Éget a moszkvai forródrót

Ha nem egy héttel később szeretnéd olvasni ezt a hírlevelet, akkor iratkozz fel! Így frissen megkaphatod a Heti Feledyket.

Sziasztok! 

Ahogy azt sokan éreztük, a kormányzat Oroszország-politikája menthetetlenül központi kampánytémává növi ki magát, a szemünk előtt napról napra dagadva valós méretére. Míg a TISZA a kormányzat által készített csapdák miatt vékonyan kommunikált eddig a külpolitikai tartalomról, addig mostanra Panyi Szabolcsnak és további oknyomozóknak, illetve a világsajtónak köszönhetően mégis egyre tisztábban láthatja a nyilvánosság is, hogy hogyan működik a „magyar” diplomácia. 

Ehhez készült egy háttérbeszélgetés Buda Péter nemzetbiztonsági szakértővel, egykori elhárítási főtiszttel, amelyben elemezni tudtuk az orosz érdeket: mi Putyin hosszú távú európai célja, ebbe hogyan illeszkednek a magyarországi eszközei és forrásai, hogyan néz a sziloviki klán a Nyugatra? Lehetünk-e még orosz övezet? Tanulságos beszélgetés, itt tudjátok megnézni, meghallgatni. 

A másik fontos háttéranyag a Birodalom részéről: Pap Szilárddal az „új tengelyhatalmak” jelenséget jártuk körbe, vagyis hogy a CRINK-országok (Kína, az oroszok, az irániak és Kim Dzsongun) koordinálnak-e, és ha igen, ez milyen természetű együttműködés köztük, illetve Szilárd a vitában pedig azt az álláspontot képviselte, hogy túlbecsült a négyes. Nézzétek meg a Birodalom 22. adását!

Nézzük az eseményeket, majd vonjuk le a következtetéseket. 

1. Kiderült az ukrán pénzszállítmány kísérőinek kijevi beszámolóiból a Guardian újságírói számára, hogy a fogságban töltött 24 órájuk alatt szinte végig fejmaszkban, megbilincselve tartották őket, ügyvéd és konzul nélkül, Fegyir Sándor ukrán nagykövetet sem engedve be hozzájuk, aki végig a TEK épülete előtt várta bebocsátását. Sokféle bűncselekményt kimerít hivatalos személyek részéről, ha igaz, hogy vallatás előtt „lazító” szérummal injekciózták volna be őket. Ez régi KGB-s igazságszérum-technika, már csak az lenne a kérdés, hogy ha volt oroszul tudó kihallgató tiszt, vajon kizárólag a magyar szerveknek dolgozott-e. A pénzszállítókkal kapcsolatban azóta sincs gyanúsítás, ráadásul nem is tették volna ki őket az országból hivatalos eljárás esetén, a pénzmosás nagyon gyenge lábakon áll, a NAV-on belül se boldogok mindannyian attól, hogy a szervet ilyesmire használja a politika, főleg, hogy négy éve élt a szállító konvojok rendőrségi útvonalengedélye. 

2. Súlyos állításokat tett a Washington Post és a Politico a hétvégén. A két cikkből az derül ki, hogy Szijjártó Péter az uniós külügyi tanács szüneteiben rendszeresen mobiltelefonjáról tájékoztatta a benti fejleményekről – tehát az uniós miniszterek saját bizalmas tárgyalásairól – az orosz külügyminisztert, és hasonló aggodalmak voltak a NATO-s meetingeken is. Ezeket több forrás megerősítette, Panyi Szabolcs hét forrást emleget, köztük egy volt külügyminisztert, Landsbergist is, akit figyelmeztettek, hogy vigyázzon Szijjártó társaságában. A hétfő reggeli Panyi-poszt azt szemlélteti egy 2020-as, Szergej és Péter közt zajló beszélgetéssel, hogy ki az underdog kettejük közül. Egyébként ugyanez a problémája az uniós fórumoknak a német AfD-vel: vagyis hogy nem visznek-e ki anyagot az oroszoknak.

3. Szijjártó kedvenc újságírója, Georg Spöttle előkerült egy nemzetbiztonsági átvilágításon, míg korábban a Moszkvába küldött Kiss Szilárd attasé kapcsán, aki szintén megbukott az átvilágításon, ám ennek ellenére megkapta a kinevezéseit, felmerült, hogy ebben a külügyminisztérium is benne volt. 

4. A fenti újságok vádjai közt a másik súlyos állítás, hogy az oroszok álmerényletre készülnek Magyarországon, amellyel a választási kampány kommunikációját igyekeznének radikálisan Orbán irányába kanyarítani. Bár ez a hír szombaton jelent meg, a hétvége további óráiban ez sem szabott gátat annak, hogy számos orosz kötődésű álhírcsoport elkezdjen különböző merényletekről fake news-t gyártani, ez tehát zajlik továbbra is. 

5. Ne sikkadjon el az sem, hogy a budapesti orosz nagykövetség régi bútordarabját, Tigran Garibiant úgy írták le, mint aki rendszeresen „eligazítást” tart a kormányzati médiában. Ez a folyosói pletyka egyébként régóta tartja magát Budapesten, és mivel számos „újságírónál” felmerültek már ilyen kérdések, nem irreális a feltételezés. 

6. Erre dobjuk még rá Alkonyi Zoltán MCC-s kutató esetét, akinek a házi listáját azóta feldolgozták több helyen: az oroszkutató végigsorolta, hogy szerinte hol vannak a gyanús orosz szálak az intézményen belül. 

7. Végül, az újabb magyar felderítő ügye, akit lekapcsolt az ukrán elhárítás a kárpátaljai tevékenysége közben. 

Ezeket tegyük a múlt csütörtöki uniós csúcs mellé, amely ebben a ciklusában az utolsó volt Orbán Viktor számára. Az uniós vezetők nagy többsége azt szerette volna, ha betartja a decemberben tett ígéretét és elengedi útjára a 90 milliárd eurós ukrán pénzügyi csomagot. Ezt azonban Orbán hiába ígérte meg annak idején, a Barátság vezeték elleni incidensre hivatkozva mégsem tartja be. Ezzel többeknek gondja van. 

• A Druzsbát többek közt orosz találat is érte, mintegy feldobva ezt a labdát a magyar oldalnak. A vezetéket az ukránok javítják, láthatólag Csehországból importálni kell hozzá alkatrészeket, és továbbra is aktív háborús területen kell e szerelést végezni. Moszkvának a kis bevételkieséshez képest nagy előny, hogy tovább mérgesedett az ukrán–magyar viszony, és lett ürügy a magyar brüsszeli blokkolásra. 
  

• Az Európai Tanácsban nem mindenki érti, hogy a két dolog miért függ össze: Von der Leyen és Costa is támogatta, hogy legyen kijevi Druzsba-misszió, jelezték is Zelenszkijnek, hogy a hangvétellel vigyázzon („megadom az elérhetőséged…”), amivel úgy érezték a partnerek, hogy ez az ügy halad a maga útján. Bár nem ismeretlen az uniós diplomáciában megegyezéscsomagot erőltetni (amikor két egyébként szakmailag nem összefüggő kompromisszumot a politika összeköt), de ezt most Orbántól nem fogadják el. Meloni viszont szóban Orbán mellé állt.
  

• A legnagyobb baj az egésszel maga a precedens a legtöbb résztvevő szerint: Costától sok miniszterelnökig azt hányták Orbán szemére – aki a beszámolók szerint egyébként kifejezetten röviden beszélt, mindössze fenntartva magának a jogot, hogy vétót gyakoroljon, de nem bocsátkozott magyarázatba –, hogy egy korábbi Európai Tanácson tett „igen”-jét nem változtatgathatja utólag, hiszen ha ezt 27-en elkezdik, akkor ott és akkor esik szét az Unió. 
  

• Decemberben ugyanis Orbán elfogadta, hogy a magyar – ill. szlovák és cseh – részvétel nélkül a másik 24 ország nyugodtan fizessen Ukrajnának. Most ezt a kifizetést úgy blokkolja, hogy eleve nem is kellett volna beszállnia.
  

• Hogy az időközben megváltozott ösztönzők közt mennyi érkezett keletről, majd későbbi nemzetbiztonsági vizsgálatok talán fényt derítenek rá: hiszen közben alakult a szerbiai NIS megvásárlásának helyzete, amelyet orosz fél ad el (a szerbek az arab vevőktől sem lettek volna szomorúak, mégis a MOL viszi elvileg); ott van a Druzsba-incidens, és a WP-által megszellőztetett álmerénylet-kísérlet is végső soron szívesség, ha úgy keretezi a Kreml. 

Ezek fényében egyre nehezebb nem komolyan aggódni kezdeni azon, hogy hol sértheti a 16 éve épülő orosz befolyásszerzés a magyar szuverén döntéshozatalt és döntéshozókat. A 2020-as Lavrov–Szijjártó beszélgetésben is az a döbbenetes új elem, hogy még a szélsőséges és magyarellenes Danko-féle szlovák párt bejutásáért is küzdött Szijjártó a leirat szerint, ami semmilyen magyar érdek szempontjából nem lesz és nem volt vállalható. Ahogy az sem, hogy ennyi információmegosztásból essen ki a magyar politikai vezetés azért, mert egyesek forró vonalat ápolnak Moszkvával. 

Máshol dübörög a választási demokrácia

SZLOVÉNIA. A kormányzó liberális Szabadság Mozgalom (GS) 0,6% különbséggel végzett az első helyen a választásokon a néppárti, de Orbán-barát Janez Janša vezette Szlovén Demokrata Párt (SDS) előtt. A GS 12 mandátumot vesztett 2022-höz képest, az SDS 4,6 pontot javított, 28%-on végett. Ezzel a jelenlegi koalíció pártjai (GS, szociáldemokraták, Baloldal) 40 mandátumot szereztek a 90 fős törvényhozásban, nem lesz könnyű a kormányalakítás a további kispártok bevonásával. 

• Korábban azzal vádolták meg az SDS-t, hogy az izraeli Black Cube magán-titkosszolgálattal együttműködve folytat lejárató kampányt a kormány ellen a vasárnapi választások előtt. Az izraeli cég emberei magukat befektetőnek kiadva kerestek meg szlovén politikusokat és titkosan felvett videókon korrupciógyanús beszélgetéseket rögzítettek. A Black Cube a 2018-as és a 2022-es országgyűlési választások előtt Magyarországon is beavatkozott, minden bizonnyal a Fidesz megrendelésére, a cég nevéhez fűződik a civil szervezet, újságírók és aktivisták tőrbe csalását célzó kampány. A kapcsolat vélhetően nem véletlen: Janez Janša SDS-vezér közel áll Orbán Viktorhoz, korábban Habony Árpád érdekeltségei és a NER-holdudvar az SDS-t támogató médiabefektetésekbe szálltak be Szlovéniában.

FRANCIAORSZÁG. Túl vagyunk az önkormányzati választások második fordulóján. A szocialisták megtartották polgármesteri posztjaikat Párizsban, Marseille-ben, Lyonban és Lille-ben is. A Nemzeti Tömörülést Le Pennel együtt vezető Jordan Bardella  történelmi sikerről beszélt, bár a sajtó inkább úgy értékelte, erős, de nem átütő eredményt ért el. A kétpártiságból többpártiságba felbomló francia közélet továbbra is diffúz az 2027-es elnökválasztás előtt.

NÉMETORSZÁG. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) nyerte Rajna-vidék-Pfalz tartományi választását 31%-kal. Ráadásul a CDU 1987 óta először tudott nyerni a 4 milliós délnyugati tartományban, az elmúlt három és fél évtizedben kormányzó szociáldemokraták (SPD) komoly veszteséget könyvelhettek el. Az Alternatíva Németországért (AfD) a március eleji baden-württembergi voksoláshoz hasonlóan itt is több mint kétszeresére növelte szavazatarányát, 19,5%-kal végzett a 3. helyen, a szabad demokraták kiestek a tartományi törvényhozásból. Merz így kapott egy kis biztatást a CDU győzelmével. 

OLASZORSZÁG. Hétfőn délutánig tartott az alkotmányos népszavazás a koalíció igazságügyi reformjairól, amely a magyar átalakításokhoz képest jóval gyengébb, de az olasz jogtörténethez képest erős belenyúlást jelentett volna. Giorgia Meloni számára rossz hír, hogy a referendumon elbukott a kormány javaslata, így kérdéses, hogy a miniszterelnöki poszt megerősítésére és a győzteskompenzáció bevezetésére vonatkozó alkotmánymódosító tervei lekerülnek-e a napirendről.  

V4-es nyugtalankodások

Prágában a hétvégén 250 ezer ember tüntetett a Babiš-kormány ellen a közmédia függetlenségét veszélyeztető és a civil szervezetek kormányzati felügyeletét szigorító javaslatok miatt. Az is a tüntetés mozgatórugói között volt, hogy a parlament 2029-ig meghosszabbította Andrej Babiš mentelmi jogát az ellene folyó korrupciós ügyekben, a kormány pedig a védelmi költségvetés csökkentéséről döntött. A tüntetés egyik jelszava az volt: meg kell akadályozni, hogy Csehország „Magyarország és Szlovákia útjára lépjen”. 

• Tűz ütött ki a hétvégén egy csehországi drónipari üzemben, amely Ukrajna számára termelt, a hatóságok vizsgálják a terrorizmus, illetve szabotázs lehetőségét. Az ukrajnai háború kitörése óta számos hadiipari és logisztikai létesítményt ért hasonló szabotázsakció Európában. Mivel korábban is követtek már el az oroszok cseh üzem ellen halálos áldozattal is járó szabotázst, felmerül a részvételük most is. Gyanús, hogy megint egy alig létező palesztin szervezet mögé bújt az elkövető, ahogy Berlinben is. Babiš egyébként emiatt nem jelent meg a CPAC budapesti rendezvényén, Netanjahu az iráni háború miatt, míg az USA-ból sem érkeztek fajsúlyos politikai szereplők. 
  

• Robert Fico, az orosz érdekek másik lelkes uniós képviselője azt mondta, fél attól, hogy egy esetleges magyarországi kormányváltás esetén véget érne a két ország közti jó viszony, de azt is hozzátette, közvetlenül egyetlen felet sem fog támogatni a választás előtt. Moszkva mellé minek is szállna be Pozsony. 
  

• A lengyeleknél a parlament többsége elutasította Karol Nawrocki javaslatának megvitatását a SAFE-hitel hazai forrásokból való kiváltásáról. Ezt úgy kell érteni, hogy az elnök nem engedi az országa kormányának, hogy „eladósítsák” az országot, vagyis a legkedvezményesebb uniós védelmi ipari hitelt felvegye Varsó. Ezután látogatott Nawrocki elnök Sulyok Tamással Przemyślbe, majd találkozott Orbánnal Budapesten, a Karmelita kolostorból átépített miniszterelnöki palotában. A decemberi találkozóját annak idején lemondta, mivel Orbán akkor tett meglepetés kört Moszkvában. Hétfőn is épp egy újabb orosz botrány napját fogta ki.
  

Hormuz tartja magát

Donald Trump március 21-én 48 órás ultimátumot adott Teheránnak a szoros megnyitására, szokásos stílusában, az iráni erőművek megsemmisítésével fenyegetve. Eközben az olajárak letörése érdekében Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter kénytelen volt 30 napra felfüggeszteni a tengeren rekedt kb. 140 millió hordónyi iráni olajra vonatkozó szankciókat. Irán a fenyegetésre a térségbeli amerikai és izraeli energetikai infrastruktúra, illetve az arab országok sótalanító üzemeinek célba vételét tette a fenyegetés ablakába.

• Közvetlenül az ultimátum lejárta előtt Trump bejelentette hétfőn, hogy a Teheránnal folytatott „konstruktív és pozitív” tárgyalásokra hivatkozva öt nappal elhalasztja az iráni erőművek elleni támadást. Az izraeli hadsereg (IDF) azonban alig 40 perccel az amerikai bejelentés után újabb intenzív csapáshullámot indított Teherán infrastruktúrája ellen, ezzel kiterjedt áramszünetet okozva az iráni fővárosban. Az IDF tisztviselői egyértelműsítették, hogy az amerikai bejelentés politikai ügy, ők pedig az izraeli politikai vezetés utasításait követik, és folytatják a csapásméréseket.
  

• A két ország háborús exit-opciói bizony nem egy lapon íródnak. Az őszi izraeli parlamenti, illetve amerikai félidei választásoknak épp ellenkező háborús helyzetek kedveznek. Az izraeli kormányfő esélyei háborús környezetben lehetnek jobbak a saját radikálisai között; míg Trump aligha mehet sokkal messzebbre egy iráni háborúval, főleg annak inflációs és pénzügyi következményeivel. 
  

• Kommunikációs győzelemre számítsunk: Trump előbb-utóbb bemond majd egy győzelmi mércét, amit teljesíteni tud, és közben Irán is elfogad valamit, e kettő közt lesz átfedés is. A rezsim alighanem a helyén marad, a régió arab országait magukra haragították, de számíthatnak a kínai–orosz támogatásra, míg Trump pedig az arabokat fegyverezheti majd föl Irán ellen a petrodollárokért cserébe. 
  

A következő hetet is félő, hogy a hazai nemzetbiztonság keretezésével és újrakeretezésével tölti majd a kampánysajtó, nem baj, jövő szerdán megint lecsutakoljuk a tényekig! 

Sziasztok,

Botond