Teljes agyfogyatkozás | Heti Feledy

Sziasztok!

Az egyik elemző ismerősöm úgy érkezett vissza Washingtonból, hogy bár meglepő lehet, de az élet igazából a megszokott medrében halad odaát. Persze mindenki beszélget a radikális változásokról, de azok valódi impaktja még beláthatatlan, ehelyett a többség a másnapra koncentrál. Már senki se tagadja, hogy az amerikai belpolitika strukturális változásba fogott, de ahogy az ilyenkor normális, az érintettek közelről nem a tektonikus részét, hanem a szimbolikusat látják, és ezekről szól a sajtó is, mert ezek a megfogható történetek.

• Az egész kezd egy valódi Netflix-drámára hajazni. Kirúgták a szenátus által két hónapja megerősített járványügyi vezetőt, aki maga is a közösségi médiából értesült erről. Őt követve még egy maroknyi vezető felállt, mert nem szeretnék politikai indokláshoz keresni a tudományos kutatásokat. A Nemzetbiztonsági Tanács (NSC) kifilézése folytatódik, már alig negyedannyian dolgoznak ott, mint Biden alatt.

  
  

• Trump kirúgta Lisa Cook-ot, a Federal Reserve Board tagját is, a Munkaügyi és Statisztikai Hivatal egyik vezetőjét (miután rossz munkavállalási statisztikát közöltek), visszavonta több tucat személy nemzetbiztonsági átvilágítását, köztük egy aktív ügynökét a terepen; újabb politikai igazgatóhelyettest küldött az FBI-hoz, és legutóbb épp Kamala Harris személyi védelmét vonta vissza. 

  
  

• Trump már rég megvonta a testőrséget John Boltontól, holott első ciklusában a nemzetbiztonsági tanácsadója volt és Irán konkrétan merényletet tervezett Bolton ellen, talán még nem tettek le róla azóta sem, így még erősebb üzenet, hogy nem kap állami védelmet. Azóta viszont Bolton annyira Trump-kritikus lett, hogy kiérdemelt az irodájában és lakásában egy hajnali házkutatást, ahogy szép lassan az FBI-nál is lepöcögtették azokat az embereket, akik anno részt vettek a 2016-os Trump-kampány orosz befolyással kapcsolatos átvilágításában. Bosszú? Igen, maga az elnök is így keretezi a Truth Social-on, mégiscsak a boszorkányüldözés személyzetéről van szó – az ő szemében.

A maradék intézményrendszer teszi a dolgát. Így például az egyik fellebbviteli bíróság úgy döntött múlt héten, hogy a Trump által hivatkozott jogalap a vámok megállapításához nem állja meg a helyét, mivel az a törvény egyébként nemzetközi szankciókról beszél, de például a vám szó nem szerepel benne. A többi felhatalmazás a kereskedelmi törvényben és más helyeken ideiglenes módon vagy mértékében korlátozottan ad erre lehetőséget az elnöknek, de igazából a vámok egyértelműen a Kongresszus hatáskörébe esnek. Meglátjuk, mit érdemel majd ez a bírói testület.

• Így az intézménytelenítés teljes lendületét látjuk magunk előtt. A külügyi területen a napnál világosabb, hogy alig pár emberrel beszél az elnök, az NSC nem jut be hozzá, a hadügy és a külügy se tud így alacsonyabb platformokon egyeztetni. Ezért lehetett, hogy Trump egy sajtótájékoztatón tudta meg, hogy Hegseth leállított a nyár elején bizonyos ukrán fegyverszállításokat, amiket aztán ő maga újraindított.

The Big Picture

A régi szemüveg keresné a racionalitást ezek mögött, hogy taktika-e a kakofónia fenntartása, hogy lebegtetik-e az opciókat, hogy a többcsatornás személyes titkos diplomácia majd hátha eredményt hoz. A helyzet az, hogy nem, egyik sem. Az intézménytelenítés eredményei ezek, a nagy amplitúdóval, sok hibával működő policy gépezet. Így is el fog futni, és mivel a világ szuperhatalmáról van szó, elnézi a világ, de ettől felesleges azt állítani még, hogy ez hatékony.

• Sejthető, hogy a trumpi politikai kirúgáshullám valódi hatása a chill-down effect lesz, vagyis az, hogy egyre több, a közigazgatásban bent maradó ember fog csendben maradni, és lehajtott fejjel dolgozni. Ennek a szakmai hatását, a szakemberek kiszállásából adódó inkompetencia növekedését, a platformok kiesését csak akkor tudnánk mérni, ha lenne egy párhuzamos világ, amiben ezek megmaradnának.
  

• Így szép viszont az értelmiségi élet: meg kell saccolnunk, hogy egyes balfogások adódhatnak-e éppen ebből. Akár a magyar államigazgatásban, akár a nemzetközi kapcsolatokban például abból a 300 hiányzó emberből, akik eltűntek az USA Nemzetbiztonsági Tanácsából. Mivel itt a non-event az event, így ezeket a sajtóban nem fogjátok látni, nem fogjuk tudni olvasni. Ez egyszer hír, a leépítéskor, főleg, ha szaftos. A hatása azonban hosszú távon érkezik. Krízisekben látszik majd igazán.
  

• Alighanem az augusztus közepi alaszkai Trump–Putyin tárgyalás is ilyen lehetett, és ezért új nekik az a régi, jól begyakorolt Putyin-trükk, amiről az öreg rókák megmondták volna nekik jó előre, hogy mire számítsanak, hogy húzza egy jó KGB-ezredes az időt, ha kell. Hiszen az, hogy Putyin leült tárgyalni az amerikai elnökkel, nem nyújtott valós eredményt, arra szolgált, hogy Oroszország csitítsa Trumpot és időt nyerjen.
  

• És feltehetjük a kérdést, hogy intézményi inercia helyett esetleg tudatos irányváltás-e az, amely a kínaiakat védi a magyar bíróságon; ami újra torpedózza az ukrán pénzeket. A magyar külpolitikában csak a beosztottak licitálják egymást túl az orosz és kínai nyitásban, vagy már nincs, aki házon belül ezeket mérlegre tegye? Vagy éppen hogy padlógáz a hivatalos politikai ukáz? (Nem költői a kérdés, de a hírlevélbe most nem fér bele a válasz, beszélgessetek Ti is róla késő nyári limonádék körül! :))

Mit tehet így Európa?

Európa viszont, egyes hazai diskurzusokkal szemben, szépen pakolgatja egymásra az eurókat a védelmi iparban. Az USA 997 milliárd dollárt költött el hivatalosan tavaly, az EU tagállamai együtt 343 milliárd eurót, ami 19%-os növekedést jelent a 2023-as adatokhoz képest – amelyek szintén rekordmagasak voltak. Az EU tagállamai ezzel GDP-jük 1,9%-át védelemre költötték, szóval közelítenek az eddigi NATO-s célhoz, amit a becslések szerint idén meg is ugranak. Európa Oroszországot is belevéve 693 milliárd dollárt öntött a védelembe, a SIPRI elemzésében a 2024-es globális költést ezek mentén összesen 2,7 ezer milliárd dollárra teszik. A németek a negyedik legnagyobb költségvetést hozzák (az USA, Kína és az oroszok után) a maguk 88,5 milliárdjával, beelőzve Indiát is.

• Németország kapcsán meg kell jegyezni, hogy a sok költségvetési vitája mellett újfent a németek tőkéje vált a világ legnagyobb hitelezőjévé: ez nem annyira jó hír, hiszen azt jelenti, hogy nem akarnak otthon befektetni, nem bíznak a hazai növekedésben. Eddig Japán vezette ezt a listát, ott is hasonló gazdaságpolitikai hangulat uralkodik.
  

• A hadiiparra visszatérve: Ukrajnát nem fogja elengedni Európa, hiszen az oroszok feltartóztatása egyrészt ott a leghatékonyabb, másrészt már most több mint 1000 védelmi ipari cég érdekelt abban nagyságrendileg, hogy eszközeiket kipróbálják a terepen. Ez kölcsönös, hiszen Ukrajna kihasználja azt a sok százezer órányi drónfelvételt, amellyel majd minden nyugati sereg tréningezni szeretné a harci AI-t: ezekhez a hozzáférést Kijev diplomáciai alapon határozza meg.

Történelmi pillanat Európában

Nem tudom, hogy éreztétek-e a levegővétel nehézségén, ahogy augusztus végére kikristályosodott, hogy a három nagy európai országban átvette a szélsőjobb a vezetést. Az Egyesült Királyságban Farage Reform UK-ja, a franciáknál Le Pen a szokásos költségvetési szerencsétlenkedés közepette hullámlovagolhat, míg a németeknél több mérés mutatott ki AfD-előnyt a kormányzó CDU népszerűségvesztésével párhuzamosan. Ízlelgessük picit, hogy ha a következő hétvégén tehát választások lennének, akkor egy Farage–Le Pen–Weidel hármas beszélgetne az orosz fenyegetésről, a migrációról, az emberi jogokról, a demokráciáról.

• Ennyire persze nem eszik forrón a kását, a briteknél még Starmeréknek több éve lehet hátra, ahogy a német kormány is érdekelt a koalíció fenntartásában, Le Pen pedig az elnökségért külön csatát vívhat, mint a parlamenti többségért.
  

• Nagy kérdés, hogy a mérsékeltebb erők képesek lesznek-e sikereket kommunikálni úgy, hogy eggyel radikálisabbat mindig könnyebb lesz mind a bal, mind a jobbszélről bemondani, és ezzel tüzelni a gyűlöletalgoritmust a közösségi médiában.
  

• Mindeközben pedig a kevésbé átlátható kampányfinanszírozás is megdobhatja a széleket. Ahogy Simion körül is feltűnt a kriptovállalkozó és beletolhatott pénzeket a TikTok-kampányba Romániában, a magyar MBH bank 9 millió euró hitelt adott a spanyol Voxnak, úgy a németek most kapkodnak levegőért, hogy egyetlen donor 2,35 millió eurót dobott az AfD kasszájába. Az ingatlanmilliárdos Henning Conle egy strómanon keresztül juttatta el a támogatását a párthoz.

A világcsendőr visszahúzódása

Az amerikai katonai jelenlét csökkentése, a USAID leállítása és az európai hatalmak erőprojekciójának gyengesége, ahogy azt sokszor írtam, regionális vákuumokhoz vezet, ahol a helyi hadurak, vagy erősebb országok igyekeznek ezt kihasználni. Ezt látjuk a Közel-Keleten, ahol Szíriában egy törökbarát fordulatot hajtott végre Erdogan egy korábbi terrorista, Ahmed al-Sará szír államfővé emelésével. Természetesen kutya nem szólt rá Erdoganra, hogy össze-vissza letartóztatja az ellenzéki polgármestereket, az elnökjelöltet és másokat. Izrael is jóval szabadabban hozza meg döntéseit, mint korábban.

• A legdurvább vákuumok egyike a Száhel-övezetben alakult ki. Burkina Faso a legékesebb példája ennek, ahol a világ terrorcselekményeinek többsége zajlik. A régióban az al-Kaidával összeállt JNIM és az ISIS-ből származó ISSP dzsihadista milíciák nyomorítják meg milliók életét. Burkina Faso második legnagyobb városában is már ott vannak, a friss katonai puccsok utáni államok nem tudnak mit kezdeni a fenyegetéssel erőforrások hiányában – amelyet viszont kiüldöztek a franciákkal és az amerikaiakkal együtt.
  

• Az oroszok ugyan például testőrséget adnak a burkinai elnöknek, a 34 évesen sikeresen puccsot végrehajtó Ibrahim Traorénak, és persze aranyat bányászik az Afrika Corps nevű Wagner-utódszervezet, de az iszlamista fenyegetéssel szemben nincs nekik sem elegendő emberük, mivel azt elviszi az ukrán hadszíntér.
  

• A dzsihadisták a nomádoktól elrabolt állatokból, az utak és boltok vámolásából, az illegális aranybányákból, a drogkereskedőkkel való együttműködésből és nem utolsó sorban az ipari méretű emberrablásból tartják el magukat sok tízmillió dolláros költségvetésen.
  

• Traoré májusban volt Moszkvában Putyinnál, Lavrov bevitte a Roszatomot Burkina Fasóba (ugye jó ötlet az atomerőmű…) és közben a kínaiak mindent is kibányásznak, amit meg tudnak venni a végtelenül korrumpálódott környezetben.
  

• Hogy a helyi lakosságnak most rosszabb, mint a nyugati erők jelenléte idején, az nem kétséges. Mégis, ez a helyi strongmanokat ugyan miért érdekelné? A puccsok környékén természetesen egy-két nemzeti hívószó kikerül a tüntetések molinóira, de egy percig se gondoljuk, hogy ezek érvényesültek volna.
  

• Sőt, ezzel szemben Traoré taktikája például az, hogy azonnal besorozza a rosszul döntő bírákat, a kritikus újságírókat és ellenzékieket, akik mehetnek egy dugópuskával a dzsihadisták drónjai ellen.

A helyzet tehát az, hogy tényleg az történik, amit a hírlevél 2022-es első évada óta jósolunk, látunk, érzékelünk. Nincsenek csodák: messze nem volt tökéletes a francia jelenlét Nyugat-Afrikában, de az sejthető volt, hogy azután még rosszabb lesz, ha az oroszok nyers önérdekből bekukkantanak. Az lett.

A tengelyhatalmak felpörgése

A kínai–orosz ölelés egyelőre felszakíthatatlan. Erről szól részben az alaszkai csúcs kudarca is, hiszen Putyin se rakétázna olyan lelkesen minden béketárgyalás után, ha nem bízna a kínai támogatásban, ahonnan jelentős részben az alkatrészek és chipek is származnak. A kínai fél is egyértelművé tette az EU-s nyári csúcs mentén, hogy az amerikaiak lekötése az ukrán kérdéssel stratégiai kérdés, mert addig kevesebb energiája jut Washingtonnak a Csendes-óceánra és Pekingre. Így ha Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin nem is BFF-ek, érdekkapcsolatuk erős.

• Ahogy a BRICS is bevonzott számos új országot, úgy a legfrissebb fejlemény a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) kínai csúcsa volt. Az SCO egykor közép-ázsiai fókusszal rendelkező kínai–orosz együttműködésként futott évekig, közös hadgyakorlatokkal, ez az, ami egyre bővül és nagyobb érdeklődésre tart számot. Immár közel 20 ország vett részt rajta, és később sokan jöttek a kínai II. világháborús győzelmi emléknapra is – ahol az USA szerepét ebben satírozzák, helyette orosz segítségről szól az új történelmi narratíva.
  

• A valódi áttörés – és a trumpi finomhangolás teljes hiányát mutatja –, hogy az indiai miniszterelnök, Narendra Modi is lejattolt Hszivel Pekingben, pedig évek óta elkerülte a kínai fővárost, hiszen alapvetően regionális versenytársaknak számítanak. Csakhogy az amerikai védővámok, az indiai–orosz olajbiznisz ellehetetlenítésére tett kísérletek és a kiszámíthatatlan trumpi „védőernyő” (vagyis az, hogy katonailag megjósolhatatlan, miben hajlandó segíteni az USA) mind Kína felé tolja Indiát, amely nem tud még masszív konfliktust bevállalni az óriási szomszéddal. Így segíti Trump a saját ellenfeleit.
  

• Kiderült, hogy Szijjártó Péter is részt vesz a győzelem napi parádén olyan vendégekkel, mint Putyin, Kim Dzsongun, Alekszandr Lukasenka, Aleksandar Vučić, Robert Fico, vagy különböző közép-ázsiai vezetők türk testvérek.

Apró hírek és olvasmányok

• Ha kíváncsi vagy, hogy két és fél percben mit kapott az átlag New York Post olvasó Hatvanpusztáról, íme a videó.

  
  

• Hogy egyes elrabolt ukrán gyerekeknek hogy sikerült ellenállni az orosz agymosással szemben és nagy nehezen hazaszökni: WSJ-riport.
  

• Az Orbán–Tiborcz házaspár milyen privát klubokat találhat New York-ban: remek NYT-összefoglaló a műfaj reneszánszáról!
  

• Iskolakezdésre a szülőknek pedig küldök egy képregényelemekkel dúsított tárcaírást arról, hogy hogyan élte meg az egyedülálló amerikai anya a nyarat gyermekével.
  

• Ha ez nem lenne elég: az amerikaiak rekordkeveset szexelnek a friss felmérések szerint. A 18-24 éves korosztály negyede egy éven belül nem volt senkivel. Itt lehet tájékozódni.
  

• Iskolakezdés korfüggetlenül: a lengyel kormány a svédeket követve kiadott egy kézikönyvet arról, mit pakoljunk hátizsákunkba vészhelyzetek esetére.

Küldjetek hasonló csemegéket, témajavaslatokat vagy bármit, amit relevánsnak gondoltok! Várom!! Szép hét napot jövő szerdáig!