2026: feladatunk van

Sziasztok! 

Nagyon bízom benne, hogy Nektek is sikerült pár napot hírek és a telefonképernyő nélkül tölteni karácsony környékén! Nekem biztos, hogy sokat fog segíteni a következő hetekben a korábbi töltekezés, meredeken indult az év, megint. 

Ezúttal személyesen kaptam ízelítőt a mesterséges intelligencia ellenséges felhasználásából. A hangomat felhasználta egy konteós magyar csatorna, hogy a legvadabb összeesküvés-elméleteket terjessze. Egy hónap alatt 10 kisvideót készítettek az „én” narrációmmal, elég alaposan, megtévesztésig csiszolva azt. Mondanom sem kell, hogy ilyen helyzetben a szakértőt leveri a víz, hogy valaki esetleg bedől a dolognak, és elhiszi, hogy én beszélnék a chemtrailek világhatalmáról és Epstein magyar hálózatáról. De nem tettem, és megígérhetem, hogy ilyen blődségeket nem is fogok soha mesélni nektek. 

• Ráadásul az egészet nem lehet a magyar választás kontextusa nélkül sem értelmezni. Míg mi 2026 áprilisára készülünk, az EU-tagállamok mindegyikében volt választási AI-incidens az elmúlt években. 2023-ban a szlovák választás előtt két nappal tettek ki egy álbeszélgetést Michal Šimečka ellenzéki vezető és Monika Tódová újságírónő között arról, hogy hogyan fognak a romáktól szavazatokat venni a Progresszív Szlovákia párt részére.
  

• A román elnökválasztás tele volt AI-val készített kampányvideókkal, ezek egy része inkább vicces vagy éppen ijesztő volt, itt még pénzügyi csalók is lecsaptak a politikai hangulatra, és egy, a román fekete-tengeri gázmezőről szóló álbefektetést ajánlottak a két vezető jelölt, Simion és Dan deepfake-videójával. 
  

• Olasz, belga, holland és francia radikáljobb pártok mind használtak a kampányaik során jelöletlen AI-videókat, például nem létező migrációs véres jelenetekről. A német szélsőbal állhatott amögött a hamis videó mögött, amelyben Scholz kancellár az AfD betiltását szorgalmazza. 
  

• Moldovában azzal próbálták megfogni az oroszok által támogatott online seregek Maia Sandu EU-párti politikusnőt – aki 2020-ban, majd 2024-ben is megnyerte az elnökválasztást, pártja 2025-ben a parlamentit is –, hogy deepfake videókban egyes alkoholos italok betiltását adták a szájába, vagy éppen kicsúfoltatták vele a szegényeket egy másik videóban. 
  

• Az ír elnökválasztáson 2025 októberének utolsó napjaiban pedig az egyik ismert TV-csatorna bemondójával, Sharon Ní Bheoláinnal mondatta el a deepfake készítője, hogy – a választást később megnyerő – Catherine Connolly mégsem indul a választáson, merthogy azt eleve elhalasztják. A Metának 12 órába telt eltávolítani a videót, amely addig legalább 30 ezer nézőt hozott. Más videókat is bevetettek, például az ír nőszövetség vezetőjét is AI-videóval mozgatták be a jelölt ellen. Az ír kampányban már kifejezetten szofisztikált, minőségi videókat láthattunk.

Ez tehát azt jelenti, hogy a magyar kampányban mind az AI-t amúgy is előszeretettel használó kormánypárti támogató körök, mind az esetleges harmadik országok befolyásolási kísérletei részéről fennáll a veszély, hogy a deepfake-hez és hasonló megoldásokhoz nyúlnak. Ez tehát alkalmas lehet egy kampány utolsó napjaiban akár több ezer, egyes körzetekben talán épp kritikus számú szavazó megtévesztésére, otthontartására, elbizonytalanítására. Még szakembereknek se könnyű elsőre megkülönböztetni a szintetikus tartalmat a valóditól. Ennek ellenére nekünk, a demokráciát elhordozó polgároknak kell résen lenni, és a józan paraszti eszünkkel feltenni a kérdést, hogy kinek az érdeke lehet egy meghökkentő, meglepő vagy sokkoló videó létrehozása és terjesztése? Milyen forrásból érkezett hozzánk a link? Nagyobb, hiteles újságok foglalkoznak-e vele? Mindez a digitális harcosok országában egy rendkívül kiélezett negyedévet fog hozni az összes magyar médiafogyasztónak, úgyhogy edzésben kell lennünk:

• …és jelenteni kell rögtön a platformokon a gyanús tartalmat, videót, képet, ha az megtévesztő, nem jelölték meg, hogy AI; vagy egyértelműen káros tartalom (fizikai uszítás és társai). Ez általában pár kattintás és higgyétek el, hogy sokat számít, ha többen is jelentik. 
  

• …jelezzük az érintettnek, hiszen én is egy ismeretlen fészbúkozótól kaptam üzenetet azzal, hogy a hangomat felhasználták, és máshogy nagyon nehéz megtalálni az ilyen tartalmakat. Lám, az én esetemben is egy hónapon át nyugodtan hízlalták a csatornát, és zárásakor már több mint 100 ezer nézőt hozott. 
  

• Azért fontos a jelzés, mert a platformoknak – a Meta Facebookja, a Google YouTube-ja vagy a TikTok – mind kötelezettségei vannak az EU vonatkozó jogszabályai szerint, kötelesek eljárni és vizsgálódni, ha pedig rendszerszintű fenyegetettséget észlelnek, akkor uniós és tagállami hatóságokkal közösen léphetnek fel. 
  

• Az én hangommal visszaélő videókat valószínűleg végül maga a csatorna tulajdonosa távolította el és keresztelte át a csatornát, feltehetőleg a YouTube belső jelzése után, mindenesetre ha nem is tudom meg soha, hogy kik voltak az elkövetők, legalább nincs már az online térben. Bár arra semmi garancia nincs, hogy máshol nem bukkannak fel újra.
  

• Nyugodtan alakítsunk „billentyűzetharcos” vagy „online tündék” és hasonló kis csoportokat, ahogy az Lengyelországban és a balti államokban már évekkel ezelőtt működött az orosz trollok hadaival szemben: egyszerűen segítették egymást a hamis hírek felkutatásában és jelzésében. 
  

• Ha Voltaire azzal zárta a Candide című regényét, hogy „a kertünket művelni kell”, akkor mondhatjuk nyugodtan, hogy az algoritmusainkat is kultiválni kell ahhoz, hogy civilizáltak maradjunk. Hajrá mindannyiunknak! 

És eközben mi történt a világban?

Venezuelától hangos a sajtó, ez Titeket, HF-olvasókat aligha lephetett meg, hiszen erről a régi nagyhatalmi világrend új trumpi köpenybe való átöltöztetéséről épp eleget írtam az év végén. Mindenesetre jól látszik, hogy a Panama-csatorna körüli kínai cégek felvásároltatása és a Bolsonarót puccs miatt elítélő brazil bírák szankcionálása után folytatódik az amerikai beavatkozás a nyugati féltekén, vagyis Latin-Amerikában. 

• Ez a fellépés végigkísérte az USA és a kontinens történetét, most határozottabban lépnek fel megint, de már Obama és Biden is tettek lépéseket, hogy az USA befolyását megtartsák, csak nem katonai módon. 
  

• Marco Rubio feltehetőleg Kubára gondolt, amikor a venéz műveletek mögé állt, hiszen a kubai olajellátás közel fele Venezuelából érkezett, és már nagyon dörzsölik a kezüket a Foggy Bottom-ban (az amerikai külügyminisztérium beceneve, mint nálunk a Bem-rakpart, franciáknál a Quai d’Orsay, vagy éppen az Európai Bizottságra a Berlaymont), hogy megdöntsék a havannai rezsimet. Rubiót egykor egyébként épp venéz erők akarták meggyilkolni állítólag. 
  

• Trump az olajra ment, esik is szépen az olaj világpiaci ára, míg Stephen Miller kabinetfőnök-helyettes pedig arra utazik, hogy több százezer venéz menekültet vissza tudjon toloncolni az országba. Így állt össze tehát a MAGA-érdekeltség az ügyben. 

Valódi forradalmi hangulat a forradalmi gárdával szemben

Legalább ilyen fontos, ám a médiában kevésbé látható esemény az iráni tüntetéshullám felerősödése. 26 tartományban (a 31-ből) és eddig több mint 200 helyszínen folytak demonstrációk a rezsim elmozdításáért, és sok helyen a monarchia visszaállításáért, vagyis a sah visszahívásáért. A december végén beindult hullám alapvető motorja a gazdasági kilátástalanság és infláció, a megélhetési válság, amely miatt a politikai következményeket követeli a nép. Míg a kevésbé keményvonalas elnök, Maszúd Pezeskiján elismert egyes hibákat, addig Hámenei legfőbb vezető lázadóknak nevezte a tömeget.

• Ennek megfelelően erőszakkal oszlatnak: könnygázgránátok, gumilövedékek, és egyre inkább éles fegyverek bevetésével igyekszik a hatalom megmenteni önmagát. A kiszivárgó hírek alapján eddig közel 20 halott lehet, a letartóztatások száma jóval magasabban járhat, és kiskorúakat is érint. 
  

• Trump többször posztolt Iránnak címezve, azzal fenyegetve, hogy ha ártatlan tüntetők halnak meg, akkor az USA készen áll, hogy beavatkozzon – ez alighanem jó olaj volt a tűzre a tüntetők oldalán, ugyanakkor nem látszódik az egységes ellenzéki szervezettség egyelőre. 
  

• Ha elesne Irán vezetése, azzal a kínai–orosz tengely Venezuela és Szíria után újabb országot veszítene el a rajongói táborából. Egyben üzenet a többi diktátornak, hogy a Trump-adminisztráció tényleg odafüstöl, ahova épp szeretne: december 25-én Nigériában mértek légicsapást amerikai erők a helyi ISIS-szövetségesekre a helyi kormánnyal egyetértésben, a keresztények védelmére hivatkozva. 

Fordulónap

Márton Balázs kiváló összefoglalót írt a Telexre arról, hogy idén év végével is valamivel több mint egymilliárd euró (!!!) összegű le nem hívott támogatástól esett el Magyarország. Ez nagyságrendben hasonló összeg, mint ami tavaly év végén járt le, hiszen a forrásokból 6,3 milliárdot fagyasztottak be a huszonhatok – tehát a többi állam- és kormányfő, nem a Bizottság! –, amely összeg viszont az általános szabály miatt, ha nincs felhasználva, akkor elveszik. A befagyasztás oka az volt, hogy nem maradt bizalom az uniós források felhasználásának tisztaságában: magyarul hatékony korrupcióellenes intézkedéseket kértek ahhoz, hogy továbbra is érkezhessenek a guruló eurók. 

• Veszteséglistánk ezzel nem ért véget. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) a költségvetésen felüli forrásként jelent meg a covid után, amelyet idén zárnak Brüsszelben. Ebből egy apró előleget kapott Magyarország, miután a feltételeket itt se volt hajlandó teljesíteni a kormány. Egyébként a vállalt programpontokat is 2026. augusztus 31-ig kellene teljesíteni. Ha nem sikerül, a teljes összeg (kb. 4000 milliárd Ft!!!) elveszhet.
  

• Emellett fizetik a magyar adófizetők a napi egymillió eurós büntetést az egyszeri 200 milliós alapbüntetésre 2024 júniusa óta, egész pontosan, ezt levonják a maradék kevés kifizetésből. Ezt is el lehet tolni még egymilliárdig is, ha marad a kormány és továbbra is megtagadja az ítélet végrehajtását. Jelenleg már félmilliárd euró fölött járunk bőven! 
  

• Azért elevenítsük fel, hogy 2022-23 még arról szólt, hogy Navracsics Tibor igyekezett kitárgyalni kompromisszumokat, hogy elhozhassa a forrásokat. Ehhez képest 2026-ra teljesen normalizálódott, hogy hazánk uniós források nélkül is „jól van”. Mondjuk erről a makroszámok mást mondanak, Bulgária épp bevezeti az eurót, a cseh, lengyel és szlovák gazdaság is gyorsabban növekszik – ők szépen felszívták az elmúlt években az uniós forrásokat és beépítették a gazdaságba. 
  

• Ezek a források pótolhatatlanok lesznek a jövőben: a szűkülő európai fiskális mozgástér, a háború által oktrojált költségek, a transzatlanti kapcsolatok gazdasági mélyrepülései miatt se várható, hogy újra a 2010-es évekhez hasonló konjunktúra köszöntsön hazánkra. Mivel a többi régiós ország sikeresen abszorbálta a forrásokat, versenyhátrányunk még az EU-n belül is megnőtt hozzájuk képest. Ezt sem amerikai védőpajzs, sem kínai hitel nem enyhítheti, hiszen effektíve támogatásokat (ingyenpénzt) nem hívunk le. 
  

• Így eshetett meg az a társadalmi katasztrófa, hogy a régióból egyedüliként nettó befizetővé váltunk tavaly október végén egy pillanatra: addigra 609 milliárd Ft uniós hozzájárulást fizetett be Magyarország, míg csak 589 milliárd Ft támogatás érkezett, elsősorban a befagyasztott források miatt, amely fagyasztás a kormányzat tétlensége miatt immár a negyedik évbe lépett. Az egész éves kép ennél persze árnyaltabb, de kár, hogy ezt kell számolgatni. Ezt majd nehéz lesz unokáinknak elmagyarázni. 

Idén mire fogunk figyelni a hírlevélben?

Menetrendszerűen a szlovén márciusi parlamenti választásra, a szerb és bolgár előrehozott választásokra, illetve Izraelre, ahol legkésőbb októberben szavaznak majd. 

• Az unióban a hétéves pénzügyi tervezésre (2028-34), amelyben a magyar vétótól a közös források és támogatáspolitika reformján keresztül a védelmi ipari támogatásokig sok izgalmas tétel lesz. 
  

• A társadalmi szét- és leszakadásra: materiálisan és identitások értelmében, fizikai valóságában és online egyaránt. A gyorsan változó közösségeinkre, azok szétesésére. 
  

• Az együttműködések sikereire és hiányára. (Itt pedig egy remek G7-es cikk Jolsvai Zoltán tollából arról, hogy milyen az, amikor működik az uniós együttműködés!) 
  

• Figyelünk Grönlandra, tanulunk a putyini rendszerbe hazatérő orosz hadifoglyok sorsából, nem feledkezünk el Szudán tragédiájáról. 
  

• A szomszédságunkban Janez Janša esetleges visszatérése mellett kérdés, hogy a szlovák és osztrák kormány kihúzza-e 2026 végéig, illetve Robert Fico elguruló lasztija meddig megy: a Beneš-dekrétumok példájából kiindulva idén is lesz meglepetés tőle. 
  

• Foglalkozunk a csápjaikkal a geopolitikát egyre szorosabban ölelő határterületekkel, így Tilesch György nyomán az AI hatásaival, a geoökonómiával, az éghajlatváltozással és az ellátásbiztonság hétköznapjaival. 

Folytatjuk a Birodalom podcastot Pap Szilárddal, a tervek szerint jövő héten már jelentkezünk is! 

Addig Nektek jó megérkezést az újévbe, küldjetek kérdéseket, témákat és tippeket!

Sziasztok,

Botond