Füstfelhők, AI lufik és orosz rakéták az égen

Szia,

Ez itt a Szignál, a Partizán világpolitikai hírlevelének negyedik kiadása. Ha nem szeretnél lemaradni és  csütörtökönként megkapnád a Szignált, kérünk, itt iratkozz fel!

A héten ezek mozgatták meg az érdeklődésünket:

• Forró hangulat Szerbiában

• Mesterséges intelligencia: lufi vagy a következő ipari forradalom?

• Gyilkos orosz rakéták a kijevi égbolton

Forró hangulat Szerbiában

Egy hónapja súlyos erdőtüzek pusztítanak Szerbiában. A Deliblat homokpuszta 30 000 hektáros erdejének 10 százaléka leégett.

Lángol Vranje város környéke és a Maglič vár körüli dombvidék. A közvélemény az időjárás mellett a kormányzatot okolja, amely a vád szerint nem készült fel a rendkívüli helyzetekre – holott Aleksandar Vučić elnök két évvel ezelőtt egy nyilvános eseményen azzal dicsekedett, hogy Szerbia tűzoltó-nagyhatalom.

Az erdőtűz olaj a tűzre. 2024 novemberében leszakadt az újvidéki vasútállomás épületének frissen felújított előtetője, maga alá temetve 16 embert. Az egyetemi hallgatók vezette, széleskörű társadalmi mozgalom azóta nyomás alatt tartja az állampártot. Vučić elnök nemrég meghátrált, engedve a diákmozgalom előrehozott választásra vonatkozó követelésének, és bejelentette a választás két lehetséges októberi dátumát.

A szociáldemokrata, liberális és jobboldali-nacionalista establishment ellenzéktől a szerbiai diákmozgalom a lehető legélesebben elhatárolódik. 

Helyette a mozgalom bázisdemokratikusan szerveződik. Ennek előnye, hogy a résztvevőket nem teszik ki állampárti revolversajtó támadásainak.

A stratégia hátránya viszont az, hogy a diákmozgalom jelen formájában nem rendelkezik valódi szervezettel, vezetőkkel és konzisztens politikai állásponttal – ezek híján pedig kihívás lesz egységesen fellépő, népes aktivista-hálózatot működtetni. Márpedig egy választást enélkül nemigen lehet megnyerni.

A szerbiai diákmozgalom ideológiája valamennyire hasonlít az 1980-as évek magyarországi demokratikus ellenzékének ideológiájára. A mozgalom résztvevői idegenkednek a pártpolitikától és a képviseleti politizálástól. A népszerű elbeszélés szerint a mozgalom célja az, hogy a Vučić-rezsimet elsöpörje – és kész. Az alakuló választási listát a pártpolitikától és részben a mozgalomtól is független “szakértőkkel” szeretnék feltölteni.

A mozgalmi emberek olyan rezsimről álmodoznak, amelynek alacsonyak a „fenntartási költségei” – az intézmények igazságosak, szakértők működtetik őket, a többi polgár pedig spórolhat az állampolgári erényen, nem muszáj állandóan részt vennie a politikában.

Jegyezzük meg, nem ismerünk olyan politikai mozgalmat a világon, amely egy választási győzelem után levonul a pástról, és éppen azoknak a pártoknak adja át a kormányzat lehetőségét – a szociáldemokrata, liberális és jobboldali kispártoknak – amelyeket élesen elítél, és felelőssé tesz a megelőző évtizedek korrupciójáért.

Rontja a diákmozgalom választási esélyeit – egyben a szerbiai demokrácia állapotát –, hogy eladták a legnagyobb elérésű független médiumok – az N1, a Nova S és a Danas – kiadóját, a United Groupot. Az új tőketulajdonos a portugál székhelyű Alpac Capital, amely máris lecserélte az igazgatót a Nova S és a Danas napilapoknál, valamint az N1 tévénél.

Az Alpacnak az Euronewsban meglévő tulajdonosi háttere aggodalomra ad okot. A Direkt36 oknyomozása szerint az Euronews felvásárlását Orbán Viktor köreihez tartozó üzletemberek bevonása által intézték, így hát közvetve alighanem magyar állami tőkét is felhasználtak.

A gyanú szerint az Alpac a szerbiai állampárt keze alá dolgozik. A Danast, az N1-et és a Novát vagy átjátsszák az állampárt kezére, vagy piaci indokra hivatkozva, Népszabadság-stílusban bezárják, vagy esetleg lassan megfojtják, a szerkesztőségi autonómia fokozatos szűkítésével.

Ha bármelyik forgatókönyv valóra válik, a szerbiai médiapiacon egyetlen egy nagyobb független portál marad, az Insajder – az összes többi törpe-vállalkozás.

Mesterséges intelligencia: Lufi vagy a következő ipari forradalom?

Tombol az AI-láz, a tíz legnagyobb amerikai mesterséges intelligencia cég összértéke elérte a teljes amerikai tőzsde értékének 40%-át. Aggasztó, hogy az elmúlt évszázad során a legnagyobb buborékok mind hasonló tartományt tettek ki. Lásd a grafikont:

Mi az a buborék? 

Ha egy szektorban a beáramló pénz hatására a tőzsdei cégek részvényárai emelkedni kezdenek, elkezd fejlődni a buborék. Látva az emelkedést, a tőzsdei szereplők még több pénzért vásárolnak részvényeket, abban a hiszemben, hogy az árfolyam tovább fog nőni. Ez a megnövekedett kereslet még magasabbra hajtja az árakat. A spirál így megy tovább egészen addig, amíg el nem ér egy olyan szintet, ahonnan nincs tovább. Ekkor az árfolyam összeomlik, a spirál pedig megfordul: mindenki igyekszik minél gyorsabban megszabadulni a részvényeitől, és a buborék kipukkad.

Ugyanakkor hamis szembeállítás, hogy az AI-láz lufi vagy a következő ipari forradalom lenne – lehet is-is. Az AI-iparág lehet egyszerre buborék és közben a gazdaság egészét megváltoztató, forradalmi technológiai váltás. 

Adam Tooze amerikai sztárközgazdász a technológiai buborékokat három fő típusra osztja.

1. A metaverzum-típus
   

Talán sokan elfelejtették már, de néhány évvel ezelőtt legalább akkora hype övezte a metaverzumot, mint most az AI-t. Körülbelül 200 milliárd dollárnyi tőke áramlott hirtelen a szektorba – csak hogy a szektor utána villámgyorsan összeomoljon. Az összeomlás oka egyszerű: az embereket nem kötötte le eléggé a digitális világ. A technológia nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem bizonyult olyan hasznosnak, mint amennyire a befektetők előzetesen gondolták.

2. A Vasút-mánia: 

A fenti grafikonon látszik, hogy a történelem egyik legnagyobb buborékja a 19. századi brit és amerikai vasúté volt.

A vasútépítés érdemben megváltoztatta a világot. A vasút a kialakuló globális kapitalizmus egyik motorjává vált, és hosszú távon komoly bevételeket termelt. Miért lett belőle mégis buborék?

A válasz a túlzó várakozásokban rejlik. Hiába volt a vasút rendkívül hasznos technológia, rövid távon nem tudott annyi pénzt kitermelni, mint amennyit fektettek a fejlesztésébe. A pénzügyi várakozások tehát elszakadtak a realitástól.

3. Forradalmi technológia – ami nem fizet
   

Tooze szerint a harmadik típus az első kettő keveréke: forradalmi technológia, amely érdemben megváltoztatja a világgazdaságot, viszont nem alkalmas arra, hogy sok tőkét termeljen.

Tooze a repülés és a légitársaságok példáját említi. A repülés óriási változást hozott a világban, mára a modern gazdaság egyik nélkülözhetetlen infrastruktúrája. A légitársaságok azonban történelmük nagy részében meglehetősen gyengén jövedelmező üzletnek számítottak, és tartósan komoly profitokat csak igen nehezen tudtak termelni.

Számíthatunk-e tehát az AI részvények bezuhanására? Ha erre tudnánk válaszolni, akkor már masszívan shortolnánk. Mindenesetre sok minden bizonytalan a mesterséges intelligencia körül. 

Ki vigyázza Ukrajna egét?

Gyásznapot rendeltek el augusztus 21-én Ukrajnában, miután augusztus 19-ről 20-ra virradóan Oroszország ballisztikus rakétákkal, robotrepülőgépekkel és drónokkal támadta Kijevet – 17-en életüket vesztették és több tucatnyian megsérültek.

A nyár folyamán az ukrán főváros ellen megszaporodott rakétatamádások (2022 áprilisa óta 2026 júliusa lett a „leghalálosabb hónap” Ukrajna számára, összesen körülbelül 370 civil vesztette életét) oka elsősorban az, hogy javarészt kiürültek az ukrán hadsereg ilyen támadások ellen hatékony védelmet jelentő, amerikai gyártású Patriot légvédelmi rakétarendszerei.

A totális háború 2022 februári kitörése óta Ukrajna rétegzett légvédelmet épített ki, amely különböző szinteken veszi fel a harcot az égből érkező támadásokkal szemben. Mostanra a kisebb és lassabb drónoktól és robotrepülőgépektől egészen a ballisztikus és hiperszonikus rakétákig szinte minden ellen rendelkeznek elhárító fegyverekkel, azonban eltérő mértékben.

A kezdeti szakaszban főleg a szovjet időkből maradt fegyverarzenálra tudtak támaszkodni, és mivel az ukrán katonák elsősorban ilyen jellegű rendszerek kezeléséhez értettek, ezért akkor a szövetségeseik is ezeket a fegyvereket igyekeztek pótolni, főleg az egykori keleti-blokk országaiból. Később, a hadianyagok és az alaktrészek hiánya miatt ezek egy részét átalakították, hogy képesek legyenek a fejlettebb nyugati lőszerekkel is üzemelni, illetve ezzel párhuzamosan a legkorszerűbb elhárítórendszerek kezelésére is kiképezték az ukrán hadsereget. Az első Patriot rakétarendszer 2023 áprilisában érkezett meg Ukrajnába.

A különböző légi fegyverek ellen ugyanis eltérő elhárítási rendszerekkel lehet csak hatékonyan védekezni. Más képes kivédeni a kisebb hatótávolságú és lassabb drónok, illetve a közepes hatótávolságú, szubszonikus (hangsebességnél lassabb) rakéták és robotrepülőgépek (légkörben haladó, irányított, de a környező levegőt felhasználó sugárhajtóművel működő fegyver) támadásait, és más a szuper- és hiperszonikus robotrepülőgépek és ballisztikus rakéták csapásait. És míg előbbiek ellen Ukrajna képes hatékonyan védekezni a mai napig, utóbbiak egyre nagyobb károkat okoznak – ezek kivédésére jelenleg ugyanis szinte csak a Patriot (vagy a még nagyobb rakéták elleni THAAD) rendszerek nyújtanak valódi védelmet: egy Patriot-nak mindössze 9 másodperc kell a támadás észlelésétől, hogy élesítse és kilője az elhárító rakétát.

Erre pedig szükség is van, mert míg a drónoknak, illetve a lassabb rakétáknak és robotrepülőgépeknek órákba is telhet, amíg az indítástól elérik a célt, a ballisztikus rakétáknak néhány perc is elég. Mire az ukrán légvédelem észleli a veszélyt és megszólal a légiriadó, már csak másodpercek vannak hátra a meredek szögben, szó szerint az égből (a légkörön kívülről) érkező rakéták becsapódásáig. Ezek a főleg Kijevet és más lakott településeket ért támadások, a kritikus infrastruktúra tönkretétele mellett így a morált is rombolják, és ellehetetlenítik a mindennapi életet, hiszen szinte lehetetlenné teszik a felkészülést, az óvóhelyre húzódást és a védekezést.

Épp ezért került Zelenszkij elsődleges kérései (követelései) közé az utóbbi időben, hogy minél több Patriot lőszert, illetve komplett rendszert küldjenek nekik a szövetségesek, természetesen elsősorban az Egyesült Államok. Ez volt az ukrán elnök és Donald Trump közötti nyári találkozó fő témája is, sőt, még tovább menve már az elhárító rakétákhoz tartozó gyártási lincenszről is megállapodtak (legalábbis akkor úgy tűnt, de azóta ezzel kapcsolatosan nem érkeztek újabb fejlemények, az amerikai elnök pedig több, egymásnak ellentmondó nyilatkozatot is adott az ügyről). Ez lehetővé tenné – legalábbis elméleti szinten – hogy Ukrajna saját maga állítsa elő a hatékony védekezéshez szükséges lőszereket.

Az alapvető probléma, ami a hiányt okozza, több okra vezethető vissza. Az egyik természetesen a pénz. Egy ilyen rendszer, de még csak egy-egy rakéta is elképesztő összegekbe kerül. A rakéta ára pontos típustól függően 4–7 millió dollár, egy teljes ütegnyi rendszer radar-, energia-, irányító- és kilövő állomással összesen körülbelül 4-500 millió, teljesen üzemkészen, technológiai integrációval együtt pedig 1 milliárd dollár. A másik lényeges ok azonban az, hogy az elmúlt években az Ukrajnával szövetséges nyugati államok felvásárolt készletei is kiapadtak a támogatásoknak köszönhetően, az Egyesült Államok pedig a közel-keleti konfliktusai révén szintén hiányt szenved jelenleg (ahogyan írtunk erről korábban). Az ilyen rakéták gyártása pedig rendkívül időigényes, így a készletek feltöltése sokkal lassabban halad, mint amennyire megnőtt rájuk az igény.

A totális háború kitörésének négy és feledik évfordulóján (amely épp egybeesik az ukrán függetlenség napjával is), augusztus 24-én az igény pedig ez egekben, az elmúlt napok, hetek, hónapok orosz támadásai pedig élesen világítanak rá arra, mekkora szüksége lenne most és az elkövetkező hónapokban Ukrajnának ezekre a fegyverekre. 

Ennyi fért bele a héten, jövő csütörtökön újra jelentkezünk. Addig is ajánljátok a Szignál világpolitika hírlevelet az ismerőseiteknek is!

Üdvözöl a Partizán külpolitikai csapata,

Endrey Mátyás, Kósa Levente, Nahimi Botond, Pap Szilárd és Tóth Szilárd János