Kevesebb populista, több mozzarella

Szia,

különösen érdekes 7 nap áll mögöttünk, három olyan választással, amely külön-külön is túlmutat országos jelentőségén: Brazíliában a 81. születésnapját kedden ünneplő Lulának sikerült újra megfékeznie a Bolsonaro-klán visszatérését, Szerbiában a diákmozgalom elsöpörte Aleksandar Vučić másfél évtizedes pártállami kormányzását, Izraelben — lapzártánkkor úgy tűnik — Benjamin Netanjahu elveszítette a többségét a Knesszetben, bár simán benne van (sőt!), hogy így is hatalmon tud maradni.

Ezek az események megint bizonyítják, mennyire leegyszerűsítők azok az értékelések, amelyek a radikális jobboldal végérvényes győzelmét, vagy épp a centrum végső feltámadását posztulálják. A helyzet ennél sokkal összetettebb és érdekesebb. Erről fogunk pár sort írni a Szignál hírlevelének 15. kiadásában, emellett pedig ránézünk még arra:

• hogyan okoztak a megélhetési tüntetések mozzarellahiányt;

• miért feleződött meg a Debrecenben is gyárat építő kínai akkugyártó részvényárfolyama; és

• hogyan küzd az EU Elon Musk műhold-dominanciája ellen.

Folytatódik a 21. századi politika nagy birkózása

Hogy pontosan mi történt a szerbiai, brazíliai és izraeli választásokon, mi is magyarázza a végeredményt, annak konkrétumait az eheti Szignál magazinműsorban alaposan kitárgyaljuk majd. Hétfő este pedig már publikáltunk helyszíni riportot Szerbiából, amelyben Tóth Szilárd János Vučić támogatóival és ellentáborával is szóba elegyedett, részt vett több kampányrendezvényen, és még a szerb Bede Zsoltba is belefutott, szóval mindenképp érdemes csekkolni a videót.

A világrendszer és az egyes társadalmak 2008-as nagy pénzügyi válsága nyomán egyértelművé vált,  és azóta a pandémia, a különböző háborúk és ársokkok által csak mélyített krízis látványos politikai átalakulásokat indított el. Ezt leggyakrabban a „populizmus”, a „tekintélyelvűség”, vagy épp a „radikális jobboldal” előretöréseként festik le kommentátorok, elemzők és politikai szereplők egyaránt. Van, aki retteg ettől, van, aki várja, de kevesen kérdőjelezik meg, hogy elkerülhetetlenül menetelünk a győzelmük felé. 

Donald Trump győzelmei, Jair Bolsonaro felemelkedése, Narendra Modi hegemóniájának kiépülése, az AfD regionális győzelmei, Meloni és Le Pen felemelkedése mind-mind ezt a hipotézist támasztja alá.

Aztán mindig jön egy-egy esemény — elnökké választják Emmanuel Macront, vagy Joe Bident, elsöprő mandátumtöbbséget szerez Keir Starmer, kikap Geert Wilders —, amelyből vágyvezérelt gondolkodók ezrei olvassák ki: itt a „populisták” vége, feltámadt a késsel-villával enni tudó mérsékelt centrum. Megmenekültünk! Az elmúlt egy hét választásai hasonló olvasatokat szültek sokakban.

De mi van, ha mindkét olvasat téves? Mi van, ha nem menetelünk elkerülhetetlenül egyik irányba sem? Mi van, ha a világ, amely minden eresztékében nyikorog, illetve olyan gazdasági és technológiai átalakulásokon megy át (a „Nyugat” relatív súlyának csökkenése, többpólusú világ, techoligarchikus vagyonkoncentráció, a gazdasági protekcionizmus és az államkapitalista eszköztár térnyerése, zöld átállás és klímaadaptáció, mesterséges intelligencia és kvantumszámítógépek, robotizáció és űrbányászat – hogy csak párat említsek), amelyekkel még évtizedekig nem tud semmit kezdeni a politikánk? 

Mi van, ha még évtizedekre a nosztalgia és a múlttal való radikális szakítás vágya között fogunk ide-oda billegni, olykor kedvesen mosolygó „centristákra” voksolva, máskor meg vicsorgó „radikálisokra”, hogy jól beintsünk a teszetosza „centristáknak”, majd megint a „mérsékeltekre”, mert elegünk lesz a felfordulásból, amit a „populisták” okoznak?

Amúgy a két politikai ideáltípus közötti választóvonal sem olyan éles, mint ahogy sokak fejében él. Valójában hibrid politikusok, hibrid politikai projektek korában élünk. Magyar Péter vagy Andy Burnham, akik egyszerre állnak a barikádokra a nép védelmében az elittel szemben, de közben megfontolt, hozzáértő kormányzást ígérnek, ők akkor most populisták vagy technokraták? Lula, aki egyszerre tud a radikálisnak tételezett baloldali húrokat pengetni, de a Bolsonaróktól rettegő mérsékeltek demokráciaféltő hangján is megszólalni, ő most akkor melyik kategóriába tartozik? Gadi Eisenkot, akiknek az izraeli gazdaság, hadsereg vagy épp a palesztinok jogainak kérdésében vajmi keveset különbözik az álláspontja Benjamin Netanjahuétól akkor most a liberális, szabályokon alapuló, demokratikus rend képviselője vagy szélsőjobboldali? Az elmúlt évtizedek csődött mondott neoliberális politikáit radikális kultúrharcos retorikával társító európai szélsőjobbosok akkor most az új vagy régi rend képviselői?

Megannyi érdekes kérdés, amire valószínűleg sokféle válasz létezik. Annyiban mindenesetre mindannyiunknak hasznos olykor feltenni őket, hogy ne fekete-fehérben lássuk a világot, és jobban értsük, mi is zajlik körülöttünk.

Meloni megoldotta a nagy mozzarellaválságot — legalábbis egyelőre

Kicsit viccesen hangzik a cím, de komoly dologról van amúgy szó. Miközben Európa nagy része a nagyvárosi tüntetésekre figyelt, amelyek Olaszország északi részére, mindenekelőtt Milánóra is kiterjedtek, az ország déli részén egy nagyon más tiltakozás zajlott. Legalábbis formájában nagyon más: kamionosok napokon keresztül sztrájkoltak és egész autópályákat zártak le. Tartalmában annyira nem tért el a nagyvárosi tüntetésektől, hiszen itt is pénztárcát érintő ügyekről volt szó: az iráni háború okozta üzemanyagár-robbanás brutálisan beleharapott a fuvarozók üzleti fenntarthatóságába. 

A tiltakozások eredményeképp több élelmiszer-típusból hiány alakult ki a boltokban és a sajtóbeszámolók szerint csak a híres bivalymozzarella gyártásában beálló kimaradások 3 millió eurós kárt okoztak egyetlen nap alatt.

Ahogy az Associated Press összefoglalója kifejtette, a Nápoly-környéki Campania régióban gyártott híres mozzarella di bufala előállítási folyamata nagyon érzékeny, a bivalytejből maximum 60 órán belül sajtot kell készíteni, hogy megfeleljen a szigorú eredetvédelmi előírásoknak. Viszont sem a tejtermelők, sem a mozzarella készítői nem rendelkeznek túl nagy tárolási kapacitással, szóval ha a kamionos fuvarozás leáll, úgy a termelés is megtorpan. 

A campaniai bivalymozzarella termeléséért és eredetvédelméért felelős szervezet, a Consorzio di Tutela della Mozzarella di Bufala Campana DOP úgy számolt, csak múlt szerdán 1 millió liter bivalytej veszett kárba a kamionosok sztrájkja miatt. 

De ahogy a Financial Times rámutatott, nem ez az ágazat volt az egyetlen kárvallott: jelentős tésztakészítő vállalatoknak kellett felfüggeszteniük a termelést, miután kifutottak a szükséges lisztből, Szicíliában pedig sok tonnányi friss paradicsomot nem sikerült begyűjteni, mert akadozott a zöldségek elszállítása. 

A tiltakozások mára abbamaradtak, miután Giorgia Meloni kormánya mézesmadzagot és furkósbotot is bevetett a sztrájkoló kamionosok pacifikálása érdekében. A kabinet a múlt hét végére kb. 100 millió euróval növelte a fuvarozók és farmerek adókedvezményeinek keretét. Emellett lépéseket tett a tiltakozók megfélemlítésére is, a sztrájktörő kamionosok mellé rendőri kíséretet adott, hogy zavartalanul eljuthassanak úti céljukhoz. Mindezek hatására a hétvégre sikerült felszámolni a feszültséget, ám hosszabb távon az üzemanyagárak emelkedése még okozhat politikai gondot a választásra készülő jobboldali miniszterelnöknek.

Döcög a legnagyobb kínai akkugyártó…

Több éves mélypontra zuhantak a Debrecenben is akkumulátorgyárat építő kínai CATL részvényei múlt héten, szerdán a shenzeni és hongkongi tőzsdén is nagyjából 10 százalékkal csökkent a kibocsátott értékpapírok ára. Az elektromos autók meghajtására (EV-szegmens) és az energiatárolásra (ESS-szegmens) készülő akkumulátorok piacán vezető gigavállalat azután kezdett mélyrepülésbe, hogy kiderült, hogy harmadik negyedéves profitnövekedése elmaradt a korábbi várakozásoktól. Bár az előző év azonos időszakához képest 14,5 százalékkal nőtt a nettó nyeresége, lassult a növekedés üteme.

Ennek egyik oka, hogy az elmúlt hónapokban a kínai kormányzat megszüntette azokat a különböző adókedvezményeket, amelyek az akkumulátorok belföldi és külföldi eladásait támogatták. Emellett a Nikkei Asia arról számol be, hogy egyre több kínai elektromos autógyártó dönt saját akkumulátorok gyártása mellett vagy fordul olyan kisebb gyártókhoz, amelyek a CATL-nél olcsóbban értékesítik a termékeiket. 

Bár június eleji csúcsához képest megfeleződött a CATL részvényeinek az ára, nem valószínű, hogy rövid távon bármelyik versenytársa érdemben kikezdené a cég globális vezető szerepét.

…és a kínai AI piac is

De nem csak ezen a területen történtek felfordulások a kínai részvénypiacokon. Az elmúlt napokban legalább 40% csökkentek a mesterséges intelligenciával és chipgyártással foglalkozó kínai cégek árfolyamai. A Reuters már egyenesen az AI lufi kínai kipukkadásáról beszél, aminek az amerikai piacra is hatása lehet. 

Elemzők hosszú ideje figyelmeztetnek arra, hogy az amerikai AI-cégek részvényárfolyama indokolatlanul túlértékelt, az eladási jövedelmeik nem támasztják alá ezeket a cégértékeléseket, ez pedig bármikor gyors leértékelődéssel járhat. És figyelembe véve, hogy az amerikai gazdasági növekedés nagy részéért az elmúlt 1-2 évben nagyrészt az AI-ipar volt felelős, a teljes globális gazdaságot magával ránthatja egy ilyen típusú buborék kipukkanása.

(Forrás: Open Market Institute)

Idén a két legnagyobb mesterséges intelligencia fejlesztő, az Anthropic és az OpenAI is szeretett volna kilépni a tőzsdére. Ezt végül a ChatGPT fejlesztője elnapolta, de az Anthropic épp hétfőn tette közzé a tőzsdére lépéshez szükséges, alapos pénzügyi elszámolást is tartalmazó dokumentációját. Bár a dokumentumból az derül ki, a cég csak az év első felében 81 milliárd dolláros veszteséget könyvelt el, a piacok pozitívan reagáltak a dokumentumra. 

Mindenesetre ezek a tőzsdére lépések komoly kockázattal járhatnak, és ha például a nyitás utáni első pár napban az árfolyamok elmaradnak a várakozásoktól, az globális hatásokkal járó negatív spirált indíthat be. Szóval az év hátralévő részében érdemes lesz figyelnünk a kínai és amerikai AI-részvények alakulását.

Így küzdene az EU Elon Musk műhold-dominanciája ellen

Az ukrajnai háború friss fejleményei megmutatták, mekkora kockázatot jelent, ha egy ország hadserege vagy bármilyen más tevékenysége egyetlen amerikai cég műholdas hálózatától függ. Nemrégiben Elon Musk egy időre megbénította az ukrán hadsereget, ami újfent beindította az európai technológiai szuverenitás körül zajló vitákat. A Politico Europe szerint az EU öt különböző módon próbálja ellensúlyozni az amerikai techoligarcha műholdas dominanciáját.

Brüsszel támogatja az Airbus, a Leonardo és a Thales űripari üzletágainak összevonását, saját műholdhálózatot épít, és a műholdas kommunikációhoz szükséges frekvenciák egy részét európai cégeknek tartaná fenn. A gond az, hogy az EU saját rendszere, az IRIS², csak évek múlva állhat szolgálatba. Az első műholdak felbocsátását 2029-re tervezik, miközben a Starlinknek már több mint 10 ezer műholdja van pályán.

Az EU egy már működő műholdas rendszerrel segítené Ukrajnát, de ez jóval kevesebbre képes, mint a Starlink, és a Kijevvel folytatott tárgyalások is elakadtak. Brüsszel közben új szabályokkal is szigorítaná Musk cégének európai terjeszkedését. A Trump-adminisztráció szokást szerint minden ilyen típusú szabályozást diszkriminációnak tekint az amerikai cégekkel szemben és megtorlással fenyegetőzik. 

Köszönjük a figyelmet mára, jövő csütörtökön újra érkezik a hírlevelünk, addig pedig még két Szignál videóadással is jelentkezünk, hiszen az eheti műsor mellett jövő szerdán az amerikai félidős választás eredményeit fogjuk élőben értékelni.

Üdvözölnek a Partizán külpolitikai szerkesztői,

Endrey Mátyás, Kósa Levente, Nahimi Botond, Pap Szilárd és Tóth Szilárd János