Benzincsatából drónesőbe

Ha nem egy héttel később szeretnéd olvasni ezt a hírlevelet, akkor iratkozz fel! Így frissen megkaphatod a Heti Feledyket!

---

Sziasztok!

Itt a nyár, de még ne menjetek el nyaralni azelőtt, hogy átbeszéltük volna az elmúlt félévet! Meghirdettük a következő Heti Feledy Klubot: várlak Titeket június 9-én este, a múltkori helyszínen, a Turbinában, hogy ránézzünk a TISZA alakuló külpolitikájára, a régiós reakciókra, a minket fenyegető geopolitikai kihívásokra. Gyertek, jó lesz! Jegyek itt!

---

A múlt hét pénteken megérintette a magyar közhangulatot is a háború szele. Emlékeztek még, mi történt? Bár nem először repültek át orosz drónok a NATO határán, ez most azért volt különleges, mert egy romániai lakóépületbe csapódott be, és ketten megsérültek, alighanem csak jó szerencsével elkerülve a halálesetet. A román elnök később arról beszélt, hogy valószínűleg az ukrán légvédelem által eltalált, de még repülő drónról lehetett szó, tehát nem szándékos támadásról.

• Aznap valóban a dunai ukrán kikötői infrastruktúrát is éppen támadta az orosz légierő, azóta is durva légicsapások röpködnek a felek között.
  

• Távolabbra tekintve is érezhető a feszültség Észtországtól Romániáig, mivel a keleti NATO-tagok további orosz provokációkra készülnek. Nem véletlen, hiszen több száz támadóeszköz kerülhet egy-egy nap a levegőbe, a határmenti infrastruktúrákat pedig érheti olyan támadás, amelyet letagad az orosz fél, hiszen most is kétségbe vonta Moszkva, hogy az ő drónja lett volna. 
  

• Ez nehezíti meg igazán a NATO válaszadását: amíg a katonai közösség politikai döntéshozói és szakértői majd azon molyolnak, hogy vajon ki lőtte ki a rakétát, hogyan bizonyítható, hogy valóban orosz féltől származik (és titkos misszióban miért ne tudna egy orosz kommandó egyébként ukrán területről nem-orosz jellegű eszközt indítani…) és hogy mi a megfelelő válasz, addigra az orosz provokátorok bőven lépéselőnybe kerülnek.
  

• Nem biztos, hogy jó jel, hogy a román légvédelem két F–16-ossal eredt a drón nyomába, vagyis nem drónelfogó rendszerek léptek működésbe. Ez drága és nagyon hamar lemeríthető módja az olcsó drónok elleni védekezésnek, miközben az oroszok eleve már nagy számban használnak csalidrónokat, amelyekkel éppen a légvédelem túlterhelése a cél.
  

• Emlékezzünk vissza, hogy a Kárpátalját ért támadáskor felmerült a jogos kérdés, hogy mi fog egyszer áthullani magyar területre: ez a háború tényleg a szomszédunkban zajlik, és már nem a Kárpátokon dúl. A hibrid része pedig bőven a határainkon belül, ahogy azt sokszor írtam Nektek. 

Borús Putyin nem jó Putyin

Az orosz reakciók az atomfelhős fenyegetéstől a – második világháborús áthallással rendelkező – német–japán remilitarizáció orosz hazai közönség számára történő felemlegetéséig terjednek. Azt mindenesetre jól mutatják, hogy a január óta zajló orosz veszteségek komolyak: a brit hírszerzés szerint ez akár félmillió halottat és jóval több sebesültet is jelenthet az orosz oldalon. Ez óriási szám, tekintve, hogy az orosz sereg a háború kezdetén volt összesen 1 millió fő körül. 

• A fő kockázat, hogy az otthon növekvő társadalmi nyomás – elesettek, munkaerőpiaci nehézségek, vállalkozói hitelek drágulása, hadigazdaság torzító hatása – mit hoz ki Putyinból. A nagykönyv szerint az idősödő autokraták nem a társadalom fölötti kontroll lecsavarásával szoktak reagálni, hanem épp ellenkezőleg, előre menekülnek, vagyis a háború teremtette apropó kapcsán tovább szigorítják hatalmukat.
  

• A sok orosz csodafegyver közül egy megint lebukott, ugyanis ukrán szakértők szerint a januárban az országra kilőtt Oresnyik rakétát kilenc éve gyártották. Minden alkatrésze 2016-ból vagy azelőttről származó orosz és belarusz termék. Tehát az Oresnyik valójában messze nem egy átütő szuperfegyver, mint amilyennek Putyin a nyilatkozataiban próbálja beállítani.

Alacsony fájdalomküszöb

Az EU oldalán sem egyszerű vagy fájdalommentes a szankcionáláshoz való ragaszkodás. Itt van például az orosz olajra kivetett ársapka, amelynek az volt a célja, hogy bizonyos árszint alatt tartsa az orosz kereskedelmet. Ezt az iráni háború teljesen felrúgta, már fölötte zajlik az adásvétel. Az ársapka persze sosem volt szankciós atomfegyver, főleg az Unión kívüli országokat illetően: tehát a kínai–orosz vagy indiai–orosz energiakereskedelembe bizony nehéz beleszólni Európából, ha közben más területeken szoros a függőség (kiszolgáltatottság…). Az ársapkát biztosan átalakítják a következő hetekben. 

• Alapvetően két iskola kezd kirajzolódni az EU-n belül: az esetleges ukrán tűzszünet után az oroszokkal az energiaimportot felújítani szándékozók köre, és az elvi ellenzők, akik az orosz energiabevételt egy újabb orosz háborús felkészülés anyagi támogatásának tartják. Magyar Péter lengyel interjújában az előbbi tábor felé tett egy lépést, vagyis arra számít, hogy nem lenne teljes leválás egy kedvező harctéri fejlemény után. A második tábor azonban nemcsak biztonságpolitikai szempontokból indul ki, hanem az éghajlatváltozás miatt is azt mondja, hogy a fosszilis energiahordozóktól meg kell szabadulni. Azt pedig csak halkan tegyük hozzá, hogy ha nem az oroszokhoz mennek a petrodollárok és petroeurók, akkor is marad még sok autoriter rezsim, akit ez tart el, Észak-Afrikától a Közel-Keletig. 
  

• Úgy pedig végképp nehéz a szankciók betartatásáról papolni, ha EU-tagállamok azt maguk is megszegik. A dániai Fayard dokkjai például az utolsó európai kikötőként továbbra is kiszolgálják az orosz jégtörő LNG-tankereket. Ville Niinistö zöldpárti európai parlamenti képviselő és piaci elemzők szerint az orosz szellemflotta közvetítőkön keresztül pedig továbbra is hozzáfér a nyugati pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokhoz. Ez a kapitalizmus találkozása a hidegháború óta a geopolitikai érdekérvényesítésről leszokott európai kormányzatokkal! 
  

• Máshogy fogalmazva úgy is mondhatjuk, hogy az európai politikusok nem tudták a társadalom fájdalomküszöbét feltornázni, és egyes, hagyományosan erős legacy iparágak túl tudják lobbizni magukat, saját érdekeiket az össztársadalmi kárára érvényesítve.
  

Újra Gáza: nemcsak Iránban ég a háború

Izrael folytatta a libanoni Hezbollah elleni műveleteket – a Netanjahu-kormány bejelentette, hogy erői átlépték a Litáni folyót –, tehát az április óta érvényes tűzszünet lényegében csak papíron létezik. Izrael célja változatlanul az, hogy a Hezbollahot távolabb szorítsa a határtól. Gázában sem látszik olyan katonai vagy diplomáciai fordulat, amely egyszerre garantálná a Hamász felszámolását és a civil katasztrófa enyhítését.

• Ami világos, hogy az amerikai–izraeli katonai fölény önmagában továbbra sem fordítható át világos stratégiai sikerré. Itt sem, és az USA számára az Iránnal szembeni légi hadviselésben sem. A Netanjahu-kormány a megszállt gázai területek kiterjesztésére készül, a legutóbbi nyilatkozat szerint a terület 70%-át vonná katonai kontroll alá. A tavalyi tűzszünet 53%-ot hagyott csak jóvá. 
  

• Tegyük hozzá, hogy mivel Irán nem adta fel a proxik támogatását az amerikai csapások ezrei közepette sem, az izraeli vezetés részben ehhez alkalmazkodik, vagyis visszarendezkedik egy tartós Hezbollah–Hamász frontvonalra. Azt se felejtsük el, hogy szeptemberben választások is lesznek Izraelben, tehát a miniszterelnök döntéseit ez is nagyban befolyásolja. Az Irán–Izrael küzdelem így a megszokott proxicsatornákra kezd visszaszivárogni. Ez nem jó hír a békekedvelő embereknek, viszont jó hír a megélhetési terroristáknak.
  

A valódi lavina Ázsiában üt

Az iráni háború megdrágítja az olajtermékeket Európában, és erről mennyit hallunk, beszélünk. Hiányról egyelőre nincsen szó, ezt például a Wizzair tulajdonosa is megerősítette a kerozin kapcsán. A valódi válság Ázsiában bontakozik ki, ahol mostanra a legkomolyabb szuverén importőrök is súlyos helyzetbe kerültek. A Hormuzi-szoros körüli konfliktus egyszerre szűkíti a kínálatot és hajtja fel az árakat.

• Indiában az ellátási sokk már nemcsak az energiaárakban, hanem az ipari termelésben is megjelent: a gázellátás szűkítése több iparágat érintett, az indiai LNG-import márciusban a kereskedői becslések szerint csaknem a felére eshetett vissza. Így Újdelhi egyre inkább a lakossági ellátás védelmére koncentrál az ipari fogyasztók rovására.
  

• Bangladesben a válság társadalmi szintre is átterjedt: a kormány bezárta az egyetemeket, előrehozta az ünnepi szünetet, és energiatakarékossági intézkedéseket vezetett be az áram- és üzemanyag-fogyasztás csökkentésére. 
  

• A Fülöp-szigetek már rendkívüli intézkedéshez nyúlt: országos energiavészhelyzetet hirdetett, miközben a jelentések szerint az ország üzemanyag-tartalékai 45 napra zsugorodtak. Ez azt jelzi, hogy az olajpiaci zavarok több ázsiai államban már nem pusztán kereskedelmi, hanem belpolitikai és társadalmi stabilitási kérdéssé váltak.
  

• Japán és Dél-Korea a fejlettebb importőrök közé tartoznak, mégis kénytelenek voltak részben visszanyúlni a szénhez, mert az LNG-kínálat szűkülése visszavetette a gáztüzelésű áramtermelést. A Reuters adatai szerint Japánban kétéves, Dél-Koreában hathavi mélypontra süllyedt a gázalapú termelés, miközben a szénimport érdemben nőtt, ami jól mutatja, hogy még a legjobban szervezett ázsiai energiapiacok is kényszerpályára kerültek.
  

• A válság nem áll meg az energiaszektornál: Szingapúr térségében a hajótorlódások és késések már a szélesebb délkelet-ázsiai ellátási láncokat is zavarják, ami romlandó élelmiszerek kieséséhez és drágulásához vezetett. 
  

Magyar Péter Brüsszelben vol. 2. 

Május 29-én Ursula von der Leyen Brüsszelben fogadta az új magyar miniszterelnököt, és bejelentette: az Európai Bizottság kész feloldani a befagyasztott uniós forrásokat, összesen 16,4 milliárd euró értékben. VDL a „régóta esedékes reformokhoz" kötötte a pénzt, tehát az ördög továbbra is a részletekben tud rejtőzni.

• A Politico névtelen bizottsági forrásai úgy fogalmaztak, a magyar győzelmi jelentéseket árnyalandó, hogy egy „vállaláslistáról állapodtunk meg, amelyet ha augusztus 31-ig teljesítenek, megtörténnek a kifizetések”. Ez tehát nem jelez többet, mint a politikai jószándékot, és azt, hogy teljesíteni kell a feltételeket, nincs sorompóemelés anélkül. A helyreállítási (RRF) források esetében a korábbi magyar program formális revíziójára van szükség. Ezt a héten várják Brüsszelben, formális bizottsági és tanácsi elfogadása júliusig tarthat.
  

• A másik fronton: az új kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a kárpátaljai magyar közösség jogainak javítása a feltétele az ukrán EU-csatlakozási tárgyalások magyar támogatásának. Ebben szerintem reális, hogy e hónapban már érdemi előrelépést tegyenek a felek. 
  

• A feloldandó pénzek mellett a védelmi fejlesztési hitel is sorra kerül lassan. Brüsszelben arra számítanak, hogy a Magyar-kormány drasztikusan csökkentheti az eredetileg 16 milliárd eurós SAFE-hitelkérelmét, ennek értelmes elköltése ugyanis nehéz a bezúzott magyar védelmi iparral, a kapacitások kicsik. Ugyanakkor a német–magyar kapcsolatokban visszaköszönhet, ha a Rheinmetall nem kap magyar oldalról SAFE finanszírozást valahogy. Alexus Grynkewich tábornok, a NATO Szövetséges Erők Európai Főparancsnoka vajon miről beszélgetett Budapesten Ruszin-Szendi Romulusszal? :)
  

Zene off, székre ki ült? 

• Nemcsak Sulyok Tamás pozíciója kérdéses, hanem felmerült, hogy Orbán Viktorra vár-e új mandátum. Nem itthon, hanem az USA-ban, például a Béke Tanács valamelyik diplomáciai székében. A pletyka régebbi, most megírta részletesebben is Panyi Szabolcs. 
  

• Az egykor az MCC Fesztet is megjárt Peter Thiel hamar hűtlenné vált magyar érdeklődéséhez, és most már Argentínában ütötte fel új otthonát. Már nemcsak Milei elnökkel, hanem minisztereivel is találkozott, és úgy tűnik, komoly alternatívaként tekint a latin-amerikai országra, mint amely kibírhat egy, az északi féltekén kitörő nukleáris telet. Ez egyébként fals elképzelés, hiszen pusztán néhány, városi területet ért atomtámadás a mai bombaméretekkel globális „sötétülést” okozna egy időre a keringő porréteg miatt. 
  

• A német radikális AfD-t és a legkisebb magyar parlamenti pártot, a Mi Hazánkat tömörítő európai parlamenti frakció, a Szuverén Nemzetek Európája ellen indítottak vizsgálatot. Az európai politikai pártokat és politikai alapítványokat felügyelő uniós hatóság (APPF) lépett fel, arra hivatkozva, hogy az AfD-s tagok rendszeresen antiszemita, a szexuális kisebbségek jogait sértő, bevándorlásellenes, kirekesztő kijelentéseket tesznek. Hosszú az eljárás, de akár feloszlatás és pénzmegvonás lehet a vége. Másfelől pedig politikai tőkét is kovácsolhat belőle az AfD a német tartományi választások előtt, úgyhogy nem egyértelmű a hatása az ilyen régies mechanizmusok működésbe lépésének. 

Az EU–Kína mérkőzés egyre nehezebb. Több területen világos, hogy a kiszolgáltatottság egyoldalú. Csak átfogó megközelítéssel lehetne Pekinget megszorongatni, ahhoz viszont kéne először egy uniós vezetői konszenzus. Ez utóbbi preventív aláásásán a kínai kommunista párt régóta hatékonyan dolgozik. 

• Az első negyedévben 26%-kal nőtt a kínai kereskedelmi többlet az EU-val szemben. Az autóalkatrészek terén sikerült az EU-nak nettó importőrré válnia.
  

• Maroš Šefčovič uniós kereskedelmi biztos szerint növekvő problémát jelent Európa számára, hogy Kína  harmadik országokon keresztül próbálja Európába exportálni ipari túlkapacitását, az Európai Bizottság azt sejti, hogy kínai cégek a közelmúltban bejelentett marokkói beruházási tervei is egy hasonló műveletnek ágyaznak meg. 
  

• Eközben az Európai Bizottság 200 millió eurós büntetést szabott ki a Temu kínai online piactérre, amiért a platform nem tett eleget a veszélyes gyermekjátékok és töltők árusításának megakadályozása érdekében. Csakhogy egyre inkább egységes az a kép az EU polgárai között, hogy a kisebb vásárlóerővel rendelkező rétegek éppen a kínai platformokról vásárolnak, tehát konkrétan még politikai következményekkel is fenyegethet az ő kizárásuk, lekapcsolásuk, a hazai választói rétegek részéről. Ez már az USA-ban Trumpnak is komoly gondot okoz a többek közt a vámok által is táplált infláció miatt, mondhatjuk, hogy régóta nem látott áremelkedés sújtja az amerikai választókat. Az EU-ban ez az energiaár-válsággal együtt még forróbb politikai egyveleg. 
  

• Kína pedig sose rest kis signalingra, vagyis finoman, de határozottan küldi a jeleket, hogy hol vannak a határai. A Bloomberg forrásai szerint a kínai légi közlekedési hatóság hónapok óta visszatartja az Airbus-gépek forgalomba állításának jóváhagyását, hogy ezzel jelezze elégedetlenségét a kínai állami COMAC repülőgép-gyártó C919-es utasszállító gépének lassú európai engedélyeztetése miatt. 

A kínai–uniós csatatérhelyzetről a szezonzáró Heti Feledy Klubban mesélek még, gyertek el, egyéb fontos bejelentéseket is szeretnék tenni! 

Sziasztok,

Botond