Mi látszik a Holdról?

Ha nem egy héttel később szeretnéd olvasni ezt a hírlevelet, akkor iratkozz fel! Így frissen megkaphatod a Heti Feledyket.

Sziasztok!

Eljött ez a hírlevél is, amely az Orbán-kormányok alatt talán az utolsó példány lesz. Külpolitikában mostanra meztelen a magyar diplomácia. Ez tünete a társadalmi anómiának, ahogy annyi más frissen kibukott (bel- és külügyes) botrány is. Nincs mese, vissza kell építeni az emberi kapcsolatokat, a kisközösségeket, vagyis egy jól működő és reziliens demokrácia alapszöveteit. 

Vasárnap reggeltől élőben követhetitek majd a Partizánon a választási közvetítésünket. Pap Szilárddal egy Birodalom különkiadást is illesztünk az adásmenetbe, illetve tartok majd egy beszélgetést az információs műveletekről a nap során, csatlakozzatok, sok jó téma vár majd ránk! 

A demokrácia szövetének fonása mindig polgári házi feladatunk, ez talán most nagyobb teret kaphat. Azokat a hibákat se követhetjük el, amelyeket már többször sikerült a rendszerváltás óta: ne várjuk, hogy felülről lefelé oldják meg a problémáinkat és kihívásainkat, sőt, annak kellene majd örülni, ha erre nincs mindenütt törekvés. A politika a nemzeti szinten tényleg csak azokat a döntéseket hozza meg, amelyek oda tartoznak, és végre érje oxigén a társadalmi döntéshozatal egyéb szintjeit is, polgármesterektől a civileken át a regionális gyermekvédelmi-közigazgatási csoportokig. Egyszóval meg lehet próbálni visszahozni a szubszidiaritás elvét a politikai közösségeink döntéseibe. Ezek a szép remények viszont máshol is a valóság nehézségeibe ütköztek:

• Lengyelországot részben az mentette meg – azon túl, hogy alkotmányos többsége egy kormányzatnak sem volt a rendszerváltás óta –, hogy a szubszidiaritás érdemben működik az országban, nem mindent Varsó dönt el. Ebből tanulhatunk magunk is, egyébként még Ausztria, mint szövetségi állam, szintén hozza ezeket az előnyöket. 
  

• A lengyelektől egy TISZA-kormány sokat elleshet az Unióval való kommunikációról, hogy hogyan hoztak haza pénzeket annak ellenére, hogy belpolitikai akadályokat gördít folyamatosan az ellenzéki elnök a jogalkotás elé.
  

• A szlovákoknál pedig intő példa volt a korrupcióellenes lendületben megválasztott Igor Matovič sorsa: miniszterelnöksége szakmaiatlanságokon hamar elbukott, a koporsószeget pedig az verte be, amikor Robert Fico mentelmi jogát nem szüntette meg az újságíró-gyilkosság ügyében a szlovák parlament, mert nem tudták a többséget összekalapálni mögé. 
  

• Ami a kormányváltási tapasztalatokat illeti, Prága és Bukarest több kontinuitást tud felmutatni az államigazgatásban a politikai színeváltozások mellett is. 
  

• Az osztrákok pedig hiába dobták ki a nyíltan oroszpárti Ibiza-koalíciót annak idején, az orosz befolyást azóta sem sikerült felszámolni az országban – intő példa ez a régióban mindenkinek. 

Na de, ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még csapkodnak a hullámai a szerb területen fellelt, robbanóanyagokra épült kormányzati narratívának és az amerikai alelnök látogatásának. Előbbiről Buda Péter elmesélte, hogy a földben kb. másfél méter mélyen futó gázvezetéket nem is tudta volna berobbantani a leírt szerkezet, ha a felszínen hozták volna működésbe. Külön érdekes, hogy a szerb szakmai vezetés – szemben a politikaival – sem ukrán szálat nem talált, sem más mélyebb összefüggést. A kommunikációs felhasználást persze a tények nem akadályozták meg most sem. (Az oknyomozás és tények vs. politikai kommunikáció és dezinformáció mérlegéről bővebben Krekó Péterrel beszélgettünk a legutóbbi Feledy Podcastban.) 

Juventus ventus? 

A Vance-látogatás kapcsán először is nézzük meg, hogy mit hozott az alelnök az amerikai politikába. 

• Itt bizony egy friss konvertitáról van szó, aki Szent Ágoston által inspirálva, 2019-ben keresztelkedett meg és csatlakozott a katolikus egyházhoz. Ezen túltéve, és a politikai vektort erősen húzva, valójában az amerikai „integralista” iskolát képviseli, amely sok tekintetben eltér vagy kereken ellentmond a hivatalos vatikáni tanításoknak. Ez a MAGA-irányzat viszont komoly támogatókkal fut, többek közt éppen Peter Thiellel, aki az Antikrisztusról tart beszédeket, miközben a világ egyik legfontosabb szoftverének, a Palantirnak a tulajdonosa. Továbbá Kevin Roberts, a Heritage Alapítvány vezetője is azon dolgozik, hogy a katolikus konzervativizmust a szövetségi közigazgatás működésébe beépítse. 
  

• Az Atlantic pedig épp a látogatására időzített egy Gladden Pappin-portrét. Ő nem más, mint a Magyar (!) Külügyi Intézet vezetője, aki már a 2010-es évek óta hasonló gondolatokat publikált. Pappin a MAGA-táborból végtelen Kína-barátságával lóg ki. Hogy egy amerikai állampolgár hogy kerül a miniszterelnökség alá rendelt intézet élére, arról itt írtak némi kritikát. 
  

• A fenti személyek egytől egyig az MCC és Orbán Balázs körül is megtalálhatóak: Thiel vendége volt az MCC Fesztnek, Roberts-nél rendszeres látogatók a magyar delegációk, Vance fogadta az alelnöki rezidencián az Orbánokat (Balázst és Viktort is) novemberben a fehér házi látogatás után, míg Pappin barátja, Rod Dreher az MCC oktatója, aki Vance keresztelőjén is ott volt. 

A református magyar kormányfő tehát a legjobb amerikai hídfőállását éppen a katolikus integralista szárnnyal bírta kiépíteni. Hogy ki kevésbé őszinte ebben a kapcsolatban, az nehezen eldönthető. 

A posztliberális fundamentalista katolicizmus (röviden: integralisták) jellemzői elég idegenek a magyar politikától – egyelőre. A hitet politikai programként értelmezik, és céljuk a „liberális hatalmi osztály” megdöntése. Az egyházat és a hitet az állam – és a liberális demokrácia – elé helyezik, és a katolikus erkölcsi filozófiát állami, jogi szintre emelnék. Csak hogy jól értsük: ez technikailag tükörképe a saría-jogalkalmazásnak a muszlim országokban. A kurrens program része az erős abortusz- és LMBTQ-ellenesség, az erős családpolitika. Így jött organikusan, hogy ezen oldalról többen tekintenek követendő példaként Orbán Viktorra. 

• A hindu felesége mellett frissen megtért Vance-ről viszont a kritikusai éppen azt állítják, hogy pusztán politikai kommunikációs eszköz számára ez a modell, amellyel saját MAGA-arcélt épít. 
  

• Vance a Hillbilly Elegy után új, Communion: Finding My Way Back to Faith (Áldozás: A hithez való visszatalálásom) című könyvvel jelentkezik, amely a hitéről és annak politikai víziójára gyakorolt hatásáról szól. Ez már a 2028-as elnöki kampányának előkészítése lehet. 

A Szilícium-völgy és a Trump-adminisztráció kapcsolatáról egy külön hírlevelet lenne érdemes írnom, de most csak az utalást engedjétek meg: a “Hill and Valley” – vagyis a Capitolium-domb, tehát a törvényhozás és a tech-guruk – konferencia idén már arról szólt, hogy a Trump-támogató vállalkozók köréből kik kerültek be a közigazgatás csúcsaira, és azok hogy termelik vissza a megrendeléseket régi köreikbe a Völgyben. Egészen látványos összeborulása ez a tőkének és a hatalomnak, ne becsüljük ezt le, főleg, hogy most ez nyilvánosan, a szemünk előtt zajlik. Ezért lehet még releváns a Vance-látogatás, mert nem tudjuk, hogy milyen üzenetet vagy támogatást hoz ebből a szürke zónából a kormányzat részére. 

• És innentől lesz érthető, hogy Trump miért emelné meg 1 ezer milliárdról 1,5 ezer milliárd dollárra a védelmi büdzsét az USA-ban: e kiadások nem kis része AI-startupokra és más védelmi relevanciájú innovációkra mennének el. Ez persze fontos amúgy is, de kérdés, hogy mennyire lesz urambátyám alapon…
  

• Eközben egyre világosabb, hogy a katonai szinteken mire képes az AI: erről már Gáza kapcsán is írtam, de most a Washington Post írt egy jó összefoglalót arról, hogyan használja Izrael ezt az iráni vezetők likvidálásában és célmegjelölésben.

Egy súlyos év

Április 2-án volt egy éve, hogy Trump bejelentette a globális vámtarifák rendszerét. Emlékszünk még a fura táblára, amelyen végül meglehetősen egyszerű matekkal jött ki a végeredmény, csak épp a politikai gazdaságtanhoz nem volt sok köze? Az átlagos amerikai vámszint mindenesetre 2,5%-ról 10–13% fölé nőtt; a Legfelsőbb Bíróság nemrég viszont alkotmányellenesnek minősítette a tarifák nagy részét – mire Trump egy másik jogalapot aktivált. Az ígért ipari megújulás és tömeges munkahelyteremtés egyelőre elmaradt a retorikától. A Yale Budget Lab elemzése szerint Kanada, Kína és Mexikó szenvedik el a legkomolyabb GDP-visszaesést; az EU is negatív tartományban van, de mérsékeltebben.

Jó hírek az USA-ból

Sokszor le kellett írnunk az elmúlt években, hogy Kína épp hol előzi a Nyugatot. Most azonban amerikai rekordbeállítás történt. Az Artemis II legénysége – Reid Wiseman parancsnok, Victor Glover pilóta, Christina Koch asztrofizikus és a kanadai Jeremy Hansen – április 1-jén indult el a Kennedy Űrközpontból, és hétfőn kerülték meg a Holdat. Az Orion-kapszula körülbelül 7 600 km-re közelítette meg a Hold felszínét; a legközelebbi pont körül mintegy 40 percre tervezetten megszakadt a kommunikáció a Földdel. Erre a negyven percre a legénység valóban egyedül maradt magával a világűrben. Victor Glover az első fekete bőrű ember, aki alacsony Föld körüli pályán túlra jutott; Christina Koch az első nő; Jeremy Hansen az első nem-amerikai állampolgár ebben a távolságban. Az Apollo 13 által 1970 óta tartott távolságrekordot – a Földtől legtávolabbra jutott emberek – megdöntötték: az Orion 248 655 mérföldnél messzebbre merészkedett.

Az Orion a Hold körül. Forrás: NASA/Facebook

Ukrán diplomácia

Miközben Zelenszkijt az óriásplakátokról lassan jobban ismerjük, mint a szomszédainkat, a valóságban mégsem tudunk eleget Ukrajnáról. Holott az ukrán katonai ipardiplomácia izzik az elmúlt hónapban, különösen az iráni háború óta. 

• Végigjártak három Perzsa-öböl menti országot – Szaúd Arábiát, az Egyesült Arab Emírségeket, Katart – és Jordániát, illetve még Szíriát is: alapvetően a drónok elleni védelem és légtérvédelem exportjáról tárgyaltak. Kijev emellett katonai szakértőket küldött a térségbe, hogy megosszák a fronton szerzett tapasztalataikat az iráni Sahed drónok semlegesítésével kapcsolatban, ami az iráni eszkaláció miatt kiemelten fontossá vált a régiónak.
  

• Az április 4-i isztambuli Erdogan–Zelenszkij találkozó a Fekete-tenger feletti ukrán–török befolyást rögzítette azáltal, hogy közös gázinfrastruktúra- és gázmező-fejlesztési projektekről beszéltek a biztonságpolitika és esetleges török közvetítői szerep mellett.
  

• Budapestről nézve a közelmúltban, 2026 márciusában lezajlott román–ukrán csúcstalálkozó legfőbb eredménye a két ország közötti Stratégiai Partnerségi Nyilatkozat aláírása volt. Megállapodtak többek közt egy közös román–ukrán dróngyártási és védelmi ipari projekt elindításában, amelyhez Románia uniós finanszírozást is be tud vonni. Két új villamosenergia-összekötő vezeték építéséről döntöttek, ami növeli mind Ukrajna, mind Románia energiabiztonságát. Emellett a közös gázkitermelés lehetőségeiről is egyeztettek – megintcsak a Fekete-tengerről is szól ez a lépés. 
  

• Nem feledkeztek meg a kisebbségi jogok garantálásáról: a dokumentum rögzíti, hogy az ukrajnai román kisebbség oktatási jogait az Európa Tanács által meghatározott nemzetközi normákhoz igazítják. Románia garanciákat kapott az ukrajnai román tannyelvű iskolák zavartalan működésére, kivételt biztosítva számukra az ukrán oktatási reform iskolaösszevonásai alól. Ugye ez az a pont, amire hivatkozva az Orbán-kormány régóta táplálta a mérget Kijevvel szemben: lám, Bukarest le tudta ezt tárgyalni. Románia jelezte továbbá, hogy az EU-ban minden olyan jogi megoldást támogatni fog, amely lehetővé teszi a 90 milliárd eurós ukrajnai hitelcsomag folyósítását a magyar vétók megkerülésével.
  

• Külön csemege, hogy a kijevi adatok szerint március volt az első hónap, hogy több légitámadást indított Ukrajna az oroszok ellen, mint fordítva. Ez azt jelenti, hogy az iráni háború mégiscsak akadályozhatta az orosz dróngyártást. 

Hajlandók koalíciója vs magyar szuverén külpolitika

Nagyon érik, hogy egy esetleges Orbán 6.0 során Magyarország kimaradna az európai kötelékből, és nélkülünk tennék meg a történelmi előrelépéseket a hajlandók koalíciójában. Múlt héten negyven ország találkozott brit és francia vezetés mellett, hogy a Hormuzi-szoros kapcsán egyeztessék lépéseiket. Egyre inkább látszik, hogy akár Japánnal bezárólag, egy alternatív nyugati szövetség körvonalai tűnnek fel, amelyben immár nem Washington a központ, hanem Nyugat-Európa. Nem lesz ez villámgyors, de beindult. 

Jövő hét

Orbán Gáspár csádi missziójáról majd a zaj elültével érdemes lehet beszélni és tovább elemezni, hogy valóban születhettek-e misszionárius alapon katonapolitikai döntések a magyar honvédségnél. Biztos belebotlunk még Trump kormányátalakításába, hiszen kirúgta Pam Bondi igazságügyi minisztert, ezzel pedig megnyitja a kapukat egy még hűségesebb ember számára, aki talán a boszorkányüldözést (demokraták perbefogását) még nagyobb lángon lesz hajlandó futtatni. Szóval jövő héttől is sok dolgunk lesz, természetesen az elmúlt időszakban felszínre került hazai csemegéket, ahogy jönnek az új tények róluk – mint például ez a Putyin–Orbán telefonálás, amelyben a magyar miniszterelnök oroszul köszön el a hívás végén, mint 1989 előtt –, majd stratégiai nyugalommal boncoljuk tovább.

Sziasztok,

Botond