FAFO: Fool around, find out | Heti Feledy

Sziasztok!

Miközben ég Irán, azért egy percre nézzünk a saját küszöbünkre. Péntek óta Brüsszelben kisebb forradalmi hangulat van – na ugye, hogy nem vettétek észre? A múlt hét utolsó munkanapján ugyanis az Európai Bizottság visszavonta a Parlament elől a greenwashingot nehezítő jogszabály javaslatát. A zöld jogszabály a Néppárt (EPP) számára hidat jelent(ene) a szocialista–liberális (SD–Renew) koalíciós partnerekhez, akik hétfőn már rögtön arról beszéltek, hogy megvonhatják a támogatást a bizottsági elnöktől, a (Néppártból érkező) Ursula von der Leyentől.

• Az EPP szerint a jogszabály feleslegesen növelné a bürokráciát a cégeknek, míg a baloldal a zöld agenda aláásását látja a lépésben, illetve azt, hogy már nemcsak a Néppárt, hanem maga Von der Leyen is beállt a szélsőséges pártok kérései mögé, és ellehetetlenítené a zöld szabályozásokat.

  
  

• Tény, hogy a Patrióták (PfE) és a lengyel–olasz duóval fémjelzett Konzervatívok (ECR) EP-frakciói mindketten örültek a fejleménynek. Ugyanakkor valószínűbb, hogy itt nem az ő kedvükért történt a lépés az EPP és a Bizottság részéről, hanem éppen azért, hogy az ő vitorláikból a néppárti tagpártok a nemzeti vizeken kifoghassák a szelet, mutatva, hogy nem kell a szélsőségesekre szavazni a vállalatbarát és zöldpolitika-ellenes lépésekért.

  
  

• Ez azt jelenti, hogy EU-s szinten még tart a populista-izolációs kísérlet: nem vonják be az ECR-t és a PfE-t a jogalkotásba, hanem igyekszik a Néppárt is radikális eszközökhöz nyúlni. Ez Németországban és Ausztriában eddig nem annyira jött be. Ezzel szemben az integrációs modell – mint például a nemrég megbukott Wilders-féle négypárti kormányzat Hollandiában – bebizonyította a szavazóknak, hogy csak szóban könnyű radikálisnak lenni, a kormányzás egy külön műfaj. Ez a fordulat Brüsszelben még messze van, mivel a szocialista-liberális platformok hallani sem akarnak a szélsőjobbal való együttműködésről. 

  
  

• Addig viszont az EPP az önradikalizálódás irányába fog lépkedni, alternatíva hiányában a koalíciós partnerek részéről. Ennek eredménye a fenti greenwashing-visszavonás támogatása, de ugyanúgy támogatták korábban az AI-ra vonatkozó felelősségi szabály visszavonását, illetve közösen a két szélsőjobbos frakcióval felállítottak egy európai parlamenti testületet a civil szervezetek finanszírozásának átvizsgálására.

Rövid, többnyire jó hírek

• Zuckerberg 100 millió dolláros csomagokkal vadászik az AI-fejlesztését vezetni képes mérnökökre. Ha bíznának a Metában, mennének, csak hát vannak kérdéseik a múltbeli sok kanyar miatt.

• Nemrég még tele volt a Westminster Londonban, amikor Zelenszkij elnök járt arra. A héten ez máshogy festett: a közel-keleti krízisről szóló, elhúzódó meghallgatás miatt megvárakoztatták az ukrán vezetőt, bár előtte fogadta az uralkodó és a házelnök is.  A Chatham House-ban mindenesetre már az újjáépítésről is beszélt. Szerda estére látjuk majd, hogy Trump mennyire lopja el a show-t a NATO-csúcson az iráni üggyel az ukrán kérdés elől. Zelenszkij láthatóságát segítendő, az ukrán hírszerzés előrukkolt egy régebbi merényletkísérlettel, amit az oroszok készítettek elő lengyel területen az ukrán elnökkel szemben.

• A Blackstone alap 500 milliárd dollárt tervez befektetni Európában a következő évtizedben, miután arra számít, hogy az elmúlt évek gazdasági lassulása és az elmúlt hónapok kereskedelmi káosza után az EU és tagállamai rákapcsolnak a gazdaság serkentésére.

• Még egy jó hír: a Proxima Fusion nevű német startup fúziós technológiát fejleszt – és annyira ígéretesnek tűnik, hogy a Cherry Ventures és a Balderton Capital együtt 130 millió eurót fektetnek a müncheni cégbe.

Barátok a bajban. Elvileg.

Nagyot futott a történet a szaklapokban, hogy Kína már 2022 dereka óta milyen alaposan túrja át az orosz haditechnikai cégek, állami katonai hivatalok és kapcsolódó informatikai rendszerek legutolsó meghajtóit is. A különböző kiber-támadócsoportok (mint például az APT27 Emissary Panda és a APT31 Zirconium), agresszívan gereblyézik az orosz hadititkokat. A 2023 óta a becslések szerint 87%-kal megnövekedett kínai kiberkémkedés az orosz részeken főleg ukrán és krími információs irányokban bővült.

• Csak a kommunista párt szavahihetősége végett gyorsan jegyezzük meg, hogy 2009-ben és ‘15-ben is aláírtak a kínaiak Moszkvával kiber-megnemtámadási egyezményt, természetesen sose tartották be.

  
  

• A New York Times gondozásában kikerült orosz titkosszolgálati dokumentum, az FSZB egyik belső anyaga alapján a kínaiakat növekvő fenyegetésnek tekintik. Erről nyilvánosan legfeljebb annyit mondanak, hogy a „kelet-ázsiai fenyegetettség” növekszik, de sose nevezték meg Kínát, különösen nem a háború óta, minthogy rászorulnak a segítségükre.

  
  

• Radarrendszerek, műholdak, drónhadviselés, elektromos hadviselés: minden érdekli a kínai elvtársakat. 

  
  

• Ja, Kazahsztánban járt eddig második legtöbb külföldi útján Hszi Csin-ping, ahol nagyban építik a kínai kereskedelmet. Eközben a kazah muszlimokat is elnyomják az ujgur észak-kínai tartományban, de az üzlet az üzlet. Ezt az országot is lecsippentik Oroszország puhuló alhasáról tehát.

Beálltunk mögé. Késsel.

Ennek fényében érdekes, hogy Irán mögött hogyan sorakoznak fel az új tengelyhatalmak. Miközben Észak-Korea nemcsak katonákat, hanem kvázi rabszolgamunkásokat is küld az orosz területekre az újjáépítésre (és emlékezzünk, a szentpétervári Zenit stadion építkezésen is hányan voltak), úgy tűnik,  az elítélő nyilatkozatokon túl most mégsem alakul valós segítség. A kínai dominanciájú, eredetileg orosz–kínai kooperációban felállított Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) szintén kiadott egy nyilatkozatot, ám India jelezte, hogy ezt nem beszélte meg vele Peking. Lol. Dmitrij Medvegyev, évek óta ügyeletes nukleáris kardcsörtető szintén bedobta magát, és bemondta, hogy készek lehetnek Irán számára nukleáris tölteteket adni.

• Szépséghibája a koncepciónak, hogy a kilövőszerkezeteket és szállítóeszközöket annyira amortizálták az Iránon belül mozgó Moszad-tréningezett csapatok, hogy egyszerre 20 ballisztikus rakétánál többet nem bírtak kilőni a hétvége körül. Ez pedig kevés ahhoz, hogy akár az izraeli vagy amerikai légvédelmet túlterhelje.

  
  

• Eközben az orosz gazdaság annyira rossz állapotban van, hogy ezt még a Szentpétervári Fórumon is szóvá tette az orosz gazdasági miniszter. Nem késett Putyin megtiltani rögtön, hogy recesszióba „vigyék” az orosz gazdaságot. A tervutasítás hátránya, hogy csak a tervet lehet átírni parancsra, a valóságot régen se lehetett.

Utazás az ajatollah koponyája körül

Az iráni epizódot muszáj tovább boncolnunk. A 2012 óta a GDP-jéből a szankciók hatására 45%-ot vesztett ország valutája is már eleve zuhanásban volt november óta. A gazdasági válság kopogtat. A hétvégi amerikai légicsapások nyomán egyelőre nem tudni, hogy mekkora a valós kár az atomlétesítményekben. J.D. Vance úgy nyilatkozott, hogy az irániak elmenekítettek dolgokat Fordóból, a hegy gyomrából. A teokratikus rezsim egyelőre beérte a katari amerikai bázis elleni jelképes, és előre bemondott támadással, illetve egy parlamenti határozattal, amely a Hormuzi-szoros lezárását teszi lehetővé, ezt azonban a legfelsőbb tanács még mérlegelheti. Végeredményben minden az ajatollahtól függ, aki viszont megtette a jogi lépéseket, hogy szükség esetén a Forradalmi Gárda tanácsa vegye át az irányítást. Tudjátok, azok, akikről múltkor írtam, hogy egyre héjább (keményvonalasabb, hawkish) fiatalok érkeznek a likvidáltak helyére.

• Az első hipotézisek szerint 400 kg urántartalékot vihettek az irániak a bunkerekből. Centrifugák nélkül persze nem fog menni a dúsítás, ahogy a likvidált tudósok is hiányoznak majd. Innentől kezdve két hitbeli iskola küzd egymással: az egyik azt mondja, hogy pont ezért újra nekifog csendben az ajatollah a bombának és most már orosz–kínai segítséget kér hozzá.

  
  

• A másik iskola azt mondja, hogy belátják, hogy ezt nem tudják megoldani, így a katari amerikai bázis elleni támadást jó előre bejelentve, károkat nem okozva, de mégis felmutatva valamit, mint tették azt Kászem Szolejmáni amerikai drónok általi likvidálása után, nekifognak tárgyalni. Mást nem nagyon tehetnek a rezsim túlélését is szem előtt tartva. Időt kell nyerniük legelőször. Rosszabb eset: biológiai fegyverekre és öngyilkos merénylőkre kanyarodnak, abba fektetve az elrettentésre szánt büdzsét. Az egyik nem zárja ki a másikat, hiszen leverage az olajban és a merényletekben lesz Teherán számára mostantól, ha már se bomba, se proxik nincsenek kéznél. 

  
  

• Az irániaknak Kína cselekvésre szorítása is cél. Bár csak a hatodik legnagyobb olajexportőrök Peking felé, azért a Hormuzi-szorosban való tombolás annyira megdobhatja az árakat, hogy az zavarhatná Kínát, hiába a diszkont orosz olaj. Itt is belső feszültség van az új tengelyhatalmak közt: bár nagyobb mozgásteret adna Moszkvának a megemelt olajár, ezzel szemben Peking a diszkont áron adott orosz olajat kedveli, és örömmel figyeli, ahogy Moszkva egyre jobban kiszolgáltatja magát a kínai elvtársaknak. 

  
  

• Putyin maga fogadta az iráni külügyminisztert hétfőn. A kézzelfogható segítségnyújtás helyett itt is üres kézzel távozott az iráni fél. Putyinék „igényekre szabott” segítséget és közvetítést emlegettek. Nem utolsó sorban az orosz–izraeli viszony miatt se mernek látványosabban Teherán mellé állni, persze az amerikai beavatkozást alaposan elítélték mindketten. 

  
  

• Eközben a tel-avivi tőzsde jobban szárnyal, mint az SP500, a befektetők úgy tűnik, kifejezetten pozitívan vették Donald Trump döntését a támadásról.

MIGA

Trump hozta önmagát, minden szempontból. A bemondott kéthetes gondolkodási időt nem tartotta, gyorsabban támadott jóval, és ez indokolt is volt, ha valóban ennyi mindent menekítettek már ki az irániak. Másrészt, a régióban nemrég befejezett befektetői körútja összes eredményét feltette a rulettasztalra, mert ha mégis háborúba sodródik a Perzsa-öbölben az USA, akkor Dubai és társai elköszönhetnek a gazdasági növekedéstől. Iránnak pedig ez se rossz opció, ha küzdeni akar.

• Trump a saját hazai szavazótáborát is igyekezett kezelni. Egyrészt hozta a MAGA-vallásos vonalat az Izrael-barát oldalon, hogy aztán máshol a Fox News-on az emberei elmagyarázták az America First-tábornak, akik mindent-csak-háborút-ne miatt szavaztak az ingatlanmágnásra, hogy a légicsapás az általuk várt izolacionalizmus netovábbja. Igazából nem népszerű a háborús lépése, a demokraták elutasítóak, és a saját táborában megosztónak számít. Ezért is a gyors keddi tűzszünethirdetés a részéről, még egy utolsó iráni rakétázás előtt, véletlenül.

  
  

• A tűzszünet kapcsán nem világos, hogy annak gyors megsértése vajon hogy alakult: talán Iránon belül is több frakcióra bomlottak, vagy éppen a Netanjahu-kormányzat se biztos, hogy transzparens ez ügyben. A hírlevél zárásakor még nem látunk tisztán. Az viszont tény, hogy a katari közvetítést még Trump is megköszönte.

  
  

• Ha nem lenne elég a közel-keleti színtéren villámhadjáratozni, Trumpnak eközben sikerült Indiát egy bő hét alatt elidegenítenie. Miközben a múlt havi pakisztáni–indiai összecsapásban inkább Új-delhi mögött állt, illetve Modi felé húzott, most a Fehér Házban fogadta a pakisztáni hadsereg vezetőjét, majd az amerikai külügyminisztérium kevésbé szerencsés időzítéssel kidobott egy frissített utazási tanácsot Indiára, amiben a bűnözésre, terrorizmusra és szexuális erőszakra figyelmeztetik a jámbor amerikai turistákat. Az sem világos, hogy az Apple indiai nyitása mennyire bosszantotta fel Trumpot (ahelyett, hogy az USA-ba hozta volna vissza a gyártást Kínából), illetve a hindu kabinettag, az  oroszbarát Tulsi Gabbard volt hawaii képviselőnő, aki most a titkosszolgálatok koordinációjáért felel, sok fejmosást kaphat Trumptól, nem is szerepelt az iráni csapáskor a válságszobában készült fotón.

  
  

• Fokozva a fokozhatatlant, a Fehér Ház nem fogadta el Gabbard és Hegseth (!) jelöltjét a Nemzetbiztonsági Tanács (NSA) vezetésére, pedig Trump áprilisban már kirúgta annak igazgatóját és helyettesét is, ennyi konfliktusban pedig nem jönne rosszul egy jól funkcionáló ügynökség.

  
  

• Eközben a Fehér Ház harmadszorra halasztja el a TikTok eladásáról szóló jogszabály kikényszerítését. A folyosói pletykák szerint várja az elnök, hogy megérkezzen a köreiből származó megfelelő vételi ajánlat, hiszen a saját kampányai is jól futnak a kínai platformon.

President’s Daily Brief

Azt viszont alighanem Gabbard szivárogtatta ki, hogy Trump alig olvassa el a napi hírszerzési jelentéseket. Az átlagosan heti egy jelentést olvasó Trump éles kontrasztban áll a nagyfogyasztó Bidennel, Obamával meg pláne. Gabbardék ötlete: Fox News-szerű videóban mondanák fel a jelentések tartalmát az elnök számára, hátha úgy könnyebben elfogyasztja, hiszen az egyértelmű, hogy „az elnök nem olvas”, ahogy azt már sok forrás megerősítette.

Magyar sarok

• Pozsony és Budapest azt kéri Brüsszelben, hogy a 18. orosz szankciós csomag egyhangú elfogadásáért cserébe a Bizottság mondjon le a gázimport tilalmát szorgalmazó javaslatáról. Szijjártó Péter ezt ugyan vétónak mutatta be, ugyanakkor a zárt külügyi uniós minisztertanácsi ülésről név nélkül nyilatkozó más diplomaták pusztán megszokott tárgyalási folyamatnak láttak ebben. Végül a szlovákok bemondták, hogy nem is vétóznak.

  
  

• Gideon Szaár izraeli külügyminiszter interjút adott az M1-nek, amiben kiemeli az izraeli–magyar kapcsolatok jó természetét. 

  
  

• Mi is hivatkoztuk a korábbi 444-es oknyomozást az ügyben, amikor a magyar külügy moszkvai partnerirodája tiltott katonai rádiók csempészésébe keveredett. Most épp az irodavezető fia tett beismerő vallomást az USA-ban. Aki még nem görgette végig ezt a történetet, tegye meg, hiszen ez is tagadással indult. 

  
  

• A múlt héten Prágában rendezett Globsec 2025 biztonságpolitikai konferencia legfőbb tanulságait Inkei Bence foglalta össze a helyszínről.

Este jön a Birodalom VII. része, majd nézzétek / hallgassátok a Partizánon!