A magyar Magyar-külpolitika

Ha nem egy héttel később szeretnéd olvasni ezt a hírlevelet, akkor iratkozz fel! Így frissen megkaphatod a Heti Feledyket.

Sziasztok!

A kormányváltás átmeneti hetei következnek. Ahogy minden ilyen történelmi pillanatban, egyszeriben forgalmi dugó keletkezik a damaszkuszi úton. Ez történt 1945-ben és 1989-ben is, mert az ország politikára és közigazgatásra nyitott rétege egyszerűen olyan kicsi, hogy nincs egy második sor, akik beülhetnének hirtelen a székekbe. Az első sor is tipikusan lyukacsos. Ez azt jelenti, hogy be fog állni egy olyan hazai – és külügyi – apparátus, amely ideális esetben egy relatív zökkenőmentes hatalmi átadás-átvételt tesz lehetővé. Ez óhatatlanul kompromisszumokkal fog járni, lesznek őszinte és kevésbé őszinte döntések. 

• Ha a politika a közigazgatást nem feszítette volna szét, akkor ez nem lenne ekkora ügy. Mert azon szerencsés országokban, ahol a polarizáció nem durvult el ennyire és nem csurgott le a legalsó szintekig, ott a politikai vezetőréteg cseréje nem befolyásolja a köz szolgáinak napi működését. Nálunk ez gyaníthatóan máshogy van. 
  

• Ezért plusz energiákat visz el, hogy a számtalan felbukkant politikusrokont, orosz és egyéb kémeket, Henryket és másokat ki lehessen szűrni majd a személyzetből a külügyben és bárhol máshol is. Nem ideális helyzet, de adottság, amellyel a beérkező külügyi vezetőknek számolni kell. 

A bejelentett külpolitika

Magyar Péter nemzetközi sajtótájékoztatójáról a várható külpolitika főbb irányaira utaló kijelentéseit röviden összefoglalom. Ahogy írtam a pontokat, magamban azt fogalmaztam meg, hogy ez igazán friss, abból a szempontból, hogy visszatér az organikus magyar érdekképviselethez, amely EU- és NATO-tagállamként működteti az országot. Ez lenne a normális, a pártoknak a mikéntről lenne érdemes vitázni, de arról nem, hogy tagok legyünk-e.  

• Első útja Varsóba, második Bécsbe, harmadik majd Brüsszelbe vezet. Utóbbin már az uniós pénzekről szeretne tárgyalni. Az előző kormány 2024–25-ben 1-1 milliárd eurót már elbukott az országnak, a többit a Magyar-kabinet szeretné hazahozni. 
  

• Az 90 milliárdos ukrán hitel kapcsán Orbán – Magyar szerint – már döntött decemberben, hiszen az uniós csúcson ehhez hozzájárult azzal a kitétellel, hogy Magyarországnak ebbe befizetnie nem szükséges. Ez ügyesen előzi meg a propagandasajtó várható vádjait az orbáni döntés „felülírásáról”, miközben nyitvatartja a lehetőségét annak, hogy ezt a vétót feloldja, amely egyébként eljárásjogilag is vitatott, mivel Orbán egy korábbi döntéséből visszakozott, ami lényegében precedens nélküli a csúcsok történetében.
  

• Haladunk az eurózónába: amikor az előzetes gazdasági felmérések birtokában józan döntést lehet hozni a maastrichti döntések vállalásáról, akkor ki fogják jelölni a dátumot, hiszen ez majd árstabilitást hoz, így 2030 vagy épp 2031 is lehet ez az év, de haladni fognak. Az eurózóna ígérete egész elképesztő módon hatott a befektetői hangulatra, nemcsak a forint árfolyama van 4 éves történelmi erős ponton, hanem az államkötvények finanszírozása is olcsóbb lehet, ha ezt tudják tartani Magyarék. Ez tehát egy alultárgyalt, de kardinális kérdése lesz a következő 1-2 évnek. Ezt a típusú befektetői bizalmat erősítheti az Európai Ügyészséghez való csatlakozás, amely  nem a magyar belügyekbe, hanem az uniós források ellopásába nézhet bele.
  

• Egy Izraelre vonatkozó kérdés kapcsán megerősítette, hogy Magyarországon az izraeliek továbbra is biztonságban lesznek és az antiszemitizmussal szemben fel fog lépni. A háború kapcsán nem választott oldalt, nem ítélte el egyik felet sem. Ez nem erős választói elvárás: Magyar kihagyhatta a választ, hiszen inkább az orosz agresszió foglalkoztatja a hazai lakosságot, illetve ezt tematizálta erősen a kampány is. Emellett Netanjahu apropóján azt mondta, hogy újra betereli Magyarországot a Nemzetközi Büntetőbíróságba. 
  

• Ukrajnában legyen meg a magyaroknak az összes joga, amely az új törvénykezés előtt, 10-15 éve megvolt, egyébként szövetségre és barátságra törekszik majd minden szomszédos országgal, így Ukrajnával is. A háború pedig egyértelműen orosz agresszió, Putyin még nem hívta fel őt, de ha hívná, megmondaná neki, hogy fejezze be katonai műveletet. Oroszország biztonsági kockázatot jelent tehát. 
  

• Nemzetpolitika: beszélt Nagy-Magyarország-térképről, Trianonról, Beneš-dekrétumok friss alkalmazásáról, alapvetően egy erős magyar kisebbségvédő vonalon, az ismert magyar konzervatív keretezésben, azon érdemben nem lépett túl. 
  

• A kevesebb néha több: az Unió ne szabályozzon túl, nézzen szembe a problémáival és az emberek valódi gondjaira fókuszáljon, ne a politikai korrektségről papoljon. A déli határkerítésen befoltozzák a lyukakat, a migrációs paktum kapcsán a szolidaritási opciók közül a határvédelmi segítségnyújtást választja, nem a befogadást vagy annak anyagi kompenzációját. A napi egymillió eurós büntetés feloldására (amit a menekültügyi hazai szabályozás uniós joghoz való igazításának ignorálása miatt fizetünk) megoldást fog keresni, vagyis a szükséges jogszabálymódosítást megtehetik, amely az európai bírósági ítélet végrehajtásával kiiktatná azt. Magyar szerint ez egyébként a hűtlen kezelés kérdését is felveti, mivel közpénzt dobtak ki az előző kormányzat részéről. 
  

• Kína: nyitott és pragmatikus az alapállás, ha és amennyiben a magyar cégek és emberek is profitálnak a kínai beruházások magyarországi jelenlétéből, és nemcsak azért, mert állami támogatásokhoz jutottak eddig. Viszont jön az Akkumulátor Hatóság és az alapos környezetvédelmi vizsgálat, tehát vége a kedvezményezett ill. kivételezett eljárásoknak.

Ki gratulál, ki csendes

Tanulságos, hogy Andrej Babiš 24 órán belül jelezte, hogy kész a Magyar-kormánnyal együttműködni, holott még a hét végén Orbán mellett állt ki. Vučić is gratulált, de hamar megtalálta az ürügyet arra is, hogy beszóljon Magyarnak, és kiálljon Orbán eddigi munkája mellett. Pragmatikus külpolitika, azt hiszem, ezt nyugodtan hívhatjuk így. Trump és Putyin nem jelentkeztek, de a Newsmax MAGA-magazin meglepően pozitívan írt Magyar Péterről, ill. Vance tett egy rövid nyilatkozatot, miszerint „számítottak erre az eredményre”, vagyis Orbán bukására. A Kreml lemondott Orbánról a nyilvános felületeken. A kínaiak nem szoktak beszállni publikusan az ilyen licitekbe, alapjáraton is praktikusabbak ennél, gyanítom, most ebben az ügyben is.

• A szövetségesi oldalról Ursula von der Leyen, Friedrich Merz, Emmanuel Macron, Keir Starmer és Donald Tusk is az Európa melletti kiállásként értékelte a magyar szavazók döntését, és ennek megfelelően fogalmaztak gratuláló posztjaikban. Von der Leyen azt írta, hogy „Magyarország Európát választotta. Európa mindig is Magyarországgal volt. Együtt erősebbek vagyunk”, Macron úgy fogalmazott, a győzelem jelzi a magyar emberek elkötelezettségét az európai uniós értékek mellett, Merz pedig „egy erős, biztonságos és mindenekelőtt egységes Európáért” való együttműködésről beszélt. Hakeem Jeffries, az amerikai Demokrata Párt képviselőházi frakcióvezetője pedig azt írta, hogy „jön a tél, novemberben a Trump-talpnyalók és MAGA-szélsőségesek következnek” – utalva az őszi félidős amerikai választásokra.

A gazdasági fekete hattyú

Az iráni háborúról mi is úgy beszélgettünk a Partizán hétfői adásában, illetve Magyar is a nemzetközi sajtótájékoztatóján, mint a legnagyobb ismert ismeretlen. Tehát ez az a külső faktor, amely éppen akkor üthet be, amikor Magyar potenciálisan átveszi a kormányzást, ugyanis addigra a tartalékok több helyen elfogyhatnak, vagy éppen további eszkaláció mellett tényleg elszállhatnak az olajárak, közvetlenül érintve a magyar ipar és háztartások helyzetét.

• Nem túl biztató, hogy újfent eredménytelenül értek véget az USA és Irán közötti tárgyalások. A 21 órás beszélgetésből az derült ki, hogy fő ütközőpont továbbra is az iráni atomprogram jövője, J.D. Vance alelnök szerint az irániak nem voltak hajlandóak feladni nukleáris ambícióikat. A felek érdekmátrixa tehát nem moccant meg egyelőre, így nem is közeledtek egymáshoz. Az USA az iráni kikötők blokádjával és az iráni szállítás leállításával fenyegetett, erre az olajár újra megugrott erősen. 
  

• Sikertelen volt Mark Rutte NATO-főtitikár Trump megbékítését célzó washingtoni útja a múlt héten. Rutte szerint csalódott a szövetségben az USA elnöke, aki nem sokkal a főtitkár távozása után arról posztolt, hogy „EMLÉKSZÜNK GRÖNLANDRA”.
  

• Megy az európai önmegosztás, mert a nyugati országok többsége már nem hajlandó segíteni az amerikai támadó műveletek logisztikájában, míg a keleti tagállamok, Lengyelország, Románia, a balti államok és Görögország nem emeltek kifogást légterük és támaszpontjaik használata ellen.

Ukrajna

Az Európai Bizottság jelenlegi várakozásai szerint az ukrán államháztartás legkésőbb júniusban kifogyhat a pénzből. Ezért két olyan mechanizmuson dolgoznak, amely a magyarországi hatalomátadás elhúzódása esetén is biztosítaná Kijev finanszírozását. A korábbi projekciók szerint Ukrajna május elejéig rendelkezik elegendő pénzzel, amit az EU Ukrajna-hitelcsomagjából (az „Ukrajna-eszköz” a brüsszeli szlengben) a normális menetrend szerint folyósítandó 2 milliárd euróval, továbbá Norvégia és Japán kétoldalú támogatásaival júniusig lehet kitolni. 

• Az ukrán energiarendszer elleni támadások nem várt intenzitása tovább fokozta az ukrán pénzügyi igényeket, a korábbi 45 milliárd eurós előrejelzés helyett idén 60 milliárd eurónyi külső finanszírozásra lehet szüksége az országnak.  
  

• Az ukrán oldal szerint Moszkva egyre gyakrabban hajt végre nappali támadásokat, hogy növelje a civil áldozatok számát és a lakosság körében a félelmet. Az is megfigyelhető, hogy az orosz hadsereg az energetikai hálózatok mellett – a tavasz érkeztével – egyre inkább más kulcsfontosságú infrastrukturális célpontokra fókuszál.

Kihagyott ziccer

Ha pedig energia, akkor érdekes hír, hogy pont a bukásakor készülnek Orbán egyik politikai innovációjának bevezetésére Brüsszelben. Valdis Dombrovskis gazdasági biztos ugyanis a múlt heti EP-meghallgatásán közölte, hogy egy energiaipari különadó bevezetésének lehetőségét vizsgálják, míg a tagállamok számára pedig semmilyen uniós szabály nem tiltja az energiavállalatok „extraprofitjának” lefölözését.

• Ez a hír e héten nagyon szép tanmese. Ha Orbán Viktor bent maradt volna a Néppártban, ha a konstruktív kritikánál megállt volna a 2010-es évek végén és nem fordul rá padlógázzal az orosz vonalra, akkor ma egy egész másik politikai figura lehetett volna az európai porondon. Talán Meloni mellett lenne, talán őt is túlnőhette volna, mindenesetre nem így döntött. Hiszen kilépett a Néppártból, két kézzel esett az Uniónak mint intézménynek, de úgy tűnik, túl gyorsan ítélkezett a nyugati hanyatlás sebességéről, felülbecsülve azt. 

Nagyot futott a médiában az a dezinformáció, miszerint a német férfiak már nem hagyhatják el az országot engedély nélkül a háború közeledése miatt. Ez nem igaz. Boris Pistorius német védelmi miniszternek kellett elmondania múlt héten, hogy nem kell engedélyt kérniük a védelmi minisztériumtól a katonaképes korú férfiaknak, ahogy természetesen békeidőben bejelentési kötelezettség sem vonatkozik rájuk. Egy esetleges háborús helyzetben ugyanakkor valóban szükséges lesz az engedély az ország tartós elhagyására, ahogy az bevett gyakorlat több helyen is. 

Új dobások

Az Alternatíva Németországért (AfD) szász-anhalti szervezete hétvégi magdeburgi gyűlésén elfogadta programját a szeptemberi tartományi választásokra. Ebben a populista gazdaságpolitikai ígéretek mellett szerepel a „remigráció”, azaz a „nem megfelelően integrálódott” legális letelepedettek kiutasítása, a kitoloncolások fokozása, az ukránok menedékes státusztól való megfosztása és hazaküldése, a menedékes státusz mint jogi kategória megszüntetése, az orosz gázimport felújítása, az orosz iskolákkal való csereprogramok folytatása, a párizsi klímaegyezmény felmondása, a szivárványos zászlók levonása a közintézményekről és a genderneutrális nyelvhasználat betiltása. Ulrich Siegmund Tiktok-influenszer, a párt helyi listavezetője arról beszélt a pártgyűlésen, hogy „nem érezzük biztonságban, sokan már otthon sem érzik magunkat hazánkban”. 

• A jelenlegi felmérések szerint az AfD 38%-on áll a tartományban, a CDU 25%-on. 
  

• Giorgia Meloni olasz kormányfő múlt csütörtökön először szólalt fel az olasz parlamentben igazságügyi népszavazásának bukása óta, azt ígérte, hogy mindenképpen kitölti a mandátumát. Érdekes módon az EU és az USA közötti kapcsolatok problémáit hangoztatta. Ezt több szakértő úgy értékelte, hogy Meloni belpolitikai okokból elkezdett távolodni Donald Trumptól az iráni háború népszerűtlensége és gazdasági hatásai miatt.
  

• Ezek fényében is érdekes lesz az orbáni vereség hatása a szélsőséges táborra: alighanem megerősíti a töredezettséget és azt, hogy a jobboldaliságban az amerikai MAGA-mozgalomtól való távolodás elkerülhetetlen, hiszen az európai tagállamok önérzetével, szuverenitásféltésével és munkahelyvédelmével sem fér össze, amit az USA-ból ideológiai szinten üzen a jobbszél. 

Új fenyegetések

Az orosz hatóságok razziát tartottak az egyik utolsó, valamelyest független orosz média, a Novaja Gazeta moszkvai irodájában. Őrizetbe vették a lap egy prominens újságíróját. Ezzel párhuzamosan hazaárulás gyanújával letartóztatták a Szabad Európa egy szabadúszó újságíróját. Szélsőséges szervezetnek nyilvánították a Memorial nevű, 2022-ben Nobel-békedíjjal jutalmazott jogvédő szervezetet, amely a Sztálin-korszak állami elnyomásának feltárásával foglalkozott a peresztrojka idejétől kezdve. 

A jobboldali The Free Press cikke nagy botrányt kavart. Eszerint Elbridge Colby, a Pentagon államtitkára januárban a Vatikánban megfenyegette a pápa washingtoni nagykövetét, azt követelte a római katolikus egyháztól, hogy álljon be Donald Trump külpolitikája mögé. A találkozón egy amerikai tisztviselő állítólag utalt az avignoni fogságra is, azaz arra az időszakra, amikor 1309 és 1376 között a francia trón beavatkozásával saját lojális pápát neveztetett ki, és ezzel megosztotta a katolikus egyházat. Azóta Trump durva posztot írt a Pápáról, aki elítélte az iráni háborúját, és a Pápa is reagált, hogy nem fél Trumptól. Tanulságos, hogy ennek kapcsán még Nawrocki és Meloni is kritizálta Trumpot. 

Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter tanácskozást tartott a nagy pénzintézetek vezetőivel a mesterséges intelligencia veszélyeiről, miután az Anthropic új AI-modellje, a Claude Mythos képességei a jelek szerint komoly kockázatokkal járnak. Az Anthropic a napokban bemutatta a modellt IT-cégek zárt körének, hogy többek között az Amazon, az Apple és a Microsoft fel tudjon készülni annak kezelésére. A modell képes lehet rejtett és eddig ismeretlen sebezhetőségeket feltárni a pénzügyi rendszert alátámasztó rendszerekben, és a tesztek során kiszabadult a fejlesztői karanténból.

Ahogy látjátok tehát, a magyar átalakulás aközben zajlik, hogy a világban termelődnek ki az újabb és újabb fenyegetések. Egy reziliens magyar demokrácia, szorosabbra font magyar társadalmi háló és kompetens diplomácia azért biztató jelek! 

Sziasztok,

Botond