top of page

Orbán tényleg feladta a leckét | Heti Feledy

Sziasztok! 


Három választás, ebből kettő – Iránban és Franciaországban – nem is a legvalószínűbb forgatókönyvvel valósult meg, miközben Orbán Viktor harmadik meglepetés útját abszolválta, Kijev és Moszkva után Pekingbe. Elég lesz ennyi téma a nyári hűtött italok mellé? 

 

A két európai atomhatalom NATO-tag, az Egyesült Királyság és Franciaország parlamentet választott. Keir Starmer brit munkáspárti újdonsült miniszterelnök egyik első feladata volt, hogy megírja a “letter of last resort” utasítást, vagyis hogy mit tegyenek a nukleáris rakétákkal felszerelt tengeralattjáróik, ha a kormányt és a brit szigetet már elérte egy ellenséges atomcsapás. 

 

 A brit választás valójában kevésbé volt drámai. A közvélemény-kutatásokkal teljesen megegyezően, a tory szavazók egyszerűen nem mentek el választani, a konzervatív tábor lényegében összeomlott. Ez tette lehetővé, hogy a Munkáspárt a szavazatok nagyjából 34%-ával megnyerje a választást, ami két százalékponttal haladja meg a 2019-es eredményt, de elmarad a Jeremy Corbyn által 2017-ben elért 40%-tól. A 2019-es eredmény pedig a 30-as évek óta a legrosszabb volt. Tehát Starmer sincs, de a toryk lejtője messze meredekebben vitte őket a vereségbe 14 év kormányzás után, amely a Brexittől a covidon át a Partygate-ig elég kaotikus zárásúra sikerült. 


  • Starmer már korábban is kategorikusan kizárta a Brexit visszafordítását, ugyanakkor biztos, hogy gazdasági alkukat köt majd Brüsszellel, olyanokat is, amelyekbe korábban a Konzervatívok már nem mertek belemenni a saját táboruk miatt. 

  • A külpolitikában az ideológiai-értékalapú elképzelések a kemény gazdasági valósággal ütköznek, és ez már most érezhető. A pénzügyminiszter a kínai kereskedelemben engedményeket tenne, míg a külügyminiszter egyelőre az ujgur muszlimokkal kapcsolatos kommunista bánásmódot már a nemzetközi bíróságokat beelőzve “népirtásnak” hívná, ez pedig tipikusan nem szokott lendíteni Peking lelkesedésén. 

  • A Munkáspártnak egy nehéz világgazdasági pillanatban kell átvenni a brit kormányzást, bal szélen a zöldek, a jobb szélen a konzervatívok nyomásával szemben, bizonytalan uniós és USA-kapcsolatok idején. Meglepő fordulat, hogy immár Párizsban is partnerre találhatnak, illetve Scholz bukásáig még a német szocialistákra is számíthatnak. 

 

 A francia választáson a “köztársasági front”, vagyis a bármi-más-csak-Le-Pen-nem egységteremtő ereje egy pillanatra újra megvillant. Nemhogy az abszolút többség közelébe nem került a radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés (RN), hanem a baloldali koalíció mellett még Macron elnök centrista erői is lehagyták. Egész pontosan: az RN ugyan a valaha volt legjobb választási eredményét érte el és 88-ról 142-ra növelte képviselői számát, ez csak a harmadik helyre volt elegendő. 


  • Ez részben azért is lehetséges, mert a részvétel 43 éve nem volt ilyen magas, 60% fölötti francia parlamenti (nemzetgyűlési) választáson. A közvélemény-kutatások szerint a nem-RN választók több mint 30%-a döntött a taktikai szavazás mellett, tehát ha nem is a kedvenc pártjának jelöltjére szavazott, elment leadni voksát az RN-nel szemben. 

  • A baloldali koalíció (188) ugyan az első helyen végzett, ez azonban egy színes koalíciót jelent: a trockista körökből érkező Mélenchon 75 helyet szerzett ebből (mint 2022-ben), a szocik (PS) 65-öt (ez duplázta a katasztrofális 2022-es eredményeket), míg az écolo-zöldek 33-at, a kommunisták pedig 9-et (ami 13 hellyel kevesebb az előző eredményüknél). 

 

Nem enged a 68-ból. Ennek ellenére Mélenchon arról beszélt a választás estéjén, hogy nem enged a programjából, amely az Institut Montagne becslése szerint 179 milliárd eurós pluszkiadással járna. Összehasonlításul: még az RN is “csak” 71 milliárdot hozott össze ígéretekben, míg Macronék húszat. Mélenchontól nem véletlen félnek a piaci szereplők: a francia államadósság eddig sem volt könnyen kezelhető, és a program a beruházási kedvre is hideg zuhany lehet. Nem szólva az Európai Bizottság költségvetési szigor terén elvárt lépéseiről: Mélenchon pártja, a La France Insoumise (LFI) ezekről hallani sem akar. 


  • Macronék nem akarnak közösködni az LFI-vel, de nélkülük nem jönne ki a többség úgy, hogy a centristák (163), a szocik és zöldek számait adjuk csak össze. 

  • A francia V. (jelenlegi) köztársaságban eddig nem volt érdemi koalícióra példa, ez nincs benne a francia politikai kultúrában, úgyhogy érdekes időszak következik: legjobb esetben talán egy technokrata kormányban tudnak megállapodni éppen elegen, amivel egy költségvetést át tudnak passzírozni majd a Nemzetgyűlésen, de érdemi mozgástere nem lesz a francia miniszterelnöknek, bárki is legyen majd. Ez előtt a mutatvány előtt még egy baloldali kisebbségi kormány megbukhat. 

  • Feloszlatni a parlamentet és új választást kiírni legkorábban egy év múlva lehet, úgyhogy Macronnak és a következő kormány(ok)nak gondosan kell mérlegelniük, mit lépnek. 

 

Teherán calling. A harmadik választás Iránban zajlott. A szívsebészből lett reformista politikus, Maszúd Peszeskján nyerte meg a második elnökválasztási fordulót az ultrakonzervatív volt nukleáris tárgyaló, Szaíd Dzsalili ellen. A korábban óriási tüntetésekbe torkolló fejkendőszigor enyhítéséről, a nyugatiakkal való kiegyezésről és ezáltal az iráni gazdaságot sújtó szankciók enyhítéséről beszélt Peszeskján. 


  • Érdekes, bár logikus, hogy a Legfelső Vezető, Ali Hoszajni Hámenei Ajatollah maga is beállt a jelölt mögé, mivel Hámenei arra készíti fel a rezsimjét, hogy Trump hatalomra kerülése esetén legyen pár nyugati szövetségese, akik Washington radikalizmusát visszafoghatják, hiszen Trump volt az, aki első elnöksége során felrúgta az atommegállapodást és újra szankciókba vágta az országot. 

  • Egyben ez lehetőség lenne a gazdasági növekedésre, amely nagyon kéne a társadalmi stabilitáshoz, mivel a rezsim idén a legsúlyosabb elégedetlenséggel nézett szembe 2022 óta, és brutális represszióval válaszolt rá. 

  • Mégsem lesz egyszerű dolga Peszeskjánnak: Hámenei mellett egy idén tavasszal masszív ultrakonzervatív többséggel megválasztott parlament ellenőrzi majd munkáját. 

 

Mi a közös a három választásban? Az, hogy mindegyik esetén a “jobb híján” szavazatok nyertek. Egész pontosan nem a Munkáspárt nyert, hanem – sok kanyar után – a toryk veszítettek. Nem a francia baloldal nyert, csak többen nem akarták a francia szélsőjobbot. Nem a rezsimre mondtak igent az iráni választók – a megszokotthoz képest nagyon alacsony volt a részvétel – hanem a kisebbik rosszra, a reformpárti, de az elit tagjaként számontartott Peszeskjánra voksoltak. 


  • Hol vagyunk már az ideológiai iskoláktól? A versenyző jövőképektől? A protest elleni protestszavazatok korába értünk. Az RN-szavazók is az establishment ellen voltak, és valójában a Mélenchon-vezette baloldaliak az RN és az establishment ellen egyszerre. A teokratikus rezsim bontogatásában reménykedhetett nem kevés Peszeskján-szavazó, a britek pedig végre egy unalmas, kiszámíthatóbb, kevésbé belharcos időszakot akartak. 

  • Mi a protestszavazás jövőképe? Az anti-establishment (intézményellenes) pártok tipikus vége, amikor bekerülnek az establishmentbe (hatalomba). Macronnal ugyanez történt: 2016-tól kiirtotta a régi pártokat, hogy aztán a választók szemében ő is az establishmentté váljon, és most őt büntessék. Hova vezet, ha ez a kör ismétlődik?


A protest: attitűd. Immár a nagy pártokat belülről nincs kedve megváltoztatni az embereknek. Már a kicsiket se nagyon. A szavazó a közösségi médiában begyakorolt mozdulattal lájkol vagy kinevet valamit. A közpolitikához egyre kevésbé tesz hozzá ötleteket, célokat, és egyéb konstruktív javaslatokat. Nem tagja a politikai közösségeknek, és megritkultak a horizontális eszmerendszerek, helyette partikuláris válaszok születnek komplex kihívásokra, amelyekből válogat. Nem alakítja a kisközösségi politikát, amely aztán organikusan kitermelhetné a magasabb szintek politikusait. Nem gondolkodik el a kihívás összetettségén, csak mint egy valóságshowban, kiszavaz egy-egy pártot. Ettől nem haladunk előre. Kommunikációs tesztoszteronon tartott pártok képtelenek lesznek valódi változást hozni.


Mindeközben a NATO-csúcs indul Washingtonban (részletek majd jövő héten), ám a NATO-tag Magyarország miniszterelnöke erősen helyzetbe hozta a szövetségeseit. A múlt keddi Zelenszkij-látogatás Kijevben a maga módján jól sikerült, hiszen mégis előrelépés volt az ukrán–magyar kapcsolatokban és a kárpátaljai magyar kisebbség várható helyzetében. 


  • Ehhez képest a moszkvai útról nehéz elmondani, hogy milyen eredményekkel zárt. Ez nem derült ki a Putyinnal közös sajtótájékoztatón, és Orbán Viktor Weltwoche svájci lapnak adott repülős interjújából sem. A magyar miniszterelnök “béketervéből” annyi vehető ki, hogy tűzszünetet akar mielőbb, hogy megkezdődhessenek a tárgyalások. 

  • Putyin ehhez képest többször világosan elmondta az elmúlt hetekben, hogy előbb tárgyalás, aztán jöhetnek csak a lépések a harcmezőn. Ráadásul egyértelműen akarná a négy megtámadott megye másik felét is, azt, amelyet egyelőre nem tudtak elfoglalni az orosz támadó csapatok. 

  • Orbán azzal próbálja az útjait keretezni, hogy ő az egyetlen nyugati politikus, aki jelenleg minden féllel szóba tud állni. Ez elképesztően nem igaz, hiszen a NATO-tag Törökország elnöke is találkozott Putyinnal, ahogy Macron rongyosra telefonálta magát a háború kitörését követő időszakban a Kremllel és Hszivel a szülővárosában sétálgatott. Ez tehát csak egy keretezés, pusztán narratíva építés Orbán részéről. 

  • Putyin természetesen kihasználta a találkozót (ez a legbiztosabb pont az egészben), és rögtön EU-s soros elnökként köszöntötte Orbánt, holott jogi értelemben nem mehetett ebben a minőségében, ezt Charles Michel is világossá tette. Hogy a zártkörű háromórás beszélgetésen mi lehetett valóban a napirenden, majd unokáink talán megtudják egyszer.

Orbán a Moszkvából éppen felszállt gépen interjút adott egy svájci újságírónak, aki szinte már a közmédia alákérdezését hozza. Mégis, 15 perc hamisítatlan miniszterelnöki indoklás tekinthető meg. Második rész, svájci Orbán-párti újságírónk bővített magyarázata pedig itt.



Ami tovább fokozta a hangulatot, hogy csütörtök-pénteken állítólag többeknek a nyugati vezetők közül nem sikerült elérnie a magyar miniszterelnököt telefonon. A pénteki Putyin-találkozót ugyanakkor a szokásjognak megfelelően jelezte a NATO-főtitkár felé az egykori karmelita kolostorból épített palota embere. 


  • Hszi Csin-ping kínai kommunista főtitkár-államfőnél tett látogatása részben hozta a béke-agendát, másrészt az uniós kereskedelmi háború letekeréséről beszélt Orbán. Ez utóbbi megint nemcsak azért problémás, mert nem kapott megbízást soros elnökként, hanem azért is, mert a kereskedelempolitika ráadásul kizárólagos uniós hatáskör, amely az Európai Bizottság, tehát Von der Leyen képviseletében fut. Orbán a kritika szerint direkt kétértelműen viselkedett.

  • Orbán a repülőgépes interjújában is arról beszélt, hogy szupertitkosan készítették elő a találkozót Putyinnal, hogy a “nagyfiúk” (értsd: USA) se tudjanak róla. Ez viszont nem ígér sok jót az ügyben, hogy a békéhez mégiscsak kellene – egyébként többnyire Orbán szerint is – az USA, ám ott most csak Trumpra számít, úgy tűnik. Sőt, a Vsquare által megszólaltatott szakértők szerint kifejezetten Trump követe.  

  • Rácz András négy munkahipotézist dolgozott ki, hogyha már a magyar nemzetérdeknek semmilyen szempontból sem volt kedvező vagy gyümölcsöző a moszkvai út, akkor mi más lehet rá a magyarázat. 

 

ID+Orbán=Patrióták. Az európai parlamenti frakcióalkotás szépen beérett. A magyar miniszterelnök kezdeményezte Patrióták frakcióhoz csatlakozott az alapító hármak – a Fidesz, az FPÖ és az ANO – mellé a Wilders-féle holland PVV, majd beugrott még: a belga Vlaams Belang és a spanyol Vox, utóbbi azért érdekes, mert a legnagyobb ECR-ből történő átigazolást hajtotta ezzel végre (a lengyel PiS végül maradt Melonival), illetve a portugál szélsőjobb Chega, illetve egyfős pártok jöttek Dániából, Görögországból és Lettországból. A koronaékszer: az olasz Liga és a francia Nemzeti Tömörülés. Utóbbi miniszterelnök-jelöltje, aki mégse kapott párizsi megbízást, Jordan Bardella lett a frakció elnöke


  • Ezzel arányaiban az ECR-hez mérhető frakció jött létre, pár fővel nagyobb és így a harmadik az EP-ben. Lényegében kannibalizálta az ID-csoportot, tehát átültek az ID-sek az új frakcióba.

  • Kérdéses viszont, hogy a Patrióták mennyire lesznek képes együttműködni egymással, hiszen a tagok között bőven teremnek vitás kérdések.

  • Az AfD nincs a listán, kérdés, hogy össze tud-e még szedni magának egy külön frakciót, és bár lenne még elég mikropárt hozzá, nem látszik egyelőre ez a mozgás, tehát jó eséllyel a független sorban is maradnak radikális pártok.


A “békemisszió” után pár nappal a kijevi gyermekkórházat érte orosz rakétatalálat. Forrás


ree

Orbán útjának sajtóját alaposan megszervezték. A svájci videók mellett a Bild még a pekingi felszállás előtt készíthetett interjút.


  • A szűk körben, titkosan tervezett, békemisszió munkanév alatt futó utazás biztosan hozta az elvárásokat: a nyugati mainstream felháborodott, de ugyan mit fog tenni? Arra számítanak a Várban, hogy semmit: marad a szájkarate, a hazai narratívák benzinje. A NATO-ból nem zárják ki Magyarországot, az EU-ból sem, pénzt meg úgyse kapunk többet – egyelőre.

  • A dupla-vagy-semmi orbáni kockázatvállalás újra a politikai kaszinó asztalán: vagy jön Trump és tényleg “együtt” békéltetnek, vagy ha demokrata elnök marad, az úgyis más világ lesz, majd alkalmazkodik. Vesztenivalója személyesen lényegében nincs, sőt, figyelmet és politikai tőkét mindenképpen nyert – előbbit mindenhol, utóbbit pedig a saját táborában. Márpedig egy jó pár éve már csak táboron belül számol. Eszerint tehát Orbánnak személyesen bőven megérte, az esetleges politikai kockázatot és az eddigi keleti közeledés kockázatát pedig 9 millió magyarra teríti, akkkumulátorgyárastul, uniós szankcióstul, ebből adódó gazdasági megszorításostul, vagyis a költségek a nemzetre hárulnak, a nyereség meg Orbáné.


Érdekes végül a Buda Péter volt nemzetbiztonsági főtiszttel készült interjút elolvasni az orosz-putyini motiváció jobb megértése végett. 

 

A következő hírlevél akkor fog érkezni, ha elsülnek az ujjaim nyáron, például ha Bident visszaléptetik. Egyébként adunk Nektek felfrissülési időt, tehát megfelelő pihenést, kedves olvasók, és jó mentális tisztítást!!

Friss bejegyzések

A Trumperencián innen, az üvegzseben túl

Sziasztok! A visszajelzéseitek alapján néhányotoknak problémás a hírlevél betűmérete. Amíg dolgozunk a formátum fejlesztésén, addig is egy kis segítség a betűméret személyre szabásához (a rendszerben,

 
 
bottom of page