Trump újra ránk tenyerelt

Ha nem egy héttel később szeretnéd olvasni ezt a hírlevelet, akkor iratkozz fel! Így frissen megkaphatod a Heti Feledyket!

Sziasztok! 

Sokat írtam már arról, hogy a nyugati szövetségesek ellenfelei – az Iráni Forradalmi Gárda, a Kínai Kommunista Párt vagy éppen a Kreml mestere – hol tartanak a világhódító terveikben. Most azt nézzük meg, hogy a valódi béketábor, a NATO és Washington ázsiai szövetségesei hogy élték meg az elmúlt trumpi telet. 

Még mindig közeleg a tél? 

Erről beszélgettünk a Birodalom következő adásában Pap Szilárd kollégámmal, ajánlom figyelmetekbe! Végigvettük, hogy az iráni háborútól a szorosokon át hogyan fest a nyugati tábor felszíni egysége alatt a felbomlás, és milyen helyeken látszik már most, hogy az USA elkerülhetetlenül megfizeti a szövetségesein való nyerészkedése árát. Mindez abban a történelmi pillanatban, amikor az USA államadóssága friss kalkulációk szerint meghaladta a GDP 100%-át, amire legutóbb a második világháború végén volt példa. Az adósságráta 2007-ben még 35%-on állt. 

A gondok forrása

Trump szuperrövid távra optimalizál – ha feltételezzük, hogy egyáltalán optimalizál. Ez a világgazdaság és a politikai döntéshozatal folyamataival ugye elég kicsi átfedést mutat, ahol azért nem napokban, hanem években mérik a lead time-ot. Ez önmagában is feszültséget szül a szövetségesekkel, de ehhez jön hozzá J.D. Vance ideológiaexportja és EU-ellenessége, a grönlandi és immár falklandi területi viták, a NATO rendszeres megkérdőjelezése és a vámháború, amelynek legfrissebb epizódjában Trump 25%-kal fenyegette meg az uniós – elsősorban német – autógyártókat.

• Szerinte az EU máig nem tett eleget a tavaly augusztusban megkötött kereskedelmi megállapodásnak. Az EU oldalán ezt máshogy látják.

• A Kieli Világgazdasági Intézet számításai szerint a vámemelés rövid távon 15 milliárd, hosszabb távon 30 milliárd eurós gazdasági kárt okozna Németországnak, és a német ipar európai beszállítóit – köztük Magyarországot – is erősen negatívan érintené.

To add insult to injury, a Pentagon pénteken bejelentette, hogy a következő hat–tizenkét hónap folyamán ötezer fővel csökkenti a Németországban állomásozó amerikai csapatok létszámát. Ez már konkrétum, bár ez nagyjából azzal a létszámmal egyezik meg, amit Biden küldött a teljes invázió idején, tehát nem katasztrofális méret. Igaz, Trump szombaton már azt mondta, hogy „jóval több mint 5000” katonát fog kivonni Németországból. 

• Első elnöksége alatt 12 ezer fős csapatkivonást akart végrehajtani, de ezt a kongresszus ellenkezése miatt akkor nem tudta véghez vinni. 

• Fun fact: a Németországban állomásozó amerikai katonák jelentős része nem Európa területi védelméért felel, hanem az USA fegyveres erőinek globális eléréséhez nyújt logisztikai és egyéb támogatást. Többek közt éppen az iráni hadszíntér logisztikájának biztosítását végzik, így a csapatkivonás vélhetőleg nem Európának fog fájni első sorban.

• Korábban Trump újságírói kérdésre azt mondta, hogy Németország mellett „valószínűleg” fontolóra veszi az amerikai csapatok kivonását Spanyolországból és Olaszországból is, miután a két állam nem bocsátotta az iráni támadásokhoz rendelkezésére légi támaszpontjait. A spanyolok kifejezetten nem állnak jól Trumpnál, amiből Pedro Sánchez miniszterelnök viszont már otthon igyekszik politikai tőkét kovácsolni.

Európai válaszok

Az európai NATO-tagállamok az elmúlt öt év alatt közel megduplázták védelmi kiadásaikat, és ebben ugyan az érdemi lökést Trump adta az 5%-os kötelező védelmi kiadási céllal, de a gyakorlatban ez is visszájára sült el.

• Ugyanis az európai NATO-tagok egy csoportja kifejezetten ráfordult arra, hogy az európai védelmi ipari bázis kaphassa meg a növekvő megrendeléseket. Ennek vezetője a német–francia tengely. A másik csoport az orosz agressziót közelről szemlélőkből áll, tehát a balti–skandináv–lengyel határmenti országok. Ők költenének amerikai fegyverrendszerekre is, csakhogy éppen az iráni háború fényében végképp nincs elegendő kapacitás az amerikai katonai-ipari komplexumban! A Pentagon azt priorizálja, hogy előbb saját készleteit töltse fel, viszont ez a potenciális orosz agresszióval számoló keleti NATO-tagoknak most komoly védelempolitikai krízist jelent, és még őket is az előző csoport felé tereli.

• A Rheinmetall újabb rekordokat dönt. A német cég immár az USA termelését is meghaladja egyes kategóriákban: a NATO-szabvány szerinti 155 mm-es tüzérségi lövedékek éves gyártása a 2022-es körülbelül 70 000-ről mára nagyjából 1,1 millió darabra ugrott (vs az USA 600 000 darabja).

• A tartós német hadiipari szándékokról árulkodnak az olyan kritikusinfrastruktúra-jelek is, mint Németország 1,35 milliárd eurós fejlesztése az Északi-tenger partján fekvő Bremerhaven kikötőjében. A céljuk, hogy az eredetileg autóexportra tervezett létesítmény katonai eszközök, köztük 60 tonnás Leopard harckocsik szállítására is alkalmas legyen.

• Így tehát Tusk aggodalmai, miszerint a NATO széteshet, abból a szempontból nem alaptalanok, hogy az amerikai hátralépés valódi fenyegetés. Az USA elrettentő ereje kivonulhat az európai NATO-tagok mögül. Ez azonban egy olyan reakciót indított be az európai immunrendszerben, amely évek alatt ugyan, de fel tudja majd húzni a védelmi vonalait. Képes lehet elrettentésre a konvencionális hadszíntéren. A demokratikus reziliencia a hibrid hadviseléssel szemben pedig egy önálló műfaj, amely immár nemcsak az orosz és kínai befolyásolással, hanem az amerikai altrighttal szemben is meg kell állja a helyét. A fenti számok azt mutatják, hogy az európai vezetők ebbe az irányba kormányozzák magukat. Hogy ez csak egy szűk „haladók koalíciója” lesz vagy szélesebb, akár uniós erőfeszítés, az nem kis részben a választókon múlhat majd. 

Az ukrán front kis fordulata

Az Institute for the Study of War elemzése szerint április folyamán az oroszok több területet vesztettek, mint amennyit megszereztek Ukrajnában, ezzel 2024 augusztusa óta először volt pozitív a területi mérleg ukrán szempontból. Az orosz előrehaladás ezt megelőzően is lassú volt: az első negyedévben 672 négyzetkilométert foglaltak el az oroszok nyugati ukránbarát források szerint, ami 20 százalékos csökkenést jelent a tavalyi év azonos időszakához képest. Ennek ellenére harcok folynak Kosztyantyinivka közvetlen környékén is, amely az ukránok keleti védvonalának egyik fontos eleme. 

• Ukrajna ismét csapást mért a balti-tengeri Primorszk kikötőjére, ahol az egyik legnagyobb orosz olajexport-terminál található. Zelenszkij szerint két orosz tankerre is csapást mértek a fekete-tengeri Novorosszijszk kikötője közelében. Oroszország ezt megelőzően, május elsején ismét kiterjedt légicsapást mért ukrán városokra, 409 drónt lőtt ki. A drónháború tehát folyamatos, a héten Moszkvában egy lakóház komplexumát is úgy tűnik, hogy elérhette egy ukrán dróncsapás. 

• Ami a bővítés témáját illeti, Orbán után azért a ciprusi uniós csúcson többen is hangot adtak óvatosságuknak az uniós vezetők közül. Továbbá az is aggodalmat kelt, hogy miközben az elnök nem hajlandó feladni maximális elvárásait, az ukrán reformfolyamat sok szakértő szerint belassult, a jogállamisági és korrupcióellenes intézkedések elfogadása megakadt.

„Ki a kicsit nem becsüli” rovatunk

• Kína újabb húsz afrikai ország számára adott vámmentes  hozzáférést a kínai piachoz, ezzel a kontinens 54 országából 53 exportálhat vámok nélkül Kínába. Igaz, ez nem fog sokkot okozni, mivel legtöbbjüknek durva kereskedelmi deficitje van Kínával szemben.

• Donald Trump két fia egy fedőcégen keresztül tulajdonrészt szerzett egy bányászati cégben, amely 1,6 milliárd dolláros állami támogatást kapott egy kazahsztáni bányászati projektre. Vajon fognak még ők is sírni élő adásban?

• Az amerikai elnök Károly brit király látogatását követően feloldotta a skót whiskyre kivetett védővámokat, ezt a király felé tett gesztusnak nevezte.

Posztorbáni hullámverés

Az Európai Bizottság múlt szerdán az Orbán-kormánnyal szembeni jogvitái miatt két ügyben is keresetet nyújtott be Magyarországgal szemben az Európa Unió Bíróságán. Az egyik ügyben a kiskereskedelmi különadó megsemmisítését kérik, a másik ügyben az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat be nem tartását kifogásolta a Bizottság, ebben a perben Csehország is érintett. Utóbbi esetben a Bizottság szerint a magyar jog helytelenül alkalmazza az uniós szabályokat, amikor „arra kötelezi az igazságügyi hatóságokat, hogy utasítsák el az európai elfogatóparanccsal kapcsolatos megkeresések teljesítését bizonyos, Magyarországon nem büntetendő bűncselekmények esetében”. 

Új kötelezettségszegési eljárások is indultak Magyarországgal szemben, az egyik azért, mert az embercsempészetért elítélt külföldi állampolgárokat az Orbán-kormány szabadon engedte büntetésük egy részének letöltése után. A másik azért, mert a külföldi gépjárművek vezetőivel szemben diszkriminatív üzemanyagárakat alkalmazott (miután a védett ár csak a magyar rendszámú autókra érvényes). Utóbbi ügyben Szlovákia ellen is eljárás indult a kettős üzemanyagár miatt.

Egy további vitában ún. indoklással ellátott véleményt (ez egy per előtti fokozat) küldött az EB, amiért az Orbán-kormány nem ültette át a magyar jogrendbe a vállalati vezetőtestületekben a nemek közötti egyensúlyról szóló irányelvet a 2024. december 28-i határidőig. Ezen jogszabály szerint a tőzsdén jegyzett legnagyobb uniós társaságok nem ügyvezető igazgatói pozícióiban legalább 40 százalék vagy az összes igazgatói pozícióban legalább 33 százalék kell, hogy legyen a nők aránya. 

Varga Zoltán, a Central Médiacsoport tulajdonosa előállt azzal, hogy egy magyar médiapiacot esetlegesen torzító tiltott állami támogatásról szóló jogvita mögött a Magyar Hanggal közösen az ő cégcsoportja áll. A tét, hogy az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága vajon megállapítja-e a tiltott állami támogatást, mert ekkor a Mediaworksnek több mint egymilliárd eurót kell visszafizetnie a magyar államnak.

Nem marad üresen a szégyenpad?

“A három muskétás” várja a magyar kollégát a jereváni EPK-csúcson. Forrás: Fico X

Az EP múlt szerdán 408–207 arányban megszavazta azon javaslatot, amely felszólítja az Európai Bizottságot, hogy indítson jogállamisági feltételességi eljárást Szlovákia ellen. A beadvány hosszan sorolta a gondokat Ficóék kormányával: a szlovák korrupcióellenes hatóságok megszüntetése, a kormányzati visszaélések feltárását célzó Bejelentővédelmi Hivatal tervezett (bár azóta visszavont) átalakítása, valamint az uniós csalás elleni hivatal (OLAF) által feltárt visszaélések. 

• TISZA-szerű reakciót is látunk, mert a javaslatot a szlovák ellenzéki képviselők nem szavazták meg, szerintük az uniós források megvonása az embereknek ártana, nem Ficónak. A szavazás az EP-ben e szinten pusztán politikai jelzés, nincs konkrét jogkövetkezménye.

• Fico a hétvégén jót telefonálhatott Zelenszkijjel, talán e fentiek hatására is. Az ukrán fél jelezte, hogy megkapta Pozsony támogatását az EU-bővítéshez. Vagyis Fico nem fog ebben keresztbe feküdni, ami annyiban kevésbé meglepő, hogy sokszor váltott már irányt hirtelen.

• Ettől még Fico készül a moszkvai győzelem napi parádéra. De az ukránok is! A Kreml szerdai bejelentése szerint idén az ukrán légitámadások kockázata – avagy Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő megfogalmazása szerint „a harctéren vesztésre álló kijevi rezsim terrorista aktivitása” – miatt nem vonultatják fel a hadsereg eszközeit a gyözelem napi díszszemlén a moszkvai Vörös téren. A korábbi években ballisztikus rakéták és a legfejlettebb páncélosok is a május 9-i esemény központi elemei voltak, legutóbb 2007-ben fordult elő, hogy a díszszemlén nem vett részt nagy mennyiségű vas. 

Bukaresti üzemmód

A román kormány megbukott. Amit kedden a leadáskor tudni lehetett: Bolojan miniszterelnök bizalmatlansági indítvánnyal nézett szembe, amelyet a balközép populista PSD és a szélsőjobboldali AUR nyújtott be, és ez át is ment.

• A román politikai elit mindig arra törekszik, hogy ne legyen előrehozott választás, mindig megoldják a parlamentben az új miniszterelnök és kormányzat megszavazását két választás közt. Ráadásul most senki se szeretné, hogy a népszerűségi listákat vezető AUR kerüljön pozícióba, úgyhogy nem is érdekeltek maguk feloszlatásában.

• A PSD és az AUR együttműködése inkább taktikai: közös érdekük a kormány megbuktatása, de hosszabb távon politikailag nehezen összeférhetőek.

• A fő aggodalom befektetői oldalról az, hogy a bármilyen „újracsomagolt” koalíció valószínűleg lassítja vagy felvizezi a költségvetési kiigazításokat, különösen az EU-s fiskális szabályokhoz való alkalmazkodást, és emiatt elmaradnak a strukturális reformok. 

Kalózkodás

A közel-keleti helyzetre most csak a periférián térek ki. A trumpi kísérlet az Öbölben ragadt hajók kísérgetésére már a jövő hétre elakadhat, hiszen ezzel a módszerrel a napi forgalom alig 10-15%-a abszolválható a legjobb esestben is. Onnantól pedig megint döntési helyzetbe kerül az elnök, hogy mit lépjen Teheránnal szemben, akinek az idő dolgozik. Tehát még várhatunk a helyzet megoldására. 

• A másodlagos hatások viszont a legextrémebb módokon jelentkeznek. Itt van rögtön a kalózkodás. A jemeni parti őrség szerint szomáliai kalózok átvették az irányítást egy olajtanker felett Jemen partjai közelében, és egy konténerszállító ellen is támadást kíséreltek meg. Az elmúlt két hét során négy sikeres kalóztámadás történt a jemeni partok közelében, vagyis a tény, hogy a figyelem máshova összpontosul, és hogy hajók kóricálnak és álldogálnak nyílt vizeken, a kalózkodás megtérülési rátáját megdobta.

  
  

• Az Emírségek kilépett az OPEC-ből, ezzel is tovább gyengítve a 20. század egyik legsikeresebb kartelljét. Az izraeli kiegyezéssel előrehaladott ország nem véletlen vesz távolságot a szaúdiak vezette regionális szövetségtől, ők alternatív megoldásban és partnerségekben gondolkoznak. A Financial Times forrásai szerint Izrael fejlett légvédelmi rendszerekkel támogatta az Emírségeket az iráni konfliktus során. Ez a régióban komoly köteléket jelent. 

  
  

Az amerikai félidei választás is rengeteg izgalmat hoz, jönnek a bírósági döntések, kerületátrajzolások és a kedvezőtlen statisztikák, ezekre a terv szerint ránézünk jövő héten! Jó hírfogyasztást addig is mindenkinek!

Sziasztok,

Botond