Ébredő Oroszlán | Heti Feledy

Sziasztok!

Bárhogy is végződjön az iráni-izraeli konfliktus, sokáig fogunk még emlékezni a péntek reggelre, amikor kiderül, hogy végigbombázta kétszáz izraeli repülő az iráni atomlétesítmények egy jó részét, amiért a Mosz csapatai a szárazföldön szabotáltak, és sikerrel likvidálták az iráni katonai vezetés több jelentős tagját. Hiába a sok más esemény a héten, egy be-nem-vallott atomhatalom háborúja egy küszöbön-álló-atomhatalommal mégiscsak a legfontosabb esemény.

Belső harapás

Holott eközben Donald Trump - a republikánus agrárszárny kitartó nyomására - megfordult a bevándorláspolitikájában, és számos deportálást az építőszektorból és a szántóföldekről leállítottak. A pozitív következtetés az, hogy még a MAGA-Fehér házon is fog a belső nyomásgyakorlás, működik a választói demokrácia párton belüli része. Ahogy a Lex Partizán (avagy Cenzúratörvény) esetén is a belső kormánypárti megfontolások hozhatták a halasztást a menetrendben.

• Az USA kapcsán a hírlevél újabb strigulát húzhat be sajnos, mert a politkai erőszak a hétvégén újabb véres és tragikus eseményt hozott. Minnesotában két demokrata törvényhozót és házastársaikat ért támadás. Ez a trend addig fog folytatódni, amíg a harcos narratívák maradnak a politika kedvencei. A MAGA-konzervatívokra adott reakciójukban a Demokraták továbbra is (legalább) kétfelé oszlanak: azok, akik saját táborukhoz a saját hangjukon kívánnak szólni, és a másik oldalon pedig azok, akik a radikálisabb narratívákhoz nyúlnának, mondván, hogy a másik oldal érzelmi radikalizmusát nem lehet józan érvekkel legyőzni. Óriási intellektuális és morális kérdés, praktikus politikai dilemma, Magyarországon is ezt a kettősséget látjuk.

  
  

Szabó M. István energetikai szakértővel beszélgettünk Paksról, atomreneszánszról és nagy spanyol áramszünetről többek közt, ajánlom a Feledy Podcast legutóbbi adását mindenkinek, aki néha felkapcsolja otthon a villanyt!

Teherán felett az ég

Az Irán elleni izraeli t e hírlevélben támadás alaposan körbejárom, mert állatorvosi lova a nemzetközi kapcsolatok komplexitásának. Eleve fontos, hogy a mostani légitámadás-sorozatot nem önmagában nézzük, hanem azzal együtt, hogy Izrael az október 7-i terrortámadás óta a szisztematikusan számolt fel az iráni proxikat a határon, hiszen eddig a Hamász tudta (Gázából), a Hezbollah (Libanon-Szíria felől) és a húszik, vagyis Iránt felőli fenyegetések, Tel-Avivot.

• Ezeknek a terrorista erőknek megcsappant az ütőképességük, Szíriát török-amerikai vonalon pacifikálták (hiszen emlékezzünk, Trump elismerte a szír egykori terrorista vezetőt legitimnek!), a húszikat koalíció bombázta sokáig, majd Trumpék is mértek rájuk csapást.

  
  

• Szíria megnyílásával pedig lehetővé válik a közvetlen légifolyó Iránig, vegye a stratégiát, ezzel szemben, arra épült, hogy a regionális proxik és a saját rakétaereje lesznek az elrettentő eszközökkel. nem arra költött, hogy így fejlett légvédelmi rendszere legyen. Ehelyett öregebb S-300-as orosz ütegeket használtak, kínai és iráni technológia beépítése mellett. Ez vált most az iráni légtér elestévé.

Új hadviselés

Izrael megnyitotta légi dominanciát tudott létesíteni az iráni légtér számára jelentős részben, többek között közt közel tucat tudott több órán keresztül Teherán légterében tartózkodni. Vasárnapig 50 órányi támadásban 250 célpontot találtak el. Izrael ebben a háborúban egyedül van, legalábbis abban az értelemben, hogy más nyugati szövetségese az offenzív műveletekben nem vesz részt. Csak az iráni válaszcsapás során a jordánok például nyugati eszközökkel kapták le a felettük átrepülő iráni rakétákat.

• Az október 7-i, a Hamász durván erőszakos útra terelő befolyást joggal vezette vissza Teheránig Tel-Aviv (erről írt a hírlevél is, hogy hol történhettek találkozók). Izrael a túlélése érdekében, egy alapvetően ellenséges régióban, egészen más skálán mérlegel, mint az elkényelmesedett Európában.

  
  

• Teherán eközben egy megöregedett vezetővel, a szankciók hatása alatt gyengélkedő gazdasággal, és az elmúlt években újra a felszínre bugyogó társadalmi elégedetlenséggel néz szembe. Az erkölcsrendőrök által halálra vert lány, Mahsza Amíni esetéből fakadó tüntetéshullám az 1979 óta felállt rezsim elmúlt éveinek legnagyobb mozgalma lett. A tavaly a helikopter lezuhanásában életét vesztette az előző iráni elnök után egy kisebb vaskalapos elnök érkezett, akivel a nyugatiak tárgyalni várják.

  
  

A tárgyalósdi

Obama kevés diplomáciai sikere közé tartozott a JCPOA , vagyis a hat hatalom (egész pontosan az ENSZ BT öt tagja, Németország és az EU) ill. Irán között született atommegállapodás, Teherán vállalta, hogy nem dúsít katonai szintű urant, tehát a szankciók enyhítéséért lemond az atombombáról. Ezt a megállapodást rúgta fel Trump I. annak idején. Mégis, Trump II. pár hónapja újranyitotta a tárgyalásokat Teheránnal, és most egy good cop-bad cop párban tűnnek cselekedni Izraellel: míg a Netanjáhú-kormány katonai erőt képvisel (nyilván amerikai tudomással), addig Trump a tárgyalási utat erőlteti.

• Izrael a jelen műveletet legalább 8 hónapja, egyes részeit régebb óta készíthette elő. Nem percreakcióról van szó, hanem arról, hogy az izraeli stratégák úgy ítélhették meg, most kellően ingatag a rezsim belső támogatottsága, az izraeli műveletek közt Gáza mellett a legkisebb egy Irán elleni támadás, és természetesen a trumpi egyezkedés is közrejátszott, hogy egy jóval-jóval gyengébb Iránt szeretne, hanem Izraelt tárgyalja.

  
  

• Ezek mentén indíthatták be a péntek hajnali műveletet, amely katonailag tökéletesen összehangolt akció volt. Ennek célja nem kevesebb, minthogy a rezsimváltásnak esélyt adjanak, és igazából a hírlevél írásakor nem tudjuk eldönteni, hogy ez ügyben is vannak-e bekészített Moszad-forgatókönyvek, vagy ezt jobban a belső társadalmi folyamatokra kénytelen bízni Izraelben?

  
  

Új Tengelyhatalmak

A rezsimváltás nemcsak izraeli, hanem amerikai és nyugati érdek. Irán az R-CINK, vagyis az orosz-kínai-iráni-észak-koreai négyesfogat tagja, amely a leghatékonyabb operatív ellenpontja a nyugati szövetségeseknek. Ezek az országok, Iránnal együtt, érdemben segítik egymást katonai téren - is. Irán legnagyobb olajvásárlója Kína, tagja a BRICS-nek, segíti az oroszokat szankcióelkerülés technikákban, kínai közvetítéssel újranyitotta a diplomáciai kapcsolatait Szaúd-Arábiával. Katonai és kettős felhasználású technológiával is bőven segítik egymást a felek, úgy offline mint online. Nincs neve a szövetségnek, nyugatról végül az új tengelyhatalmaknak keresztelték el őket.

• Kína számára az a forgatókönyv lenne kedvező, ha az USA belesodródna a konfliktusba, és lekötné katonailag újra a Közel-Kelet. Az USS Nemitz repülőgép-hordozó flottát máris áthozták az amerikaiak Tajvan mellől, közelebb a Hormuzi-szoroshoz. Moszkva is örül, ha a nyugtalan kénytelen megosztani rajt kívül áll, bár az öröm sok minden mással nem tudja már segíteni Iránt, hiszen készleteit Ukrajnában égeti el, és ez már látszott eddig is a fegyverexportján.

  
  

• A Nyugat és Izrael kedvező, ám annál valószínűbb forgatókönyve, hogy az Ajatollah nem rohan el a bombáig 1-3 hónap alatt, hanem inkább nekifog a gazdasági újjáépítésnek egy nagy, a nyugat és Irán közti megállapodással a háta mögött, és stabilizálja a teokratikus rendszer társadalmi legitimációját. Ehhez Trumpnak egy vékony közös halmazt el kéne találnia diplomáciailag: amikor Irán még meg akar egyezni, és Netanjáhú már hajlandó amerikai garanciák mellett egy teljesen szétbombázott Iránt a tárgyalóasztalnál látni, rezsimváltás nélkül.

  
  

• A harmadik forgatókönyv, hogy a hegy gyomrába rejtett - Izrael számára elérhetetlen - nukleáris létesítményben megőriztek elég tudóst (kb. 10 biztosan meghalt) és anyagot, hogy pár (9?) bombát összerakjanak és egy teszteléssel bizonyítsák a világnak valamikor augusztus vége előtt, hogy atomhatalommá váltak. Ez esetben durva ENSZ szankciók lépnének életbe, gazdaságilag tovább gyengülhetnének, és az elnyomást alaposan felcsavarnák az országban, ez lenne a szuverenitás ára. Ez persze az egész régiót az atomfegyverkezés irányába taszítja, a szaúdiakkal, emirátusokkal és másokkal együtt beindul a versenyfutás a bombáért.

  
  

• Emellett folyamatosan folytatódik a mostani, időnként odabombázós megfejtés, megegyezések nélkül, amerikai beavatkozás nélkül, sikeres iráni időhúzással; vagy konvencionális regionális háborúvá nőhet atombomba nélkül, amikor a környékbeli országokban rejtőző, Irán által támogatott milicisták mégis képesek gondot okozni.

  
  

Az 1965-ös Tom Lehrer dalt arról, hogy „Ki a következő (akinek bombája lesz)?” az egyik kedvenc brüsszeli hírlevelemben találtam hétfőn, mint hangulatépítő elemet. Most tovább osztom Nektek! Csak ajánlani tudom !

A csavar

E fenti elméleti forgatókönyveknél a valóság sokkal-sokkal komplexebb, ezért vállalt óriási kockázatot Netanjáhú, hiszen nem látni az összes mozgó alkatrészt, nem is lehet megjósolni, hogy melyik puzzle darab merre billen a mátrixban. Néhány példa a szuperbizonytalan helyzetekre:

• Generációváltás. A most likvidált iráni vezetők nagy része még az irak-iráni háborúban szolgált. Ezek a tábornokok találták ki a proxiháborút mint startégiát, mivel a pusztító 80-as évekbeli háború után nem akarták Irán határain belül tudni a konfliktust. Csakhogy kérdés, hogy az új generációk, ahogy a világ többi része is, a háború negatív tapasztalatai nélkül, nem mernek-e nagyobbat kockáztatni.

  
  

• Fordow-paradoxon. Csak az USA rendelkezik olyan bunkerromboló bombával, amely a Fordowban lévő iráni legfőbb nukleáris létesítményt ki tudná iktatni, hiszen ezt a taktikusan 80-90 méter mélyre ásták be a hegy gyomrába. Izrael politikai akarattal rendelkezik, hogy ezt a megsemmisítse, de nincs eszköze; az USA-nak eszköze lenne, de egyelőre nincs politikai szándékra rá.

  
  

• Az olajár se lesz mellékes a konfliktus történetében. Az irániak eddig közel 3.3 millió hordó olajat tettek a piacra, míg például az orosz output ennek kb. háromszorosa. Az IAEA úgy becsli, hogy az OPEC, ha akar, akkor 5.3 milliós tartalékkapacitást dobhat a piacra, hogy lassítsa az áremelkedést. Főként a szaúdi-emirátus duón múlhat, hogy mennyire akarja, hogy megérezzük a konfliktust az árakon: idén tavasszal ugyanis Rijád épp azon dolgozott, hogy leszorítsa az árakat, és növelje termelését. Ha Irán meglépné a Hormuzi-szoros blokádját, azzal alighanem beugrasztaná az USA-t is elkerülhetetlenül a háborúba, és időszakosan durva, akár 100-150 dollár feletti olajár koccanhat a világgazdaságra.

  
  

• A Moszad ügyessége. Ne becsüljük alá az izraeli titkosszolgálatot, végülis megoldották, hogy az iráni rakétahordozó teherautók egyharmada (kb 120 db., amely a tárolóból a kilövőállásig viszi az eszközt) megsemmisüljön csapataik drónos támadásaiban pénteken, mert tudták, hogy ez a legszűkebb rakéta keresztmet. A precíziós támadásokban a vezetőséget tizedelték, komoly pszichológiai hatása is lesz azokra, akik még pozícióban vannak. Ezt is nehéz beárazni. Netanjáhúék bedobták, hogy Khamenei Ajatollah kiiktatása se zárható ki.

  
  

• Tömegek. Egyes hírek szerint a népszerű iráni teokrata rezsimmel szemben a nagyvárosokban elégedett káröröm tűnik fel: nem sajnálnák, ha megbuknának. Hogy ezért proaktívan tesznek-e vagy sem, azt nem tudjuk. Az biztos, hogy lekapcsolják a hatóságok az internetet sok helyen, viszont Elon Musk pedig bedobta a Starlinket Teherán fölé !

  
  

• Így minden szereplőnek maradt mozgástere, és biztos, hogy élni is akar vele, ettől viszont nemhogy háromtest-probléma, hanem annál jóval komplexebb interakciók előtt állunk.

  
  

• Az egyéb hírek rovat tetejére jut a tény, hogy Londonban végül született egy előzetes kínai-amerikai megállapodás , amelynek eredményeképpen, az amerikai taktikát átvéve, a kínaiak most hat hónapig engedélyezik a ritkaföldfémek exportját.

  
  

• A G7 találkozóra Macron Grönlandon keresztül ment Kanadába, Trump előbb lelépett a közel-keleti helyzet miatt, így el is kerültek egymást Zelenszkijjel. Ez utóbbi kevesebb, mert Trump egyébként azon lamentált, hogy milyen kár hogy Putyin kizárásával a G8 újra G7 lett.

  
  

• A magyar állami hadiiparban óriási magánosítás következett be a 4iG javára , erről még biztos, hogy a műsort is érdemes lesz csinálni az őszi szezonban, addigra többet tudunk.

  
  

• Dezső András oknyomozó újságíró a Telexen publikálta Orbán Áron, a miniszterelnököccsének a nemzetközi vizekre kievező történetét, amely sok szempontból látlelet egy gazdasági területről és a politikai találkozásról.

  
  

• Panyi Szabolcs pedig Georg Spöttléről tudta bebizonyítani a Direkt36-on, hogy kapcsolatban állhatott az orosz szolgálatokkal a „szakértő” karrierje során mindvégig, illetve hogy most még a magyar nemzetbiztonság egy közvetett vizsgálata is fennakadt, érdekes módon. A teljes történet is megér egy popcornt, olvassátok! Ha egy ilyen “szakértő” van, hány lehet még, brrrr.