Egy háború anatómiája

Ha nem egy héttel később szeretnéd olvasni ezt a hírlevelet, akkor iratkozz fel! Így frissen megkaphatod a Heti Feledyket.

Sziasztok!

A tavaly nyári, Irán elleni támadást most akarja végleg termőre fordítani az izraeli–amerikai szövetség. Miért pont most? Teherán proxicsapatai – a Hezbollah, a Hamász és a húszik Jemenben – mind alaposan meggyengültek, és az országot ért korábbi csapások óta a légvédelem sem tudott teljesen helyreállni. A teokratikus rezsim december-januárban pedig a saját stabilitásával volt elfoglalva, hiszen 1979 óta nem látott masszív tüntetést kellett levernie.

Ha egy fokkal békésebb vizekre eveznél első körben, akkor hallgasd meg a Feledy Podcast 2026-os első adását, amelyben kifejezetten azt jártuk körbe Hermann Zitával, az EP költségvetési bizottságának tanácsadójával, hogy mi az igazság az uniós források körül: mi jár, mi nem jár, mi veszett el és mit lehet hazahozni. A 16 milliárdos védelmi ipari hitel pedig még beúszhat-e a választásokig? Alapos tisztázó adás, répapucolás vagy futás közben biztosan követhető, de kell figyelni a részletekre!

Nagyhatalmi tétek

Amerikai szempontból újra demonstrálni lehetett az új tengelyhatalmak (CRINK, tudjátok, orosz–kínai–iráni–észak-koreai tengely) közti gyenge kötődést: sem az oroszok, sem a kínaiak nem rohantak Irán segítségére, és felfegyverezni sem tudták vagy akarták időközben. Így az eredetileg 1500-2000 darabos közepes hatótávolságú ballisztikus rakétakészlet mára már megfeleződhetett legalább, illetve nem tudjuk, hogy hány eszközt ért a silójában vagy tárolás közben szövetséges bombatámadás. 

• A hétvégi szövetséges kibertámadás az iráni kommunikációs rendszerek ellen brutálisan eredményes volt. A kifejezetten erre a célra kifejlesztett iráni belső zárt netet is leszedték, a forradalmi gárdisták külön sms-eket kaptak, hogy feladhassák magukat, ahogy a legnépszerűbb ima-applikáció is hasonlóan árulásra biztatott. Energetikai és egyéb kritikus infrastruktúrák megbénításáról nem is szólva, tehát még az épen maradt rakéták elindítása és célratartása sem triviális. Ez magyarázhatja, hogy Teherán alapvetően gyönge választ adott ezen a fronton (erről lejjebb).
  

• A kínaiak viszont régebben is felajánlották CM–302-es hajók elleni rakétájukat, amely alacsonyan és hangsebességgel közelíti meg célpontjait, több helyről indítható, így igazi game changer lenne: még az amerikai eszközökkel szemben is veszélyt jelenthetne. Teherán és Peking ezekről jó ideje egyezkedett, de nem tudni szállításról vagy tényleges átadásról. Ezzel szemben a kibervédelemben a kínaiak már évekkel korábban beszálltak Irán mögé, most a jelek szerint ezt eléggé leradírozhatták az izraeli–amerikai offenzív művelettel. 
  

• Kína számára egy elhúzódó konfliktus egy megmaradó, de gyenge Iránnal, lekötött USA-val és botladozó Trumppal lenne az ideális. Az oroszoknak is minden jó, ami emészti a szövetséges légvédelmi rakétákat, és persze ami felnyomja az olajárakat. 

Az eddigi iráni védekezés

Új elem, hogy Iránban nem központilag irányították a válaszcsapásokat, hanem a helyi katonai parancsnokok belátására bízták. Ezt részben indokolhatja az, hogy közel 50 főt likvidáltak a hétvégén az iráni vezetés tagjai közül, részben pedig az irányítási infrastruktúra (command and control) szétbombázása és széthekkelése. 

• Ennek az eredménye, hogy több ezer járatot töröltek a forgalmas Öböl menti reptereken, miután néhány rakéta Dubaj felé indult. 
  

• Az iráni erők az arab országok energiaiparát is célba vették. A szaúdi finomítót, illetve a katari gázmezőt ért dróntámadások után Katar leállította a cseppfolyósított földgáz előállítását, amely egyébként az európai LNG-import tizedéért, a globális LNG-export 20 százalékáért felel, így az európai piacon rögtön 39 százalékkal megugrott a tőzsdei gázár. 
  

• Ezt tetézi a Hormuzi-szorosban kialakult bizonytalanság: Irán azzal fenyegetőzik, hogy minden áthaladó hajóra csapást mér. Így is megdrágult a szállítás, hiszen a biztosítók beárazták a háborút a tankerek biztosítási díjemelésével, és lesz több társaság, aki inkább elkerüli egy ideig azokat a vizeket. 
  

• A 8 arab országot elért válaszcsapások gyakorlatilag egy harmadik Öbölháború képét vetítik előre. Katar két iráni bombázót lőtt le. Kisebb dróntalálat érte az USA rijádi nagykövetségét. 

Forrás: BBC

Európa is érintett

Ciprus irányába március 2-án indítottak egy sikeres Sahed drónt az irániak: azóta a brit védelmi miniszter és a ciprusi elnök is megerősítette, hogy a brit légibázis, Akrotiri kifutópályáját találta el a drón. Két további Sadedet és két ballisztikus rakétát sikeresen megállítottak a sziget felé. Ez nagyon komoly eszkaláció, ráadásul Ciprus a soros uniós elnök. Az EUObserver úgy fogalmazott, a háború elérte az EU-t, nem pusztán egy brit–iráni konfliktusról van immár szó. 

• Ugyanaz a kérdés, mint Ukrajna kapcsán: mikor ültetik a gyakorlatba az európai védelmi ipari szereplők és a hadseregek a leckét, hogy muszáj megtanulni olcsó eszközökkel leszedni a drónokat az égből? 
  

• A kibertérben az ismert iráni szereplők (Handala, Cyber Islamic Resistance és hasonlók) vasárnapra már megmozdultak. Az amerikai oldalról arra számítanak, hogy itt a java még csak most jön: várható, hogy az iráni kibertámadások megszaporodnak a következő hetekben. 

Na de meddig jön? 

Trump vasárnap még arról beszélt, hogy akár újabb tárgyalások következhetnek, hétfőre viszont egy legfeljebb 4-5 hetes műveletet emlegetett. Nem mindegy a piacoknak sem, így a magyar háztartások benzin- és fűtésszámláinak, hogy mennyire tartja majd Trump bizonytalanságban a világot. Ha az amerikai választókon és a republikánus honatyák első napokban mért attitűdjén múlna, akkor nem sokáig, mert elég csekélyke támogatottságot mértek a művelet kapcsán.

• De mi is a cél? A kérdést nem egyszerű megválaszolni, és Trump sem törekedett rá, külügyminisztere gondosan kerülte a megszólalást, Pete Hegseth hadügyminiszter inkább a showelemeknél maradt, míg Dan Caine vezérkari főnök és J. D. Vance a háttérben kritikusabbak maradtak – tehát ellenezték a könnyen elhúzódó műveletté váló beavatkozást. A héják és Netanjahuék a rezsimváltásban reménykedhetnek, míg a mérsékelt tábor inkább az iráni támadóképességek radikális visszavetését, a nyári kampány négyzetre emelését láthatja ebben, a rezsim vezetésének likvidálását tekintheti célnak.
  

• Magyarul megint egy FAFO-val állunk szemben: Trump bepróbálkozik a katonai erőszakkal, de nem azért, hogy valamit elérjen, hanem hogy kiderüljön, ezzel mit érhet el. 

Következmények

A Reuters titkosszolgálati forrásai szerint a CIA azzal is számolt, hogy Hamenei halála esetén az Iráni Forradalmi Gárda keményvonalas tagjai válthatják az ország élén. Ezzel szemben az, hogy a jelek szerint a mérsékeltebb szereplők közé tartozó Maszúd Pezeskján elnök és Abbász Aragcsi külügyminiszter életben van, arra enged következtetni, hogy a Trump-kormány az előkészítetlenség ellenére számol egy, a venezuelaihoz hasonló megoldással is, amelynek keretében a rezsim pragmatikus tagjaival tervez egyezkedni. 

• Jöhet egy gerilla jellegű hadviselés, és ne felejtsük el, hogy Izrael a Hezbollahnak is nekiment, mivel Irán is arra biztatta a proxijait, hogy vegyék fel a küzdelmet. 
  

• A beavatkozás növeli a terrorizmus kockázatát, vagyis a Forradalmi Gárda és más csoportok terrortámadásokkal próbálhatják megtörni a nyugatiak támogatását.
  

• Irán esetleges összeomlása megbonthatja a Közel-Kelet törékeny erőegyensúlyát, amely eddig Szaúd-Arábia és Irán között fennállt. Az Öböl menti országok az elmúlt években sokat öltek az imázsba, hogy a konfliktusos régió képét távoltartsák, a Dubajban és más térségbeli városokban becsapódó rakéták képe komoly és tartós gazdasági károkat okozhat számukra. 
  

• A Trump-kormány diplomáciájának megbízhatósága eddig is alacsony volt a külső partnerek szemében, az újabb iráni csapást követően még komolyabb aggályok merülnek fel azt illetően, hogy érdemes-e ellenséges országoknak tárgyalni Washingtonnal. A folyamatban lévő ománi tárgyalást ugyanis úgy tűnik, hogy rosszhiszeműen tartotta fenn a Fehér Ház Iránnal, pusztán egyfajta figyelemelterelésnek. 

További közel-keleti törésvonalak

Ne felejtsük el, hogy eközben a térség az egyik legradikálisabb átrendeződésében volt az Irán elleni háború nélkül is. A pakisztáni–szaúdi szövetség nyíltan tárgyalásba kezdett Törökországgal, hogy bevonják Ankarát is a védelmi tengelybe. Ez egy intézményesített katonai szövetséggel kecsegtet a résztvevők számára.

• Ebben Pakisztán nagyon ügyesen egyensúlyozik támogatói között, és a kínai támogatást a szaúdival ellensúlyozza, hogy egyik fél se kérhessen túl sokat a pénzéért cserébe. Ezt a műfajt nem ma kezdték a pakisztáni katonai rezsim vezetői. A törökök bevonása pedig kifejezetten okos húzás lenne, hiszen ezzel NATO-lábat növesztenek, és rögtön meglennének a közös ellenségképek a perzsa–síita–egyéb szakadár terrorista vonalon.
  

• Ezzel szemben a politikai iszlám minden formáját elutasító Emirátusok (UAE) kiszorult a korábbi szaúdi kegyekből. A két ország gazdasági modellje versenybe szorult egymással: tehát a petrodollárokból a fenntartható gazdaság felé hasonló elképzelésekkel induló monarchiák hirtelen nem nézik jó szemmel egymást. Jementől Szudánig ellentétes oldalakra kerültek a proxiháborúkban. Na és ki lett ebben a leválásban az Emirátusok partnere?
  

• Természetesen India, hiszen a pakisztáni-kasmíri konfliktus predesztinálja őt erre az „ellenségem ellensége a barátom” jegyében, vagyis a szaúdi–pakisztáni szövetséget egy India–UAE összefogás igyekszik ellensúlyozni. Bár se védelmi paktum, se túl szoros katonai együttműködés nincs, viszont gazdaságilag nagyon is igyekeznek egymás felé.
  

• Ebben pedig az Emirátusok harmadik partnere nem más, mint az USA. Az Ábrahám-egyezmények még az első Trump-adminisztráció sikeres nemzetközi örökségébe tartoznak, amelyet Abu-Dzabi aláírt és így Izraellel is érdemi gazdasági és fegyverbeszerzési együttműködéseket írtak alá, ez pedig fontos az USA számára is.

Ezt a helyezkedési versenyt fogja új vektorokkal megdobni az Irán elleni háború: 

• a szerencsétlen kuvaiti légvédelem, amely lelőtt három amerikai vadászgépet; a katari védelmi szükséglet növekedése és Rijádhoz való potenciális közelebb kerülése; 
  

• az iráni kurdok helyezkedése és ezzel a szíriai és törökországi kurdok után egy újabb csoportjuk esetleges autonómiatörekvései; Beludzsisztán iráni részének szétmorzsolása a pakisztáni reguláris erők által, ha már alkalom nyílik rá a belső iráni meggyengülés miatt, a 10-15 millió szunni beludzs elnyomására.
  

• Kétesélyes az Izraelhez való viszonyulások alakulása: vagy belátják kisebb entitások, hogy rövid távon mégis jobb jóban lenni az országgal; vagy éppen annyira túlnyeri magát Tel-Aviv, hogy emiatt az ellentábor jobban összefog és kínai–indiai partnerek felé húzódik.
  

• A szír és az iraki kormányzatok körül is beindulhat kavarás, főleg ha az iraki síita és iráni proxik is végzetesen meggyengülnek.

Mindeközben a világ többi sarkában

• Kína. Folytatódtak a tisztogatások a hadsereg élén, Hszi Csin-ping – aki a pártfőtitkári és államfői poszt mellett a pártállam Központi Katonai Bizottságának elnöke is – kilenc tábornokot bocsátott el, köztük a Tajvanért is felelős 73. szárazföldi haderőcsoport vezetőjét is. A kínai hadsereget érintő „korrupcióellenes” eljárások során a kínai fegyveres erők felsővezetésének egyetlen tagja maradt a posztján, Csang Seng-min, a katonai bizottság tavaly kinevezett alelnöke. Hszi a tisztogatások keretében megszabadult öt olyan tábornoktól is, akiket korábban maga jelölt a bizottságba.

  
  

• A Pentagon nemzetbiztonsági kockázatnak minősítette a Claude gazdáját, az Anthropic AI-céget, Donald Trump pedig kilátásba helyezte a – szerinte, ahogy írni szokta, csupa nagybetűvel „BALOLDALI SZÉLSŐSÉGES WOKE VÁLLALAT” – közbeszerzésektől való eltiltását, miután az korlátozásokat akart kikötni termékei katonai alkalmazására vonatkozóan. Ez példátlan lépés egy amerikai cég ellen. Az OpenAI pénteken közölte, hogy megállapodást kötött a kormánnyal AI-modelljei nemzetbiztonsági célokra való alkalmazásáról, és az Elon Musk-féle xAI is hasonló lépésre készül. Az Anthropic pert indított a kormány ellen, miközben az Irán elleni támadások során sajtóhírek szerint a Pentagon mégis használta a cég termékeit, ahogy a Nicolás Maduro elmozdítását célzó akcióban is szerepet játszott a technológiájuk.
  

• A Washington Post szerint a Fehér Házhoz közel álló konzervatívok egy olyan elnöki rendelettervezetet írogatnak, amely állítólagos kínai beavatkozásra hivatkozva vészhelyzetet hirdetne ki, és így a kormány irányítása alá vonná a szövetségi választásokat, ami az amerikai jog szerint jelenleg tagállami hatáskör. 
  

• Mette Frederiksen szociáldemokrata dán miniszterelnök előrehozott választásokat jelentett be március 24-ére, hogy megpróbáljon belpolitikai tőkét kovácsolni a Grönland feletti feszültségekből. Ezek mentén a párt népszerűsége december óta ismét növekedésnek indult, 18-ról 22 százalékra nőtt a Politico szerint. Ezzel ő a hónap aktuális előrehozottválasztási-rulett játékosa.

Orbán Viktor António Costának címzett csütörtöki levelében azt írta, támogatja azon felvetést, hogy egy tényfeltáró delegáció magyar és szlovák szakemberek részvételével megvizsgálja a helyszínen a Barátság vezeték állapotát, és azt ígérte, hogy elfogadná egy ilyen misszió megállapításait. Egyelőre nincs kilátásban se a misszió, se a magyar vétó visszavonása. 

Jövő héten hamis zászlókkal és egyéb finomságokkal folytatjuk.

Sziasztok,

Botond