Két fekete évforduló

Ha nem egy héttel később szeretnéd olvasni ezt a hírlevelet, akkor iratkozz fel! Így frissen megkaphatod a Heti Feledyket.

Először is nagyon köszönöm a sok visszajelzést a múlt szerdai klíma-AI témájú hírlevél kapcsán. Érkeztek pontosítások, megerősítések és kritikák, kérlek, ezt a jövőben is így tegyétek! Az AI-vonalhoz gyűjtök egy újabb csokrot, ott alapvetően sajnos a trenddel az olvasói észrevételek is egyetértettek, ez ügyben lapozzatok bele egy gondolatkísérletbe, amely a munkaerőpiac és az AI-ágensek balul elsült kapcsolatát pörgeti végig. Itt pedig a Hold blogon Jeney Csaba írt releváns kritikát az AI-kijózanodás kapcsán. 

Az éghajlatváltozás ügyében azóta Ürge-Vorsatz Diána is posztolta az általam hivatkozott tanulmányt, és érdemes Feiler Józsefet követni a European Climate Fund részéről, aki rendszeresen megoszt statisztikákat. Írtátok mailben, hogy a megújuló energiaforrások terén nem áll rosszul az emberiség. Az én értelmezésemben ez a két trend nem zárja ki egymást: lehet sikeres a globális energetikai megújulás amellett, hogy már nem tudjuk megfogni a pár éve beindult felmelegedést, amely a Föld komplex ökoszisztémájában bőven kiválthatott olyan hatásokat, amelyek elkocognak akkor is, ha 2030-ra elérünk érdemi változásokat. Nézzétek például ezt az FT-riportot a megsárgult – fémeket kioldó – folyókról, amelyek a permafroszt olvadásával a világ számos pontján megjelentek. A permafroszt a tavalyi globális CO2 kibocsátás 45-szörös mennyiségét tartja magába fagyva. Nem jó hír, ha kiolvad. 

Mindenesetre nagyon örülök a vitának! 

A héten publikált Birodalom podcastunkban Papp Szilárddal az amerikai–európai digitális háború területeit vettük végig: az adatszuverenitástól a digitális adókon át a nagy platformok megregulázásáig. Mivel ez lesz 2026 egyik nagy konfliktusa, mindenkinek ajánlom az alapozót! Ha pedig az előző részre kalandoznátok vissza, ott egy nagyon alapos hátteret tettünk össze a migráció valódi statisztikáit és árnyalatait elővéve, vagyis a munkaerő-migráns-menekült kategóriák közt tettünk rendet.

Két évforduló

Az első világháború négy évig tartott és jött a végén a spanyolnátha. A 2022-ben indult teljes orosz invázió Ukrajna ellen négy éve tart és az elején még a coviddal is zajlott a küzdelem. Négy év elképesztően hosszú idő, pláne egy ennyire dinamikus konfliktusban, mint a szomszédunkban zajló agresszió. Erről készítettünk Nektek egy adást kedd este, 4 szakértővel, ezt itt láthatjátok a Partizán fő csatornáján! 

• A háború a NATO által definiált öt hadszíntér mindegyikén zajlik, messze túlmutatva a 20. századi konvencionális konfliktusok horizontján: tehát nemcsak a szárazföldön, a levegőben és a vízen folyik a háború, hanem az űrben és a kibertérben is. A Starlink kapcsolgatása Elon Musk által például újra Ukrajnának adta a kezdeményezést: amióta az oroszok nem érik el az amerikai szolgáltatást, azóta az ukránok újra érdemi ellentámadást tudtak végrehajtani és területet foglaltak vissza az agresszortól. 
  

• Az amerikai CSIS 1,2 millióra teszi a megsebesült, eltűnt és elesett orosz katonák számát a konfliktus kezdete óta. A háború az utóbbi két hónapban nem mutatja az enyhülés jeleit, éppen ellenkezőleg, a téli terep kifejezetten kegyetlen, hiszen minden mozgás könnyen látszik a lombkorona hiányában, és azonnal lecsapnak a drónok. Így az ukrán vezérkar 31 500-ra teszi az oroszok 2025. decemberi veszteségét, míg 31 680-ra idén januárban. Ez nagyjából egybevág a brit RUSI heti (!) 7-8000 fős orosz veszteségi becslésével. 
  

• Zelenszkij nemrég egy interjújában összesen 55 000 elesett ukrán katonáról beszélt – ez tehát a sérültek és eltűntek számát nem tartalmazza. A BBC szerint legalább 160 ezer orosz katona halt meg, a CSIS 325 ezer köré tette, de közel sem kizárt, hogy a szám ennél magasabb. 
  

• Amiben a négy év nem változott: az oroszok iszonyatos véráldozattal jutottak oda, hogy a 2014–22 között elfoglalt 8%-nyi ukrán területet négy év intenzív háborúban további alig 11-12%-kal bővítették.

Ki hitelezi a révészt?

A támogatások terén 2025-ben az EU vette át a főszerepet az ukrán hadszíntér és Kijev biztosításában, míg 2022–24 közt az USA juttatta a legtöbb hitelt és támogatást a védekező félnek. A hazai sajtóban gyakran elmosódik a különbség, azonban fontos hangsúlyozni, hogy az uniós támogatások nagyobb része hitel Ukrajna számára, nem ajándék. 

• A források kapcsán két feltételt emelnék ki. Minden egyes uniós cent csak úgy kerülhet Kijevhez, hogy vállalja a jogállamiság javítását, a korrupció elleni küzdelmet és a demokrácia erősítését, amennyire persze ez háborúban lehetséges. Tehát nincs kivételezés e téren, az uniós tagállamok itt is szeretnék látni, hogy valóban oda kerülnek az euróik, ahova eredetileg szánták, így nem véletlen a sok antikorrupciós rajtaütés – legalábbis jóval több, mint akár például a magyar közéletben. 
  

• A másik feltétel a mostani 90 milliárdos csomag kapcsán, hogy a 60 milliárdos fegyverkezési hitelkeretből csak európai beszerzési preferencia mellett lehet költeni. Magyarul, ez nem más, mint támogatás az európai hadiiparnak, hiszen úgy adjuk Kijevnek a pénzt, hogy azt végül jórészt az EU-ban fogja elkölteni a háborúban álló ország. Ez egybevág az európai védelmi ipari fejlesztési tervekkel, hogy érdemi, nagybani közbeszerzésekkel bővülhessen az európai ipari kapacitás. 

Magyar botok, brüsszeli küllők, orosz hüllők 

A legfrissebb magyar fejlemény e téren egyértelmű eszkaláció. A 90 milliárdos 2026–27-es ukrán–uniós pénzügyi megállapodás három jogi döntést igényel Brüsszelben, ebben vétózott most Budapest. Annak ellenére, hogy a politikai döntést nem akadályozta meg Orbán Viktor decemberben az Európai Tanácson, most azt az utasítást kapta Ódor Bálint állandó képviselő (bővebben itt arról, hogy mi az a COREPER), hogy ne szavazza meg a költségvetési módosítást. Ez a konszenzust igénylő döntés addig nem elfogadható Szijjártó Péter friss nyilatkozatai szerint, amíg Ukrajna nem javítja ki a Druzsba vezetéket – amely orosz támadás miatt megsérült – és indítja újra az orosz olajat Szlovákia és Magyarország felé. 

• Három ország eleve nem fizet bele a 90 milliárdos ukrán csomagba: ez Magyarország, Szlovákia és Csehország. Tehát a vétó most Orbán részéről a legtisztább politikai eset, hiszen nem magyar adóforintokat véd, hanem az európai biztonsági érdekeket áldozza be az ukrán front kockáztatásával, magyarul orosz érdeket szolgál ki. Nehéz máshogy fogalmazni, mert ebben az esetben nincs fügefalevél a magyar állásponton. 
  

• A Barátság vezeték elleni támadások abba a nagyobb mintázatba illeszkednek, amikor az ukrán–orosz téli háborúban igyekeznek a felek egymás energetikai infrastruktúráját kiiktatni. A vezetékek üzemeltetéséhez áram is kell, az pedig az egész országban alig van. Hogy a MOL-vezetők személyesen 1,5 milliárdot nyerészkedtek ezen, az pedig a cinizmus csúcsa.
  

• Hogy az Orbán–Szijjártó narratíva még 2026-ban is energiabiztonságról beszél, azért döbbenetes, mert a négy éve tartó háborúban a legbiztonságosabbnak továbbra is egy háborús területen átfutó vezetéket tartottak, amelyen keresztül az orosz háborús gépezetet finanszírozták. Ezt tetézi, hogy például a horvát miniszterelnökkel 8 éve le se ültek (!) kétoldalú találkozóra, holott a Janaf-vezeték onnan régóta hozhatna más olajat – erre a MOL is felkészülhetett volna, olvassátok erről Pletser Tamást. Ehelyett „a Tisza hibája az olaj- és benzináremelés” narratíva érkezik a kampány kormányzati oldaláról, amiben alighanem majd az iráni–amerikai konfliktus miatti világpiaci áremelkedést is egy titkos ukrán–Tisza szabotázs miatti áremelésnek állítják be. Így tematizálódik tehát szegény külpolitika, a tények talajától messzire elszakadva. 

Van itt még egy évforduló

A másik évforduló Ján Kuciak szlovák oknyomozó újságíró és jegyese, Martina Kušnírová hidegvérű kivégzése: a 2018. február 21-én bekövetkezett gyilkosság 8 éve történt. Ebbe bukott bele az akkori Fico-kormány, majd a következő kabinet már abban botlott el, hogy nem tudta Fico mentelmi jogának megszüntetéséhez a parlamenti többséget összehozni, így Fico továbbra is politikai szereplő maradt, olyannyira, hogy 2023-ban visszatérhetett a hatalomba. A Kuciak-ügy idején belügyminisztereként dolgozó Kalinak ma hadügyminiszter, míg az akkori rendőrfőnök Tibor Gašpar fia, Pavol Gašpar ma a szlovák hírszerző szolgálatok vezetője. Ez annyiban különösen súlyos, hogy a vádak szerint a rendőrségi adatbázisból származhattak a bérgyilkosok műveletéhez szükséges információk. 

• Azóta mi történt az ügyben? A szerény jó hírek közé tartozik, hogy a három közvetlen elkövetőt – Marček, Szabó, Andruskó – 25-25-15 év fegyházbüntetésre ítélték, ketten felvidéki magyarok voltak közülük, ami jól mutatja a szlovákiai szervezett bűnözés etnikai határokon átívelő működését a mai napig, ahogy az Meciar idején is történt. 
  

• A rossz hír, hogy a gyilkosságot megrendelő két személy – Kočner és Zsuzsová – ellen zajló perben a Legfelsőbb Bíróság másodszor rendelte vissza első fokra az ügyet, legutóbb most januárban, különböző kifogásokkal. Kočnert egyébként felmentette volna a két köztes ítélet, bizonyítékok hiányában az in dubio pro reo elv mentén, vagyis ha nincs kétségtelen bizonyíték a bűnösségre, akkor nem lehet elítélni valakit. 
  

• Nehezíti a pert, hogy összevonták egy másik, megrendelési szakaszban ragadt bérgyilkosság büntetőperével: a vádak szerint ugyanis Kočner nemcsak Kuciakot végeztette ki, ezt tervezhette három ügyésszel is: Žilinka, Lipšic, Šufliarsky is a hitlisten voltak, e két vádat együtt tárgyalják. 
  

• Végül az is durva, hogy az az ügy, amelyben Ján Kuciak maga épp oknyomozott az agyonlövése előtti időszakban, egyáltalán nem került a hatóságok elé: tehát az olasz Ndrangheta maffia és a Fico-emberek összefonódása az oligarchákkal hármasban, nemhogy bírósági szakaszig nem jutott, de vádemelésig sem. 
  

• Összegezve: a politikai gyilkosságot megrendelni megérte a felbujtónak, Kočner ugyan rács mögött van, de nem a kezéhez tapadó vér miatt, hanem korrupciós ügyek miatt és a súlyosabb maffiaügyre egyáltalán nem derült fény. 

Szlovákiában megnőtt a politikai erőszak. Rálőttek Ficóra, melegbárra támadt szélsőséges fegyveres Pozsonyban. Ezt a politikai erőszakot Ficóék retorikája engedte ki a palackból, és most már ezt nem lehet simán visszazárni oda. A félelmetes, hogy most ehhez közelít a magyar polarizáció, az erőszakosság legitimációja zajlik, a háborús attitűd teljes normalizációja, és a poloskázásokkal pedig a demokratikus kritika dehumanizációja. A nagy könyv szerint ennek nem szokott jó vége lenni, Orbán meg is ígérte, hogy választási győzelme esetén befejezi a nagytakarítást. Meglátjuk, a Partizán és hírlevelei fennakadnak-e majd a seprűzésben, vagy pedig botok lehetünk a takarítógép küllői közt, tanulva a nagymester küllőakasztótól. 

Az elmúlt tíz évben számos újságíró-gyilkosság történt Európában, javarészt hasonló következményekkel, mint Kuciak esete. 

• A máltai Daphne Caruana Galiziát 2017-ben autóba rejtett bombával kivégző osztag öt tagja (három merénylő, két bombakészítő) börtönbe került ugyan, de a vélt felbujtót épp most engedték óvadék ellenében szabadon, és azóta sem jutott az ügy ítéleti szakaszba. Az egyik leggazdagabb máltai család üzleteit vezető Yorgen Fenech eddig tehát megúszta a számonkérést, és a Daphne által feltárt korrupciós ügyben – ahol arab offshore cégen keresztül fizethettek a miniszterelnök kabinetfőnökének és az energiaügyi miniszternek – sem haladtak a hatóságok. 
  

• A bolgár Viktoria Marinova oknyomozó újságírót 2018-ban futás közben Rusze város parkjában megerőszakolták, összeverték és megfojtották. A hatóságok szerint „sima”, nem a szakmája által motivált elkövetőről lehetett szó, egy tettest elfogtak. Mégis érdekes, hogy Marinova épp az EU-pénzek körüli állami korrupcióról írt. A szakma őt is az újságírói minőségében meggyilkoltak közé sorolja. 
  

• A görög Giorgos Karaivaz a rendvédelmi szervek és a szervezett bűnözés közti együttműködésen dolgozott és készült egy ügyben vallomást is tenni, amikor 2021-ben motorról tüzelve kivégezték, majd egy közeli fejlövéssel mentek biztosra. Bár 2023-ban meggyanúsítottak egy testvérpárt az elkövetéssel, 5 évvel az ügy után sincs ítélet, és még vádemelésig se jutott az ügy a felbujtó kapcsán, ahogy a Karaivaz által nyomozott tételben sem.
  

• Peter R. de Vries-t, aki többek közt a hollandiai kokainmaffia után nyomozott tévés újságíróként és készült épp vallomástételre egy fontos ügyben, 2021-ben Amszterdam belvárosában, az RTL épületét épp elhagyva lőtték agyon. 
  

• Łukasz Masiak a lengyelországi Mławában vitte a helyi lapot, amikor 31 éves korában, 2015-ben bowlingozás közben kiment a vécére, ahol agyonverték. A családja és szakmai körök szerint tényfeltárása miatt ölték meg, a hatóságok elfogták az elkövetőt és halált okozó súlyos testi sértésért 7 éves börtönbüntetését töltötte 2017 óta.
  

• Kim Wall svéd újságírónőt dán vizeken foghatta el Peter Madsen, miközben Wall róla írt volna épp anyagot 2017-ben. Madsen brutálisan meggyilkolta az újságírót, testrészei a Koppenhága melletti vizekből kerültek elő. Madsen jogerősen életfogytig tartó börtönt kapott. A dán demokrácia igazságszolgáltatása megbirkózott az üggyel, a fenti országokkal ellentétben. 
  

• A Charlie Hebdo elleni támadással együtt az EU-tagországokban legalább 15 újságírót gyilkoltak meg, ha ehhez az Ukrajna területén elkövetett gyilkosságokat is hozzáadjuk a szakmában, akkor 30-40 között áll meg a számláló. 
  

• Egy pillanatra emlékezzünk meg azokról, akik tehát életüket áldozták a közösségükért, az igazságért való elkötelezettségükben. És gondolkozzunk el azon, hogy a hatalom csúcsán a büntetlenség miért lehet egyes helyeken illúzió helyett a valóság. Hogy lehet, hogy az újságírók elleni bűntettek háromnegyede következmények nélkül marad. Az EU-n kívüli helyzet sokkal rosszabb: lehet grasszálni a Globális Büntetlenségi Indexen. Van még rajta uniós eset is régebbről. 

Brüsszel és Párizs a washingtoni célkeresztben 

Az EU–USA kapcsolatban továbbra sincsenek unalmas pillanatok, minden héten történik valami: Grönland ügye nagyjából (de nem teljesen) elült, de múlt héten az energia és a klímaváltozás kapcsán volt összetűzés, és most az EP megint nem akarja ratifikálni a nyáron kötött kereskedelmi szerződést. A vámbizonytalanság pedig permanens.

Az Egyesült Államok nem engedi el az uniós digitális teret sem, nem vicceltünk arról, hogy ez lesz az idei egyik nagy konfliktus, és már a Birodalom hétfői felvétele óta is történtek újdonságok!  Az amerikai képviselőház igazsáságügyi bizottságának republikánus többsége által készített, az állítólagos uniós „cenzúráról” és a „szólásszabadság elfojtásról” szóló jelentésében név szerint megnevezték az Európai Bizottság mintegy 20, a digitális piaci szabályozás kialakításában érintett munkatársát, miközben a technológiai ipari lobbisták neveit kihúzták belőle. Korábban Thierry Bretont tiltották ki többek közt, vagyis vízumtilalmat vetettek ki a digitális jogalkotásért felelős egykori francia uniós biztosra. Ez ügyben már Macron is felemelte szavát. 

• Ott tartunk, hogy a francia külügy hétfőn hiába kérette be az amerikai nagykövetet, Charles Kushner, Trump násza (Jared Kushner apja) azon nem jelent meg. Jean-Noël Barrot tárcavezető kezdeményezte, hogy a francia kormány tagjai innentől ne érintkezzenek az amerikai képviselet vezetőjével.
  

Kettévált a Donald Tusk koalíciójában helyet foglaló centrista Lengyelország 2050 (Polska 2050), miután 15 képviselő elhagyta a pártot. A dezertőrök közölték, hogy egyelőre támogatják a Tusk-kormányt, bár ez szaporítja a kérdéseket a jövő évi választás körül. Jó év lesz, a szlovákok is 2027-ben választanak! Bízzunk benne, hogy ezeket is közvetíthetjük majd a Partizánon! :)

Jövő héten jön a tour du monde, megnézzük, hogy ki hogy áll az új világban! 

Sziasztok,

Botond