Benzinár, kémek és a megrepedt üveggömb

Ha nem egy héttel később szeretnéd olvasni ezt a hírlevelet, akkor iratkozz fel! Így frissen megkaphatod a Heti Feledyket.

Sziasztok! 

Az Unió történetében aligha gyakori, hogy az elnökséget adó ország fegyveres fenyegetés miatt mindent online meeting formátumba terel: a ciprusi tanácsi elnökség az iráni konfliktus miatt így fogja megtartani az eredetileg a szigeten tervezett összes márciusi rendezvényét. Ezzel párhuzamosan az iráni legfelsőbb vezető megválasztásáért felelős Szakértők Tanácsa két izraeli légitámadás után végül szintén az otthoni képernyők előtt döntött Hamenei Jr. kijelölése mellett. Aki viszont azóta megsérült egy újabb izraeli légicsapásban.

Elkészült a Birodalom következő epizódja, amelyben kifejezetten az iráni háború egyes nem közvetlen, de hosszú távú következményeiről, a háború moralitásáról és az európai nézőpontokról beszélgettünk. 

Megrepedt az üveggömb

Elsősorban a kiszámíthatatlanság az, ami nehezíti mindannyiunk életét: senkinek sincs jelenleg kézzelfogható jóslata arról, hogy Trump mikor és mitől állítja majd le az iráni műveletet, és az egyáltalán addigra leállítható lesz-e, vagy Irán vérszemet kap. Kiszámíthatatlan az is, hogy két héten túl ez a konfliktus hogyan hat az ellátási láncainkra: az élelmiszerek árára, a benzinére természetesen, a gázra és mindenre, ami magas energiaigényű folyamat. Lejjebb ezt még kifejtem kicsit bővebben. Jósolni egyre kevesebben mernek és tudnak, megyünk Trumppal és a FAFO-val. 

Ezek is számítanak

Mielőtt belevágunk a nehezébe, nézzük meg azokat a híreket, amelyeket másfél éve még részletesen kifejtettem volna. Például azt, hogy a Zöldek nyertek a baden-württembergi tartományi választásokon, a CDU a második helyen, bár ők voltak sokáig a befutó helyre mérve. A radikális AfD ugyan duplázta szavazatait, de így is tíz százalékkal a CDU mögött végzett, 18,8 százalékkal. A liberális FDP és a Baloldal kiesett. A munkások közt egyértelműen az AfD nyert a nyugati területen is. 

• A zöldek nemcsak a németeknél teljesítenek jól. A brit Zöld Párt első alkalommal megelőzte a Munkáspártot egy országos felmérésben, a YouGov szerint a manchesteri időközi választáson elért győzelmet követően 21%-on állnak, míg a Munkáspárt és a toryk 16-16%-on. Továbbra is a Reform UK vezet 23%-kal. A Guardian elemzése szerint az időközi szavazás eredménye azt mutatja, hogy a britek most már nem csak a Reform, hanem a Munkáspárt ellen is protestszavaznak.
  

• Lengyelországban a korábbi kormánypárt, a PiS fontos döntést hozott meg szombaton, ugyanis Przemysław Czarneket választotta miniszterelnök-jelöltnek, ami egyértelműen a radikálisabb irányvonal győzelmét jelzi. Kockázatos stratégia lesz ez, hiszen a tőlük jobbra álló Konfederacja szavazóit kell majd így kannibalizálni, míg a centrumszavazók lemorzsolódhatnak. 
  

• A Stockholmi Békekutató Intézet összesítése szerint Európa a világ legnagyobb fegyverpiacává vált, az elmúlt öt évben (2021–2025) a globális fegyverkereskedelem 33%-át tette ki az uniós kereslet. Az exportőrök között az USA 36-ról 42%-ra növelte globális piaci részesedését, Franciaország 9,8%-kal a 2. helyen állt, megelőzve Oroszországot.  

Magyar–orosz kapcsolatok a múlt héten

A múlt hét a szokásosnál is sokkal turbulensebben sikerült a vörös vonalon, vegyünk sorra néhány eseményt.

• Először Orbán hívta fel Putyint hétfőn, hogy az iráni háborúról és hadifoglyokról egyeztessen, majd Szijjártó Moszkvába utazott, ahol – a diplomáciai szokásokkal ellentétben – fogadta Putyin, és közölte, hogy addig van a jelenlegi konstrukcióban gázszállítás, amíg a mostani kormány van hatalmon. Hazahozott két, állítása szerint magyar állampolgársággal is rendelkező hadifoglyot, Kijevnek szánt fricskaként, vagyis az oroszok tudták jól, hogy ez csak tovább savazza a viszonyt.
  

• Ezután jött az ATV-interjúban Orbán azzal, hogy a Barátság vezeték megjavításának hiányára lesz válaszuk. És valóban: másnap reggel fogta el a TEK az ukrán pénzszállítókat, hogy aztán ki is toloncolják őket, mindenféle vizsgálat, nyomozás vagy tisztességes eljárás hiányában, bár e héten törvényjavaslat csak utólag keletkezett a lefoglalt vagyonról. A fejlemények után Zelenszkij ekkor reagált idegesen, amit Von der Leyen és Magyar Péter is elítélt.
  

• A Barátság vezetéket ért orosz találat kapcsán eközben lassan felmerült, hogy talán épp orosz érdek volt az ukrán–magyar viszony új mélységekbe való taszítása. Rácz András írt arról, hogy ki mit tudhat a vezeték valós állapotáról. Panyi Szabolcs pedig megírta, hogy Putyin beindította a jól ismert választási beavatkozó csapatot, amelynek eredménye rögtön látszott a kormánypárti sajtó hirtelen megugrott moldávnak tűnő lájkolói számában, ahogy azt a Vastagbőr kiszúrta. De van friss hír a trollfarmról magában is. Ha valaki pedig a kamuoldalak listáját böngészné, az is felkerült a Telexre.
  

• Végül hétfőn Dezső András megírta, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság valóban kapott értesítést az orosz választási beavatkozásról külföldi partnerektől. Tehát: oroszok vannak, valahol és valakik, de őket úgy látszik, nem derítik fel és nem utasítják ki a szuverenitásra érzékeny hatóságok. 
  

• Ha ez a fenti sor nem elég a csemegézni vágyó kampányidőszakbeli olvasónak, akkor Buda Péterrel többek közt a hamis zászlós művelet hazai esélyeiről készült 444-interjú, és a saját Substack-bejegyzése sem vidám az oroszok magyarországi működéséről. Háttérnek pedig a Catherine Beltonnal, a Washington Post Oroszországgal foglalkozó oknyomozó újságírójával készült 444-interjú is kiváló.
  

• Ha kihagytad, érdemes meglepődni a TEK teljesen felesleges kegyetlenkedésén az elfogott hét ukránnal.  

Az iráni háború peremén

A teokratikus keménymag, a Forradalmi Gárda új vezetése a halott ajatollah fiának megválasztásával jelezte erejét. Nem lesz enyhülés, a kezükben tartják a hatalmat, és immár a legfelsőbb vezető is inkább az ő kezük meghosszabbítása. A szomszédos országokat célba vevő taktika egyértelmű kísérlet arra, hogy az USA-ra sokfelől nehezedjen nyomás a napi egymilliárd dolláros katonai művelet leállítására. 

• A bahreini sótalanító üzemet ért támadás durva jelzés, hogy az olajon túl még közvetlenebb szükségletek is támadhatóak. Iránnal szemben az Öböl menti országok nagyrészt erre a technológiára kénytelenek támaszkodni: Kuvaitban az ivóvíz több mint 90%-a sótalanítással készül, de a szaúdiaknál is 70% fölött, Ománban 80% fölött ez a szám.
  

• Az arab országok élelmiszer-ellátásának kb. kétharmada import, míg például Dubaj kapcsán logisztikai oldalról jelezték, hogy tíz napot tart ki lezárt szoros mellett a friss élelmiszer-tartalék. 
  

• A szállodaipar nem jut el ennek a kérdésnek a boncolásáig, hiszen a légtér részleges feloldása lassan indult be a héten, és elképesztő mennyiségű itt-ott beragadt utazóról van szó globálisan, akik nem jutottak haza eddig. Számuk becslések szerint 2 millió fölött lehetett a hétvégén. A légi teherszállítás ugyan csupán a globális teherszállítás 1%-át teszi ki, ám az értékének 30%-át, hiszen a pici és drága dolgok mennek repülőn. Ezt is érezni fogjuk. 
  

A hétfőn Budapesten rendkívüli kormányülés formájában manifesztálódott energiaválság, ami új benzinárstopot védett árat hozott magával, sokkal szélesebb következményekkel jár, mint pusztán a kutaknál tapasztalható áremelkedés. Irán olaját eddig Kína vásárolta, az Öböl pedig alapvetően Ázsiába exportált. A G7-ek is készek akár közösen megnyitni tartalékaikat, hogy megnyugtassák a piacokat, ez utóbbi keddre sikerült is, újra 90 dollár köré csökkent a hordónkénti ár. A globális tartalék 8,2 milliárd hordón áll, míg a napi 20 millió hordó öbölbeli olajforgalom ehhez képest csekély. 

• Az európai légi közlekedéshez szükséges kerozinbeszerzés, illetve gázolaj körülbelül 30-40%-a a régióból származik, mint feldolgozott olajtermék, úgyhogy ez érezhetőbb lesz. (Az nyersolaj esetében ez csak 9%.)
  

• Trump stratégiai hiányosságát elég jól demonstrálja, hogy a válság közepette kénytelen volt megengedni, hogy India újra vásárolhasson 30 napig orosz olajat: korábban hosszú nyomásgyakorlás után érte el, hogy Delhi lemondjon az olcsóbb orosz forrásról. A Kreml természetesen dörzsöli a markát, hiszen 59 dolláros hordónkénti árral tervezték a költségvetést, ami efölött van, az már tiszta nyereség. (Más kérdés, hogy az orosz bankrendszer felett Damoklész kardjaként feszül a hadiipari rossz hitelek kérdése, erről majd írok 1-2 héten belül.) 
  

A másik, ennél nagyobb fájdalmat a cseppfolyósított földgáz, az Öbölből exportált LNG kérdése okozza. Katar lezárta a világ legnagyobb gázmezőjét, az export jelenleg áll, hiába dobta be Trump, hogy állami politikai kockázatbiztosítást vállalhat az USA a saját költségvetése terhére. Ígéretei ellenére 12-szeresére nőtt az Öböl menti szállítmányok biztosításának költsége, azaz a jelek szerint a piac nem bízik ebben a megoldásban. Márpedig a Hormuzi-szoroson megy át a világ LNG-forgalmának ötöde. 

• Ha olaj- vagy gázkutakat lezárnak, ezek újranyitása eleve technikailag nehéz. Ezért kérdéses, hogy a tárolókba még hány napig tudják eltenni ezeket, mert ha egyszer zárni kell, az hosszabb krízist jelent. Egyes öreg kutakat már közel sem biztos, hogy eredeti volumenen tudnak újranyitni. 
  

• Európa a télből kifelé tart, így a gáztározói éppen alacsony szinteken állnak, átlagosan 20-30% között. Az LNG energetikai felhasználásán túl azonban számos olyan termék kötődik a gázhoz, amelyekre elsőre nem is gondolnánk. Ilyen a félvezetőgyártásban szükséges hélium, amelynek hiánya miatt például Dél-Korea is aggódhat: ennek 65%-át Katarból hozták, és a globális memóriacsip-ellátás kétharmadáért Dél-Korea felel.

• Gáz szükséges a műtrágyagyártás nagy részéhez is. Irán maga fontos exportőr volt e területen, és most nemcsak az iráni alapanyagok esnek ki, hanem az LNG is. Ez az északi féltekén kezdődő vetési időszakban azonnal be fog épülni az árakba, illetve alacsonyabb termésátlagot hoz majd, ami pedig élelmiszerár-növekedést jelent majd egyes terményeknél. 
  

Tartsd oda a másik orcádat? 

Amíg a világ nem biztos benne, hogy Trump hamarosan leállítja a műveletet, addig a többi kényszerhadviselő-fél – tehát akiket Teherán rakétái bevontak a háborúba – szintén kezdi mérlegelni katonai opcióit. Eddig a megtámadott arab országok alig lőttek vissza. 

• Az Emirátusok március 8-án egy iráni sótalanító üzemet vett célba megtorló támadásként külföldi források szerint, amit nem teljesen tagadtak le később. Az Emirátusok egyelőre Irán fő célpontja, 1000 és 2000 között lehet a támadóeszközök száma, amit kilőttek rá, ezek legnagyobb részét elhárította, de néhány halálesetnél és 70 sebesültnél tart a számláló, illetve komoly kritikus infrastruktúrák kerültek célkeresztbe.
  

• Katar és a szaúdiak fogalmaztak úgy még a megtámadottak közül, hogy a “szükséges ellenlépéseket” megtehetik, tehát fenntartják maguknak a visszatámadás jogát. Szaúdi területen a Ras Tanura olajmezőt, a rijádi amerikai nagykövetséget és egy légibázist ért egyértelmű iráni támadás, míg Katarban többek közt az amerikai légibázist. Kuvait is közel 300 drónt kapott már a nyakába és közel 100 rakétát, Bahreinben pedig a sótalanító mellett a Manama reptér és lakóövezetek is célba kerültek, 92 rakétánál és 151 drónnál tart a számláló.
  

• Még Ománt is lőtte Irán a mediátori szerepe ellenére, és immár kétszer lépett akcióba a török légvédelem, tehát egy NATO-tagállam is felkerült Irán támadásai közé. 
  

• Az amerikai eszközök közül milliárdos károk keletkeztek már, radarokat, 3 MQ–9-es drónt és a kuvaiti védők által véletlenül lelőtt 3 vadászgépet vesztettek el. 

  
  

Libanon

Izrael nem csak Iránt támadja, hanem az iráni proxiseregek legerősebbjét, a Hezbollahot is, amely libanoni beavatkozásokkal jár. Ez kevésbé kap helyet a sajtóban, de fontos hadszíntér. A 2025 októberében kötött tűzszünet 2026. március 2-án összeomlott, amikor a Hezbollah rakétaesőt küldött Izraelre az iráni legfőbb vezető, Ali Hamenei meggyilkolásának megtorlására hivatkozva. Izrael azonnali és masszív légicsapásokkal válaszolt. Az IDF március 6-ig több mint 500 Hezbollah-célpontot támadott, a légierő likvidálta többek közt a Hezbollah hírszerzési főparancsnokát, továbbá lebombázta a szervezet fő pénzintézetének, az al-Qard al-Hassannak több fiókját. Emellett szárazföldi erők is bevonultak Dél-Libanonba. A humanitárius helyzet megint súlyos, több százezer ember menekül az ország északi részei felé. A Hezbollah azonban nem gondolkozik fegyverletételen, ahogy a vezetőjük fogalmazott, mártírhalálukig vagy a győzelemig harcolnak. 

Jelenlegi kilátások

Trump hét elején tett kijelentései önellentmondásokba bonyolódnak. Hol már közel látja a háború lezárását, hol felveti, hogy azért szárazföldi művelettel kihoznák a dúsított uránt Iránból. Az energiaipar körülbelül 2 hétre tud a jelenlegi krízisszinttel tervezni, ha azon belül véget ér a háború, akkor az árkilengésen túl megúszhatónak tűnik a nagyobb baj. Ha ezen túlmegy a hadakozás, akkor kérdés, hogy ez a Hormuzi-szorost hogyan érinti. Még Macron is bedobta, hogy akár francia katonák segíthetik a hajókat a térségben. 

• Az iráni olajinfrastruktúra elleni izraeli támadást az USA is kritikusan figyelte, hiszen szempont, hogy a háború után a piacra vissza tudjon térni az ország a “megfelelő” rezsimmel.
  

• Ahogy a fenti számokból is látszik, Irán a masszív légitámadásokkal alaposan lecsökkentette a térség elfogórakétáinak a számát. Az ukrán szakemberek megérkeztek, hogy drónelfogásban tanácsot adjanak az amerikaiaknak egyes bázisaik körül – a négy évnyi háborús tapasztalat egyre inkább felértékelődik, az ukránok globálisan keresett know-how-val rendelkeznek. 
  

• Zelenszkij úgy fogalmazott múlt héten egy sajtótájékoztatón, hogy az Irán elleni védekezés pár napja alatt több Patriot légvédelmi rakétát lőttek el a térségben, mint amennyit Ukrajna a teljes invázió négy éve alatt kapott. A becsléseik szerint 800 Patriotot használhattak el Iránnal szemben, míg Kijev kb. 600 PAC–3-at kapott. Az oroszok tehát nemcsak a magasabb olajárnak örülhetnek, hanem annak is, hogy a NATO-tagoknak nem lesz mit átadnia az ukránoknak a PURL beszerzési program keretében, mert a globális légvédelmirakéta-készletek is gyorsan apadnak.

  
  

A komplex világgazdaság nem sokáig bírja a XIX. századi háborúsdit. Nem erre lett kitalálva, a gazdaság átpolitizálása után a hús-vér háború még nincs a gazdasági DNS-be építve. Ez így vagy úgy beépül idéntől. Trump őszi félidei választással néz szembe, a pártja se akar háborúval a háta mögött megmérettetni, így a nyárig valahogy ezt az iráni háborút le kell zárni. 

Jövő hétig megint izgulhatok, hogy mivel lep meg minket a világtörténelem. Addig is óvatosan a hamis zászlókkal, csavarjátok fel a forráskritikát és legyetek óvatosak a Signalon! 

Sziasztok,

Botond