Magyar csillagtúrája
- Feledy Botond
- 12 órával ezelőtt
- 8 perc olvasás
Ha nem egy héttel később szeretnéd olvasni ezt a hírlevelet, akkor iratkozz fel! Így frissen megkaphatod a Heti Feledyket!
Sziasztok!
Miközben az Aperol Spritzet kiszorítani készül a Garibaldi koktél és végignézhettük az elmúlt napokban számos magyar minisztérium titkolt részlegeit, szobáit, a magyar külpolitika elstartolt.
Jó jel, hogy az orosz nagykövetet, Jevgenyij Sztanyiszlavovot rögtön elkezdik beszoktatni, hogy immár nem kvaterkázni jár a Bem rakpartra a Külügyminisztérium épületébe, hanem számot adni. Ezúttal a Kárpátalja elleni orosz dróntámadások kapcsán, de ott van a Panyi Szabolcs által elővett orosz kémek és kiutasításuk ügye is, amely majd színezheti a kétoldalú kapcsolatok kezdetét. Nyilván sokan kvalifikálnának az orosz nagykövetség személyzetéből arra, hogy persona non grata-ként elhagyhassák Budapestet, ám azzal számolni kell, hogy Moszkva se fogja ezt tétlenül nézni.
A fő kérdés, ha majd a paksi bővítési szerződést és más finomságokat is átnéztek az új minisztériumokban, akkor hogyan ítélik meg a mozgásteret Putyinnal szemben. Ahogy a múltkori hírlevélben bedobtam, az új nemzetbiztonsági főtanácsadónak, Tóth Péternek nem lesz könnyű dolga, hiszen egyszerre kell a rogáni magán-titkosszogálatok felszámolásától és elszámoltatásától kezdve egy 21. századi elhárítást kiépítenie, nemzetközi partnerségekbe visszacsatolni a hazai szolgálatokat és sorolhatnánk.
Orbán Anita alatt újra Külügyminisztériumnak (immár külgazdaság nélkül) hívják a tárcát, és bár a korábbi tevékenységének ezt a részét átveszi a Kapitány-féle GEM (gazdasági és energiaügyi minisztérium), tíz év után visszakerül majd az Információs Hivatal, amely eddig központosítva a miniszterelnökség alatt szolgált a többi civil szolgálattal. Ez fontos lesz, növeli a külügyminiszter súlyát a kormányon belül.
A hírek szerint 6 miniszter kel útra az első bemutatkozó lengyelországi látogatásra a Magyar-kormányból: lesz vonatozás, Tuskolás, még egy krakkói egyházi főméltóság is felkerülhetett a találkozók közé. Ezután Bécs, majd nem sokkal később Brüsszel.
A lengyel–magyar kapcsolatok kiolvasztása fontos regionális stabilizációt hozhat, igaz, a lengyel kormányzat ősztől sajnos kampányévbe ér. A SAFE-pénzek értelmes elköltésétől az orosz befolyásolás felszámolásáig azonban sok közös érdek adódik, nem szólva a 7 éves uniós költségvetés egyes tételeinek védelméről.
Mind a kétoldalú, mind az uniós kapcsolatokban nagy megkönnyebbülést hozhat, ha Budapest végre lecsavarja a mesterséges feszültséget Kijevvel. Magyar hétfőn telefonon beszélt António Costával, az Európai Tanács elnökével, és arról tájékoztatta őt, hogy „technikai szintű egyeztetést kezdtünk az ukrán féllel a kárpátaljai magyar kisebbség nyelvi, oktatási és kulturális jogainak mielőbbi törvényi garantálása érdekében”. Ez tehát azt jelenti, hogy véget érhet a Szijjártó-féle orosz befolyásolási művelet, amelyben a magyar kisebbségi jogokat használták fel az ukrán–magyar kapcsolatok mesterséges elmérgesítésére. Orbán Anita hétfőn telefonált ukrán partnerével, Andrij Szibihával, és kedden elvileg elindultak az online egyeztetések a két kijelölt szakértői csoport között.
Nem lesz mindenütt tapsvihar
Azzal is számolni kell, hogy Oroszország mellett alighanem a szlovák és a cseh kormányzattal is lesznek konfliktusos helyzetek már a nyár folyamán. Erre enged következtetni, hogy a Beneš-dekrétumok ügyébe immár a németekkel szemben is beleállt a cseh kormánykoalíció néhány tagja, ahogy azt Tokár Géza összefoglalta, illetve a Fico-kabinet sem fog hátrahőkölni, majd örömmel veszik ezt a kampányhoz – bár a dekrétumok ellen küzdő Bosits-ügyben épp most született alkotmánybírósági döntés, ez nem jelent valódi áttörést, csak egy tyúklépést a múlt elsimításának rögös útján.
Ne felejtsük el azt sem, hogy az uniós pénzek körül tart a huzavona. Mostantól ez civilizált nyelven zajlik, diplomáciai szóvirágokban és nem pedig az utcai plakátokon, de ettől még az érdekérvényesítés nehéz dolog. A Bizottság például kétli, hogy az RRP-hitelt vajon tényleg képes-e felhasználni az ország augusztusig, ami több mint négymilliárd eurós tét. Ehhez Magyar Péter a nyilatkozatok szintjén eddig foggal-körömmel ragaszkodik, úgyhogy itt még lehet konfliktus a magyar politikai akarat, Von der Leyen rugalmassága és a saját bizottsági bürokratáinak óvatoskodása között.
Érdekes fejlemény, hogy a magyar kormányzatba hazatért két tiszás európai parlamenti képviselő (Magyar és Tarr) helyét átvették az új jelöltek: Weisz Viktor és Bogdán Csaba. Utóbbi színesebb politikai állításokat tett 2024 óta, többször kritizálva Magyart, bár nyilván az utóbbi döntése volt, hogy végül őt emelte be a listáról.
A mai napig az Orbán-kormány diplomatái viszik a képviseleteket külföldön, az EU-képviselettől a NATO-ig. Ezt remélhetőleg hamarosan elkezdik átválogatni, és a legvadabb ideológus pártdiplomatákat megkülönböztetni a tisztességes karrierdiplomatáktól. Amíg a helyzet fennáll, addig viszont bele fogunk szaladni az olyan helyzetekbe, amikor a régi diplomata nem meri megváltoztatni a szijjártista álláspontot, ám az újat se kapta még meg. Így történhetett, hogy a Bukaresti Kilencek (B9, a NATO kelet-európai tagjait tömörítő biztonságpolitikai tömb) múlt heti ülésén a magyarok továbbra sem járultak hozzá a közös nyilatkozathoz az orosz háború kapcsán, ám jelezték, hogy nemsokára majd az új kormányzat dönthet. A dokumentum elítéli a szövetségesek és partnerek elleni orosz szabotázsakciókat, kibertámadásokat és egyéb hibrid műveleteket, és sürgeti a lég- és rakétavédelem további erősítését, beleértve a drónfenyegetés elleni képességek fejlesztését is.
Dwa bratanki
A lengyel közélet egyik fele a koalíciós válsággal, illetve a Tusk vezette Polgári Platform (PO) és a Kaczynski-féle Jog és Igazságosság (PiS) küzdelmével van elfoglalva. Nawrocki elnök az utóbbiak jelöltje volt, így különböző a kormányzat és az államfő politikai hátországa, nem félnek csatákat vívni egymással ott sem.
Ennek egyik legnagyobb ütközete volt az, amikor Nawrocki meg akarta akadályozni, hogy Lengyelország hozzájusson a SAFE program, vagyis az európai védelmi ipar támogatására létrehozott kedvezményes uniós hitelalap kifizetéséhez. Nem hagyta jóvá az ezirányú törvényt, ám később a kormányzat egy határozatban – alacsonyabb szintű jogszabályban, amely nem igényli az elnöki ellenjegyzést – hagyta jóvá a programot, így Varsó lett az első EU-tag, amely aláírta a hitelmegállapodást.
Egy lépést hátra téve, ez is érzékelteti, hogy a politika hány országban hajlandó az ideológia oltárán valódi pénzeket beáldozni. Nawrocki kész lett volna a lengyel haderőfejlesztést sokmilliárdos hiteltől megfosztani azért, hogy a parlamenti választás előtt több mint egy évvel flexeljen Tuskkal szemben.
Eközben a közélet másik részét az orosz fenyegetés köti le. Erre nagyon komolyan készül Varsó, a politikai nehézségek ellenére is, ami azt jelzi, hogy reálisnak tartják a fenyegetést. Ezt legutóbb egy óriási hadgyakorlat bizonyította. A KRAJ-2026 gyakorlat lényegében egy védelmi teszt volt, amely 2026 áprilisában és májusában zajlott le. Nem hagyományos katonai, harctéri manővereket takart, hanem a teljes lengyel államigazgatás és az állami döntéshozatali gépezet stressztesztelését egy teljes körű, keletről érkező invázió esetén. Ha egyébként szívesen olvasnál a wargamingről (ami társasjáték és nem hadgyakorlat) és hogy ez mennyire hasznos a NATO szintjén is, illetve ezt Harangi-Tóth Zoltán hogyan hozza haza a Hadtudományi Karra, akkor ezt a HVG-anyagot ajánlom!
Az oroszok dupláznak vagy levonulnak?
Az esetleges orosz fegyveres provokáció kapcsán megoszlanak a nyilvános vélemények. Zelenszkij többször bedobta, hogy Oroszország kész tesztelni a NATO V. cikkelyét, a balti országok részéről ezt az állítást már inkább kétségbe vonták, bár inkább csak azt, hogy ez idén történhet-e. A legvalószínűbb, hogy nincs döntés még a Kremlben, mert két részre oszlottak a tanácsadók. Orosz forrásokra hivatkozva Panyi Szabolcs a VSquare hírlevelében arról írt, hogy a keményvonalas vezetők az orosz belbiztonsági elit részéről abba az irányba igyekeznek tolni Putyint, hogy egy NATO-provokációt még az idén érdemes megtenni. Ezzel szemben a másik oldal az ukrán művelet befejezését se zárná ki és inkább a gazdaságra koncentrálna.
Milyen időablakról lehet szó az orosz héják szerint? Arról, hogy a szeptemberi Duma-választások előtt szerintük nem jönne rosszul egy újabb nemzetvédelmi ok arra, hogy összerántsák az amúgy lankadó társadalmi támogatottságot. Putyin kommunikációja régóta tudatosan építi, hogy ő hiába törekszik a békére, a vad európaiak mindig fenyegetik a békés oroszokat. Ráadásul az is bejátszik, hogy ha Trump elveszíti az őszi félidei választásokat, az kiszámíthatatlan fordulatot hozhat az amerikai külpolitikában, márpedig Moszkvának most lenne a legjobb, ha kiderülne, hogy Trump valóban nem hagyná az V. cikkely – a kölcsönös segítségnyújtás NATO-ígérete – aktiválását egy kisebb orosz provokáció esetén. Ez pedig komoly métely lenne a transzatlanti kapcsolatok maradékára nézve is.
Rácz András részletesen elemzi a drónháború állását, és hogy hogyan hozza fel magát költségszintcsökkentéssel az ukrán drónipar, vagyis a tömeggyártott orosz drónokat olcsóbb eszközökkel tudják már lelőni, mint amennyibe az Moszkvának kerül. Május 13-15. között Oroszország a háború eddigi rekordját megdöntve, több mint 1600 légi eszközzel támadta Ukrajnát a két nap alatt. Ezek óriási számok, ha az elhárító kapacitásokat nézzük, tehát egész biztos, hogy Rijádtól Varsóig, Pekingtől Washingtonig egy egészen új háborúra kell készülni, ha ezt az intenzív drónhadviselést vesszük az új háborús alapvonalnak.
Az orosz ötödik hadoszlop, azaz a hasznos idióták és befolyásolási ügynökök viszont tovább dolgoznak az EU és a NATO határain belül. Legutóbb Alice Weidelnek sikerült beszólnia Kijevnek, hogy ugyan miért alkalmaz mélységi dróntámadásokat az oroszokkal szemben, holott rögtön azt válaszolhatnánk neki, hogy Kárpátalján az oroszok se restek közvetlen a NATO-határ mellé lövöldözni Ukrajna túlsó felén. Ahogy Weidel fogalmazott, „Nem lehet folyamatosan egy nagy medve szemét izzó vassal bökdösni – például mélyen Oroszországba mért dróntámadásokkal –, és azt várni, hogy semmi sem fog történni”. Ezzel szemben az a helyzet, hogy a „semmin” régen túl vagyunk, az oroszok saját rekordjaikat döntögetik, a drónháborús opció pedig a NATO keleti tagjait – beleértve hazánkat – közvetlenül fenyegeti, mivel az ukrán know-how-t még nem adaptáltuk, a jelenlegi elhárító kapacitások sok helyen kritikusan alacsonyak. Eközben Kijev már képes érdemben Moszkváig eljuttatni légi támadóeszközeit.
Az oroszok pedig egyértelműen arra utaznak, hogy a civileket fárasszák ki: a téli fagyoskodás után most a nyárra szeretnék az ukrán vízellátást tönkretenni. Emlékezzünk az előző hírlevélre, ahol a lengyel víztelepek elleni orosz kibertámadásokról írtam…!
Kegyelmi botrány nemcsak a magyar közéletet tartja ébren éjszakánként! Olaszországban szintén kegyelmi botrány robbant ki, miután fény derült rá, hogy a Silvio Berlusconi-féle „bunga bunga” ügy egy szereplője nemrég elnöki kegyelmet kapott. Az illetőt, Nicole Minettit korábban azért ítélték el, mert nőket kerített a szardíniai Villa Certosában tartott szexpartikra, de idén Carlo Nordio igazságügyi miniszter kegyelmet javasolt neki, hogy el tudja látni beteg fogadott fiát. Sergio Mattarella elnök hivatala vizsgálatot indított a potenciális szabálytalanságok miatt, az ellenzék Nordio lemondását követelte, de Giorgia Meloni kormányfő egyelőre kiállt minisztere mellett.
Ha pedig már vizsgálatok: újabb pszichiáterek által írt nyílt levél követeli Donald Trump mentális állapotának alapos felmérését. Erről röviden beszélgettem az RTL riporterével, Barva Ádámmal.
American corner
Irán kapcsán Trump újabb határidőkkel dobálózik, miközben a terepen nincs elég érdemi változás. A két regionális nagyjátékos, a szaúdiak és az Emírségek úgy tűnik, hogy már saját légicsapást is végrehajtottak iráni célpontokkal szemben. Rijád akciójának politikai célja a deeszkaláció volt, amely megvalósulni látszik annyiban, hogy áprilisra csökkent a szaúdi célpontokkal szembeni iráni támadások száma. Ezzel szemben a Wall Street Journal forrásai az Emírségeket sejtik egy Öböl menti iráni olajipari létesítmény hónapokra való kiütése mögött, azonban épp a hét elején derült ki, hogy egy emírségekbeli atomerőművet három drón vett célba. Kettőt elhárítottak, egy azonban becsapódott a létesítmény külső periméterén. Irán tehát ezzel jelezte, hogy ő is tud eszkalálni.
A Trump–Hszi csúcs kapcsán a szakértők és a hivatalos beszámolók is egyetértenek abban, hogy a legélesebb vitát Tajvan függetlensége okozta. Hszi Csin-ping egyértelművé tette, hogy a sziget kérdése a kétoldalú kapcsolatok legfontosabb, „vörös vonalat” jelentő ügye, amely akár nyílt konfliktushoz is vezethet. Amúgy az amerikai delegáció a vörös szőnyegen szédelgett a kivételezettnek gondolt fogadtatástól.
Az elmúlt évekhez hasonlítva egyre világosabban látszik, hogy az USA már nem tudja diktátumokkal kikényszeríteni az akaratát, miközben Kína – részben az éppen a Trump által is szított globális konfliktusok miatt – kedvezőbb pozícióból tárgyalt.
Nem kis megkönnyebbülést hozott az amerikai techcégeknek, hogy a két csúcsvezető olyan „konstruktív” és „fantasztikus” kereskedelmi megbeszéléseket folytatott, amelyek eredményeként feláll majd egy közös bizottság, ami kidolgozza a részleteket…
Következetlen moralitás
A múlt nemcsak egyszerűen kísért minket, hanem elég jó lenne, ha néha tanulnánk is belőle. Erre int a svájciak által belengetett akta nyilvánossága, amely szerint az auschwitzi rémorvos, Josef Mengele 1945 utáni svájci kapcsolódásairól készült feljegyzéseket elérhetővé teszik majd. A nagyban keresett háborús bűnös úgy tűnik, hogy többször megjárta Svájcot még életében, ami azért a banktitkokra leginkább ügyelő alpesi ország morális kódexét megkérdőjelezi, különösen azok után, hogy a zsidó menekülteket magukat nem engedték be, de a betétjeiket megtartották.
Kinocide
A 2023. október 7-i, izraeli civilek elleni terrortámadásról készült egy civil jelentés, amely kifejezetten a Hamász és a támadók által előre megfontolt, a megfélemlítés legmélyebb rétegeit célzó szexuális erőszak áldozatairól és túlélőivel készült. Megismerhetjük a „kinocide” fogalmát, amelyet kifejezetten ez az október 7-i támadás szült (ahogy a jugoszláv háború adta nekünk az „etnikai tisztogatás” kifejezést). A kinocide azt jelenti, amikor az elkövetők a családok és a családi kötelékek szisztematikus, célzott elpusztítását tartják szem előtt az atrocitások elkövetésekor. Ez jelentheti például a családtagok, gyerekek meggyilkolását, elrablását, illetve kínzását más családtagok jelenlétében, hogy ezzel a lehető legnagyobb pszichológiai traumát és szenvedést okozzák, különösen úgy, hogy ez mediatizálhatóvá tehető később a telefonos felvételek által, ahogy az megtörtént ezekben az esetekben is. Ez pedig azt jelenti, hogy ezzel bekerült a terroristák eszköztárába.
Elnézést, hogy ezzel zárom a levelet, ennek az előző bekezdésnek sehol és soha nem lenne „jó” helye. Vigyázzatok magatokra, és a valóságot tartsuk szem előtt, a vágyakat a céljaink közt: rational thinking, wishful living.
Botond