az isztambuli főpolgármester, akit Erdogan karhatalommal elvitetett és azóta is rácsok mögött ül, írt egy op-edet a The Guardianbe.

  
  

• A magyar uniós források ügyében forró lett a levegő: az FT szerint a magyar vétót vásárolta meg a Bizottság azzal, hogy engedte a félidei átcsoportosítást, vagyis hogy a magyar kormány olyan területekre kérje át a forrásait, amelyeket nem érintenek tiltások. Csakhogy azóta a HVG-Eurológus és a VálaszOnline is tovább ment a nyomozásban, és egy EP-s meghallgatáson az is elhangzott, hogy az átcsoportosítás engedélyezése nem jelent automatikusan kifizetést, és egyes feltételek mentén onnan is visszatarthatóak maradhatnak a pénzek. Meglátjuk (már csak azért is, mert egyébként a kormány „bizalmasnak” nyilvánított pár iratot, így a Bizottság se tudta kiadni az EP-nek…).

  
  

• A magyarok és a szlovákok is, úgy tűnik, végül mégis részt vettek az uniós drónfalról szóló egyeztetésen.

  
  

• A CATL mégis leépítésben lehetett a nyáron a Telex szerint, vagyis amit megírtak anno és letagadta a kínai akksigyártó, azt a munkáltatói számok végül az elbocsátások mentén alátámasztják. A hírlevél tippje is ez volt anno.

A múlt heti Orbán–Trump telefonhoz. Nem hitvita, hanem fizikai kérdés, hogy ki lehet-e váltani Magyarországon és Szlovákiában az orosz olajat és gázt. Tény, hogy a korábban ezen az úton elindult országok szépen haladtak: Bulgáriában fajlagosan a legolcsóbb volt a régióban az ipari gáz tavaly, holott szépen leváltak. A gázszakértők közt sem kérdéses, hogy a csökkenő magyar kereslet mellett vezetékes nyugati importtal kiváltható az orosz import. Itt a legnagyobb magyar befektetés egyébként a lakóházak elmaradt szigetelésének bepótlása és a hőszivattyú-telepítés lenne, hiszen hazánk a lakossági szektorban aránytalanul sok gázt használ fel.

• Az olaj kiváltása az adriai vezetéken a horvátok szerint lehetséges, Szijjártó Péter szerint kérdéses. Ha nem lenne egy INA-MOL vita több mint egy évtizede, amiben a magyar vállalat vezetőjét a horvátok nemzetközileg is köröztetni akarták, talán lenne tárgyalóasztal melletti megoldás. Így ne nagyon csodálkozzunk, hogy nincs; viszont technikailag megoldható lenne mind a hazai finomítók átállítása, mind a kapacitások szükséges bővítése. Ez szintén sikerült a régió egyéb országaiban, és bizony a benzin nem kerül 3-4x annyiba.

  
  

• Így köszönet a Telexnek, amely az IMF tanulmányát újra, és immár helyes kontextusban értelmezte Gulyás Gergely után, aki kicsit más megvilágításban használta az adatokat. Amúgy Magyarország szépen lépegetett előre a napenergia felhasználásában is, a hálózat fejlesztésére sajnos nem tudta lehívni az dedikált uniós RRF-forrásokat, hiszen a szükséges jogállamisági (értsd: többek közt korrupcióellenes…) jogi lépéseket nem tette meg.

  
  

• Röviden: a drága-lenne-nektek-a-váltás narratíva elsősorban annyit jelent, hogy már arcvesztés nélkül nehéz lenne beismerni, hogy régebben is simán meg lehetett volna ezt tenni; illetve hogy a megújulókkal is indulhattunk volna pár évvel korábban, és hogy a Paks II. se készül el, pedig benne voltak az oroszok. A blame game így teljes lendülettel folyik, ezért a sokféle narratíva, ettől a tények még makacs dolgok.

A héten még olyan dolgok történnek, mint hogy Oroszország átveszi az ENSZ BT rotálódó vezetését, az USA megpróbálja újra elkerülni a lejáró határidő mellett a kormányzati finanszírozás leállását, és Luxemburgban Henri nagyherceg átadja a hétvégén fiának, Vilmosnak a trónt. Nem biztos, hogy nem kell majd visszatérnünk jövő héten a brit munkáspárt kongresszusára. Amellett, hogy érkezik Putyin és Von der Leyen születésnapja (és az utóbbi elleni bizalmatlansági szavazások), a gázai háború évfordulója is jövő hét.

Unatkozni tehát nem fogunk!

Botond