Népharag alulról és felülről | Heti Feledy

Sziasztok!

Az elmúlt hétből sok eseményt behozok a legutóbbi hírlevél trendszemlélete jegyében. Legelőször: Charlie Kirk MAGA-influenszer és podcaster, Trump ifjúsági mozgalmának instrumentális figurája. Meggyilkolásáról beszéljünk tágabb kontextusban.

• A politikai erőszak a 21. századi szélsőséges – radikális jobb, ill. bal – mozgalmai által használt nyelvezet által okozott externália. Mivel a populista gravitációs erőt folyamatosan termelni kell, ez pedig érzelmi, ill. fenyegetettség alapú üzenetekkel történik, amely a leggyakrabban éppen tehetetlenség-érzést generál, hogy azt politikai érzelembe konvertálja a politikus. E folyamat természetes következménye, hogy az érintettek – résztvevők és radikális ellenzői egyaránt – erőszakhoz nyúlhatnak. Itt az ideológia hívőinek tehetetlensége elsősorban a mesterségesen felnagyított problémákkal szemben alakul ki, míg az ellenzők oldalán a politikai ellensúlyban való tehetetlenség fordul frusztrációba, és helyenként erőszakba. Ezek a népharag felülről történő gerjesztésének a variációi.

  
  

• A Kirk-eset elkövetőjét  elemzi a média széltében-hosszában, miszerint családja regisztrált republikánus szavazó volt, viszont egy transzneművel lehetett közeli kapcsolatban a utahi kormányzó szerint, szóval mindkét oldal megtalálta azt a pontot, amire mutogathat, holott épp ez mutatja, hogy nincs „tiszta” eset, teljesen mix-identitásokkal kell immár számolni.

A Kirk halála körüli trendekről

A Kirk-gyilkosság egy veszélyes fordulóponttal fenyegeti az USA-t. Ami egyértelműen kiderült a Kirk-eset amerikai, európai és hazai utánkövetéséből, hogy a politikai erőszak elítélésének kérdése is sajnos politikai kérdéssé vált. Bő tíz éve ilyenkor mindkét oldal elítélte volna az erőszakot és szolidarít, most viszont instrumentalizálják az esetet, ami éppen további politikai erőszakhoz vezet majd.

• Az elkövetői mintázat eddig szinte kizárólag önradikalizált magányos farkasokat mutatott, legyen szó a Trump-merényletkísérletekről, Pelosi házelnök férje elleni kalapácsos támadásról vagy Kavanaugh legfelsőbb bíró elleni támadáskísérletről. Az ilyen elkövetőket a könnyen elérhető fegyver és az online radikalizáció alacsony küszöbe termeli ki.

  
  

• A fordulópont azzal fenyeget, hogy elindul a militáns szerveződés és szervezkedés. Hasonlóan a Capitolium január 6-i ostromához, ahol több ismert radikális kör logisztikailag is alaposan futott neki az eseménynek.

  
  

• Most egy közel 40 ezer fős listát állít össze egy anonim oldal, amelyre minden „libernyák” felkerül, aki kritizálta Kirköt vagy a gyilkosság kapcsán „örömködött”. A lista email címet, fotót, lakhelyet és akár telefonszámot tartalmazhat. Nem nehéz belátni, hogy ha erre rátelepszik pár szervezet, hogy ledolgozza a listát, az tényleg polgárháború, hiszen akkor nincs más lehetőség a kormányzati védelem hiányában, mint hogy az ellentábor is megszervezze militáns védekezését. Ne felejtsük el, anno épp azt fejtegette Thomas Hobbes a Leviatánban, hogy az emberek a biztonságért cserébe elfogadják egy „társadalmi szerződéssel”, hogy az államé az erőszakmonopólium, nem önbíráskodunk az utcán. Az USA ennek a „szerződésnek” a felbomlásától most karnyújtásnyira áll. 

  
  

• Ehhez már csak olvassuk hozzá a kis nyilvánosságot kapott Trump-interjút a Foxon, ahol simán bemondta az elnök, hogy a kínaihoz hasonló (!) hatékony, gyors „igazságügyet” akar, vagyis villámgyors bíráskodást, nem jogi pepecselést. Hogy egy jogrendszer vajon az egypártrendszer miatt gyors, vagy mondjuk a színvonalas bírósági és ügyészi munka, ill. függetlenségük miatt, az nem merült fel az interjúban.

Európai választásaink

A demokratikus kormányzatok mögött vegyes hét áll.

• norvég munkáspárt vékony többséggel, de kormányon lesz Oslóban. Az olajipar kritikusabb baloldali szemlélete miatt kérdés, hogy az EU legnagyobb beszállítójává előlépett országban okoz-e majd ez a kontinens energiaellátásában változást.

  
  

• Észak-Rajna-Vesztfáliában a hétvégi tartományi választáson a CDU nyert bőven 30% fölött, míg a szocialisták a második helyen végeztek, pár százalékkal az AfD előtt. Utóbbinak a 16-19% körüli eredménye (várjuk még a véglegest) azt jelenti, hogy ugyan megháromszorozta a támogatottságát 2020-hoz képest, de nem került a nyugati tartományban a kormányzás közelébe. 

  
  

• Érdekes lesz és már előre készíthetjük a popcornt az olasz helyhatósági választásokra, ahol várhatóan Meloni partnere, a Liga – Salvini pártja, a hármas koalíció egyik tagja – veszíthet majd nagyobbat. Ebből a képből minden elem rendhagyó: Meloni lassan az egyetlen kormányon lévő nyugat-európai politikus, aki nemhogy tartja népszerűségét, hanem picit magasabban is áll pártja, mint a legutóbbi választáson. Éppen egyébként a Liga-szavazók politikai kannibalizálásának köszönhetően is, hiszen az egykor észak-olasz regionális pártból populistát faragó Salvini varázsa teljesen elveszett. Ennek ellenére a magyar kormányfő Meloni elfordulása után Salviniékhez közeledett sokat.

Népharag

Négy helyszínt is hozok nektek, ahol a népi elégedetlenség hirtelen hatással tudott lenni a politikára valamilyen módon.

• Nepálban a kormányzati korrupció és nepotizmus elleni tüntetések erőszakossá váltak, amelynek hatására végül a miniszterelnök lemondott, a katonaság fellépett a helyzet stabilizálása érdekében, és a főbíró, Sushila Karki lett az ország átmeneti kormányfője. A fiatalok által szervezett társadalmi kampány Karki személyében egy erős antikorrupciós reformert tudott kormányra juttatni.

  
  

• Jair Bolsonaro volt brazil elnököt 27 évre ítélte a bíróság a választás utáni puccskísérlete miatt. Míg korrupcióért sok politikust kaptak már el az országban (és engedtek is később szabadon), a hatalomátvétel kísérletének ilyen alaposan dokumentált jogi esete első az ország történetében. Az USA továbbra is hangosan tiltakozik, és a Trump-kabinet messzemenőkig Bolsonaro mögött áll. Ami tehát a braziloknak sikerült – egy puccsistát elítélni –, az az USA-ban fordítva sült el: a 2021-es törvényhozási ostrom résztvevőit is már amnesztiában részesítette Donald Trump, aki maga is megúszta az alkotmányos rend elleni szervezkedéssel kapcsolatos impeachmenteket.

  
  

• Thaiföldön is lefutott egy kormányváltás. A nyáron a kambodzsaiakkal tetszelgő miniszterelnököt az alkotmánybíróság eltávolította, majd számos parlamenti manőverezés közben a pár hónapja még ellenzéki, királypárti, milicista konzervatívok vezetője lett a miniszterelnök, ami miatt tüntetések törtek ki. A parlamentet feloszlatták, előbb-utóbb új választásokra kerül majd sor. 

  
  

• Guineában a hétre ígérte a katonai junta vezetője, Mamadi Doumbouya, hogy a tranzíciós időszak (értsd: négy év katonai diktatúra) lezárásaként referendumot, majd választást tartanak. Párszor már elhalasztották a hasonló szavazásokat, most meglátjuk. Eközben a kínai bányászcégek fejtetőig bevásárolták magukat az országba, az oroszok pedig fegyvert szállítanak Maliba a guineai kikötőkből.

Múlt héten nemcsak orosz drónok szálltak a lengyel, majd a hétvégén a román légtérbe, hanem Izrael is légicsapást mért a katari Hamász-rezidenciára. Utólag kiderült, hogy az óriási luxusépület másik szárnyában tartózkodott a Hamász-vezetés, így a precíziós támadás nem érte el célszemélyeit.

• Amit elért, hogy Dohában összegyűltek az Arab Liga és az Iszlám Együttműködési Szervezet tagjai, az Izraellel szembeni egységesülő közel-keleti álláspontot megvitatni. Az egyre félelmetesebb támadásokat kivitelező izraeli képességek és Netanjahu személyes érdekeltsége a támadások fenntartásában (a figyelem elterelése korrupciós ügyéről) kifejezetten aggasztja a helyi vezetőket.

  
  

• Marco Rubio amerikai külügyminiszter Izraelben járt, míg Trumpnál fordult meg a hétvégén a katari miniszterelnök, ál-Száni. Így láthatóan az amerikai diplomácia igyekszik visszaszerezni fogását a feleken, kérdéses, hogy mennyi sikerrel. Ez utóbbit tovább nehezíti a ciszjordániai annexióra vonatkozó izraeli szándékok megújult emlegetése (arról nem beszélve, hogy az izraeli hadsereg megkezdte Gáza város elfoglalását), amely a jelenlegi kabinet szemében egy lépés egy esetleges palesztin államiságnak a terepen való megakadályozására.

Donald Tump

Elnök úr

Levelét megírta;

Szerelmes

Könnyével

Azt is telesírta.

NATO-nak

A levél,

Brüsszel városába,

Örömhírt

Viszen a

Szomorú háborújába:

„Te Szövetséges!

Ne vegyél

Ruszkitól annyi olajat:

Vegyél tőlem,

S kiváltlak

A nehéz rabságból.

Arannyal,

Vámmal

Megfizethetsz magadért;

Szívemen

Hordom én

A te Európád”.

Szegény Arany János remélem, nem forog a sírjában a fenti kis parafrázistól, mindenesetre Donald Trump a közösségi médiafelületén, a Truth Social-on közölte a NATO-vezetőkkel, hogy ha Kínára nem vetnek ki vámot, akkor addig nem hajlandó ő sem az oroszokat szankcionálni. Pénteken még energiaügyi minisztere is elmondta Brüsszelben a Politico külön kérdésére, hogy egyébiránt a magyar, szlovák (és török) oroszországi olajvásárlásokat „abszolút” le kell állítani, ahogy Trump is hasonlóra utalt a levélben.

• Az amerikai logika egyértelműen afelé haladt, hogy ahhoz, hogy Putyin egyáltalán érezze a szorítást és gondolkodjon tűzszünetben, a kínai támogatást kell az oroszokról leválasztani. A héten először ejtette ki Donald Trump az agresszor szót, és egyes hírek szerint közeli tanácsadóinak beismerte, hogy félrekalkulálta Putyin békevágyát.

  
  

• A kínaiakra kivetett európai vámok azonban előbb csapnák agyon az unió gazdaságát, különösen a kritikus nyersanyagok terén, sajnos. Hogy még mindig ilyen kiszolgáltatott helyzetben van a kontinens, ez európai stratégiai hiba, ahol se a kínaiakkal, se az USA-val nem merhet ujjat húzni, de közben az oroszokkal szemben se tud lábra állni.

  
  

• Trump levele két dolgot szolgálhat legalább: egyrészt az európaiak amerikai olajbeszerzése mögé újabb politikai nyomás került, másrészt ürügy Trumpnak arra, hogy eltávolítsa magát az ukrán–orosz konfliktustól, és Európát magára hagyja a konfliktussal, kivéve, amikor pénzt szerezhet belőle: fegyverbeszerzések és fosszilis energia formájában, ill. a sarokba szorult EU még a vámokat is elfogadja.

Ficeregnek az egészséges idegszálak

Az európaiak asztalán is fel-feltűnnek a végre releváns, régóta meghozandó döntések, amelyek kis fénnyel szolgálnak a demokráciáinkra ereszkedő sötétség közepette.

• A németek felizmosították a katonai elhárítást, a MAD-ot (Militärischer Abschirmdienst), amely a sereg szabotázs, kémkedés és extrémizmus elleni védelmét hivatott ellátni. Gyorsabb átvilágítások, kémdrónok elleni fellépés és sok hasonló fontos intézkedés került a jogszabályba. Tény, a németeknél idén az első negyedévben több mint 500 kémdrónt regisztráltak, amelyekkel egyelőre nehezen birkóznak meg mind fizikai, mind jogi értelemben.

  
  

• Szélsőbaloldali aktivisták az országban a Rheinmetall ellen szervezkednek, ez azonban a háború fényében alighanem orosz titkos támogatást is kaphat, mint annak idején a Vörös Hadsereg Frakció (RAF). Legújabban a pro-palesztin csoportok közt is feltűnt a Rheinmetall-kritika, itt látszik, hogy a külföldi befolyásszerzés hogyan jelenik meg és erősít fel létező társadalmi törésvonalakat, ahogy korábban a gazdatüntetéseken is megjelentek a pro-orosz személyek és narratívák. 

  
  

• A cseh kémfőnök egy konferencián nyíltan beszélt arról, hogy ami ma az ukrán civilekkel történik, az a cseh lakossággal is simán megtörténhet, az oroszok ugyanúgy kezelnek minket. Arról, hogy az oroszok mennyire feltámadtak az alaszkai orosz–amerikai csúcs  óta, több helyen is írtak, tehát hogy Putyin nyeregben érzi magát. 

  
  

• Annál is inkább, mert a lengyel légtérsértés, ahogy az várható volt, már a lengyelországi radikálisabb erők NATO-ellenes fordulatát készíthető elő: szaturált orosz dezinformációs kampány követte a drónokat, ez talán még súlyosabb eleme a támadásnak. „A NATO úgyse segít rajtad, lengyel polgár” és „az ukránok lőtték ki a drónokat rátok, hogy berángassanak a háborúba” narratívák villámgyorsan terjedtek az orosz trollok közreműködésével. 

  
  

• A NATO egyébként a Keleti Őrszem művelettel válaszolt rögtön, amelyet – ritkaságnak számító formációban – a NATO főtitkár és a katonai vezetésért felelős főparancsnok (SACEUR) jelentett be közösen, ezzel demonstrálva, hogy az amerikai parancsnok (mindig az USA adja) és az európai főtitkár együtt áll ki az ügyben.

• Magyarországon a poloskairtás újabb közéleti megjelenése mellett több számottevő, hatását a későbbiekben kifejtő döntés született. Az egyik ezek közül a TEK – vagyis a miniszterelnökhöz leglojálisabbnak tekintett fegyveres erő – újabb felhatalmazása arra, hogy akár külföldön is titkos műveleteket bonyolítson, amihez ráadásul rögtön kapott egy 4 milliárd (!) forintos költségvetési kiegészítést.

  
  

• Az Európai Bíróság visszaszórta az Európai Bizottság asztalára a Paks II-re vonatkozó engedélyezési eljárást, mivel „a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy a két új reaktor megépítésére irányuló szerződés valamely orosz vállalkozásnak történő közvetlen odaítélése összhangban van-e az uniós közbeszerzési szabályokkal”. Vagyis a korábban kiadott engedély érvénytelen, és azt újra le kell folytatni. Mondani sem kell, hogy ez a jelenlegi politikai klímában nem ígéretes. Az eljárást Ausztria indította. 

  
  

• Magyarország és Szlovákia megszavazta a szankciós csomag meghosszabbítását. Az pedig külön érdekes, hogy az EU és Kijev úgy tűnik, módot keresnek arra, hogy a budapesti vétókkal szemben is haladhasson az EU bővítési tárgyalása Ukrajnával.

Végül ajánlok pár további anyagot:

• Egy Bába Iván-nagyinterjú a 24.hu-n az egykori fideszes vezető diplomatával, akit aztán száműztek az NKE-re.

  
  

• Mit is hallanak az ukránok, amikor bombák hullanak rájuk? Itt meg tudod hallgatni.

Köszönöm, ha eddig elolvastad!! Jövő héten megnézzük, hogy sikerült Trump királyi látogatása Londonban!

Botond