Árnyékzóna a külkapcsolatokban

Ha nem egy héttel később szeretnéd olvasni ezt a hírlevelet, akkor iratkozz fel! Így frissen megkaphatod a Heti Feledyket!

Sziasztok!

Itt az ideje, hogy egy újabb Heti Feledy Klubot hirdessünk: várlak Titeket június 9-én, a múltkori helyszínen, a Turbinában, hogy átbeszéljük a világpolitika és a magyar külpolitika friss fejleményeit, az előttünk álló néhány hónap tervezhető kihívásait! Gyertek, jó lesz! Jegyek itt!

Lassan diplomáciai éghajlatváltozásról kell beszélnünk. Az első Trump-ciklus, a covid és az oroszok háborúja által ütött rések évek alatt tovább repesztették a nemzetközi intézményrendszert, és összeérve, egymást felerősítve egy új típusú nemzetközi kapcsolattartáshoz vezettek. Erről írt a Reuters részletes elemzést, amelyet a hazai sajtóban elsősorban azért kaptak fel, mert kiderült, hogy a II. Trump-ciklusban 10-ből 9 nagykövet politikai kinevezett (szemben a vélhetőleg hozzáértő karrierdiplomatákkal), míg ez a korábbi amerikai elnökök idején jóval szerényebb arányt mutatott. Ezen persze a szijjártita évek után aligha lepődünk meg magyar olvasóként, ezért is érdemesebb az elemzés további részeiből kiindulni.

• A 195 nagyköveti posztból 109 jelenleg nincs betöltve, vagyis a diplomácia nemzetközi hálózatában a State Department a posztjai felén ügyvivő, azaz átmeneti módban működik. Így van ez többek közt Budapesten is, ahova egy éve nem érkezett meg az új nagykövet, most Caroline Savage ügyvivő küldheti a feljegyzéseit a magyar rendszerváltásról.
  

• A Rubio-féle külügyminisztériumból az első évben körülbelül 3000 fő távozott, vagyis a helyi amerikai alkalmazottak 15%-a. 
  

• Mindez csak a felszín, hiszen a még poszton lévő nagykövetek is küzdhetnek, mint malac a jégen. Hacsak nem Trump belső köreihez rendelkeznek eléréssel, onnantól kezdve megint mindegy, hogy kik ők, mik ők. A Kushner–Witkoff ikerharcos páros viszi az amerikai diplomácia legnehezebb feladatait, láthatólag még Rubióval is versenyezve – és ezzel mellőzött lett a State Department hagyományos információs hálózata és sokrétegű felkészültsége. 

A Birodalom 25. adásában – amelyet kivételesen a budapesti stúdióban közösen vettünk fel Pap Szilárddal! – az amerikai extrém ideológusokról, ill. az őket felkaroló és értelmezésükben versenyző befektetőkről beszélgettünk. Peter Thiel antikrisztusai, az emberiség NPC-i (non-player character-jei), a humanizmus kikopása és a transzhumanizmus megjelenése mind előkerültek.

A korábbi hírlevelekben részletezett elszemélyesedő diplomácia eredménye, hogy a japánok a SoftBank japán vezérigazgatójával próbálnak közvetlenül utat szerezni Trump köreihez, mások a Szilícium-völgy urain keresztül, ahogy az előző magyar kormány pedig a radikalizálódott politikai think-tank hálózaton keresztül. Mindenhol megy a kopogtatás, csak épp nem az erre kiépített és egykor bejáratott diplomáciai hálózatokon át. 

• A közigazgatási döntéshozatal, amely a külügyeket is jellemezte, abban tudott jelentős hozzáadott értéket biztosítani, hogy rétegzett módon épült fel. A beosztott diplomatától a nagykövetig, az általuk finanszírozott NGO-któl a multilaterális intézményekig számos szint állt össze, hogy feldolgozza, szállítsa az információkat. 
  

• A nagyhatalmi versenyek idején az időfaktor eleve korlátozza ezeket a rétegeket, a vezetők magukhoz vonják a döntéseket. Ezt láttuk a német kancellári diplomácia alakulásában, a miniszterelnökségek külpolitikai szinten növekvő felhatalmazásában. Korábban tudtuk a német külügyminiszterek nevét – gondoljunk Joschka Fischerre – míg ma már a nemzetközi kapcsolatok pókhálóinak közepén az állam- és kormányfők üldögélnek. 
  

• A populizmus magában is könnyen erodálhatja a demokratikus és multilaterális intézményeket, hiszen azok a szemükben gyakran a „deep state” képviselői, emlékezzünk az eurokraták támadására, vagy éppen Trump heves közigazgatás-ellenes lendületére (DOGE). 
  

• A közösségi média itt is meghagyja nyomait: mivel egy-egy miniszteri telefonhívás, 10 másodperces videó baráti vállveregetésekről vagy egy mém jobban beég a köztudatba, mint bármely szuperül levezetett, zárt ajtók mögötti tárgyalás, így nem csoda, hogy a nép megnyerése érdekében az előbbi irányába tolódott el a mérce. 
  

• Végül ennek a strukturális hatása, hogy nem az eljárásrendből fakadó legitimitást keresik a partnerek, hanem a gyors és látványos megoldásokat. Nem a hosszú, de tartós eredmény produkálására képes tárgyalást díjazzák, hanem az akár a rákövetkező hónapban összeomló, de aznap jól eladható „megegyezést”.

Azt hiszem, ez remekül leírja a teljes iráni háború körüli diplomáciai erőfeszítéseket, és jól jellemzi az amerikai és az európai diplomáciai hozzáállás különbségét az oroszokkal való tárgyalásokban. Egyszerűen máshogy fut rá a két oldal, nem szólva a Kremlről, így egészen más elvárásokkal érkeznek az asztal köré, és ez látszik is abban, hogy eddig nem sikerült egy kísérlet sem.

• A Magyar-kabinet eddig inkább a kortárs jegyeket mutatja, centralizált döntéshozatallal, a titkosszolgálatok központi felügyeletével a nemzetbiztonsági tanácsadó által. Orbán Anita ugyanakkor erős karakter, így megvan az esély arra is, hogy egy olyan külügy alakuljon az új vezérkarral, amely képes a rétegzett intézményi struktúra becsatornázására is. 
  

• Orbán Viktor távolította magától az EU-témát és azt először Varga Juditnak mint igazságügyi miniszternek szervezték ki, később ezt Bóka János vitte egy mikrominisztériumban. Most Magyar Péter az európai ügyekért felelős államtitkárságot egyelőre a Miniszterelnökségen szándékozik tartani, igaz, a vezetőjét nem nevezték meg a hírlevél lezárásáig. 
  

• A gyakorlatban az ausztriai út szervezése már mutatta azokat a jeleket, hogy a programszervezés terén még a miniszterelnök és a klasszikus diplomáciai vonalvezetés összecsiszolódása zajlik, hiszen utolsó percben mondtak le eseményeket, mint a wachaui gazdasági fórumon való beszédet. A másik nagy teszt az uniós pénzek hazahozatala, erre sokszor kitértem már, itt egy új telexes részletezés. 
  

• Ha szeretnéd a külügy egyes újabb vezetőit megismerni, itt találod egy korábbi podcastom Mészáros Krisztiánnal, a NATO-ból hazaérkező magyar topdiplomatával, aki a multilaterális ügyekért felelős államtitkár lesz. Ugyanebben a sorozatban beszélgettem Hajdú Mártonnal, aki jelenleg az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, tehát a másik hatalmi ágban a legfontosabb külügyi poszt birtokosa. Interjúja idején Von der Leyen brief-írója volt.

Ahol nem volt rendszerváltás

A magyar rendszerváltás – eddigi – rózsaszín tapasztalatával szemben a török valóság jottányit sem javult, sőt, romlott: az elmúlt napokban Isztambulban bezárták az egyik legnagyobb magánegyetemet, amely régi letéteményese volt a klasszikus liberal arts oktatásnak. Az ellenzék korábbi vezetőjét, İmamoğlut még mindig rács mögött tartják, az utána következő CHP-vezetőt, Özgür Özelt pedig most bírósági ítélet távolította el posztjáról, ezzel elmélyítve a párt belső vezetői válságát. A döntés után 8 milliárd dolláros devizapiaci beavatkozást kellett a török jegybanknak végrehajtania a líra stabilizálása érdekében. Egy korábban indult hullámban számos ellenzéki város vezetőit leváltották vagy bebörtönözték, helyükre ügyvivő kormányzati embereket delegáltak. 

• A török demokrácia tehát külsejében megmarad, van ugyan választás és papíron ellenzéki párt is létezik, de az autokratikus rendszerek érett szakasza felé halad Erdoğan uralma. Ne felejtsük el, Kínában is van „népi gyűlés”, Oroszországban is van „ellenzék”, de nem ettől demokratikus egy ország.

Európai szélsőségeink

Nem kell ám Törökországig menni, nézzük meg, mit hozott az elmúlt hét az európai határokon belül a radikálisaink között. 

• Ulrich Siegmund, az Alternatíva Németországért (AfD) szászországi tartományi miniszterelnök-jelöltje azt mondta a Deutsche Wellének adott interjújában, történelmi győzelemre készülnek a szeptemberi tartományi választáson, ami szerinte „dominóhatást” indíthat el Németországban. Ennél kicsit meredekebb időket jósol, hogy simán bemondta, hogy deportációs ügyosztályt hoznának létre. A migránsok masszív kitoloncolása mellett a másik fő témájuk a jól ismert anti-woke agenda, vagyis „a tanterv depolitizálása”, más szóval törölné a társadalmi sokszínűséget, a szexuális kisebbségek elfogadását és a rasszizmusellenes tanórákat. Külpolitikájában is hozza az AfD keleti szárnyának klasszikus mantráját (ami a jövő évi szövetségi választásokon kerülhet igazán előtérbe), miszerint eltörölné az Oroszországra kivetett szankciókat, és felújítaná az orosz iskolákkal való diákcseréket. (Bár lehet, hogy a dróntámadások kapcsán akar ilyenkor tapasztalatokat a fiataloknak?!) 
  

• Rendszeres hírlevélolvasók nem fognak meglepődni, de a német kormánypárt szerint Oroszország az AfD népszerűségének fokozására és Friedrich Merz gyengítésére törekszik online információs műveleteinek keretében. A CDU szerint az utóbbi időben világosan növekedett az orosz kötődésű álhírgyárak tevékenysége, főként a keleti tartományok választóira szabott oroszbarát, nyugatellenes üzeneteket terjesztenek.
  

• Más szempontból még súlyosabb, hogy Marine Le Pen pénteken azt mondta, hatalomra jutása esetén ismét kiléptetné Franciaországot a NATO katonai parancsnokságából. Ezt azzal indokolja, hogy most túlságosan Donald Trump döntéseitől függ az ország. Külön finomság, hogy Jordan Bardella, a párt másik arca márciusban még azt mondta, hogy nem lépne ki. Párizs egyébként 2009-ben tért csak vissza a katonai parancsnokság alá, miután Charles de Gaulle kiléptette az országot 1966-ban.
  

• Szerbiában sem lett jobb a helyzet. Újabb hatalmas tüntetésen követelték Aleksandar Vučić távozását szombaton Belgrádban. A hatóságok könnygázzal oszlattak és több helyen összecsaptak a tüntetőkkel, 23 embert őrizetbe vettek. A tüntetés akadályozásába a szerb államvasút is beszállt, rutinszerű megoldással: szombat hajnalban indoklás nélkül felfüggesztették a teljes utasszállító forgalmat. Ez a korábbi nagyobb diáktüntetések idején is bevett módszere volt a rendszernek.

A legszéléről le is lehet esni

Az óceánon túl két fordulat releváns.

• Jelentősen megcsappant Jair Bolsonaro fia, Flavio Bolsonaro népszerűsége a brazil elnökválasztáson. Emlékeztek, az előző elnök 27 évre szóló börtönbüntetését tölti, így fia vette fel a kesztyűt a regnáló Lulával szemben a jövő évi elnökválasztásra. A trendforduló magyarázata, hogy Bolsonaro sajtóbeszámolók szerint 61 millió brazil realt, azaz nagyjából 12 millió amerikai dollárnak megfelelő összeget kért Daniel Vorcaro üzletembertől, akit viszont milliárdos pénzmosással és csalással vádolnak a hatóságok. 
  

• Washingtonban pedig lemondott Tulsi Gabbard amerikai nemzeti hírszerzési igazgató. Az Aszad diktátorral és másokkal korábban még fotózkodó, sokak szemében önmagában nemzetbiztonsági kockázatot jelentő Gabbard problémája azonban nem ebből a szakmai múltból kumulálódott. Sokkal inkább azért kényszeríthette távozásra a Fehér Ház, mert ő az izolacionista, beavatkozáskritikus szárnyát képviselte a MAGA-mozgalomnak, ezek felett pedig eljárt az idő. 
  

Végül a háztájiból Hilarion metropolita ügye lesz érdekes: Kirill pátriárka helyettese a magyar–orosz kapcsolattartásban központi figura lehetett. A fiatal japán Szuzuki által felvetett szexuális zaklatás óta a csehországi Karlovy Vary-ban lévő orosz ortodox templomba helyezték át, most pedig a cseh rendőrök találtak kábítószert az autójában. Innentől érdekes, hogy Semjén Zsolttal való kapcsolatából mi kerülhet elő a nyomozás farvizén, ha bármi is. 

Kijev–Brüsszel

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök elutasította a Friedrich Merz által Ukrajna egyfajta társult tagságára tett javaslatokat, hiszen eszerint szavazati joggal még nem rendelkezne Ukrajna az első időszakban. A Merz által felvetett alternatív megoldás azonban jól mutatja, hogy az uniós tagállamok vezetőinek egy részénél nem aktuális a teljes jogú, azonnali tagság, így utólag is azt mondhatjuk, hogy Orbán egy virtuális fenyegetéstől védte az országot. 

• Az EU 90 milliárdos ukrán pénzügyi csomagjával (jó része hitel!) és a mostani fronthelyzettel Kijev a korábbihoz képest jobb helyzetbe került, Putyin nem véletlen zúdítja rendszeresen az országra drónjait. 
  

• Az uniós tagok következő húzása az lesz, hogy kijelölnek egy főtárgyalót. A téma már egy ideje napirenden van. Bár a sajtóban a személy körüli találgatás tűnik a legizgalmasabbnak – jelenleg Angela Merkel és Mario Draghi neve fut, bár őszintén szólva egyikük sem ideális, hiszen Merkel maga is vétkes a mostani konfliktus első éveinek kezeletlenségében, míg Draghi egyáltalán nem a terület szakértője – a diplomáciai kihívást az jelenti, hogy közös mandátumot tudjon adni a 27 tagállam a leendő tárgyalónak. Ez ugyanis azt jelenti, hogy meg tudnak egyezni abban, hogy milyen feltételekkel érhetne véget a háború az orosz–EU–ukrán háromszögelésben.

Egyéb kis világfelforgató tényezők

Tudom, itt a jó idő, kinyitottak a teraszos helyek, mégis további két fontos olvasmányt muszáj ajánljak Nektek a hétre. Az egyik Leó pápa új enciklikája az MI-ről Magnifica Humanitas címen. Bár kritikus a mesterséges intelligenciával szemben, a hangsúly mégsem azon van, hogy a technológiát meg kell állítani, hanem azon, hogy az ne váljon az emberi autonómiát, a hitelességet és a közösségi döntéshozatalt romboló erővé. A technológiai verseny nem kezelhető kizárólag piaci vagy nemzeti logikával, mert a következményei átnyúlnak határokon. A Szentszék az MI-t a jövő geopolitikai rendjének egyik központi törésvonalaként értelmezi. Ebben biztosan egyetérthetünk. 

A másik az El Niño érkezése. Az El Niño a Csendes-óceán szél- és vízhőmérsékleti mintázatainak jelentős változása, amely világszerte képes átrendezni az időjárást: egyes térségekben több esőt, máshol súlyos aszályt és hőséget okoz. A most formálódó eseményt a kutatók a valaha mért legerősebbek közé sorolhatónak tartják, amely majd regionális szinteken komoly krízisekhez vezethet. 

Sziasztok,

Botond