Torkolattűzben fürödve | Heti Feledy

Sziasztok!

Steve Bannon, Trump egyik fő ideológusa fogalmazott úgy, hogy a MAGA-politika a torkolattűz sebességgel fog kommunikálni. Azt nyugodtan megállapíthatjuk, hogy sikerült. A 24 órás hírciklus is túl hosszú, hogy lefedje egy-egy vámintézkedés élettartamát. Sok vita alakult arról a szakértői közösségen belül is, hogy ez mind vajon egy nagy terv része-e, vagy más módon taktikázás. A hírlevél írója a múlt hét végére újra elővette Occam borotváját (ez a „mindent a lehető legegyszerűbben magyarázzunk”-elv, más módon a KISS: Keep it simple, stupid!) és ez alapján egyelőre az irracionálisból kiindulva, inkább a személyiség, ill.az ideológia vonalán lehet értelmezni a lépéseket.

• Ezt erősíti, hogy sajtópletykák szerint Scott Bessent pénzügyminiszter már lemondással fenyegetőzött, mire pénteken sikerült a techcégeket kihúzni a kínai vámok alól. Súlyos pozíciókat veszíthetnek az amerikai aktorok, mert eközben a világ nem tétlenül 

  
  

• Súlyos pozíciókat veszíthetnek az amerikai aktorok, mert eközben a világ nem tétlenül szemléli a Fehér Házat: már Ursula von der Leyen is telefonon beszélt Li Csiang miniszterelnökkel, hogy hogyan kezeljék a helyzetet. Indokolt az az EU-s aggodalom is, hogy Kína az uniós piacra dobhat át egyes termékeket. Hszi viszont dél-kelet ázsiai körúton jár, kihasználja az USA-ból való kiábrándulást, sorra köti az egyezményeket.

  
  

• Peking amúgy is dörzsöli a kezét, hogy a ritkaföldfémektől mindenféle alapanyagokig az USA rá támaszkodik és jelentős a kitettsége, tehát majd fizetheti a magas kínai viszontvámokat, ha ezeket nem tudja helyettesíteni. A CNN hosszan kifejtette, hogy miért nehezen fenntartható az, hogy kétfrontosan egyszerre támadja Trump Kínát és a szövetségeseit is. 

  
  

• Még most se ért véget a hullámvasút: hétvége előtt elvileg a telefonok és csipek kikerültek a vámkörből, míg nem sokkal később Trump újra vámokat ígért velük kapcsolatban, majd az kiderült, hogy egyébként a kikötőkben jelenleg semmilyen vámot nem szed senki!!!  

  
  

• A demokrata párt radikálisabbjai közé sorolt Alexandria Ocasio-Cortez pedig arról posztolt, hogy Trump és republikánus társai vajon mennyit kerestek a múlt hét során „insider trading” formájában: úgy tűnik, a pénzvilágban van, aki jól járt.

Történelmi visszatérés:1910-be röpít minket Trump vámpolitikája (Forrás.)

Európa új axiómái?

A Handelsblatt szerint az EU és a kínai Kommunista Párt egy új kompromisszumról tárgyal, amely a vámok helyett minimumárat állapítana meg a kínai elektromos autókra, és ösztönözné a kínai márkák európai gyártását. Még ha nem is lesz belőle semmi, az, hogy a tárgyalásokra egyáltalán sor kerül, engedményt jelent Pekingnek, és mutatja a hangulatot, hogy az amerikai vámháború idején minden axiómát újragondolnak. Még Indiával is vámmentes autókereskedelemről kezdtek el beszélgetni.

• Hétfőn újfent uniós delegáció járt Washingtonban. Gyors és átütő eredményekre kár számítani, Trump emberei dobermannként állják el az uniós delegációk útját a Fehér Ház irányába. Brüsszel egyelőre nem fog visszalőni, és már Von der Leyen is „stratégiai türelemről” beszél, most van 90 nap, amíg annyi minden történhet.

  
  

• Az újragondolásokhoz: miközben Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök múlt héten Kínában járt az amerikai felemelt mutatóujj ellenére, Georgia Meloni a Fehér Házba készül a héten, és többek közt Párizs is aggódik, hogy vajon az olasz kormányfő mihez kezd Trumpnál az idejével. Meloni – a szakik szerint – még kicsit idealista azzal kapcsolatban, hogy vissza lehet menteni a transzatlanti kapcsolatot. Másfelől érthető, hogy az önjelölt ideológiai hídépítő Meloni igyekszik egyben ezzel Salvinit, koalíciós partnerét is kivonni a különjátszmából J.D. Vance szintjéről. 

A liberális amerikai újságok az elmúlt héten rengeteget foglalkoztak Abrego Garcia esetével. A venezuelai származású férfit az El Salvadorban lévő különleges börtönbe deportálta az USA, ugyanakkor később elismerte az adminisztráció is, hogy hiba történt, vagyis nem volt meg a jogalap. A gond ennél is nagyobb: azóta a bíróság igyekszik az adminisztráció illetékeseit intézkedésre bírni, még a Legfelsőbb Bíróság is 9:0 arányban a férfi mellé állt, azonban mégsem történik semmi. Ennek mezei olvasata: elvisznek a családod szeme láttára vagy az utcáról simán, egy maffiabörtönbe dobnak El Salvadorba, majd azt mondják, most már nem tudnak visszahozni, bocs. Érthető módon ez a joguralomban és pereskedés erejében hívő amerikaiak számára erős megdöbbenés és újabb vízválasztó.

Lehabosítás

Tudjátok jól, hogy a hírlevél egyik vezérlő elve, hogy a politikai kommunikációs csatornák által fel- (és gyakran: túl)habosított történeteket csupaszon és szárazon tárgyaljuk. Ebbe a kategóriába sorolom a tiszás Kollár Kinga EP-képviselő megszólalása körül kialakult gyors kampánylövészárok-ásást. A Fidesz keretezte az amúgy sérülékeny pontját, vagyis klasszikus módon megelőző csapást mért a Tiszára az elapadt uniós források ügyében. Aki követte a hírlevelet, tudja, hogy a napi egymillió eurós büntetés, a szupermérföldkövek teljesítésének hiányában beragadt felújítási alap pénzei és hitele, ill. a további kohéziós források nagyon hiányoznak a magyar költségvetésből. Ezt kormányzati politikus nem ismerheti el, tiszás politikus nem hagyhatja ki.

• A tény ettől tény marad, hogy napi 400 millió forintot is eldob az ország, illetve komparatívan a régiós versenyben is jelentős hátrány, hogy szomszédaink költik ezeket a támogatásokat, míg Magyarország nem: olcsóbb energia, hadiipari beruházás, reziliens infrastruktúra, ezek mind kritikusak befektetői szemmel is.

  
  

• Alighanem alátámasztja ezt az olvasatot az S&P kilátásba helyezett leminősítése, vagyis az, hogy a megítélésen rontott már, ha nem is a besoroláson. 

  
  

• Nem meglepő, hogy a kormánykommunikáció időben leverte a cölöpeit eköré, polgárként persze mind sajnálhatjuk, hogy ezzel a friss lövészárokkal a maradék esélye is elveszett annak, hogy erről érdemi párbeszéd kezdődjön. 

Ahol van pénz

A magyar fiskális mozgástér szűkössége már látszott a covid idején is, amikor a nyugati országok megengedhették maguknak a támogatáspolitika felcsavarását, míg hazánk és több régiós ország ebben messze alulmaradt. Érdekesség, hogy a vámháború kapcsán egyre több uniós tagállam nekifogott a saját vállalatai felé új támogatáspolitikai irányok kiszabásának.

• A hasonló méretű Portugália például csütörtökön egy tíz milliárd eurós intézkedéscsomagot jelentett be (ez valamivel kevesebb, mint amennyit Magyarország kapna az újjáépítési alapból!) hogy támogassa az ország több mint 70 ezer exportképes vállalkozását.

  
  

• Eközben Rómában érdekes és alultárgyalt botrányka alakult ki abból, hogy a Vatikán bankjaként működő IOR-t (Vallási Művek Intézete, vagyis Istituto per le Opere di Religione) több mint tíz év vita után kivásárolták az egykori tévészékház-tőzsdepalota ingatlanberuházásból. Az IOR még 2013-ban, Benedek pápa idején ugrott bele a beruházásba, de nem tette bele a teljes tőkét, amelyet aztán máltai pereskedésekben igyekezett visszakövetelni a projektet futtató nemzetközi beruházási alaptól. A projekt végül tavaly decemberben Tiborcz István érdekeltségébe került. Sok finomság a Pillar magazinban és itt magyarul is.

DOGE fűnyírók

Trump elérte, amit 2021-ig megtanult: a belső fékeket és ellensúlyokat leépítette a Fehér Házban, így a döntésekben valóban őt kell látnunk. Elon Musk ugyan már lehet, hogy csak bő két hónapig lesz a DOGE szolgálatában, a munkálatok egyáltalán nem álltak le.

• A friss riportok az USA-ból arról szólnak, hogy az illegális bevándorlók után kutakodnak és koordinálják a kormányzati adatbázisokat, hogy a gyanús személyek irányába minden kifizetést leállíthassanak. Ez az adóhatóságnál, az IRS-nél ütközött leginkább az évtizedes gyakorlattal: az adóhivatal ugyanis beszedi gond nélkül az adót az illegálisan ott tartózkodóktól is, akik ezzel hosszú távon korábban bizonyíthatták a társadalmi részvételüket, amikor regularizálhatták egy-egy hullámban jelenlétük. Ezért cserébe az IRS sosem adta ki az adatokat, csak szépen kasszázott. Most lemondott az IRS ügyvezetője, Melanie Krause, miután a bevándorlási hivatal akart volna adatokat kikérni.

  
  

• A MAGA-nak tehát tényleg fontosabb a bevándorlási helyzet teljes újrakeretezése, mint az ebből származó adóbevételek. Ez egy politikai választás, persze kérdés, hogy az agráros GOP-szavazók majd hogyan értékelik. Mindenesetre készül egy tanulmány a déli határról, amely megalapozhatja adott esetben a katonaság bevetését a szakaszon (mivel hazai terepen katonaságot amúgy törvénytelen bevetni). 

  
  

• Az ideológiai motivációkat erősíti az a kirúgási hullám, amely három hete érte utol a Nemzetbiztonsági Tanács hat munkavállalóját, akiket a szélsőradikál-rasszista Laura Loomer (már nehéz valóban leíró jelzőket találni) felpanaszolt Trumpnak. Hogy ebben még ki segített, ki hívta be Loomert segítségül (Vance?), vagy a motivációs mátrixban kik mozogtak még, nehéz lesz visszafejteni, mindenesetre fait accompli, a túlságosan mccainista áltrumpistákat leleplezték és eltávolították. 

  
  

•  Eközben a korábban méltán rettegett NSA – a lehallgatások technikai részéért felelős titkosszolgálati ügynökség – vezetőjét is elbocsátották, illetve egy NATO katonai bizottságban ülő amerikai tábornokot is.

  
  

• Marco Rubio külügyminiszter is megkapta fenyegetését: egy belső dokumentum arról ír, hogy az egész amerikai külügy költségvetését simán megfeleznék. 

Két írást lehet kontrasztosan egymás mellé tenni arról, hogy mindezek mennyire tépázzák meg Trump népszerűségét. Egyrészt itt a kedvenc fogyasztói indexem, vagyis a Bloomberg összefoglalója arról, hogy a szépségszalonokban hogyan ritkulnak az időpontkérések, és mennyivel kevesebb szolgáltatást kérnek az ügyfelek: egy szám, amely korábbi recessziókat is jól jelzett előre! Ezzel szemben a WSJ riportja Trump-szavazókkal, akik továbbra is teljes bizalommal viseltetnek iránta.

Gyűlöletmorzsák másképp

Nézzük meg, hol tart a politikai erőszak alakulása. Ezt tartom az egyik legnagyobb alulbecsült kockázatnak az idei évben, mivel ezt egyszer kellett kiengedni a palackból, és azóta az egyéni önradikalizáció útján különösebb külső beavatkozás nélkül már halad az útján. Ennek következő amerikai példája Pennsylvania demokrata kormányzójának, Josh Shapirónak a háza ellen elkövetett gyújtogatásos támadás. Shapiróról beszéltünk külön az Amerikánó podcastban, feltörekvő demokrata politikus, fogunk még róla hallani.

• A VSquare hívta fel a figyelmet a Ján Kuciak Oknyomozó Központ anyagára: amerikai partnerekkel közösen megírt jelentésükben azt elemzik ki, hogy amerikai radikális szervezetek a Terrorgram platformon keresztül hogyan radikalizálták a 2022-es pozsonyi melegbár előtti lövöldözés elkövetőjét. Az amerikai extrémizmus tehát európai földön két halottat és egy sebesültet produkált – legalábbis ennyiről tudunk bizonyíthatóan.

  
  

• A ZDF-en bemutatott német kiber-oknyomozás azt fejtegeti, hogy hogyan fedezhetőek fel orosz jegyek az Aschaffenburgban, Mannheimban és Münchenben bekövetkezett önradikalizált merénylők tettei között. Így például orosz IP-címekről már a merénylet előtt rákerestek helyi kamerákra azon a főtéren, ahol aztán az atrocitást elkövették. Mindenesetre a német Bundestag illetékes szakbizottsága még vizsgálódik. Ahogy sokszor írtam már: háborúban áll Európa, a frontvonal pedig nem Ukrajnával ér véget, hanem éppen hogy ott kezdődik és az Atlanti-óceánig tart. 

  
  

• Ez egy rövid elemzés arról, hogy hogyan toltak bele milliós nagyságrendű összegeket az AI-motorokba az orosz trollfarmok felhasználói: vagyis hogyan tréningezték a nyilvánosan elérhető modellt arra, hogy oroszbarát választ adjon (ami sikerült is kb. 30%-ban). 

  
  

• Nem kéne eljutnunk Bangladesig: a tavaly augusztusban elmenekült kormányfő ellen 19 merényletkísérletet hajtottak végre. Csak akkor menekült el az országból, amikor az ellene zajló tüntetések már 1400 áldozatnál jártak és végül a katonaság kiállt mögüle. 

Mi a helyzet a fronton?

Putyin 160 ezer férfit akar besorozni, a Meduza szerint ez nem megy könnyen, iskolákba, fürdőkbe és fitnessztermekbe törnek be a rendőrök értük. Az olajbevételek esnek, mivel az USA által okozott bizonytalanság miatt csökkentek az olajárak. Egyes számítások szerint 44 dolláros olajár mellett már összeomlana az orosz állam finanszírozása. Az orosz költségvetés olaj- és földgázipari bevételei az első negyedévben 10, márciusban 17 százalékkal csökkentek. Ráadásul  az OPEC egyes tagjai április 4-én a kitermelés növelése mellett döntöttek. Emögött az a ráció, hogy a olcsón termelő arab államok piacszerzési lehetőséget látnak az amerikai vámháborúban.

• Christopher Cavoli, az Egyesült Államok európai parancsnokságának vezetője szerint az ukrán erők továbbra is ellenőrzésük alatt tartják az oroszországi Kurszk egy számottevő részét, és benyomultak Belgorod területére is.

  
  

• Rácz András anyaga a Telexen a tűzszünet esélytelenségéről.