Leolvadás a feltámadás előtt

Ha nem egy héttel később szeretnéd olvasni ezt a hírlevelet, akkor iratkozz fel! Így frissen megkaphatod a Heti Feledyket!

Sziasztok!

Magyarország kegyelmi időszaka megkezdődött: a kormányalakítással egy kivételes felhatalmazású vezetés állhat fel abban a Közép-Európában és tágabb uniós politikai közegben, ahol rajtunk kívül amúgy a fragmentáció a meghatározó.

• Az elbukott négypárti román kormányt is csak hasonló mennyiségben tudják váltani majd. Robert Fico küzd a jégen, és akár a moszkvai győzelmi felvonulásra is elutazik, hogy saját pártját menedzselje a koalíciójában (és hogy miért lehet még hatalmon, arról itt egy remek összefoglaló), míg Ausztriában hárman ülnek kormányon, a németeknél CDU-CSU-SPD uralom van, míg a holland, belga és olasz és lengyel példákat is sorolhatnánk, ahol több mint 2 párt próbál kormányozni. 

  
  

• A magyar helyzet a mélyben nem különbözik. Az ECFR friss kutatása szerint a TISZA-szavazók, amint azt sejthettük kezdettől fogva, nagyrészt rendszerváltó protestszavazókból állnak, ideológiailag heterogén tábor, ahogy arra maga Magyar Péter is utalt a római útja során adott New Yorker-interjújában. 

  
  

• Ez tehát azt jelenti, hogy az ország egy kegyelmi négy évre kapott esélyt, amennyiben a TISZA országgyűlési tábora egyben tud maradni, és ez óriási regionális előnyt jelent a többi, fragmentált politika akadályaival küzdő kormányzatokkal szemben. 

Forrás: ECFR

A hazai országgyűlési miniszteri meghallgatásokon a kommunikatív politika utolsó csillámszórását láthattuk, ezt a Partizánon vissza tudjátok nézni. Most következik a cselekvés, a delivery, a valódi kormányzati teljesítés időszaka, amikor már az elszámoltatás, az uniós források, a megújított külpolitika első eredményei Ukrajnával és mondjuk az orosz kémek sikeres elhárításával immár mérhetőek, számonkérhetőek lesznek. A hírlevél ezeket is követni fogja, ahogy eddig is tette, úgy ezután is egy demokrata polgár vigyázó tekintetét tudja ígérni. 

• A rendszerváltások tanulsága alapján azok az országok tudtak tartós intézményépítést és társadalmi sikereket felmutatni, ahol a depolitizált, alulról induló kezdeményezéseknek nemhogy teret, de forrásokat, lendületet adtak. Ez Magyarországon – a mindenkori kormánytól függetlenül – igényel egy nem kicsi mindset-váltást is, amelyben a paternalista államról alkotott torz képet lassan kiszorítja a szolgáltató állam iránti választói igény. Ezen pedig elsősorban nem a politika, hanem inkább mi, emberek tudunk dolgozni. 

  
  

• A fragmentáció csak tartós verziójában hátrányos. Amúgy az átrendeződés legtermészetesebb folyosója, amikor korábbi pártok szétmállanak és újak megszervezik magukat ugyanazokon a szavazói bázisokon. Ezt most sok helyen megfigyelhetjük, igaz, az még nem eldönthető, hogy ez egy tartós leolvadás jele, vagy az egészséges öntisztulásé. A sérülékenységekből kiszolgáltatottság, vagy egészséges következtetések születnek-e? 

További szép fraktálok és olvadások 

• Nem is azon kell igazán meglepődni a brit éves önkormányzati választás kapcsán, hogy a Reform UK tényleg elnyert közel 1500 önkormányzati képviselői helyet az ötezerből. Elsősorban az az izgalmas, hogy további két kispárt emelkedett fel. Ez pedig demonstrálja, hogy a két nagy platformpárt – a Labour és a toryk – széthullása folytatódik. A BBC projekciói szerint az eredmények egy országos parlamenti választáson 26 százalékos Reform-eredménynek felelnek meg, a második helyen a Zöldek futnának be 18 százalékkal, a Munkáspárt és a Konzervatív Párt 17–17, a Liberális Demokraták 16 százalékot kapnának. Ezzel erős ötpárti parlament alakulna ki, amelyben érdekes kormányzati viszonyok várnák a brit törvényhozók kompromisszumképességét. Mindeközben a tory frakció közel ötöde már felszólította távozásra a jelenlegi miniszterelnököt; Starmerre már ne fogadjunk sok Guinness-ben.

  
  

• Romániában a felbomlott négypárti koalíció nem tud sokkal kevesebb tagból összeállni, hiszen a szélsőjobb AUR megkerülésére létrejött centrista kiegyezés eleve csak azért volt lehetséges, mert a szélsőjobbot még képesek voltak cordon sanitaire-en kívül tartani. Csakhogy most a posztkommunista-szocialista gyülekezet, a PSD éppen az AUR-ral állt össze, hogy megbuktassák az egyetlen életképes politikai szereplőt, Ilie Bolojan miniszterelnököt, aki az uniós pénzek lehívásához szükséges strukturális reformokat képes lett volna összerakni. Így már nemcsak Budapesten, hanem Bukarestben is lehet szurkolni az augusztus végi RRP-határidőnek, nem kicsit. Szlovákia után pedig itt is előfordulhat egy vörösinges-barnainges együttműködés, bár ezt egyelőre a PSD nem vállalja fel. 

  
  

• Mette Frederiksen ügyvezető dán miniszterelnöknek másfél hónap alatt nem sikerült kormánykoalíciót alakítani, ezért pénteken a választáson harmadik helyen végzett jobbliberális Venstre elnöke, Troels Lund Poulsen kapott kormányalakítási megbízást X. Frigyes uralkodótól, aki legjobb esetben szintén hárompárti koalíciót tud kitárgyalni magának, hasonló nehézségek árán. 

  
  

• Ha a hagyományos parlamenti megosztottság nem lenne elég, itt van még a szomszédban Bosznia-Hercegovina is, ahol távozni tervez posztjáról Christian Schmidt főképviselő. A döntés mögött egyes értesülések szerint amerikai nyomás áll, mivel Schmidt számos esetben szembekerült a Trump-kormánnyal jó kapcsolatokat ápoló Milorad Dodik boszniai szerb vezetővel, és egy amerikai energiaprojektnek, a horvát–bosnyák gázvezetéknek is kritikusa volt.

Ebben a széttagolt európai közegben kivételes tehát az egypárti magyar kormányzás modellje. Hogy a TISZA epizódját a magyar történelemben hogyan írják meg, előttünk zajlik majd: vagy egy új gyűjtőpártot képes tartósan működtetni, vagy pusztán átmeneti állapot a magyar fragmentáció előtt. Ezt körülbelül két éven belül meglátjuk. 

Jut is, marad is

• Elhagyta Magyarországot és az Egyesült Államokba menekült Zbigniew Ziobro volt lengyel igazságügyi miniszter, illetve később helyettese is, Marcin Romanowski. Ziobro ellen Varsóban korrupciós eljárás folyik. Mindketten tavaly kaptak menedékjogot az Orbán-kormánytól, Ziobro újságírói vízummal lépett be Amerikába. A Gazeta Wyborcza lengyel lap szerint a vízum kiadásáról személyesen Donald Trump határozott. Marco Rubio külügyminiszter és Tom Rose varsói nagykövet ellenezte a lépést. Hiába. 

  
  

• Felröppent a fals hír, hogy Gladden Pappin elhagyta Magyarországot, ezt később a Külügyi Intézet maga cáfolta. Kérdés, hogy a Rod Dreher–Gladden Pappin duó meddig kíván az országban tartózkodni a szponzoraik bukása után, illetve Vance alelnök hogyan tekint rájuk a mostani kormányzattal kialakítandó viszonyában. Dreher elvileg már Bécsben van. Ő az MCC-ben kapott anno állást, míg Pappin a Magyar Külügyi Intézetet vezeti, amerikai állampolgárként, ahogy arról korábban értekeztünk. 

  
  

Jó hír, hogy a VSquare szerint a választások után Magyarország csendben kiutasított egy diplomáciai fedésben működő orosz kémet, Artur Szuskovot, aki felbukkant a Mathias Corvinus Collegium, a Magyar Külügyi Intézet, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem körül is. A cikk szerint Szuskov az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) kötelékében áll.

Minden út Rómába vezet

Megjárta az olasz fővárost külön-külön Marco Rubio, Magyar Péter és az Európai Néppárt delegációja is. Nézzük sorban.

• Rubio két okból ült repülőre. Egyrészt Leó pápánál próbálta elsimítani a Trump-féle szájkaratét, vagyis a MAGA-mozgalom és a Vatikán közt kialakult feszültséget. A tény, hogy ezt hivatalos misszióba kapta, azt mutatja, hogy Washington részéről is komoly volt a szándék a deeszkalációra. Másrészt, Irán kapcsán ment megkérdőjelezni a Meloni-kabinet döntését, miszerint amerikai támadó műveletek olasz bázisokról történő támogatására csak parlamenti engedéllyel tudnának rábólintani. Nem Olaszország az egyetlen, amely nem adja hozzájárulását az iráni műveletekhez, most ezt próbálta Rubio lazítani, nem sok sikerrel. 

  
  

• XIV. Leó pápa az EPP delegációjával is találkozott. Nekik arról beszélt, hogy a politika akkor tölti be a hivatását, ha nem öncélú hatalomgyakorlást, hanem az emberek szolgálatát jelenti. Hogy a képviselőknek jelen kell lenniük az emberek között, meg kell hallgatniuk őket, és a közjóból kell kiindulniuk, nem pedig ideológiai sémákból. Több konkrét társadalmi kihívást is megnevezett, amelyekkel a kereszténydemokrata politikának szerinte foglalkoznia kell. Ilyennek tekintette a méltó munkafeltételeket, a családok támogatását, a migráció okainak kezelését, a mesterséges intelligencia és a klímapolitika nem ideologikus megközelítését is. 

  
  

• Magyar Péter a római útja során Melonival futott össze, erre a beszélgetésre elkísérte külügyminisztere, Orbán Anita is. Az olasz kormányfővel az udvariassági beszélgetésből annyit már elhoztak, hogy a migrációban mindketten szigorúságpártiak, és csevegtek emellett a nyugat-balkáni országok EU-csatlakozásáról, az EU versenyképességi kihívásairól is, sőt, még a leedő trieszti magyar kikötő helyzetéről is. 

  
  

• A Meloni–Magyar találkozóra még az új miniszterelnök beiktatása előtt került sor, tehát hivatalban lévő kormányfőként az első útját májusban majd Varsóba, ill. Bécsbe teszi, Brüsszel mellett, ahol már szintén járt a választás óta. 

  
  

Moszkva felett az ég

A május 9-i moszkvai – idén rendkívül visszafogottra sikerült – győzelem napi parádén valóban megfordult Robert Fico. Putyin szokásos módon belekötött a NATO-ba és a Nyugatba, miközben a felmérések alapján maguk az oroszok is egyre kevésbé támogatóak a konfliktussal kapcsolatban. A Meduza friss becslése szerint több mint 350 ezer orosz halhatott már meg a háborúban. Putyin egy későbbi sajtótájékoztatón arra utalt, hogy a harcok – azaz a “speciális katonai művelet” – a végükhöz közeledhetnek. 

• Ez nem sokat jelent a gyakorlatban, inkább csak ügyes diplomáciai provokáció. Trump és közte ugyanis annyira ellaposodott a kapcsolat, hogy végül köszöntőt sem küldött az amerikai elnök május 9. alkalmából. A korábbi intenzív tárgyalási kísérletek látványosan alábbhagytak. Putyin arról is beszélt, hogy akár az európaiakkal is hajlandó tárgyalni, persze később ezt Gerhard Schröderben nevezte meg. Márpedig az exkancellár nem tekinthető sem objektívnek, sem igazán ereje teljében lévő diplomatának, hiszen 82 éves, és már a teljes invázió elején tett egy bukott kísérletet a békéltetésre. 

  
  

• Mindesetre Zelenszkij drónjainak erejét mutatja, hogy nem merték nagyon provokálni az ukrán oldalt, nehogy beárnyékolja a szerény ünnepséget. Elvileg háromnapos tűzszünet volt Trump közvetítésével – és a rendszeres fogolycsere mellett – május 9-11. között. 

  
  

Eközben Kijevben az ukrán korrupcióellenes ügyészség (SZAP) pénzmosással gyanúsította meg Andrij Jermakot, az ukrán elnöki hivatal korábbi vezetőjét, Volodimir Zelenszkij egykori jobbkezét. Szinte hatvanpusztai zebravalóságot hozó videó erről megtekinthető itt. Jermak tavaly novemberben kényszerült lemondani, miután házkutatást tartottak nála a korrupcióellenes hatóságok az ukrán atomerőműveket működtető Enerhoatomnál történt 100 millió dolláros sikkasztás ügyében. Azóta több ügy is előkerült, tehát az elnök körüli második sorban is tisztogatás zajlik. 

Shuttle diplomacy

Trump az iráni háborúval se birkózott meg egyelőre, a gázai “béke” taktikája felé csúszik a kommunikációja. Vagyis lenne egy “megállapodás”, amit el lehet adni otthon győzelemnek a saját tábor felé, és utána alacsonyabb intenzitással, de nyugodtan folyhat tovább a konfliktus, időszakonként tárgyalásokkal és miegymással. A fő kérdéseket ugyanis a jelenlegi helyzet szerint nem rendezné Teherán és Washington, kis túlzással csak megegyeznének arról, hogy majd egyezkednek. 

• Az olajárak kordában tartása lehet az egyik cél, illetve nyilván egyre többen rájöttek Trump körül is, hogy az idő a jelen felállásban Iránnak dolgozhat. Rengeteg rakétája maradhatott meg, legalábbis több, mint amit az első optimista becslések szerint a Fehér Ház vélelmezett. A CIA májusi jelentése szerint Irán még mindig a háború előtti ballisztikus rakétakészletének mintegy 70%-ával rendelkezik, sőt, az indítóállásainak több mint 60%-át meg tudta őrizni. 

  
  

• A kezdeti becslések 2500-3000 darab körüli közepes hatótávolságú (MRBM), míg akár 6-8000 darab rövid hatótávolságú (SRBM) készletről szólnak. Ebből összesen 1400-at lőhettek el, a legtöbbet, több mint 500 rakétát, az Emírségek kapták. 

  
  

• A rezsim azóta radikalizálódott, és ugyan lehet, hogy a bevételei visszaesnek (mivel az exportra termelő ipart is bombázták), de minden centet az ellenállásra fordít majd, mert nem fél a saját népét elnyomni. Szárazföldi invázió viszont nincs milliós nagyságrendű megszálló sereg nélkül egy ekkora terület és népesség esetén, ez viszont sose volt amerikai opció. 

  
  

• Innen látszik, hogy az ingatlanmágnás továbbra is hibásan azt feltételezi, hogy üzleti ajánlatokkal – “majd a Hormuzt közösen üzemeltetjük” – el lehet csábítani ajatollahokat, KGB-ezredeseket és kínai kommunistákat. Csakhogy ők más vonatkoztatási rendszerben gondolkoznak és működnek. 

  
  

A várva várt randevú

A hírlevél másnapján, május 14-én találkozik Hszi elnök és Donald Trump Pekingben. Egyelőre szerények a várakozások abban, hogy pár látványos-szimbolikus dolgon kívül bármiben lehet-e áttörés. Iránban nem akar alkudni Trump, Kína eleve örömmel nézi a Nyugat energetikai kiszolgáltatottságát. Az oroszok támogatásában Peking nem mozdul, Tajvan kapcsán meg maradnak az elrettentésre szolgáló nyilatkozatok és az amerikai fegyvereladások kritizálása. Hogy üzletről is szó lesz, azt az amerikai delegáció összetétele mutatja: tagja lesz Elon Musk, Tim Cook leköszönő Apple-vezér, valamint Kelly Ortberg, a Boeing vezérigazgatója is. Képviselteti magát továbbá a Meta, a BlackRock, a Mastercard, a Visa, a Qualcomm és a Micron is.

• Kína mint katonai fenyegetés kapcsán a kockázatot feltehetőleg inkább csökkenti, hogy Hszi lényegében lefejezte a vezetést. Immár a saját korábbi bizalmasainak számító vezetőket érte utol a tisztogatás. Múlt héten felfüggesztett halálbüntetésre (technikailag ez életfogytiglan) ítélték Kína két korábbi védelmi miniszterét. Vej Fong-ho és Li Sang-fu a vád szerint nagy értékű kenőpénzeket fogadott el. Li csak néhány hónapot töltött a poszton, aztán amint az emlékezetes módon alakult, egyszerűen eltüntették a nyilvánosság elől. 

  
  

• Hszi áprilisban hirdette meg az ideológiai kiigazítást célzó programját a katonai vezetőknél, amely azt sejteti, hogy lesz ez még így se. 

  
  

Záró akkordok

• Régen találtalak meg Titeket tisztességes kiberbiztonsági hírszilánkkal. Most viszont öt lengyel víztisztító állomás sikeres megtámadásáról számolt be nyilvánosan a lengyel Internetbiztonsági Ügynökség (AWB), első publikus anyagában 2014 óta. Külön gond, hogy a feltehetőleg az oroszokhoz köthető hackercsoport nagyon mezei módszerekkel vette át az irányítást a telepek felett. Ez jól jelzi, hogy a kritikus infrastruktúra védelme még mindig messze le van maradva a fenyegetettségi szintekhez képest. Magyar víztisztítók, sziasztok! 

  
  

• Ha deepfake és MI, akkor egyre nehezebb a politikusoknak megküzdési stratégiát választani. Giorgia Meloni végül a saját magáról terjedő deepfake-et posztolta figyelemfelhívásnak. 

  
  

• Jeffrey Epstein rövid búcsúlevelét közzétették. Sokkal okosabbak nem lettünk, nagyjából olyasmi szerepel benne, hogy hiába nyomoztak utána, semmit se találtak, és hogy “It is a treat to be able to choose one’s time to say goodbye”. Az eset kapcsán a hatalom és a nárcisztikus személyek viszonyáról készült Feledy Podcastot ajánlom. 

  
  

• Végül egy cikk arról, hogy a haláldúlák és a FUNeral-ok hogyan terjednek az USA-ban, vagyis hogy ne a temetésen hangozzék el a halott dicsérete, hanem még az életében. Megfontolandó Polcz Alaine-i gondolat! 

A jövő hétre elvileg lesz az országnak új nemzetbiztonsági tanácsadója, illetve a külügyminisztérium államtitkárait is megismerhetjük majd. Minek örülnénk, tapasztalt, de régi szakiknak? Új, fiatal, makulátlan arcoknak? Eddig a civil szférában ténykedő hangadóknak? Pártembereknek a TISZA berkeiből? Mindenki húzza meg a vonalat, azután majd magunknak értékelhetjük! 

Sziasztok,

Botond