ÉVADZÁRÓ: kösz a halakat! | Heti Feledy

Sziasztok!

A következő pár hétben a hírlevélírás – a Partizán többi részével együtt – nyári üzemszünetet fog tartani, kivéve persze, ha a világtörténelem megköveteli az azonnali értelmezést. Így a szezonzáró kiadás következik, jó olvasást! Illetve az AI-ról szóló legutóbbi Birodalomhoz jó videózást! 

MWGA – Make Whatever Great Again

Január 20-a óta reneszánszát éli a make ___ great again, ami leginkább a keresleti igényt mutatja, vagyis azt, hogy hány országban éled fel nosztalgia régebbi korok erősebb kizárólagosságai iránt. Hogy ez faji, nemi, gazdasági vagy nemzeti, helyenként vallási, szinte mindegy is. A globalizálni kívánt massza – társadalmaink deciliseinek alsó kétharmada – visszakér valamit a régiből. Teszi ezt viszont a globalizáció által derekasan felfuttatott individualizáció jegyében: már nem valódi, offline közösségeknek kérünk vissza bármit is, hanem egyéneknek. Jobb ellátást? Oltásszabadságot? Férfihiúságot? Fehér büszkeséget? Ilyesmiket. Az egyéni igények tömeges kielégítése az ipar és a szolgáltatások után a politikát is utolérte, a politikai kínálat pedig azonnal alkalmazkodott, és persze ez visszacsatol és erősíti is az eredeti keresletet.

• Ezzel párhuzamosan a politika közösségi médiás elszemélyesedése (personification) zakatol, magával hozva a „szégyen utáni” korszakot, a teflon-arcokat és a felelősségvállalás hiányát. Ez a trend és a fenti keresleti átalakulás együtt pumpálja menthetetlenül a polarizációt, a kiberterünkben dolgozó algoritmusok mellett.

  
  

• A másik következmény, amiről sokat írtam, de most tegyük ide, mint 2025 első félévének erős mintázatát: az intézménytelenítés is dübörög. A kollektív, társadalmi szerződésen alapuló konstrukcióink, a politikai közösségeink intézményeinek vérét szívja a fenti folyamat. Ennek része a bíróságok átpolitizálódása és a végrehajtó hatalom központosítása, amely viszont épphogy nem lassítja a közhatalom állampolgári hétköznapokban való meggyengülését. És persze a parlamentek iránti gyorsuló bizalomvesztés, az egyre nagyobb létszámú koalíciók, a szaporodó előrehozott választások, a pengeélen táncoló többségek mind ebből következnek.

Ezekről szólt nem kevés hírlevél-elem az elmúlt hónapokban. A kifutása ennek megfelelő mennyiségű hopium mellett az, hogy elhisszük, hogy ez ciklikus, és ami ma lebomlik, az holnap más formában ugyan, de újraépülhet (mondjuk lehet az persze digitális autokrácia is, vagy a digitális, szubszidiaritást radikálisan újrahuzalozó 21. századi demokrácia). A másik, kevésbé vidám lehetőség, hogy az éghajlatváltozás és az intézménytelenítés miatt elbutuló nemzetközi kockázatkezelés miatt visszaléphetünk a start mezőre, és a hobbes-i homo homini lupus est társadalmi lét újabb évei jöhetnek a nyakunkra.

• Gyanús tehát, hogy fordulópontban élünk. Erről érdemes cseverészni a nyári koktélok romkocsmaplázsos esti homályában.

Azért pár hírt is hozok, ne aggódjatok!

Kereskedünk, tehát vagyunk

A hétvégére világos lett, hogy nemcsak Donald Trump és adminisztrációja tolta ki augusztus elsejére a kereskedelmi és vámháború startlövését, de az EU sem ugrott szerencsére az árnyékra, vagyis a 30%-os vámokkal fenyegető levélre a Fehér Házból. Brüsszel majdnem bármi áron elkerülné az eszkalációt, de ez most Trumptól függ. B-opciónak az Európai Bizottság egy valamivel kevesebb mint 100 milliárd euró értékű vámcsomag összeállításán dolgozik növekvő intenzitással. Persze a reménység az, hogy lesz valamiféle keretmegállapodás, amelyben például nem kötik az autóvámok csökkentését ahhoz, hogy kötelező legyen az USA-ban befektetniük (és ez a cél az amerikai gyógyszervámokkal is, ne feledjük!), illetve az agrárvámokat is alkudják még lefelé, mivel a Mercosur-megállapodás és a gazdatüntetések már épp elég olaj a tűzre a szektorban.

• De ha már olaj. Trump hétfőn Washingtonban fogadta Mark „Marky” Rutte NATO-főtitkárt, és ebből az alkalomból bedobta, hogy 50 nap múlva másodlagos szankciókkal sújthatja Oroszországot, ha Putyin nem hajlandó addig megállapodást kötni. Ez adott esetben a teljes magyarországi orosz importot sújthatja, ráadásul 100%-os büntetővámot jelenthet, bár szokás szerint a részletek még később jönnek majd az USA-ból. Patriot-rakétákat és akár 10 milliárd dollárnyi új fegyvert vásárolhatnak az európaiak az ukránok számára az USA-tól. Eközben Kijevben átszervezik a kormányt: Julija Szviridenko lesz a miniszterelnök, és új védelmi miniszter érkezik.

  
  

• A szankciók terén Brüsszel kedden a 18. orosz csomagon dolgozott: a szlovákok épp feladták a vétófenyegetést, mire Málta viszont megjelent az ellenzők táborában. Ami biztos: Fico az amerikai Westinghouse-szal építi a következő szlovák atomerőművet és kazah üzemanyag fut majd benne.

Nem félünk, csak felkészülünk

Ha minden lehetőséget komolyan veszünk, az az elrettentést segíti. Ennek a jegyében a rotterdami kikötő felkészül egy esetleges háborús konfliktusra Oroszországgal: a kontinens legnagyobb kikötőjében helyeket foglalnak a brit, amerikai és kanadai szállítmányokat szállító hajóknak, és azt tervezik, merre irányítsák át a hajórakományokat, ha kitör egy háború. Évente több kétéltű hadigyakorlatot is terveznek.

• Az orosz hatóságok az idei hatodik gyanús robbanást vizsgálják, miután egy gázt szállító tankerhajóból, a görög kézben lévő Eco Wizardból ammónia kezdett szivárogni az Uszt-Luga kikötőben. Részletek Rácz András korábbi posztjában.

  
  

• Ezúttal Takács Lili írta meg a hakni-szabotázsról szóló következő alapos cikket, amelyből kiderül, hogy az ukrán Telegramon az oroszok által toborzott tinik milyen durva akciókat követnek el.

Team Europe

Az Ursula von der Leyen biztosi kollégiumával szemben kezdeményezett bizalmatlansági indítvány elbukott. A néppárti RMDSZ két képviselője tartózkodott, hogy még véletlen se szavazzanak a Tiszával, de nem mertek VDL-lel szemben se voksolni, a Fidesz-féle Patrióta vonallal. A román simionista ECR-es képviselő által indított bizalmatlansági indítványt egyébként az ECR olasz, melonista fele sem szavazta meg. Így látszik igazán tisztán a törésvonal az ECR-en belül, amire a Patrióták is hajthatnak, hogy onnan a lengyel Jog és Igazságosság pártot (PiS) kiénekeljék előbb-utóbb a saját Patrióta frakciójukba.

• A csütörtöki strasbourgi szavazás a Bizottságra nézve kedvező kimenetele erős kontrasztot mutatott a Team Europe líbiai látogatásával. A migrációs ügyekért felelős biztos három tagállami miniszterrel együtt ugyanis Líbiában mind a hivatalos, Tripoliban székelő kormányzattal, mind az ország keleti felét uraló Haftar hadúrral szeretett volna tárgyalni. Csakhogy Haftar az uniós delegációt szállító repülőhöz két miniszterét küldte, akikkel viszont az európaiak nem akartak közösen mutatkozni, mivel sem az ENSZ, sem az EU nem ismeri el őket. Haftar leült volna velük a miniszterei társaságában, de ragaszkodott a fotóhoz. A diplomáciai feszkó vége az lett, hogy a delegációt kiutasították, és sem Haftarral, sem mással nem tudtak Bengáziban tárgyalni, hanem visszakullogtak a repülőgépükhöz.

  
  

• Eközben meredeken emelkedett az elmúlt hetekben a Líbiából tengeri úton érkező menekültek száma a görög szigetek partjain és lassan az olaszoknál is. Így a két ország fújja a vészkürtöt, Antonio Tajani olasz külügyminiszter szerint óriási a baj. Ennek ellenére 2015 óta, a migrációs válság kezdetétől eltelt tíz évben sem sikerült igazán EU27-es megoldást találni. 

  
  

• Azt is hozzá kell tenni, hogy Haftar az elmúlt időben tovább közeledett az oroszokhoz, akik a szíriai tartuszi kikötő elvesztése után a líbiai partoknál akarnak megtelepedni, és ezért segítik Haftar hatalmát is. Viszont az a vélekedés, hogy a jól bevált migráció-mint-fegyvert bevetik ezúttal a tengeri vonalakon, ahogy azt korábban a norvég, finn és lengyel határon már megtették.

A leghosszabban előkészített öngól

Miközben a francia költségvetési tervet a héten mutatta be François Bayrou tojáshéjtáncos miniszterelnök, és egyelőre nincs meg a szükséges nemzetgyűlési támogatás hozzá; és még a kínai májusi ipari profit is több mint 9%-os csökkenést mutatott az előző év azonos időszakához képest, mégis most muszáj, hogy újra Trumpról írjak. Az első komoly belpolitikai öngólját rúgta be a hétvégén, amit azt hiszem, a Tisza kongresszusa és az egyéb hazai ügyek elhomályosítottak a híradásokban.

• Ezúttal Trumpnak a saját követőit és a MAGA-tábort sikerült megosztani és az egyik felét alaposan kiakasztani. Ennyire egyértelműen negatív visszajelzéseket eddig még egy ügy sem váltott ki. Miről van tehát szó? Nem másról, mint a Jeffrey Epstein-ügyről.

  
  

• A privát szigetén exkluzív partikon többször kiskorúakat is szexre kényszerítő Epstein már a brit Andrew herceget is magával rántotta. A cellában elkövetett öngyilkossága misztikus maradt, pedig egy börtönvideót most publikáltak, csak persze kimaradt belőle egy perc. A MAGA-mozgalom teljesen rácuppant a történetre a választási kampányban, és az elitellenesség szimbólumává vált.

  
  

• Ennek előzménye az, hogy a QAnon-féle összeesküvés-elmélet, amely az első Trump-kampányban 2016-ban volt igazán aktív, többek közt egy olyan teóriát futtatott, hogy a demokrata elit nem más, mint egy pedofil vérengző kör. Ehhez tökéletesen passzolt az Epstein-történet, így Trump 2024-ben megígérte a kampány során, hogy mindent nyilvánosságra hoznak, ha nyer. 

  
  

• A bökkenő az, hogy korábbi nyilatkozatai (még politikai karrierje előtt) nagyon dícsérőleg szóltak mindig is „Jeff”-ről, akivel osztoztak a „fiatal lányok” iránti rajongásukban. Később simán letagadta ismertségüket. Amikor Elon Musk kiesett a Fehér Házból bő egy hónapja, először azzal támadta Trumpot, hogy azért nem hozza nyilvánosságra Epstein klienseinek listáját, mert ő maga is szerepel rajta. Később ezt a posztot törölte, mondván, túl messzire ment.

  
  

• Tény, hogy Pam Bondi igazságügyminiszter még februárban szintén úgy nyilatkozott, hogy asztalán a lista, nemsokára nyilvánosságra kerül. Azóta tagadja a létét is.

  
  

• Ehhez képest Trump nem lépett, nem került nyilvánosságra a dokumentum. A múlt héten izzadtságszagúan igyekezett elterelni a figyelmet a dologról, szombaton végül a Truth Social platformján is posztolt róla, hogy túl kell már lépni az ügyön. Ekkor nemcsak a Fox News egyes arcai, hanem például olyan személyek, mint Mike Flynn (2017-ben első nemzetbiztonsági tanácsadója, majd orosz kapcsolatai miatt leváltotta) is kritikusan posztoltak Trump döntéséről, és a MAGA-mozgalom egy erős szárnyában érezhető a megdöbbenés.

  
  
  
  

• Ez tehát az első látványos eset, hogy Trump feltehetőleg egyes barátaival kényszerből szolidarít, akik szerepelhetnek a listán, hiszen ha őket bedobná, valószínűleg néhányan bosszúból meg-megvillantanának kellemetlen fotókat róla is. Így viszont az elitellenes éllel felhúzott MAGA-mítosz, „a gazdagok se engedhessenek meg mindent maguknak” ügyből óriási öngól lett, ahol inkább New York-i ingatlanmágnás maradt Trump, mint a bannonista nép embere. Így szép az, amikor a narratíva ostorhegye mégis megcsípi azt, aki csattogtatta.

Hebegésileg

Csütörtökön Joe Biden telefonos interjút adott a NYT-nak. Eddig is meglepő volt látni azt az angol nyelvet, amelyet Trump nyilatkozatainak leirata ad vissza. Ezúttal Biden fogalmazása is hasonló volt: önmagát mondatokon belül korrektúrázó, kevésbé összefüggő, idős ember szavai. Alapvetően a kegyelmi döntéseit magyarázta a szövegben, részben a családtagjainak adott teljes és előzetes kegyelmet, de droghasználók, halálsoron lévők kapcsán hozott döntéseit is magyarázza. Ínyenceknek érdekes olvasmány, és kiderül nemsokára, hogy a Trump-adminisztráció formai hibára – a digitális aláírás használatára – hivatkozva megtámadja-e a kegyelmi döntések érvényességét.

• Érdekes interjúk terén a hazai termés: Dunai Mártonnak az FT számára Tiborcz István nyilatkozott, megy az átprofilírozás.

RCINK

Remélem, emlékszik a kedves olvasó, hogy az orosz–kínai–iráni és észak-koreai összefogás betűszava ez. Nemrég Szergej Lavrov járt Phenjanban, ahonnan alaposan megintette a régiós amerikai szövetségeseket. Észak-Korea cserébe feltétel nélküli támogatást ígért az oroszok háborújához. Hogy ez akár a fronton jelenleg használt lőszerkészlet felét (!) is jelentheti, arról most írtak.

• Kína pedig Iránnak szállított le légvédelmi (SAM) rakétákat, amelyért feltehetőleg Teherán olajban fizet. Emellett ballisztikus rakétaüzemanyagokhoz szállított be nélkülözhetetlen anyagokat, talán radarokat és elektronikus hadviseléshez alkalmas eszközöket is. Peking természetesen mindezt tagadja.

• Ne felejtsük, a húti jemeni lázadók se tudtak volna kínai támogatás nélkül ilyen pontosan célra lőni a Szuezi-csatorna felé igyekvő hajókra. Drón- és rakétaalkatrészek érkeztek ehhez, de szatellitképeket is kaptak a célpontok kiválasztásához a kínai CGSTL cégtől.

  
  

• Az iráni drónok pedig azért nem tűntek el az izraeli támadás után az ukrán égboltról, mert már egy ideje orosz területen is tömeggyártásba fogtak, így nem érte kár az üzemet: jelenleg valószínű, hogy több iráni licenszelt drónt gyártanak az oroszok, mint az irániak maguk. Így működik az új tengelyhatalmak négyese.

Megköszönök minden visszajelzést az évad végén, javaslatot és tippet is a jövőre nézve, és hogy tetszik-e nektek az új design, amit szűk három hónapja használunk! Jó beszélgetéseket a következő hetekre, lehet, hogy meglepetésből jelentkezem pár aprósággal!