Az vagy, akivel körbeveszed magad | Heti Feledy

Sziasztok! Egyszer megkaptam azt a kérdést egy mélyebb beszélgetésben, hogy egyébként tudom-e, milyen napon szeretnék meghalni? Vagy legalább hogy melyik évszakban? Bevallom, ezen pont még nem gondolkodtam, viszont Ferenc pápa húsvét hétfői halála egészen szimbolikus. A feltámadás hajnala után 24 órával. Vasárnap még fogadta a hét éve kikeresztelkedett, integralista-keresztény J.D. Vance alelnököt a pápa – a találkozóról már őt aggasztó állapotban mutató videók láttak napvilágot –, és még az Urbi et Orbi áldást is maga osztotta a Szent Péter-bazilika erkélyéről. Egy, a szemében kirekesztésre hajlamos politikus fogadása és a húsvéti zarándokokhoz intézett utolsó pár szó. Igazán ferencies!

J.D. Vance alelnök Parolin bíborossal, a Vatikán külügyminiszterével viccelődik, akit egyébként a pápaválasztás egyik esélyesének tartanak.

Forrás: JD Vance / Facebook [ https://www.facebook.com/photo/?fbid=122127426986723844 ]

• Ferenc februári kórházi műtétje után már gyenge maradt, és komoly kihívást okozott neki a beszéd is.

  
  

• Nemrég írt az amerikai püspököknek azzal kapcsolatban, hogy a kirekesztés nem keresztényi gondolat, az ordo amoris koncepciója az emberi méltóság elismerése mellett áll ki, és az irgalmas szamaritánus történetét tekinti központi motivációként. Ez az, ahol politikai vita alakult ki Ferenc és J.D. között, utóbbi sorrendet látna szívesen aközött, hogy kit is kell „először” szeretni. Régi teológiai kérdések ezek már Szent Ágoston óta.

  
  

• Óriási politikai manőverezés indulhat be teljes sebességen azért, hogy a római Curia – a vatikáni államigazgatás központja – mely szárnyának jelöltje lehet majd befutó a pápaválasztó kongregáción. Konzervatív vagy reformer? Nyugati vagy déli?

„[A] hiteles jogállamiság éppen abban a méltóságteljes bánásmódban rejlik, amelyet minden ember megérdemel, különösen a legszegényebbek és a leginkább marginalizáltak. A valódi közjót az segíti elő, ha a társadalom és a kormányzat kreativitással és a mindenki jogainak szigorú tiszteletben tartásával – ahogyan azt már számos alkalommal megerősítettem – befogadja, védi, támogatja és integrálja a leggyengébb, legvédtelenebb és legkiszolgáltatottabb embereket. Ez nem akadályozza a rendezett és legális migrációt szabályozó politika kialakítását. Ez a fejlődés azonban nem valósulhat meg egyesek kiváltságai és mások szenvedése révén. Ami az erőre épül, és nem a minden ember egyenlő méltóságáról szóló igazságra, az rosszul kezdődik és rosszul is fog végződni.” (részlet Ferenc pápa 2025. februári, amerikaiakhoz írt leveléből)

Ecce, homo!

Íme, az ember a politikában is ember. Sokszor döntésekről írok a hírlevélben: azok következményeiről, vagy csak arról, hogy egy-egy döntés mennyire véletlenszerűnek tűnik. Mi az, amit igazából tehet a jó politikai vezető, hogy megfelelő minőségű döntések szülessenek körülötte? Főleg, ha képes delegálni, vagy egyszerűen kénytelen, mert akkora az államigazgatás, hogy mégsem lehet jelen mindenütt? A válasz elég egyszerű: minőségi emberanyaggal kell dolgoznia.

• Ez lassan újra nem közhely. Divat lett a szaktudás és a szakértők bírálata. Akik felelősek számos bajért, mert épp maguk találják ki a szabályokat; vagy éppen túlságosan a mélyállam szolgálatába kerültek, és önállóságukat elveszítve csak adott összeesküvés kiszolgálói. Lehet dönteni a kedves választónak, milyen indokkal kívánja a bürokratát, a szakértőt, az esetleg valahol bokrok mögött túlélt szakpolitikust utálni. Természetesen nem elvárás, hogy az utálat indokai kompatibilisek legyenek egymással (hogy a szaki túl önálló vagy épp kiszolgáló, mindegy), mert ez a narratívazuhany csak eszköz.

  
  

• Ahhoz, hogy a lojalista politikai osztály be tudja vinni a szaki helyekre a maga embereit, így csinálnak helyet. Csakhogy ez eszkalálja az államigazgatásokban és bürokráciákban végbemenő bizánci csatákat. Nyilván az adminisztráció eddig sem volt mentes ettől, ezt senki se állítja, de a 21. századi átpolitizáltság Budapesttől Washingtonig komoly arányokat ölt. A végeredmény a motivációtól függetlenül viszont hasonló: 

  
  

• A szaktudás hiánya és elüldözése nem azonnali összeomlással jár, hanem az állam képességeinek – végső soron a közszolgáltatások – leépülésével. Azzal, hogy a kritikus pillanatban (legyen ez egy hurrikán, egy aszály, egy solymári vízhiány) nem lesz ott, aki fel meri emelni a szavát, hogy ezt máshogy kellene csinálni, ha a helyiek érdekét tartjuk szem előtt. Ezt a kockázatot pörgeti fel a világ számos fővárosában a lojalista fókuszú elit, viszont szokás szerint ránk lesz terítve a kockázat viselése és adott esetben az anyagi helytállás, ha oda jutunk.

Ho-ho-ho(zzáértés)

Emberi történetek kezdenek felbugyogni arról, mit okoz a belátás egyszerű hiánya, a kompetencia lassú kiiktatása. Nem szégyen, ha valaki valamihez nem ért. Ha mégis olyan helyre kerül, akkor sincs baj, amennyiben belátja, hogy tanulnia kell. Leírom a varázsszót: „szakmai alázat”. Két szó, amit külön-külön is száműztek a legtöbb politikai rekrutáció szótárából, nemhogy együtt.

• Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter nemcsak feleségét vitte be nemzetbiztonságilag minősített találkozókra, és nemcsak öccsét vetette fel a Pentagonba, vagy éppen Signalon csetelt katonai műveleti informáckiókról (és immár nemcsak abban, hanem egy másik chatben is), hanem egy hét alatt távolította el posztjukról a kabinetfőnökét, a kabinetfőnök-helyettesét és egy harmadik szenior tanácsadóját. Mármint nyilván lehet egy rekrutáció peches, de hogy az amerikai védelempolitika feje hirtelen emberek nélkül áll meztelenül a geopolitika üstököszivatarában, na az nemzetbiztonsági kockázat. Lehet, hogy egy Fox News-riporterből mégse lesz 24 óra alatt a világ legnagyobb bürokráciáját, a Pentagont irányítani képes személy? Főleg, hogy főnöke nemhogy alázatot várt a misszió iránt, hanem épp ellenkezőleg, arroganciára biztatta a „mélyállam” dolgozóival szemben.

  
  

• John Ullyot, aki Hegseth államtitkára volt múlt hétig, ráadásul régi barátjának tekintette magát, felmondott. A Politicónak adott interjúja szerint a „káosz”, „diszfunkció” és „hátbaszúrás” szavak jellemzik a működést. Egy pillanatra a hétvégén valahol névtelenül azt is kiszivárogtatták, hogy Trump majd leválthatja Hegseth-et, ezt azonban a hivatalos források azonnal féknyúzozták. Bár ebben már semmi meglepő nincs. Tehát itt is elesett az első sor a forradalmisták közül Ullyot személyében, nem bírta a gyorsuló MAGA-tempót.

  
  

• Marco Rubio külügyminiszter elintézte még múlt héten, hogy Peter Maroccót kirúgják. Ő az a fickó, aki a USAID lebontásában kulcsszereplő volt, mondhatni, az arca a műveletnek. Marocco a MAGA-mozgalom ősharcosa volt és marad, mégis, Rubio körül az szivárgott ki, hogy egyszerűen összeférhetetlen és nem tud csapatban dolgozni. Ilyen egyszerűen is lehet pozíciót veszíteni. Ja, az kár, hogy ő volt az egyik magyar kapcsolat, mivel feleségét még a washingtoni magyar nagykövetség is alkalmazta – részletek Kerner Zsoltnál a 24.hu-n. 

  
  

• Kristi Noem belbiztonsági miniszternek csak a retiküljét lopták el pár fontosabb kütyüvel, erre csak legyinthetünk.

A kompetenciáért még büntetés is jár

Ez történik hetek óta a FED vezetőjével, Jerome Powell-lel, akit Trump a Liberation Day néven elkövetett vámtarifás káoszában megtalált mint bűnbakot. Hiába a jó munka a Fehér Házban, ha a FED nem hajlandó kamatot csökkenteni. Csakhogy Powell épp azt mondta múlt héten is, hogy a vámosdi berobbantja majd az inflációt. Azt az inflációt, amely elleni nagy küzdelmében Trump megnyerte a kékgalléros választókkal a novemberi elnökválasztást. Trump azóta már a kirúgásáról fantáziál, Powell egyelőre állja a nyomást, a piaci szereplők jogosan kezdenek kétségbeesni. A kirúgás sem olyan egyszerű alkotmányjogilag.

• A kompetens emberek úgy tűnik, igyekeznek menteni a menthetőt. Micsoda jelentet írt le a Wall Street Journal: a vámháború friss ködében a két, pénzvilágból (részben pont Sorostól!) érkező nehézsúlyú kabinettag, Howard Lutnick és Scott Bessent belopakodnak Trumphoz az Ovális Irodába, mert kiszúrták, hogy mikor nincs ott Peter „vámoljunk meg mindent” Navarro. Ekkor meggyőzik Trumpot arról, hogy a pénzpiaci összeomlás kockázata sem kizárt, esik az amerikai államkötvény és a dollár árfolyama (régen volt ilyen, hogy egyszerre essenek), lépni kéne.

  
  

• Trump lépett, merthogy aki utoljára beszél vele, gyakran annak van igaza. Egy név nélküli Axios-szivárogtató a Fehér Házból úgy fogalmazott, hogy még azon is aggódnak, ha a portással szóba áll valahol az elnök, mert lehet, hogy még az alapján is megváltoztatja a véleményét. Amennyire makacs a vámolásban, és biztos benne, hogy ez az orvosság, annyira befolyásolható a részletekben a beszámolók szerint. 

  
  

• A vállalati világ nyilván a saját érdekeit képviseli, viszont abban azért bízhatunk, hogy ők biztosan értenek ahhoz, amit csinálnak. Így még érdekesebb, hogy a BlackRock vezérigazgatója, Larry Fink azt mondta, hogy az európai pénzpiacok felé való átmozgás immár a kérdés, és pont ilyeneket fogalmazott meg az Allianz részéről is egy befektetési vezető.

  
  

• Trump hiába akarta az amerikai államadósságot menedzselni, éppen drágábban jöhet ki, ha a pénzpiaci szereplők csak önmagában a kiszámíthatatlanság elől menekülve máshova allokálnak: ekkor ugyanis épp az amerikai pénzügyi hegemónia veszik el, hiszen az amerikai kincstárjegy a világ menekülőpapírja volt – eddig. Ha normális piaci szereplőként kezdünk el tekinteni az USA államadósság-piacára, 29 ezer milliárd dolláros adósságával, az hirtelen egy szuperkockázatos sztorinak is tűnhet nemsokára. 

Egy hatalmi ág, ami küzd

Az mindenesetre megállapítható, hogy több mint kétszáz pert indítottak a Trump-adminisztráció első három hónapja alatt, és több mint 90 olyan végzést hoztak a bíróságok Amerika-szerte, amelyek felfüggesztették különböző döntések végrehajtását.

• Hasonlóan alakult az orosz–ukrán mediáció: hiába telefonált Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel Marco Rubio, ez arra volt elegendő, hogy megállapítsa, hogy a héten akár fel is hagyhatnak a közvetítéssel, ha ennyire reménytelen. Putyin szóban bedobta a húsvéti tűzszünetet, a valóságban viszont tovább támadták Ukrajnát. Hátha a Fehér Házban húzott hübrisz függönye mögé bekacsint az orosz realizmus, ez még finom lesz.

Az oroszok második frontja: az EU

• Litvánia arról döntött, hogy adóemeléseket vezet be a védelmi kiadások fedezésére.

• Jó hír az európai védelmi kapacitások gyors növelése szempontjából, hogy a német sereg a NATO keleti szárnyát felügyelni segítő AI-projekthez keresi immár a beszállítóját, és jövőre már használni akarják a szoftvert. 

• Karlovy Vary–Budapest: a cseh fürdővárosban az orosz egyház ingatlanjában tártak fel kémfészket a cseh elhárítók. Az ügy további pikantériája, hogy az ortodox ingatlant gyorsan a magyarországi orosz ortodox egyház kezére játszották, hogy ne lehessen szankciókkal sújtani. 

• A legnagyobb magyar diplomáciai fejlemény az elmúlt 168 órában kétségtelenül az, hogy Rogán Antalt levették az amerikai szankciós listáról. Ehhez alapvetően kétféle jogalap szolgálhat: lehetett volna, hogy tisztázódik jogi úton, hogy nem vett részt korrupcióban. Ehelyett azt az indoklást választották, hogy az USA külpolitikai érdekei megváltoztak, és már nem jelent fenyegetést. Cserébe a Trumpék által delegált amerikai ügyvivő elég szép árat srófolt fel: LNG-vásárlás, kínai biznisz lecsavarása és az orosz szankciók békén hagyása. 

Megjelent az ukrán támogatásokat követő Kiel Intézet friss negyedéves adatsora. Az EU tehát egyértelműen többet költött Ukrajnára, mint az USA; illetve látható világosan az is, hogy a Trump által az USA-nak vindikált 500 milliárdos kiadás közelében sem jár a valóság. A szövetséges országok az ún. Ramstein-csoport részéről 21 milliárd euró értékben újabb fegyvereket ígértek Kijevnek.

A Feledy Podcast második része, a Csiszár Pállal készült interjú után, a narratívagyárak szerkezetéről készült absztraktabb adás, amelyet Kováts Eszterrel, a Bécsi Egyetem kutatójával készítettünk. Mennyiben hasonlít a Patrióta gondolatgyárak működése az általuk démonizált liberális thinktankekhez? Egy valódi mélyfúrás, a hírlevelet kiegészítendő!

• A múlt héten szerdán este megjelent a Birodalom podcast sorozatunk második része, amelyben a vámokkal és az európai válaszopciókkal foglalkoztunk Kerner Zsolttal és Pap Szilárddal hármasban. 

Köszönöm, ha eddig jutottatok az olvasásban!