Külpolitikai vektorok a választási kampányban

Ha nem egy héttel később szeretnéd olvasni ezt a hírlevelet, akkor iratkozz fel! Így frissen megkaphatod a Heti Feledyket.

Sziasztok! 

12 nap van hátra a magyar országgyűlési választásokig. Az addig vezető út, ahogy látjuk, kémsztorikkal, be- és kiszervezésekkel, állítólagos kifizetésekkel, de annál biztosabb vagyonkimentéssel van kikövezve, mindegyiknek vannak vagy lesznek nemzetközi relevanciái. Az alapján igyekeztem összerakni az eheti, a jelenlegi kormánymandátum alatti utolsó előtti hírlevelet, hogy mi az, ami még a következő időszakban a magyar belpolitikai helyzetre vagy a kampányban futó narratívákra hatással lehet. 

Egy témába vágó podcasttel is készültünk Nektek, mégpedig a ragadozók, populisták és techcégek toxikus frigyéről beszélgettünk Krekó Péterrel, szociálpszichológussal, a Political Capital igazgatójával. Hogy a nagy platformok logikája hogyan emészti fel a magyar politikai szcénát, és milyen eszközök lehetnek az európaiak és a magyarok kezében ezzel szemben, ezek jelenleg húsbavágó kérdések. A dezinformáció kapcsán is hozunk jó pár példát. Utóbbival kapcsolatos félreértésekről, illetve arról, hogy mely részét becsüljük túl, és melyet becsüljük alá, erről itt tudtok velem egy interjút olvasni a Lakmuszon. 

Lavrov húzása

Az egyik legkiszámíthatatlanabb változó a kampányban az orosz reakció lehet Szijjártó elvesztésére. A kedd reggeli VSquare-anyagban egy újabb kiszivárgott Lavrov–Szijjártó beszélgetés immár hangban követhető végig – angolul csevegnek, könnyen érthető –, és további úgynevezett „delistázások”, vagyis személyek eltávolítása az uniós szankciós listáról a beszélgetésük tárgya. 

• Szijjártó proaktív, ajánlgat lehetőségeket, szakértők szerint tartótiszt–ügynök hangneme van a beszélgetésnek. Az oroszok az egyik fontos befolyásoló eszközüket veszíthetik el a dekonspirációval, ezért kiszámíthatatlan, hogy ez több vagy kevesebb befolyás felé tereli-e majd őket, azaz hogy ellensúlyozzák-e a kieső láncszemet a műveleteik felcsavarásával. 
  

• Végül tényleg nem lepődnék meg, ha Karin Kneissl egykori osztrák külügyminiszter mellé kerülne a jelenlegi magyar külügyér: az anno az esküvőjén Putyint fogadó osztrák politikusnő évek óta Moszkvában él, nemsokára Ausztria megfoszthatja állampolgárságától is. De biztos várja ott a magyar kártyapartnereket KGBéla, Kovács Béla egykori jobbikos EP-képviselő is. 

Ürül a tank

Ami még két hét alatt mozoghat: a benzinár. És most nem az álhír keretében terjedő „az ellenzék 1000 forintra emeli majd a benzin árát” narratívára gondolok, hanem a jemeni húszikra. Ezzel kiválóan érzékelhetjük, hogy a világ egy távoli pontján zajló lokális konfliktusban a felek hogyan tanultak meg a nemzetközi kereskedelemmel zsarolni. Hiszen nem más történik, mint hogy az irániak felhasználják proxijukat, a jemeni lázadókat, hogy a Báb el-Mandeb-szorost újra fenyegessék.

• Ez ugye Hormuz mellett duplázás: azok a hajók, amelyek meg tudnának tankolni a Hormuzon kívüli kikötőkben, de Európa felé mennének Szuezen keresztül, azoknak muszáj elhaladni a jemeni partok – és így a húszik – előtt. Így rakódik rá Teherán második fenyegetése a világ kereskedelmére.

Trumpék azt kommunikálják, hogy majd egy nemzetközi koalíció takaríthat el utánuk. Eközben Irán eddig 2 millió dolláros védelmi pénzt szedhetett azoktól a hajóktól, akiket épp hajlandó volt átengedni a szoroson. 

• A húszik, hogy komolyan vegyék a fenyegetést, újra Izraelre lőttek ki rakétát. Irán egy szaúdi légibázison sebesített meg 12 amerikai katonát. A légiháború tehát zakatol tovább, és pont elég ebben a ritmusban tartaniuk, hogy a hajótársaságok elkerüljék a szorosokat. 
  

• 4-5 héten túl, ha a húszik is beszállnak, akkor a 150-200 dolláros hordónkénti olajár felé érkezünk meg. Ha tehát a következő napokban ez az eszkaláció a fenyegetésből valóság lesz, akkor az már a választás hétvégéjére is érezhető emelkedést okozhat. Bár a hírlevél írásakor Trump épp lecsavarni készül a háborút, de ez minden nap változik. 
  

• A kiváló brüsszeli agytröszt, a Bruegel elemzői arra figyelmeztettek: 150 dollár fölött az európai gazdaság az 1973-as olajválsághoz hasonló helyzetbe süllyedhet.

Többen kérdeztetek különféle extrém szcenáriókról: Irán, ahogy látni, egyelőre koncentrikus körökben kifelé, de a régióban maradva eszkalál. A török és ciprusi irányba tartó rakéták, illetve a Diego Garcia indiai-óceáni sziget elleni (4000 km!) ballisztikus rakétatámadás voltak a legmesszebbiek, és ezek szimbolikusak voltak, úgynevezett „signaling”, tehát azt mutatják, hogy „képesek vagyunk rá”. Európa néhány iráni rakétát sikeresen el tud hárítani a NATO keretén belül, Irán pedig nem akarja az USA mellett behúzni az európai neheztelést, tehát egyelőre nem számítunk arra, hogy magyar vidék felett iráni rakéták repkedjenek. 

Az orosz–ukrán háború

Miközben itthon az egyik politikai oldal azt igyekszik elhitetni a választókkal, hogy az ukránoknak nincs jobb dolguk, mint magyar vidéken kémeket szervezni és a kevés pénzükből sok milliót elosztogatni, valójában a harctéren is egész komoly fejlemények zajlanak. 

• Az ISW kutatásának március 26–28-i értékelése szerint Oroszország nem fogja tudni áttörni Ukrajna védelmi vonalát 2026 folyamán. A donyecki erők egy részét március elején az orosz vezérkar átcsoportosította Zaporizzsja felé, ahol Ukrajna ellentámadásokat hajt végre – ez valószínűleg megzavarta az előre tervezett tavaszi-nyári offenzíva előkészületeit is. Március 17–21. között az orosz erők rohamokat indítottak több szektorban, de az ukrán védekezés tartotta a vonalat. Ukrajna dróncsapásokat folytat az orosz hadiipari és olajinfrastruktúra ellen.
  

• A Moscow Times március 26-án közzétett elemzése úgy fogalmaz, hogy az orosz–amerikai–ukrán tárgyalások nem befejezik a háborút, hanem meghosszabbítják azt. Tehát az elhúzódó béketárgyalások Moszkvának adnak időt és legitimációt, miközben Ukrajna katonai büdzséjének jelentős részét külső forrásokból fedezi – ez pedig egy finanszírozáshoz kötött, törékeny állapot, amely finanszírozást Moszkva az európai befolyásoló ügynökein keresztül igyekszik akadályozni, ld. fentebb.

Pénz beszélne, fegyver ropogna

Ezzel szemben a magyar kormány nagyon szerette volna, ha még időben hozzájut az uniós védelmi keretből a neki járó hitelhez, hiszen ezt a tavaly frissen privatizált magyar védelmi cégek még felszippanthatták volna. Csehország és Franciaország benyújtott igényét március 25-én jóváhagyták, ezzel a SAFE védelmi hitelprogramban immár Magyarország terve az egyetlen, amely nem kapta meg a Bizottság jóváhagyását. Érdekesség, hogy Németország nem igényelt SAFE-forrásokat. 

• Ha tehát a kampány tudna a magyar uniós finanszírozásról szólni, akkor ez is hír lehetne, hiszen vélhetőleg politikai szándék állíthatta meg a magyar SAFE-terv jóváhagyását, amely kezdetben sem volt zökkenőmentes, de a múlt heti Lavrov–Szijjártó forródrót alighanem teljesen leszedte a jóindulatot erről az ügyről. 
  

• Ódor Bálint uniós nagykövetnek kellett megvédenie Szijjártó oroszoknak nyújtott unortodox segítségét a többi 26 tagállam nagykövetei előtt, ez nem lehetett se könnyű, se szép feladat. 

Mission impossible?

A NATO és az Unió keleti végei előtt védik országukat az ukránok, 2014 óta katonailag, 2022 óta egy teljes orosz invázióval szemben. Ahogy azt sokszor leírtam, két frontja van az oroszoknak: az egyik, amely Ukrajnán húzódik keresztül, a másik az európai és a nyugati országokkal szembeni hibrid hadviselés. Ez nem döntés kérdése, nincs kimaradási lehetőség, csak kollaboráció vagy ellenállás. A kollaboráns, oroszpárti aktorokat a NATO-tagállamokon belül érthető módon gyanakvással, illetve növekvő ellenszenvvel nézik a védelmet összehozni kívánó, az orosz fenyegetést tényleg fenyegetésnek tekintő politikai döntéshozók. 

• Ezért lehet Ódor Bálint feladata tulajdonképpen „lehetetlen küldetés”, mármint hogy megvédje főnökét az orosz vádakkal szemben. A múlt héten összeszedett puzzledarabok csak még világosabban lehetnek meg a többi tagország megfelelő dossziéiban. 
  

• Az orosz fenyegetést Románia érti, Lengyelország érti, a baltiak értik és egyetlen skandináv ország sem vonta kétségbe, itt még a szélsőjobb – legalábbis amelyekből az orosz ügynököket kigyomlálták – is leállt az oroszbarát narratívákkal 2022 után, hiszen a népességben is megszűnt a kereslet erre. A valós magyar geopolitikai helyzetet mindenképpen újra kell keretezni egy esetleges TISZA-győzelem esetén, mert most belpolitikai narratívák foglya, amelyek végletesen beszűkítették a magyar mozgásteret már a közvetlen szomszédainkkal kapcsolatban is.
  

• Hogy a belpolitikában miért érte meg éppen az ukrán kérdést ennyire tematizálni? Ezt még évekig kutathatjuk majd, mert nehéz lesz rá organikus magyarázatot találni, és a kutatói hipotézisekhez alighanem elengedhetetlen lesz az orosz ráhatás, befolyásolás, beépülés mint vektor beszámítása. 

Dirty membership vagy crashout? 

Brüsszelben egyre gyakrabban használják a „piszkos tagság” kifejezést a magyar viselkedésre: nem együttműködő, vétógazdag, viszont nem fordul át tudatos huxitba, tehát a pénzekre még áhítozó tagság ez. A Fidesz–EU viszony első korszaka az EPP-tagságig tartott, ez a Merkel fémjelezte időszak. Az volt az EPP-ben való benntartás elve, hogy ezzel tudják még a legjobban kitárgyalni a magyarokkal az alkukat, moderálni Orbán Viktort. Az EPP-tagság megszűnése egyben a jogállamisági eljárás kitalálását és bevezetését is elhozta magával, hiszen ez a büntetés egyáltalán nem létezett korábban, ezt a lengyelek és magyarok miatt hozta meg a közösség. 

• A második korszak így a Patriótákhoz vezető út és az új frakció megalapítása. Ez asszertív helyett agresszív, még sokkal kritikusabb attitűdöt hozott, ahol nyíltan támadják az EU-t, annak működését rendszeresen akadályozva, elsősorban orosz fronton, és a költségvetési területeken, ahol konszenzus szükséges. 
  

• A harmadik korszak pedig az lenne, ha a Fidesz nyerne az idei választásokon. A dirty membership alighanem még évekig folytatható lett volna, ha nem csavarják fel ennyire az oroszpártiságot. Csakhogy az Unió nagy többségében a józan önvédelem elve egyre csak erősödik, és ez egyre kevésbé kompatibilis az ezzel párhuzamosan viszont egyre hangosabb különutas magyar oroszpártolással. 
  

• Így nő a crashout esélye: olyan kényszerpályára kerülhet a kormány, amelynek végén megszűnik a tagsági érdek. Mire gondolok? Amennyiben egy 6. Fidesz-kormány nem korrigálna a pályáján, az EU-s többség jó eséllyel további pénzeket függeszthet fel, illetve eljuthat a 7. cikkely alkalmazásához, vagyis a magyar kormány szavazati jogának felfüggesztéséhez, pusztán saját védelmére. Ez pedig olyannyira erodálhatja egy esetleges Fidesz-kormány érdekeit, hogy belpolitikai okokból is elkezdhetik felépíteni a kilépés társadalmi elfogadtatását. Nem ez az egyetlen forgatókönyv természetesen, de ennek a valószínűsége növekedne a mostani ciklusbeli állapothoz képest.

Extra EU non est vita, si est vita, non est ita

(Az EU-n kívül nincs élet, ha van élet, az nem olyan)

Az alábbi idézet egy 1999. december 17-i Világgazdaság-interjúból származik. Ebben Orbán így fogalmazott: „Nem történik tragédia, ha nem valósul meg 2003-ban a csatlakozás. Most sem vagyunk az Unió tagjai, s mint látjuk, van élet az EU-n kívül is. De nem erre készülünk. Azért sürgetjük az integrációt, mert az újabb lökést adna a gazdasági fejlődésnek.” Emellett már sok más formában iterálta ezt a gondolatot a jelenlegi magyar miniszterelnök. Gazdasági előnyök nélkül számára az EU-tagság kevésbé érdekes. Ez milyen következményekkel járna? A legegyszerűbb, ha megnézzük a régiónk nem uniós országait. Belarusz, Moldova, Szerbia – ki melyikbe költözne? :) 

• Belarusz a 2020-as elcsalt és vérbefojtott választás után keményedő autokrácia lett, jelenleg körülbelül 1100 politikai elítélt sínylődik börtönökben, a szabad sajtónak immár nyoma sincs, az ellenzék vagy elmenekült, vagy elnémult. Emlékezzünk vissza a földre kényszerített Ryanair esetére, amiről leszedtek egy ellenzékit. A közintézmények teljes elnöki befolyás alatt, a bíróságokkal együtt. Lukasenka múlt héten gépfegyvert ajándékozott „barátjának”, Kim Dzsongunnak.
  

• Szerbia ezen az úton még nem jár ennyire elöl, de a következő választás ott fordulópont lehet. A diáktüntetések, a leszakadt újvidéki állomástető és a halálos áldozatok, a korrupciós ügyek kivizsgálásának hiánya, a demonstrációba hajtó autók, verőlegények és hangágyú ügye mind azt mutatja, hogy az erőszak a hazainál magasabb, a belarusznál alacsonyabb szinten tart. Vučić nem engedi el a hatalmat. 
  

• Moldovában Európa-párti kormányzás zajlik, az élet viszont nehéz. Az egy főre jutó GDP-je a legalacsonyabbak között van a régióban, és messze elmarad az EU-szinttől. A külső sérülékenység is nagy: a folyó fizetési mérleg hiánya 2025 első felében a becsült GDP 23 százalékát érte el, a Világbank felső közepes jövedelmű országokra alkalmazott szegénységi küszöbe alapján 2024-ben pedig a lakosság 18%-a számított szegénynek. A felmérés szerint a lakosság 36%-a nem tudta megengedni magának, hogy megfelelően fűtse az otthonát. A víz- és szennyvízszolgáltatáshoz való hozzáférés az egyik legalacsonyabb Európában, és közel egymillió ember sekély, gyakran szennyezett és aszályra érzékeny kutakból jut ivóvízhez. A szakadár Transznisztria és a szomszéd országból át-átcseppenő orosz háború ellen pedig nincs olyan erős szövetségi védelme, mint az uniós tagállamoknak.

Bucsai évforduló

Az oroszok által elkövetett kegyetlen ukrajnai mészárlás helyszíne kötelező megálló minden Zelenszkij-látogatónak. Rossz hangok szerint amikor Orbán egyetlen alkalommal meglátogatta az ukrán elnököt a „békemisszió” keretében, direkt úgy tették össze programját, hogy ne jusson idő a bucsai kiszállásra. 

• Kedden Kaja Kallas uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselő és tizenkét tagállami külügyminiszter, valamint számos további kormány képviselője a Kijev melletti településen tartott megemlékezést a mészárlás negyedik évfordulóján. A magyar kormány nem küldött delegációt az eseményre. Korábban a magyar kormányközeli média számos szereplője kétségbe vonta az emberiesség elleni bűncselekményeket, pedig még az elvileg Fidesz-barát Kaczyński is szemüveget ajánlgatott Orbánnak, hogyha nem látja a hullahegyet. 

Itt tartunk 12 nappal a választás előtt, nem lehet panasz arra, hogy nincs külpolitika a kampánytémák között :-) 

Folytatjuk jövő héten! 

Sziasztok,

Botond