Európa fegyverkezik, de továbbra is Amerikától függ - 2. rész
Az Investigate Europe nonprofit összeurópai újságíró szövetkezet kilenc ország újságíróinak együttműködésében vizsgálta az európai újrafegyverkezést és az amerikai, illetve izraeli fegyverektől való függőséget. A két részből álló sorozatot Magyarországon a Partizán hírlevelében publikáljuk.
Az európai országok hatalmas összegeket fordítanak hadseregeik fejlesztésére, de a fegyverek jelentős része továbbra is az Egyesült Államokból érkezik. Közben egyre nagyobb függőség alakul ki Izraeltől is – különösen a légvédelem területén.
2011-ben, amikor Olaszország, Franciaország és Nagy-Britannia katonai beavatkozást indított Líbiában, az európai erők két nap alatt kifogytak a levegő-föld rakétákból. Az Egyesült Államoknak kellett közbelépnie.
Tíz évvel később, a kaotikus afganisztáni kivonulás során ismét az amerikai erők biztosították a rendet a kabuli repülőtéren.
Ezek a példák jól mutatják, hogy komoly válsághelyzetben Európa katonai ereje továbbra is nagymértékben függ az amerikai logisztikától, lőszerektől, hírszerzéstől és politikai akarattól.
Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója után az európai országok azt ígérték, hogy változtatnak ezen. A cél a „stratégiai autonómia” volt: több fegyvert gyártani Európában, és csökkenteni az amerikai függőséget.
Négy évvel később azonban a helyzet korántsem ilyen egyszerű.
Az uniós országok hatalmas összegeket költenek új fegyverekre, és a hadiipari termelés valóban növekszik. Mégis: az Európai Unió országai által importált nagy értékű katonai felszerelések – például harckocsik, repülőgépek, hadihajók és rakéták – kevesebb mint felét szerzik be az EU-n belül. Körülbelül egyharmaduk az Egyesült Államokból érkezik.
Vagyis miközben Európa a stratégiai önállóságról beszél, az európai adófizetők pénze továbbra is jelentős részben amerikai fegyvergyártókhoz kerül.
És közben egy új függőség is kialakulóban van: Izrael felé.
A fegyverkezés léptéke elképesztő
Az európai újrafegyverkezés mérete 2020 óta önmagában is döbbenetes. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatai szerint az európai NATO-tagállamok fegyverimportja 2020 és 2025 között csaknem 150 százalékkal nőtt az előző ötéves időszakhoz képest.
Az Investigate Europe az International Institute for Strategic Studies (IISS) adatait elemezve azt találta, hogy 2020 januárja és 2025 decembere között az európai NATO-tagállamok nagyobb fegyverbeszerzési szerződéseinek összértéke elérte a 366,7 milliárd dollárt.
A vizsgált 330 beszerzésből több mint 50 közvetlenül az Egyesült Államokból érkezett, összesen 111 milliárd dollár értékben. Ez az összes megrendelés értékének csaknem egyharmada. Németország és Lengyelország önmagában több mint 70 milliárd dollárt költött olyan megrendelésekre, amelyek közvetlenül az Egyesült Államokból érkeztek, vagy amerikai vállalatokat is érintettek.
Légvédelem: Amerika és Izrael uralja a piacot
Az Investigate Europe a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének (IISS) beszerzési adatai alapján megvizsgálta az európai légvédelmi és rakétavédelmi beszerzéseket.
A kép meglepően egyértelmű.
2022 óta mintegy 30 jelentős európai lég- és rakétavédelmi üzletet jelentettek be. A tíz legnagyobb értékű megállapodás közül nyolcat amerikai vagy izraeli vállalatokkal kötöttek.
A másik két üzletben a lengyel PGZ, illetve az európai MBDA brit leányvállalata érintett.
A tisztán európai projektek ritkák, és sok közülük egyelőre csak terv.
Az amerikai fegyverek megvásárlása ráadásul nem egyszerű adásvétel. Egy légvédelmi rendszer beszerzésével az országok jellemzően 20–30 évre bekerülnek egy amerikai karbantartási, szoftverfrissítési és kiképzési rendszerbe.
„Az európaiaknak nincs meg a termelési kapacitásuk és a technológiájuk a lég- és rakétavédelemhez. Ha figyelembe vesszük a sürgősséget, az árat és a rendelkezésre állást, egyszerűen nincsenek európai alternatívák” – mondta Pieter Wezeman, a SIPRI kutatója.
Ez kényszeríti az európai országokat amerikai és izraeli rendszerek vásárlására.
Washingtonnak nem is kell „kill switch”
Az F–35-ös vadászgépekkel kapcsolatban tavaly Európában elterjedt a pletyka, hogy az Egyesült Államok egy úgynevezett „kill switch”-et, vagyis távoli kikapcsolási lehetőséget épített a gépekbe.
Erre azonban valójában nincs is szükség.
Washington anélkül is jelentős befolyással rendelkezik, hogy egyetlen gombnyomással leállítaná a gépeket: ellenőrzése alatt tarthatja a hírszerzési információk megosztását, az alkatrész-utánpótlást, a szoftverfrissítéseket és a karbantartást.
Amikor a Trump-adminisztráció 2025 közepén ideiglenesen leállította bizonyos hírszerzési támogatások és rakéták szállítását Ukrajnának, az addig elméleti kérdés gyakorlativá vált.
A NATO európai tagállamai hasonló helyzetben vannak.
Németország például idén januárban 1,5 milliárd euróért nyolc tengeri drónt rendelt, amelyek kizárólag amerikai szoftverrel működnek. Ha a szoftvert nem frissítik, Guntram Wolff, a Bruegel kutatóintézet közgazdásza szerint a drónok „lényegében használhatatlanná” válnak.
Az Egyesült Államok Foreign Military Sales programján keresztül 2024-ben mintegy 43 milliárd dollár értékben adott el fegyvereket európai országoknak. A konstrukció egyik problémája, hogy az amerikai kormány bizonyos esetekben jogosult megszakítani a karbantartási és támogatási szerződéseket.
Egy német F–35-ös megállapodás esetében például a német sajtó szerint maga a szerződés is lehetőséget ad az Egyesült Államoknak a szolgáltatások felfüggesztésére.
Még a „saját” fegyverekben is ott van Amerika
Az amerikai függőség akkor sem feltétlenül szűnik meg, ha egy európai ország európai fegyvert vásárol.
Bulgária például norvég gyártású haditengerészeti rakétákat vásárolt a Fekete-tengerre. A fegyver fejlesztője a norvég állami Kongsberg.
A rakéták azonban amerikai Raytheon-technológiát is tartalmaznak, és az üzlet Washington és Szófia közötti kormányközi megállapodás részeként valósult meg.
A szakértők szerint az ilyen közös gyártás és technológiaátadás mégis fontos lehet, mert hosszú távon így építheti ki Európa saját hadiipari kapacitásait.
„A kapacitások és gyártósorok kiépítése, valamint a technológiával való megismerkedés hosszú távon hozzájárulhat az európai önellátáshoz” – mondta Wezeman. Példaként Kínát hozta fel, amely szintén külföldi technológiák és gyártósorok importálásával építette fel saját hadiiparát.
A légvédelemnél már most kevés lehet az amerikai segítség
Az európai országok évtizedeken át úgy tekintettek az amerikai légvédelmi rendszerekre, mint egy biztos háttérre: ha szükség van rájuk, az Egyesült Államok rendelkezésre bocsátja őket.
Az ukrajnai és közel-keleti háborúk azonban megmutatták, hogy ez nem feltétlenül működik.
2025 júniusában, mindössze 12 nap alatt az Egyesült Államok mintegy 150 THAAD elfogórakétát használt fel az Izrael és Irán közötti háborúban Izrael védelmére.
A THAAD az amerikai hadsereg egyik legfejlettebb nagy hatótávolságú rakétavédelmi rendszere. A gyártó Lockheed Martin jelenleg évente körülbelül 20 elfogórakétát gyárt. A teljes készlet pótlása így akár nyolc évig is eltarthat.
Ráadásul THAAD-rendszereket már Izrael és az Egyesült Arab Emírségek is használ, miközben más országok is ugyanazokra az eszközökre várnak.
Európa tehát egyre kevésbé számíthat arra, hogy egy párhuzamos válság esetén az Egyesült Államok korlátlanul rendelkezésére bocsátja a legfejlettebb elfogórakétákat.
Izrael: az új függőség
Az Egyesült Államok mellett egyre fontosabb fegyverszállítóvá válik Izrael is.
2020 és 2025 között Izrael adta az európai NATO-tagállamok fegyverimportjának 7,7 százalékát, ami csaknem kétszerese az előző ötéves időszak arányának.
2025-ben Európa adta az izraeli fegyverexport 36 százalékát.
Görögország például éppen most állapodott meg 3 milliárd euró értékű izraeli, többrétegű légvédelmi rendszerek vásárlásáról – ez az izraeli hadiipar történetének legnagyobb exportüzlete.
Németország, Finnország, Szerbia, Szlovákia, Románia és Ciprus szintén jelentős mennyiségű izraeli fegyvert vásárol.
Az izraeli technológia számos európai fegyverrendszerben kulcsfontosságú. Izraeli rendszerek védhetik Emmanuel Macron francia elnök repülőgépét, Olaszország izraeli kémrepülőgépeket használ, és izraeli védelmi rendszerek kerültek számos európai harckocsira.
Ez azonban politikai problémát is felvet.
Izraelt a Gázai háború miatt súlyos nemzetközi kritikák érik, miközben a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ellen háborús bűncselekmények miatt.
Az izraeli fegyverektől való függőség pedig befolyásolhatja azt is, hogy az európai kormányok mennyire tudnak szabadon fellépni Izraellel szemben.
Finnországban például már vita alakult ki arról, hogy az izraeli fegyverektől való függőség korlátozhatja-e az ország Izraellel szembeni politikai kritikáját.
Spanyolország tavaly megtiltotta az izraeli fegyverimportot. A szakértők szerint azonban a korábban megkötött szerződések közül csak kettőt töröltek, miközben nem egyértelmű, hogy a többi esetében pontosan hogyan változtattak a feltételeken.
Rob de Wijk, a Hágai Stratégiai Tanulmányok Központjának kutatója szerint Európa könnyen ugyanabba a helyzetbe kerülhet Izraellel, mint amiben ma az Egyesült Államokkal van.
„Az izraeli fegyverek hasonló függőséget hoznak létre Európa számára, mint az amerikai fegyverek. Ezt azonban még nem vizsgáltuk megfelelően.”
Kormányközi fegyverüzleteknél a fegyvert szállító ország lényegében vétójogot szerezhet a fegyverek felhasználása fölött, és politikai befolyást is nyerhet a vásárló ország fölött.
Izrael például korábban megakadályozta, hogy a három balti állam az Ukrajnának szánt izraeli páncéltörő rakétáit átadja.
A volt görög védelmi miniszterhelyettes, Nikos Toskas szerint elméletileg még az is elképzelhető, hogy egy gyártó szoftverfrissítések vagy alkatrészek megtagadásával akadályozza egy fegyverrendszer használatát.
Európa leválna Amerikáról – de sikerülhet?
Az EU már felismerte a problémát.
Az Európai Védelmi Alap 7 milliárd euróval, a SAFE program pedig 150 milliárd eurós kedvezményes hitellel próbálja ösztönözni a közös európai beszerzéseket, a kutatást és az európai gyártást. Az új szabályok egyre inkább előírják azt is, hogy az uniós pénzből finanszírozott fegyvereknél európai beszállítókat részesítsenek előnyben.
Washington azonban továbbra is azt szeretné, hogy az európai újrafegyverkezés az amerikai hadiipari rendszer része maradjon.
A Trump-kormány 2025-ös nemzetvédelmi stratégiája már nyíltan kimondta: az európai újrafegyverkezésnek illeszkednie kell az Egyesült Államok globális védelmi stratégiájába, és erősítenie kell az amerikai hadiipart.
Az amerikai cégek közben igyekeznek alkalmazkodni az új európai szabályokhoz. Ipari források szerint egyes vállalatok jogi falakat építenek amerikai és európai működésük közé, hogy az uniós leányvállalatok megfeleljenek az „európai” vállalatokra vonatkozó feltételeknek.
A stratégiai önállóság tehát nem egyik napról a másikra fog megvalósulni.
A szakértők szerint Európának valószínűleg nem teljesen elvágnia kell az amerikai kapcsolatokat, hanem fokozatosan csökkentenie a függőségét: a már meglévő szerződéseket teljesíteni kell, az új beszerzéseknél pedig ott kell európai gyártót választani, ahol létezik versenyképes alternatíva.
Különösen a légvédelem, a kommunikáció és az űrtechnológia területén kellene sürgősen saját európai kapacitásokat kiépíteni.
A kérdés végső soron nem csak az, hogy Európa képes lesz-e megszabadulni néhány kulcsfontosságú függőségétől.
Hanem az is, hogy az Egyesült Államok hagyja-e ezt.
Szerzők: Eurydice Bersi, Kálmán Attila, Investigate Europe
