Trumpternatívák

Sziasztok! 

Míg tíz napja még az ukrán–orosz békelehetőségekről volt szó a nemzetközi sajtóban és ezzel kapcsolatban figyelték Trump ki- és belégzését, mostanra Grönland mindent megelőzött. Az európai országok igyekeznek elkerülni a megaláztatást, hogy az USA kikényszeríthesse a terület megvásárlását, vagy még rosszabb, a katonai beavatkozást. A Trump által bedobott szelektív európai vámok a nyomásgyakorlás mellett az uniós egység zilálását célozzák, egyelőre kis sikerrel. A hírlevél postaládába érkezésekor már javában zajlik a davosi világgazdasági csúcs és a nagyok beszélgetése, ahol ez is napirenden lesz. 

The Great Hedging

Az évkezdő hangulat jegyében egy átrepülést tervezek a kontinensek felett, nemcsak azért, mert jár egy teljes kép az év elején, hanem elsősorban amiatt, mert minden egyes terület felett hasonló mintázatokat fogtok látni. Azt, ahogyan az USA elnökének döntései nyomán elképesztő újrarendeződés indult be a világ országai és régiói között. A volatilitás ebből már egyenesen következik, hiszen minden mocorog, mindenki kalibrál és folyamatosan alkalmazkodnia kell a szomszédos hatalom fészkelődéséhez, tehát nincs megállás. Ez a great hedging, ahogy a szereplők próbálják bebiztosítani magukat az USA elnökével szemben. 

Úgy is mondhatnám, hogy így fest a multipolaritás a multilateralizmus nélkül. Most ezekről hozok példákat. 

Kezdjünk a szomszédsággal

A Grönland körüli vita Davosban is folytatódik. Az amerikai álláspont a következő: évtizedek óta szorgalmazzák, hogy az európaiak költsenek többet a saját maguk és területeik védelmére. Trump szerint egy jövőbeli kínai vagy orosz támadás elől Európa nem tudná megvédeni a szigetet, ezért inkább most behúzzák az amerikai védőernyő alá, hogy ne kerüljön másik geopolitikai aktorhoz, ha egyszer Európa kezéből kicsavarnák. Ehhez képest az európaiak most a maguk mértékegységén elkezdenének a sziget védelméről gondoskodni, de ugye ez a keleti fronttal párhuzamosan nem lesz egyszerű feladvány. 

Az európaiak nekifogtak az USA-n kívüli kapcsolataik felmelegítésébe, az első Trump-év feleslegesnek bizonyult udvarlásai után. A két legfajsúlyosabb kereskedelmi egyezmény előkészítése és az egyik aláírása zajlott az elmúlt időszakban, hogy az USA-n kívüli világ gazdaságaival fonják szorosabbra az uniós kapcsolatot. Az egyik a magyar sajtóban is sokszor előkerült Mercosur-egyezmény, a másik pedig az EU és India között tervezett kereskedelmi és befektetési szerződés. 

• Friedrich Merz német kancellár a múlt héten Indiában járt épp ezért, tavaly már Von der Leyen is megjárta Újdelhit az ügyben. Narendra Modi nyitottsága csak nőtt amiatt, hogy Trump 50%-os vámokat vetett ki egyes indiai árucikkekre, amíg nem állnak le az orosz olaj vásárlásával. Emiatt most jól haladnak az EU–India-tárgyalások, mert hirtelen mindkét fél érdekelt lett. Az optimistább várakozások szerint ezt január végéig szignózhatják: bár India hagyományosan erősen protekcionista politikát folytat, az USA mellett a kínai nyomás miatt Modi számára is fontosabbá vált az európai nyitás. António Costa tanácselnök január 26-án mindenesetre ellátogat az indiai államünnepre. 

A Mercosur-egyezményt néhány tagállam ellenezte: a mezőgazdaságra hivatkozva Magyarország, ill. Franciaország, Lengyelország, Ausztria és Írország belpolitikai okokból nemmel szavazott a megállapodásra, Belgium tartózkodott. Ennek ellenére a paktum minősített többséggel átment.

• A megállapodás két egyezményből áll, egy átmeneti kereskedelmi megállapodásból (ITA), amely a vámtarifák csökkentéséről szól, és ennek fényében az EU kizárólagos kompetenciája; valamint egy EU–Mercosur Partnerségi Egyezményből (EMPA), amely a kereskedelmi liberalizáción túlmenő kérdéseket, így befektetési, szabályozási és politikai vetületeket érint.  
  

• A Mercosur négy latin-amerikai államának – Brazília, Uruguay, Paraguay és Bolívia – közös GDP-je 2600 milliárd dollár, ami valamivel magasabb az olasz értéknél. A négy ország 268 millió lakossal bír, döntő részt a 212 milliós Brazília adja a csoport nemzetközi súlyát. A csoportnak eredetileg Venezuela is tagja, de a Maduro-rendszerrel kapcsolatos nézeteltérések miatt 2016 óta felfüggesztették tagságát. 
  

• Ez az egyezmény is azért jöhetett létre épp most, több mint két évtizednyi huzavona után, mert a geopolitikai folyamatok az összes szereplőt az USA elkerülésére intették, hiszen Brazíliát, Indiához hasonlóan, 50%-os vámokkal sújtotta Trump. 

Az európai huszonhetek közt bilaterális szinten is mozgásokat hozott ez a hangulat, vagyis az USA gazdasági függősége elleni hintapolitika. Nem vesszük végig őket egyesével, de szimbolikus Georgia Meloni esete, aki 19 év után az első, aki olasz kormányfői szintről tett látogatást Dél-Koreában a múlt héten, a japán és ománi megállója mellett. Tokió, miközben a héten jelentették be az előrehozott választást, szintén felértékelődött az Amerika-mentes nyugati körökben. 

• A tavalyi óvatoskodás után Keir Starmer brit kormányfő jelezte, hogy képes jelentősebb engedményekre az EU és az Egyesült Királyság kapcsolatának ismételt közelítése végett. 
  

• Az USA egyre népszerűtlenebb az európaiak körében. A Gallup NATO-tagállamokban végzett felmérése szerint alig 21 százalék támogatja az amerikai vezető szerepet. Az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) berlini agytröszt által tíz európai országban, köztük Magyarországon végzett, csütörtökön közzétett közvélemény-kutatás szerint alig 16 százalék tartja szövetségesnek az Egyesült Államokat. 

Ami Európában demokratikus megfontoltsággal történik, az a világ többi részén jóval erősebb rázkódást hoz. Itt az ECFR „hogyan löki a világot Kína ölébe Trump” felmérése: láthatóan a „jobb híján” gondolkodás sokakat Peking felé terel, ha óvatosan is, pedig pont ezt kellett volna Trump külpolitikájának elkerülni és megakadályozni. 

• Míg az USA kereskedelmi mérlegében közel 20%-kal csökkent a kínai kereskedelem, addig az EU felé nőtt (természetesen a kínai export felénk jobban, mint az európai export Kínába) és általánosságban a kínai kereskedelem mérete is új rekordot döntött 1,2 ezer milliárd dollárral, amelyből az európai kereskedelmi deficit hoz nagyjából 352 milliárd dollárt a szakértői várakozások szerint. Tehát Kína tényleg átirányította a másik fejlett piacra, az EU-ba az árucikkeit az USA helyett. 
  

• Kína növekvő asszertivitása a japán és dél-koreai szavazókat is megmozgatja. India óvatosan lépeget Peking felé, tavaly nyáron kötöttek egy megállapodást a pár éve még villongásokkal sújtott közös határszakaszról, ami diplomáciailag komoly lépés. Ettől még a TikTok be van tiltva 2020 óta Indiában, közel 300 másik kínai appal együtt. 
  

• Pakisztán lett a nagy helyezkedő: a katonai diktatúrában és gazdaságban élő ország tavaly épp Indiának adott katonai leckét. A kínai támogatás eddig is ott volt mögöttük, csakhogy most beszállt a licitbe Donald Trump is. Egyre inkább Pakisztán felé mozog, hiszen ezzel egyrészt a kínaiakat igyekszik kiszorítani a régióból, másrészt pedig figyelembe kell vennie a pakisztáni–szaúdi védelmi paktumot, amely egész komoly üzenet volt a régiónak. Afganisztán vezetőjét fogadták a Kremlben nemrég; a kínaiak rég igyekeznek a nyersanyagaikhoz hozzáférni és az iszlamista terrort megakasztani az afgán–kínai határon, hogy ne terjedjen tovább ujgur területre. Trump se véletlen dobta be, hogy újra birtokba venné a bagrami afgán légibázist. 

Az iráni eseményekről kedden este beszélgettem élő adásban a Partizánon vendégeimmel, így a legfrissebb elemzést ott hallgassátok meg! Az alaphelyzet az, hogy sem Izrael, sem az arab szomszédok nem szeretnék, ha a rezsim kontroll nélkül omlana össze, így a szaúdiak Katarral, Ománnal és Egyiptommal együtt győzködték Trumpot, hogy ne támadja meg az országot, míg Izrael sem biztos, hogy egy újabb katonai bevetést kockáztatna most. A széteső Irán viszont minden szomszédja rémálma, a terror fészke lenne, és újra felsejlene a kisebbségek autonómiájának kérdése, amit mindenki más elkerülne a saját területi integritása érdekében. 

• A trumpi béketanács, amely alapvetően egy fundraising eszköz, ahova bárki bevásárolhatja magát, mint Trump mar-a-lagói klubjába, kiválóan szolgálja az autoriter rezsimek kommunikációs gépezeteit. Ráadásul csak három év múlva szól a végső határidő a befizetésre, így ma bárki tud kampányolni vele, hogy a tagja lehet. Az őszi izraeli választások valószínűleg többet hozhatnak a gázai fordulatokhoz, vagy a Netanjahu büntetőperében esetlegesen gyakorolt elnöki kegyelem.

Junta és Kína

Mianmarban az egyik legfontosabb, globálisan is kiemelkedő ritkaföldfémbányáért folyik a csata a kínaiak által támogatott rezsim és a helyi milíciák – a Kachin Független Hadsereg (KIA) – között, akik sikeresen közel 5000 dolláros adót vetettek ki tonnánként a Kínába távozó bányászati termékekre. Ebből sikeresen finanszírozzák a juntával szembeni küzdelmüket. Az USA itt is nézelődik. 

• Ezzel szemben Új-Zéland teljesen besorolt a korábbi évtizedes kínai hintapolitikája után az USA mögé, bedobta, hogy az AUKUS-egyezmény további részeibe is beszállna. Ez az USA–UK–Ausztrália hármas katonai és katonatechnológiai egyezsége, amely atommeghajtású tengeralattjárókat épít majd Canberra számára, illetve a kvantumkutatásokkal bezárólag az innovációban is fontos csatornákat nyitott. 

Afrika

A kontinens ebben az évben abból a kategóriából, hogy a sporadikus háborúk nehezítik a gazdasági fejlődést, abba a kategóriába sorolhat át, hogy strukturális instabilitás alakult ki, amelyben a rezsimek egy része eleve a háború fenntartásában érdekelt a saját bevételei és legitimitása miatt. Eközben az afrikai multilaterális intézmények működésképtelenné és alulfinanszírozottá váltak, így feladatukat nem tudják ellátni: sem az Afrikai Unió, vagy az IGAD, a COMESA és társaik. A tűzszüneteket egyre inkább harmadik országok zászlaja alatt hozzák össze, amikor sikerül, az Öböl menti monarchiáktól kezdve Törökországig. 

• Ezek a harmadik országok és a nagyhatalmak mind arra törekednek, hogy a helyi hadurakkal, államfőkkel és politikai önjelöltekkel bilaterálisan megegyezzenek az adott ország nemzetérdekén túl. Magyarul, hogy kihasználják az afrikai káoszt a maguk javára. 
  

• A szudáni polgárháború az ezredik napján is túl van. Az emberi tragédiák sora elmondhatatlan, mértékegysége egyre nehezebben felbecsülhető, valahol 150 és 400 ezer közötti áldozatot szedhetett már. A két szembenálló milícia, az RSF és a hadsereg (SAF) lényegében berendezkedett egy önfenntartó háborús gazdaságra, úgy is mondhatjuk, hogy vezetőik egyértelműen többet profitálnak a harcokból, mint egy esetleges békéből. Az ország olajbevételei – az olajmezőkért folytatott összecsapások mellett – a háborús gépezetet táplálják. 
  

• Így tehát Afrika harmadik csapása – az intézmények kiüresedése és a nagyhatalmi játszmák mellett – a konfliktusgazdaság maga: hogy a csempészek, segélyrablók, önjelölt vámolók és fegyveres csoportok kéz a kézben rabolják ki a sajátjaikat, a zavarosban halászva. 

Amerika hátsó kertje

A latin-amerikai helyzet, ha lehet, még ennél is feszültebb. Lassan alig marad ország a kontinensen, akinek dolgába Trump ne akart volna beleszólni. Ennyit a MAGA-tábor izolacionalista szándékairól vagy a szuverenisták komolyan vételéről. Nagyhatalmi szuverén van, semmi más. 

• Honduras és Kolumbia választásainál megmondta, hogy melyik jelölt az, aki számára elfogadható. A brazil esetben vámokat emelt azért, hogy Bolsonarót támogassa, és Lulát azóta is fenyegeti. Az argentin Milei esete ismert, neki összejött a pénzügyi védőpajzs, sikeres is volt pártja a választáson. Mexikót folyamatosan katonai csapásokkal fenyegeti a kartellekkel szemben, miközben az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény idei felülvizsgálatával fenyegetőzik, ha nem épp egyenesen a megállapodás kidobásával. 
  

• Ez egyébként Kanadát is leizzasztja;, olyan szinten, hogy múlt héten Kínával kötötték meg első egyezségüket elektromos járművekkel kapcsolatban – az amerikai adminisztráció őszinte sokkja mellett, hogy lám, mit meg nem enged magának az északi szomszéd. Mark Carney kanadai miniszterelnök stratégiai partnerségről beszélt Kínával kapcsolatban – az amerikai adminisztrációt sikeresen lesokkolva. A kanadaiak is nagyon rákanyarodtak a hedgingre, inkább a kelet-európai NATO-erőket segítik és építik az európai hidat, és akár a pekingit is, csak kerüljenek ki az USA-tól való függőségből. 
  

• Felkészülhetnek a katonai beavatkozások következő körére a Zsarnoki Trojka (Troika of Tyranny) tagjai, legalábbis ez Trump megnevezése Venezuela, Kuba és Nicaragua hármasára, ahol baloldali diktatúrákat távolítana el. 

Magyar hírek

• Az Európai Bizottság tagadja Nagy Márton állítását a decemberi pénzmozgások ügyében. Ritkán cáfolnak tagállami minisztereket Brüsszelben.

• A HVG cikke foglalja össze, hogy „csendben elfogadott törvénymódosítással védi a Magyarországra menekült lengyel politikusokat a kormány” – ez az ügy még érdekes lesz jogi szempontból is. 

• A Euronews értesülései szerint Von der Leyenék nem akarnak magyar aktákkal, pénzekkel foglalkozni a választás előtt, és újabb plakátkampány alapanyagot szolgáltatni. 

• Megvan az orosz placeholder a szerbiai NIS finomító körüli megállapodás a MOL-lal, az orosz részesedést a magyar olajcég viheti. 

A World Justice Project Rule of Law Indexe alapján 2025 nem lett vidám év. A 143 mért országnak 68%-a visszafelé csúszott a felmérésben, amit tetéz, hogy az OECD-n belül 2020-ban még csak 51% csúszott vissza, míg 2025-ben ez 83%-ot érintett már! 

A multipolaritás felé való átmenet tehát rázós lesz a multilateralizmus írmagjainak kiirtása mellett. Európa egyedül áll, és nincs is választása, mint hogy az Unió ernyője alatt igyekezzen a vihart átvészelni. 2026 már annak az éve lesz, amiktől 2025-ben még meglepődtünk: nemzetközi önbíráskodás, öreg döntéshozók egóinak fényezése, ideológiák győzelme a hétköznapi racionalitás és választói érdekek felett. Legalább mint a Gyűrűk urában, egyre világosabb, hogy ki van Mordorral, ki ellene; ki akar joguralmat, ki akar rémuralmat. 

Gyertek kibeszélni az előttünk álló mozgalmas időszakot! Találkozzunk személyesen a Klubban! 

Sziasztok,

Botond