A szó elszáll, a tetted meg itt marad
- Feledy Botond

- 2 nappal ezelőtt
- 6 perc olvasás
Sziasztok!
Az év utolsó előtti hírlevelét tartod a képernyődön! Remélem, hogy az együtt töltött közel 50 hét visszatekintve is egy közös szellemi utazásnak tűnik, ahol hetente együtt tekintettünk ki az ablakon, vagy éppen próbáltuk a büfékocsiban megfejteni a látottakat. A zárás jegyében készült egy hagyományos Partizán adás, ahol ezúttal Endrey Mátyás szerkesztő kollegám kérdezett engem, elsősorban az európai huszonhetek helyzetéről. Ebben szerintem sok dolgot sikerült összefoglalnunk!
A legtöbbször megmarad a hírlevél a geopolitikai okfejtés és módszertanok mellett, a legfrissebb podcast adásomban azonban a befektetések, a tőkepiac és a politika kapcsolatáról beszélgettem, összekötve gazdaságot és a nemzetközi kapcsolatokat. Vendégem Tunkli Dániel, a Concorde Csoport Accorde alapkezelőjének befektetési igazgatója volt, akivel még arról is beszélgettünk, hogy vajon hanyadrangú szempont a jogállamiság egy-egy pénzügyi döntésnél, vagy hogy lehet-e keresni a proxy-háborúkon. Videópodcast, hibrid téma, kiváló vendég, tényleg ajánlom.
A politika, a gazdaság és a narratívák párhuzamos, egymást alkalmanként figyelembe vevő küzdelmében érdekes együttállásokat hozott a hét. Míg Trumpék esetében az az ijesztő, hogy immár írásba is adták, amit csinálnak, addig idehaza épp ellenkezőleg, más megy a magnón, mint a tettek szintjén.
Miközben a magyar miniszterelnök Törökországba utazott üzletelni, hogy utána Szijjártó vezessen egy “hatalmas üzleti delegációt” Moszkvába, a hazai gazdasági helyzetről a Fitch hitelminősítő egész mást gondolt. A kilátást ugyanis negatívra rontotta, a BBB-ről immár BBB- kategóriára, ami tényleg az utolsó a hírhedt “junk” fölött, vagyis a befektetésre nem ajánlott kategória fölött. Ennek vélhető okairól röviden itt.
Edzett magyar olvasók lassan ugyan mire nem legyintenek, ez az adatsor mégis akkor a legcsípősebb a bejglisütésben edződő szemeinknek, ha mellétesszük a régiós országok adatait. Egy “AA-” és a mi besorolásunk közt hat lépés különbség van.
Az oroszországi magyar üzletelés egyik nemzetközi célpontja az osztrák Raiffaisen orosz üzletágának megvásárlása lehet. Erről a Der Standard és egyéb lapok is írtak, míg az érintett cége, Tiborcz István érdekeltségei cáfolták. Az osztrák újság forrásai szerint azonban már tárgyalásokra is sor került. Külön pikantéria, hogy az OTP-t, amely szintén folyamatosan működik a háború óta is Oroszországban, egy orosz lap azzal hozta hírbe, hogy beszállhat az üzletbe.
A múlt héten írt Lukoil-eszközök bevásárlása fényében ez még organikusabbnak tűnik, vagyis ha a MOL a kelet-európai Lukoil érdekeltségeket igyekszik megszerezni, akkor a Tiborcz-féle akvizíció is illene a sorba. Más kérdés, hogy ilyenkor a végső tulajdonos vajon azonos-e az aláíróval, vagy más, titkos szerződések és opciók keletkeznek-e az új vagyonelemekre harmadik szereplők számára.
A magyar kormány világképe tehát kettős színezetet hozott az elmúlt héten. Egyfelől zajlik a nagy üzletelés, keletre tekintve is, amivel tettekben azt sejtetik, hogy békére - de legalábbis tűzszünetre - számítanak. A háború utáni készülődésről beszélnek. Ezzel homlokegyenest szemben foglaltak állást máskor, hiszen mind a miniszterelnök, mind a külügyminiszter azt részletezte, hogy Európa 2030-ra háborúra készül Oroszországgal szemben. A kampányban tehát a háborús riogatás párhuzamosan zajlik a gyors rendezésre való előretolt üzleti készülődéssel: ez a valódi hiberpragmatikus külpolitika működés közben.
Az igazság ezzel szemben a brüsszeliek szerint az, hogy Európa 2030-ra tud leghamarabb felkészülni egy egyedül megvívott konvencionális háborúra, tehát addig még ez nehézséget okozna neki. Úgy is mondhatjuk, hogy a valódi elrettentő erőt majd csak 2030-ban tudja felmutatni, addig több helyen sérülékeny lesz.
Éppen ezért fontos, hogy az időablak a mai nap és a következő öt év között hogyan telik: miben lehet az USA-ra számítani és mi az, amiben mindenképpen magára marad a kontinens. Ennek pusztán egyik hadszíntere az ukrán front, de ott van a szabotázs és minden más.
Erről egy kiváló szakértő a következő hasonlatot dobta be. A hibrid autó, hiába hibrid, azért mégis alapvetően egy autó. A hibrid háború is elsősorban háború, mégha hibrid formákban is. Ennek ellenére a hibrid hadviselést az európai országok gyakran egyfajta fügefalevélként használják, amely arra jó, hogy ne kelljen elfogadni a kihívást, egy kicsit még tagadásban maradhasson az adott ország arról, hogy végeredményben katonai provokációkkal szembesül, sokan immár sorozatban.
Európa cikizése
Az új amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia (NSS) nagy port kavart a hétvégére. A Fehér Ház weboldaláról közzétett dokumentum betekintés a MAGA-gondolkodás közepébe: pontosan így látja a “Vanceista-szárny” a világot. Ahogy egy amerikai kolléga fogalmazott erről, azért fenntartással kezeljük a stratégiát: szerinte az eddigi kormányzatok se nagyon lapozgatták ezeket a papírokat, amikor jött a baj, tehát kisebb a súlya a döntéshozatalban, mint gondoljuk. Más kritikusok viszont épp ellenkezőleg látták. Most először ijesztő a stratégia, mert Trump körül ezt többen halálosan komolyan gondolhatják, amit leírtak.
A CSIS, egy komoly washingtoni think-tank egyenesen úgy fogalmazott, hogy akár a NATO végét jelentheti a stratégia a szándékai alapján.
Európát elképesztően szétszedik benne, J.D. Vance müncheni beszéde ehhez képest enyhe bevezetőnek tűnik. Az NSS egyszerre relativizálja az orosz fenyegetést, politikailag nyíltan a MAGA-vonalon beavatkozást hirdet az európai belügyekbe, és formálisan is rögzíti a transzatlanti biztonsági kötelezettségek részleges visszavonását. Mindezt olyan nyelvezettel teszi, amely egyértelmű ideológiai támadást jelent.
Nyíltan arról ír, hogy az USA-nak „ellenállást kell kultiválnia” Európán belül, azaz támogatnia kell a „patrióta”, azaz AfD-szerű szélsőjobboldali erőket a jelenlegi kormányokkal és az uniós intézményekkel szemben.
Maga az Unió ellenségképként kerül elő, később ez online is nagyot futott, mert éppen egybeesett Musk cégének, az X-nek a Bizottság által kiszabott büntetésével, amire Musk óriási online dührohammal reagált. Posztjára Orbán és az oroszok is nagy egyetértéssel reagáltak, miszerint le kell bontani az egész EU-t. Mások viszont Muskot nyilvánították nemzetbiztonsági kockázatnak.
Európát gazdasági hanyatlással, „civilizációs eltűnés” kockázatával, a szólásszabadság elfojtásával és a (patrióta) ellenzék elnyomásával jellemzi az NSS, ami tökéletesen leképzi a MAGA-vonalat. Ennek végletekig történő továbbgondolását Buda Péter egykori nemzetbiztonsági főtiszt tette meg, aki posztot írt az amerikai keresztény-nacionalista rezsimváltási kísérletről.
Ó, jövőnk
Ha a fenti NSS nem lenne elég, akkor ott a múlt heti hírlevelem. 🙂 Ennek kapcsán kivételesen azt írom, hogy érdemes bepótolni, mert többször fogok rá hivatkozni. Tehát azt ott írtak alapján - miszerint visszarendeződés zajlik a történelem nyíltan hierarchikus társadalomszervezési irányába - most két karácsonyi vitatémát ajánlok, amelyek legalább helyettesíthetik a forróbb belpolitikai témákat. Az egyik ilyen kérdéskör a sorozás. Franciaország és Németország az önkéntes sorozást nemrég visszaállította, a horvátról írtam korábban, míg a baltiak, skandinávok, görögök, Ciprus, a semleges Ausztria, a lengyelek és természetesen Svájc is a sorozás valamely formáját már alkalmazzák. A háború tragédiája, hogy nyilván az ukrán katonák is tudtak volna jobb időtöltést az elmúlt négy évben, és az európaiak sem arról álmodnak, hogy drónt és fegyvert kell ragadniuk, hogy légópincébe rohanjanak, és áramszüneteket bekkeljenek ki. Ahogy a műsorban is fogalmaztam, az elrettentő erő még mindig a legjobb megoldás arra, hogy ezt az éles helyzetet Európa elkerülje. Ehhez viszont hozzá kell nyúlni a társadalmi önvédelem körüli jelenlegi struktúrához, amelynek a sorozás egy erős jelképe.
A hazai polarizáció tovább nehezíti az egészséges társadalmi diskurzus kialakítását arról, hogy mit kezdjünk össztársadalmi szinten a háborús reziliencia megalapozásával. Ez messze túlmutat a sorozáson, a skandináv és balti országok, kényszerűségből, ebben előrébb járnak, de már a kelet-európai országok is ugyanott tartanak a veszélymérőn, ám egyelőre csak a lengyelek vették ezt komolyan.
Az orosz lendület se olyan medvés ám
A nyakunkra érkező putyini fenyegetés azért sok helyen botladozik, amint azt néhány prózai esemény jelzi. Nemrégiben súlyosan megsérült a Bajkonur kilövőállása. Bár az orosz hatóságok igyekeztek elbagatellizálni ennek jelentőségét, nyugati szakértők szerint hosszú időbe telhet a károk kijavítása, emiatt Oroszország egy ideig nem lesz képes embereket és teherjárműveket felbocsátani az űrbe, illetve a Nemzetközi Űrállomásra. Ennek fényében nem tűnik reálisnak, hogy a SpaceX vagy a NASA orosz segítségre szorulna a Mars elérését illetően.
Amikor a medve az underdog. A finn jegybank kutatóintézetének adatelemzése szerint a kínai exportőrök erősen túlszámlázzák az Oroszországba tartó ipartermékek árát, szemtelenül és masszívan kihasználva, hogy az orosz hadiipar jelentős egyoldalú függésbe került Kínával szemben.
De nem akar underdognak látszani. Így lesz igazán érthető, hogy a hangos politikai kommunikáció minek az elfedésére szolgál. Ezért is kell eközben Putyinnak olyan dolgokat aláírni, mint a teljes elfoglalt ukrán területek erőltetett russzifikációjáról szóló jogszabály.
Vizitációk
Emanuel Macron újra hosszú kínai látogatást tett, Hszivel bejárva még a vidéket is. Csakhogy igazán akkor szólt be a kínaiaknak, mikor a gépe újra földet ért Franciaországban, nem pedig a vendéglátói előtt. Megfenyegette a kínai kommunistákat, hogy kénytelen lehet Európa komolyabb szankciókhoz nyúlni, amennyiben nem érkezik tisztességes FDI - külföldi tőkebefektetés - Kína felől az EU-ba, és ha nem állnak le a kritikus területeken a dömpinggel.
Vlagyimir Putyin pénteken találkozott Narendra Modival, miután 2021 óta első látogatását a Bhagavad Gita egy példányával üdvözölték. Oroszország további S-400 légvédelmi rendszereket, valamint új Szu-57 vadászgépeket szállítana. Miután az ukrajnai háború óta csökkentette függőségét az orosz fegyverektől, India most ismét a korábbi fő beszállítójára támaszkodik. A Bloomberg 2 milliárd dolláros atomhajtású tengeralattjáró-szerződésről szóló jelentéseit cáfolták (Delhi szerint ez egy korábban bejelentett program része). Joe Biden és Trump I. idején Indiát az USA következő nagy szövetségesének tekintették. De Trump 2.0 hamar tönkretette a kapcsolatot, ami Modit effektív visszaterelte Putyinhoz, többek között az olajügyekben is.
Tokió behívatta a kínai nagykövetet, miután a kínai légierő repülőgépei radarral követték a japán repülőgépeket. Japán frusztrált lett az Egyesült Államok hallgatása miatt - Európa figyelhet, hogy hogyan is zajlik az, amikor a katonai szövetséges eltűnik mögüled. A szombati nankingi mészárlás évfordulója lehet a következő potenciális válság. Tokió konzuli figyelmeztetést adott ki.
Apró hírek
Megalakult a cseh kormány, Babis a miniszterelnök, és Petr Pavel cseh államfő elérte, hogy ne a szélsőséges és korábban nácizó Turek legyen a külügyminiszter - vagy egyáltalán a kormány tagja se legyen. A többi problémás jómadárról itt a Politico gyűjteménye.
Bolsonaro megkezdheti 27 éves börtönbüntetését - egyelőre.
Itt a finn elnök, Alexander Stubb írt egy hosszabbat (paywall sajnos) az utolsó pillanatról, amellyel még rendelkezik Európa a sorsa felett.
Végül, egy írás arról, hogy hogyan is készül a világ boldogságindexe, amelyen most 69. helyen állunk.
Jövő héten még jelentkezem! Sziasztok!
Botond