A Trumperencián innen, az üvegzseben túl

Sziasztok!

A visszajelzéseitek alapján néhányotoknak problémás a hírlevél betűmérete. Amíg dolgozunk a formátum fejlesztésén, addig is egy kis segítség a betűméret személyre szabásához (a rendszerben, nem csak az emailekben!): telefonon a Beállítások menüben keress rá a Betűméret (Android) illetve Szövegméret (iPhone) kifejezésre, kattints rá, és az oldal alján található csúszkával a teljes készülék betűmérete személyre szabható. Gépen olvasóknak pedig a Chrome böngészőben, Windows 11-ben és OSX-en is állítható a betűméret a linkeken található videós útmutatók segítségével.

A hétvége eseményei máris elsodorták a péntek délutáni magyar–amerikai ebédet a Fehér Házban. Nemcsak Szíria újdonsült elnöke, az exterrorista al-Saraá (aki szintén szankciófelmentést kapott) látogatott el azóta Washingtonba, hanem az egyik legnagyobb belpolitikai válság is megoldódni látszik. A republikánusok ugyanis vasárnap estére összeszedtek egy maroknyi demokrata szenátort, ami szükséges volt ahhoz, hogy a kormányzat újraindulhasson az USA-ban.

• A 40 napos leállás történelmileg is kirívó, ez alatt sokan nem kaptak fizetést, járatokat töröltek a légiirányítók kiesése miatt, cserébe Trump büntetné őket, hogy nem dolgoztak ingyen, és sorolhatnánk a következményeket a nemzetbiztonságra nézve is.
  

• A demokraták ígéretet kaptak, hogy az Obamacare támogatását meghosszabbítják, és a kirúgott köztisztviselőket visszaveszik. A végleges formáról a hét vége felé szavazhatnak, ott ugrik a majom a vízbe, hogy ki mit tart be az ígéreteiből.
  

• Trump azzal ünnepelte a megállapodást, hogy vasárnap éjjel egy hosszú kegyelmi listát tett közzé, elsősorban azokat a közeli szövetségeseit felmentve, akik a Capitolium ostromában részt vettek vagy azt támogatták, mint például Rudy Giuliani. Ez szimbolikus lépésnek tekinthető, tematizálási kísérletnek, és leginkább annak a következetesen végigvitt történelem-újraírásnak a számlájára írható, amely a 2021. január 6-i ostromot a MAGA alapmítoszai közé emelte.

A Trump–Orbán találkozóról egy rendhagyó podcastadást készítettünk Borbély Ede energetikai szakértővel, aki az 1Jövő podcastot hosztolja harmadik évada a Partizánon. Most közösen ültünk le egy Feledy Podcast x 1Jövő adásra, hogy átbeszéljük, azok a dealek, amelyeket Washingtonban Trump és Orbán megkötött, hogy viszonyulnak a régiós versenytársakhoz: a román SMR-tervektől a lengyel atomerőműig, sokan megjárták már ezt az utat. Ha inkább olvasnál az energetikai részletekről, akkor korábbi riportalanyom, Szabó M. István HVG-s összefoglalóját ajánlom.

TranszNERencia

A pénteki találkozó a Fehér Házban a magyar delegáció és Trump között egészen 21. századi kommunikációs mutatvánnyá alakult, ami jelentősen nehezíti az elemzést. Ugyanis a tényekről annyit tudunk biztosan, amit az amerikai külügy megírt a listájában. Ebben szerepel a Fulbright ösztöndíj bővítése és egy Pázmány Egyetemnek jutó AI-etika ösztöndíj, de két dologról nincs benne egyetlen betű sem: az egyik az olajszankciók felfüggesztése, a másik a pénzügyi védőpajzs.

• Több nyugati média fehér házi forrásra hivatkozva mindössze egyéves szankciós felmentésről írt, míg a magyar külügyminiszter ezt többször cáfolta. Az tény, hogy a MOL rákanyarodott a nem-orosz olajra, és az EU is tiltani fogja. Így a csúcstalálkozó után is nyitva maradt kérdés, hogy mely vállalatoktól vásárolt energiahordozóra fog pontosan vonatkozni a magyar mentesség, hiszen az USA vállalatokat nevez meg, amelyekkel nem lehet üzletelni.
  

• Az, hogy a hírlevél írásakor sem tudjuk a részleteit a fenti pontoknak, elég szokatlan diplomáciai megoldás. Ez inkább azt mutatja, hogy valóban az egyiptomi találkozáskor pattant ki az ötlet, hogy fussanak már össze Washingtonban, és nem tudták előkészíteni a két oldalon a végleges szövegeket. A kiszivárgott tárgyalási pontok, amelyek Trump előtt voltak, főleg a nukleáris tervekről szóltak. Közös sajtótájékoztató klasszikus formában nem volt – tehát a két vezető a tárgyalás után nem ült le a nyilvánossággal – hanem ebéd előtt engedték be az újságírókat pár kérdés erejéig, nota bene, az amerikai sajtó egy kérdést sem intézett a magyar delegációhoz, inkább Trumpot faggatták belpolitikai ügyekben.
  

• A magyar fél egyedül tájékoztatta a magával cipelt udvari sajtót az elért eredményekről – na ez az a kommunikációs mutatvány, amelyből diplomáciai következtetést egyszerűen nem merek levonni, igaz is lehet, nem is, nem tudjuk. Az öt évvel ezelőtti Trump–Orbán-találkozóból hasonló következtetésre jutott a Direkt36 cikke, akkor se derült ki a lényeg, csak utólag, miszerint a civil pénzekkel való babráláshoz kérte volna Trump hozzájárulását a magyar vezető.
  

• Hogy az oroszokkal még egy évig (vagy tovább) üzletelhessen a kormány, az kampány-erőfeszítésnek is felfogható. Na nem annyira a rezsiharcban, inkább abban, hogy a MOL profitjának egy része hol köt ki. Vagy az MCC-hez kerül, mint egyik részvényese (amely aztán költi ezt az EU-s Patrióta hálózatban), vagy az államhoz is (ha magasabb az orosz és világpiaci olajár közti különbség) a különadó formájában. Mindkettőt magára tudja fordítani a kormány, tehát közvetlenül érdekelt abban, hogy a jelenlegi struktúrát tartsa fenn, és ne piaci alapon, új vevőtől vásároljon kevesebb kitérővel.
  

Trump megadta ideológiai partnerének azt a támogatást, amit egy pénteki fehér házi ebéd adhat. Többször, talán háromszor is megdicsérte a migrációs politikáját, kicsit azt az érzést keltve, mintha mást nem merne dicsérni rajta. Menet közben megjegyezte Orbánnak, hogy nem is tudja, a következő választáson ki a kihívója: egyébként is, Orbán biztos győzni fog. Mintha a nemzetközi média készült volna erre, hirtelen három Magyar Péter-anyag jelent meg, egy a Bloombergen, egy a Foreign Policy-n és egy a Financial Times-on. És egy kritikusabb „Temuról rendelt kis Orbán” a lengyel médiában.

• Az ukrán ügyben volt egy pillanat, amikor Orbánnál visszakérdezett Trump, hogy szerinte nem győzhet-e Ukrajna, mire annyi hangzott el válaszul, hogy „csodák történhetnek”.
  

• A másik érdekesség, hogy Orbán magát állította be az egyetlen „modern keresztény” európai vezetőnek, ezzel azért a Patriótákat is maga mögé sorolva. Később Trump még az EU-val kötött egyezményt is dicsérte, tehát az unió szidásába nem szállt be teljes mellszélességgel Orbán mögé.
  

Van itt védőpajzs bármennyi

A védőpajzs pénzügyekben már egy régi, gyurcsányi találmány. Mivel az amerikai oldal erről egyelőre egy szót sem ejtett, tekintsünk rá „argentin megoldásként”, hiszen Javier Milei argentin elnök is hasonló egyezséget kapott Trumptól közvetlenül a félidős választások előtt, amit meg is nyert a pártja. Hasonló a kommunikációs keretezés is: amíg Milei van hatalmon, addig Trump támogatja, másnak viszont nem járna a pénz. Hasonlóra hajaz a magyar kommunikáció. Hogy érdemi, beruházásokra költhető hitelkeretről vagy árfolyam-stabilitást szolgáló devizacseréről van-e szó, hátha megtudjuk.

• A magyar pénzügyi szakértők arrafelé konvergáltak, hogy egy devizacsere csak végveszélyben használható megoldás: mondjuk egy választások körül kialakuló bizonytalanság vagy más, befektetőket egyértelműen elbizonytalanító pillanat ellen.
  

• Más fővárosokban is a pénz és a védőernyő került elő. Jordan Bardella, a francia Nemzeti Tömörülés elnöke azt nyilatkozta az Economist-ban, hogy az Európai Központi Banktól vár majd fiskális enyhítést, vagyis a mennyiségi lazítás (quantitative easing), a pénznyomtatás újabb beindítását. Ettől nyilván jó pár közgazdászt fel kellett locsolni, de fontos látni, hogy a francia jobboldal hogyan gondolkozik a költségvetésről: nem a megszorítások irányába feltétlenül.
  

• Eközben Merz egy acélipari csúcson bejelentette, hogy vége a szabadkereskedelem érájának, támogatást és védővámokat lengetett be a szektor védelmére. Szóval jön az ipari védőpajzs.
  

• De az igazi spirituális védőpajzsot megintcsak Trumpék adták. Alex Bruesewitz, Trump tanácsadója azt mondta egy hete Berlinben az AfD támogatói előtt, hogy őket „bátor vízionáriusoknak” tartja, illetve fejtegette, hogy a MAGA-konzervatívok és Németország felemelkedő szélsőjobboldalának tagjai közös harcot vívnak más nacionalista erőkkel világszerte a „marxisták” és „globalisták” ellen, amelyet „nemzeteink lelkéért vívott spirituális háborúként” jellemzett.

Brüsszeli dossziék

Az eurokrácia csendes, többnyire hasznos munkájáról is szeretnék tudósítani, mert nem szerencsés, ha csak a botrányok kapcsán hall róluk az ember, a munka nagy része ugyanis nem reflektorfényben zajlik. Íme.

• A múlt héten megjelent az EU 2025-ös bővítési jelentése, amely összeszedi, hogy a tagjelölt államok mennyit haladtak az EU-tagság felé az elmúlt 12 hónapban. Közülük Moldova lehetett a legboldogabb, mivel Marta Kos bővítési biztos külön kiemelte, hogy a legnagyobb előrehaladást ők tették. Grúzia (Georgia) kevésbé biztató értékelést kapott: megállapították, hogy a „Bizottság Grúziát csak névlegesen tekinti tagjelölt országnak” (khm, a magyar kormány ettől persze remek kapcsolatot ápol a Grúz Álom kormánypárttal). Ukrajna jó úton jár a követelmények és ígéretek teljesítésében, de azért a korrupció terén bőven van még mit tenni. A nyáron nemzetközi nyomásra végül visszavont intézkedések, amelyek a korrupciós szerveket csonkították volna meg, most Zelenszkij egykori üzlettársa zsebébe néztek be: Gazda Albert remek cikke.
  

Izraeli hullámok norvég és brit partokon

• Norvégia felfüggesztette az állami alapja etikai szabályzatát, hogy ne kelljen eladnia részvényeit az Amazonban, a Microsoftban és az Alphabetben, amiért a vállalatok „segítik” az izraeli kormányt. Az olajalap Norvégia állami nyugdíjalapja, amely 2,1 ezer milliárd dollárral a világ legnagyobb eszköztulajdonosa. A szervezet már hónapok óta nehéz helyzetben van izraeli befektetései miatt, és a komoly politikai és társadalmi nyomás miatt már eladta izraeli holdingjai felét, illetve az építőipari Caterpillar részvényeit is, miután az etikai tanácsa szerint az izraeli kormány a palesztin tulajdon illegális elpusztítására használta az amerikai cég felszerelését.
  

• A brit BBC vezetőségének több tagja lemondott. Ezt elsősorban egy Trump-videó megvágásával indokolták, de a brit köztulajdonban lévő szolgáltató a kiszivárgott Prescott-jelentés szerint a gázai konfliktusban tett tudósításai miatt is szorítóba került, különösen az arab nyelvű híradások kaptak hideget-meleget palesztinpártiság miatt.
  

Madarat tolláról, Orbánt Visegrádról

A visegrádi együttműködés érdemben nem működik, de nézzünk be a többi ország motorháztetője alá, hogy ott mivel bíbelődnek a politikusok.

• „Nem küldök kommandósokat Budapestre, Orbán ostoba módon avatkozik bele a lengyel belpolitikába" – így fogalmazott Donald Tusk a korábbi igazságügyi miniszter, Zbigniew Ziobro mentelmi jogáról szóló szavazáskor. Tusk már eléggé paprikás lehet a magyar kormányra, amely megvádolt PiS-politikusoknak nyújt menedéket. Ziobro egykori helyettese, Romanowski már egy ideje Budapesten van, a félelem Varsóban az, hogy Ziobro is követheti. A két politikust az áldozatsegítésre és bűnmegelőzésre létrehozott Igazságosság Alapból való sikkasztással vádolják, közel 13 milliárd forint értékben.
  

• Visegrád viszont néha nélkülünk is igyekszik lépéseket tenni. A lengyel elnök, Karol Nawrocki találkozott Peter Pellegrini szlovák államfővel. Beszéltek a regionális szövetségekről, de nem csak a V4-ről, hanem említették például a B9-et és a 3SI-t is (ínyenceknek: Bukaresti Kilencek és a Három Tenger Kezdeményezés).
  

• Az új cseh kormány megszünteti az EU-ügyi minisztériumot, Babiš miniszterelnökként magához vonhatja az EU-ügyeket, az új házelnök levetetni készül az ukrán zászlót a parlamentről, és továbbra is lebegtetik, hogy az ukránoknak juttatott cseh támogatást hogyan vágná meg az egyelőre csak alakulófélben lévő kormány.
  

• Szlovákia bejelentette, hogy – a Bloomberg szerint – az EU történetének második legnagyobb beruházását valósítják meg, az új GIB EnergyX Slovakia akkumulátorgyárral, amely 1,2 milliárd eurót fektet majd be, és 2027-ben már működőképes lehet a jelenlegi szándékok szerint. Ursula von der Leyenék még lehet, hogy összevonják a szemöldöküket.
  

Oroszok árnyékában

• Az EU még októberben elfogadta 19. szankciós csomagját Oroszország ellen. Több, az évek során követett érzékeny ponton lépés történt. Egyrészt végre kötelezővé tették az EU-s tagállamokba akkreditált orosz diplomaták számára, hogy amennyiben a schengeni övezeten belül elhagyják állomáshelyüket, arról előzetesen értesítsék az érintett hatóságokat. Magyarul: nem tudnak majd Budapestről vagy Bécsből szaladgálni diplomatafedésben szerte az EU-ban.
  

• A szankcionált személyek listájára felvettek ezúttal egy észak-koreai tábornokot is. Az exportkorlátozások körét tovább bővítették, de megtiltották az oroszországi turisztikai szolgáltatásnyújtást is. Fun fact: felkerült a szankciós listára Nyikita Aniszimov, a moszkvai közgáz rektora is, miután az intézmény nemrég kétéves mesterprogramot indított, amely a nemzetközi szankciók kijátszására készíti fel a diákokat.
  

• Párizsban pedig szabadságvesztésre ítélték azt a négy bolgár személyt, akik tavaly a Holokauszt Múzeum falára vörös kezeket festettek, amely műveletet „ellenséges szándékkal, külföldről” irányítottak. A másik kilenc hasonló esettel együtt ezek orosz intézkedések, amelyek kifejezetten a francia társadalom polarizálását célozták.
  

Indul az ENSZ-klímacsúcs, ezzel a Birodalomban is külön foglalkozunk majd. Addig is, itt egy nehéz olvasmány, az egyik túlélő túsznő beszámolója a 2,5 év fogságról, akit nem a Hamász, hanem a Kataib Hezbollah terrorszervezet egy csoportja sanyargatott. Mamdanit még keresem, hogy a Bernie Sanders örökségére pályázó politikusként vagy a Gen Z amerikai megnyilvánulásaként elemezzük majd. Mexikóban eközben az elnökasszonyt egy politikai eseményen fogdosták meg, ezzel fókuszba emelve a macsóizmus mexikói női áldozatait. A kultúráért felelős máltai EU-biztos, az ifjonc Micallef pedig a biztostársai kedvenc számait gyűjtötte össze egy Spotify-listába.

Sziasztok,

Botond