Chilling, de nem úgy | Heti Feledy

Sziasztok!

A múlt hetemet végig Budapesten töltöttem, nem jöttem el vidámabban, az biztos. A Partizán 69 órányi adást készített, részben a Kossuth térről is, ebből szerintem még hetekig csemegézhetünk, és néhány remek külpolitikai beszélgetés is lezajlott, érdemes falatozni! A hírlevél első felében ránézünk a jogállamisággal kapcsolatos egyes fejleményekre – egyébként erről fogunk részletesebben beszélni a Birodalom V. adásában szerda este –, míg a hírlevél második felében két trendet veszünk elő: a Globsec Trends közép-európai adatsorát és az Edelman Trust Barometer friss kiadását.

Köszönöm a Heti Feledy Klub résztvevőinek, hogy újra egy bő két órát tölthettünk egymás társaságában, szuper este volt, sok jó kérdéssel, és Etiópiára már csak a végén került sor! Az este revelációja: mindössze a 90. percben került elő, hogy két atomhatalom háborúzott nemrég, ez azt hiszem, mindennél jobban mutatja, hogy mennyi esemény van az asztalunkon. Következő klub negyed év múlva, jelentkezünk majd a meghívóval szokásos módon!

A hét eddigi legjobb híre

Trump mégis megtartja az EU-val szemben bevezetett 90 napos vámfelfüggesztési határidőt, amelyet meg akart rövidíteni júniusra, miután nem tartotta az EU–USA tárgyalásokat kielégítő tempójúnak. A meglepetés, hogy Ursula von der Leyennel sikerült telefonálnia, és visszagördítették a menetrendet az eredeti elképzelésekhez. Ettől még nem lesz az EU-nak könnyű dolga, érzelmileg negatív a Fehér Ház brüsszeli percepciója, ezt pedig egyes szoros uniós szövetségeseik vélt önérdekből szorgosan táplálják (mint a lengyel Ordo Iuris, a magyar kormány vagy egyéb EU-szkeptikus MAGA-szövetségesek).

Menün vagyunk

Brüsszelben kedden tartották az Általános Ügyek Tanácsának (GAC) ülését, amelyre a lengyel elnökség még hónapokkal korábban felvette a magyar jogállamiság ügyét, vagyis a 7. cikkely szerinti eljárásban évek óta zajló vita következő állomását. A gyakorlatban itt akkor lenne továbblépés, ha 22 tagország megállapítaná ezen a miniszteri szintű tanácsülésen (ahol tehát Magyarországot Bóka János képviseli), hogy fennáll a jogsértés kockázata. Ezután egyhangúlag kellene döntenie a 27 állam- és kormányfőnek, hogy nemcsak a kockázat áll fenn, hanem a valódi jogsértés (ezt zárta ki Fico, hogy ilyet megszavazna) és végül, ezután minősített többséggel lehet dönteni magáról a szankcióról, amelynek csak egy opciója a szavazati jog felfüggesztése.

• A GAC-ülésen, ahogy várható volt, szavazás nem történt. Azonban meglepően közel került Magyarország a 22-es határhoz. Kedd estére húsz európai uniós tagállam kormánya adott ki nyilatkozatot az LMBTQI-ellenes magyar intézkedések miatt, ehhez a lengyel elnökség nem csatlakozott hivatalból, míg a románok az átmenet miatt, tehát ez még a szűken vett többség. Hírlevélzártakor itt tartottunk. Ez „csak” egy nyilatkozat, ugyanakkor a jogsértés kockázatának megállapításához vészesen közel került Magyarország, ez esetleg egy későbbi GAC-ülésen hozhat eredményt.

• Múlt héten 329 európai civil szervezet írt levelet Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek és Michael McGrath igazságügyi biztosnak, amelyben segítségüket kérték a magyarországi „átláthatósági” törvénnyel kapcsolatban.

A Karmelita-hegymenet

Inotai Edit egy kiváló összefoglalójában a Balkan Insighton összeszedte, hogy hány helyen megy szembe a magyar reálpolitikai érdekkel a Fehér Ház: (1) az uniós autóipari vámok az egyik legsúlyosabban éppen hazánkat érintik; (2) a még Donald Trump Jr. által is hangsúlyozott (!) kínai leválás a legdinamikusabb FDI-forrást vágná meg; (3) végül a lebegtetett orosz energetikai szankcióeszkaláció 500%-os vámja végső döfés lehet a magyar gazdaságnak és költségvetésnek.

• Ott van még az elvárás az USA oldaláról, hogy LNG-t vásároljanak tőle az európai partnerek, míg ennél politikailag nehezebb hazai feladvány az amerikai fegyverimport: miből finanszírozná a magyar kormány a védelmi kiadások 3,5-5%-os szintjét egyfelől; másrészt miért is lenne ez védhető, ha az oroszok az agresszió ellenére „nem fenyegetésként” vannak beállítva a hazai kormányzati narratívában?

• Ezzel párhuzamosan viszont zajlik az üzleti és ideológiai kapcsolatok építése két szinten: előbbi a Trump-családdal, míg utóbbi az MCC-körök, J.D. Vance alelnök és a Heritage Alapítvány között. Korai lenne megmondani, hogy előbb fut be a kínaiak miatt a saller, vagy kibekkeli ezt egy-két közös üzlettel, kriptobefektetéssel, szatellitrendszerrel és ideológiai megtámasztással a két fél. 

Chilling effect

Ahogy a hírlevélben írtam korábban, a Trump-adminisztráció nem kíván jogállamisági feltételeket érvényesíteni, hanem bizniszt akar és a nagy ellenfeleit hátrányba hozni. Ezt a világ autoriter elhajlású vezetői pontosan látják és érzékelik. Ezért történhetett meg, hogy Erdogan a legnépszerűbb elnökjelöltet úgy vitette rács mögé, NATO-tagállamként, hogy ez nem ért túl sok szót a partnerek részéről. Már nem akarnak beszólni, nyomást gyakorolni az antidemokratikus lépésekre. Immár a NATO-n belül sem.

• Lehetnek még olyan NATO-tagállamok, ahol ezt politikai erők biztatásnak veszik. Ha így lenne, akkor ezekben a tagállamokban – amennyiben kormányon vannak a MAGA-barát politikusok – Erdogan nyomában építenék a karhatalmat az ellenzék köré. Ha még nincsenek kormányon, úgy a szólásszabadság kikérésével és az antidemokratikusnak beállított igazságszolgáltatással fognak kardozni – ahogy azt Trump is tette négy évig.

• Máshogy megfogalmazva: az USA már nem a demokrácia őre, hol van már Obama vagy McCain. Nem fognak szólni az európai NATO-tagok radikalizálódó belpolitikája miatt, sőt, Vance és körei kifejezetten proaktívan szólnak bele: részben azért, hogy támogassák azokat, akikkel ideológiai szövetséget vélnek (egy esetleges Vance-elnökjelöltséghez se lehet majd ez rossz), részben simán azért, mert trollkodható az európai egység, és aláásható az EU, ami még több ideológiailag közelebb álló pártot fog tudni felszínre hozni a káoszban. 

• Van egy miniszterelnök, aki a háborút felhasználva igyekszik az igazságszolgáltatást gyengíteni, legfőbb ügyészt cserélni és még a titkosszolgálatok körül is kavar. Trump nem szól neki azért, hogy otthon mit csinál, legfeljebb azért, hogy másokat külföldön hogyan támad. Az ország végletesen megosztott, a kormányba egyre szélsőségesebb elemek kerülnek, ami tovább löki az egész politikai gépezetet a 22-es csapdájában. Mielőtt még belpolitizálással vádolna bárki: Izraelről és Benjamin Netanjahuról van szó, aki újfent nekiesett a bírói kinevezési törvénynek, a legfőbb ügyész és a Sin Bét vezetőjének elmozdítása továbbra is napirenden, a friss gázai offenzíva hírére pedig a szélsőradikál elemek visszatértek a kormányba. Ja, de Robert Fico nevét is talán be lehetne helyettesíteni a fenti mondatokba. Például.

A realizmus kopogtat

Az oroszokkal kapcsolatos amerikai magatartás változása érezhető volt a G7-ek múlt héten Kanadában tartott ülésén. Ez nem az erkölcs feltámadása, hanem a nagyhatalmi politika logikus továbbvezetése egy makacs Putyinnal szemben. A hetek nemcsak Ukrajna támogatását erősítették meg, hanem további szankciókat helyeztek kilátásba Oroszországgal szemben, ha nem sikerül hamarosan megállapodni egy tűzszünetben. A pénzügyminiszterek elköteleződtek amellett is, hogy egyes orosz befagyasztott vagyonokat így is tartanak, és támogatják a magánbefektetéseket Ukrajnában. Jellemző a hangulatra, hogy voltak tisztviselők, akik meglepetésüknek adtak hangot, amiért Washington beleegyezett a közleménybe. Ez alighanem mutatja, hogy alakul a Fehér Ház álláspontja is az ügyben, most épp oroszkritikusabb irányban.

• Ezúttal újabb rekordmennyiségű, 367 légi támadóeszközt lőtt ki az orosz agresszor Ukrajnára, elég jól mutatva, hogy a Trump-kabinet eddigi ajánlata nem fogta meg az orosz fantáziát. 

• Friedrich Merz német kancellár az orosz légicsapásokat követően közölte, hogy a német, brit és francia, valamint az amerikai kormány is feloldotta az Ukrajnának átadott fegyverek bevetésére vonatkozó korlátozásokat, azaz az európai robotrepülőgépek és rakéták mostantól szabadon bevethetők oroszországi katonai célpontok ellen.

Bizalom: hogy jutottunk eddig?

Az emberek alapvetően egyre kevésbé bíznak egymásban – legalábbis ez jött ki a Pew Research Center amerikai longitudinális felmérésben, ahol a fiatal generációk közel fele annyira bíznak (!) csak embertásaikban, mint az idősebbek. A fiatalok hajlamosabbak a politikai erőszak különböző formáira. Az pedig általános, hogy a politikai polarizáció mentén egyre nő a hajlam a tisztán törzsi-politikai alapú erőszakra, amikor a „másik” oldallal szemben hajlandó valaki erőszakos cselekedetre.

• Ennek sajnálatos példáit látjuk: az izraeli nagykövetség dolgozóit ért halálos támadás Washingtonban, a kaliforniai reprodukciós klinika elleni merénylet, a németeknél elkapott szélsőjobbos terroristák, a magyar drog elleni háború első halálos áldozata.

• Hogy még előttünk a cunami, ahhoz elég az OIET friss havi jelentését átlapozni: svéd gyerekek egyes csoportjai Musk óta lengetik a karjuk, idősebbek már klubokba szerveződnek, miközben az amerikai neonáci csoport, a The Base olaszországi lakhelyéről dolgozó vezetőjéről persze kiderült, hogy feltehetőleg orosz ügynök, és még ukrajnai orgyilkosságokat is szervezhetett. 

Ábra a Trust Barometer 2020 és 25-ös adatait összehasonlító grafikából: Alapvetően a kormányzatok és a média is az etikátlan ÉS nem kompetens kvadránsban maradt, míg az NGO-k legalább etikusak, érdekes módon pedig az üzleti szereplőket tartják az emberek egyre etikusabbnak, és kompetensnek is. Sok szuper kérdés még a sok országban felvett kutatásban itt.

Forrás: https://www.edelman.com/trust/2025/trust-barometer

Globsec trends

Két ábrát találtok itt az anyagból, amelynek a teljes verziója innen tölthető le angolul, sokkal több izgalmas összefüggéssel. Az első grafika az államfők népszerűségét hasonlítja össze, itt a baltiak vezetnek, és a polarizált országok maradnak hátra: magyarok, románok és lengyelek.

• Egyébként a román elnökválasztást elvesztő George Simion AUR-elnök a nálunk már jól ismert amerikai CPAC első lengyelországi rendezvényén szólalt fel Rzeszówban. Náluk vasárnap lesz az elnökválasztás második fordulója, Simion és a PiS reméli, hogy másik oldalra billen a mérleg, mint Romániában.

A második ábrán pedig az fedezhető fel, hogy egy országot ért támadásra való felkészüléshez ki támogatná az önkéntes katonai szolgálat kiterjesztését. A kérdés több variációja megtalálható a teljes anyagban, mégis érdekes, hogy Magyarország került a lista aljára azzal együtt, hogy sokat költött a kormányzat a honvédségi rekrutáció és felépítkezés népszerűsítésére.

Egyre durvábban összeérnek a magyar belpolitikában is a nemzetközi politika mintázatai és az új USA-adminisztráció által behozott chilling-hatások, a nemzetbiztonsági narratívák és társaik. Még egy indok, hogy tájékozottak legyünk: könnyen találhatunk országokat, akik a magyar úton járva pár évvel vannak előttünk, és eldöntheti mindenki, hogy szimpatikus-e az az állapot. Bár meg is várhatjuk már azt az 1-2 évet, amíg az AI amúgy is mindent felborít, a klímaváltozással együtt.