Hogyan hatott a települések jövedelmi helyzetére a 2022-2023-as inflációs nyomás?

Közhely, hogy szerte a világon, de Magyarországon különösen elég magas a gazdasági szavazás aránya, hiszen szinte mindig akkor történt jelentős változás a politikai pártok támogatottságában, amikor gazdasági visszaesés vagy reálbér-csökkenés volt.

A 2022-es országgyűlési választást követően ismét beköszöntött egy ilyen időszak. A következő ábra látványosan szemlélteti az árak növekedésének és a reálkeresetek csökkenésének időbeli együtt mozgását. A szürkével kiemelt rész a 2023-as évet mutatja, amikor a legjelentősebb gazdasági nehézségek voltak tapasztalhatóak.

A gazdasági nehézségeknek is szerepe lehetett abban, hogy ekkora felháborodás lett a kegyelmi botrányból, amelyet egy teljesen új politikai szereplő, Magyar Péter sikeresen be is tudott csatornázni. 2026-ban pedig minden jel szerint a Fidesz hatalmát fogja fenyegetni az áprilisi választásokon, hiszen például a 21Kutatóközpont legfrissebb felmérése szerint 14 százalékpontos az előnye a Tisza Pártnak a biztos pártválasztók körében.

Jelen hírlevélben ezért a magyarok választási döntését leginkább befolyásoló tényezőt, a pénztárcát és annak mélységének változását vetettük térképre. Külön megvizsgáljuk, hogy melyek a jövedelmek terén lemaradó térségek, és mennyiben változott a helyzetük a nagy inflációval sújtott 2023-as évben.

Egy januári elemzésben már foglalkoztam a jövedelem területi egyenlőtlenségeivel, akkor azonban még csak a 2022-es SZJA-adatok voltak hozzáférhetőek, amelyben még kevésbé jelenik meg az infláció és a reálbér-csökkenés nyoma. A 2023-as jövedelmi adatokat települési szinten pedig csak pár hete publikálta a NAV a KSH TeIR oldalán, így ezt korábban nem tudtuk volna elemezni.

A térkép bemutatása előtt azonban fontos különbséget tenni az átlagjövedelem és a jelen elemzésben is használt egy adófizetőre eső jövedelem között. Előbbit ugyanis a KSH országos szinten két hónapos késéssel közzéteszi, mely a teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagkeresetét mutatja. Ezt azonban települési szintre nem tudja meghatározni a KSH, így erre a NAV által közzétett személyi jövedelemadó (SZJA) adóalapjába tartózó jövedelmét vesszük alapul, arányosítva az adófizetők számával. Ebbe azonban a részmunkaidősök és a csak pár hónapot dolgozók jövedelme is benne van, így ez általában alacsonyabb jövedelmet mutat, mint az átlagkereset.

Nem volt ez másként 2023-ban sem, amikor a KSH által nyilvántartott bruttó átlagkereset 571 ezer forint, viszont az egy adófizetőre jutó bruttó havi jövedelem csak 431 ezer forint volt. A jövedelem egyenlőtlen eloszlását elég jól mutatja az alábbi térkép, amin az országos átlagtól (a 431 ezer forinttól) vett eltérést ábrázoltuk, zölddel jelölve azokat a településeket, ahol ezt meghaladó, míg pirossal az ez alatti jövedelemszint a jellemző.

A pirossal jelölt települések egyértelműen többségben vannak, ugyanis a 3177 önálló település közel 90 százaléka alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik, mint az országos átlag. A magasabb jövedelemmel rendelkező települések jellemzően a nagyvárosok, illetve Budapest, Győr és Székesfehérvár agglomerációs települései. Emiatt ugyanakkor az adófizetők 51 százaléka lakik az átlagnál magasabb jövedelmű településeken, amelyek darabszámban a települések 11 százalékát adják.

A megyeszékhelyek közül azonban nem mind rendelkezik átlag feletti értékkel: Nyíregyháza, Békéscsaba, Kaposvár, Salgótarján és Zalaegerszeg egy adófizetőre eső jövedelme nem éri el a 430 ezres átlagot. A nem megyeszékhely megyei jogú városok körében is bőven találunk ilyeneket, ugyanis Hódmezővásárhely 13 százalékkal, Nagykanizsa 9 százalékkal, Sopron pedig 12 százalékkal van lemaradva az országos átlagtól. Utóbbihoz azonban hozzátartozik, hogy a helyiek jövedelme nemcsak belföldről, hanem egyre inkább a határ túloldaláról származik, amely így nem a magyar SZJA hatálya alá esik. Erről bővebben a Politikai Vetület kapuvári adásában beszélt kollégám, Bódi Mátyás.

A legrosszabb helyzetben az Ormánság települései (amelyről szintén készült egy Politikai Vetület-adás), Nógrád megye középső és Borsod északi része (bár itt ez még így is magasabb jövedelem, mint 10-15 évvel korábban, erről szól a Politikai Vetület kazincbarcikai adása), valamint Jász-Nagykun-Szolnok megye szintén északi része van. Ezeken a területeken a bruttó havi jövedelem nem haladta meg a 300 ezer forintot.

A következő térkép emiatt azt mutatja meg, hogy az egyes települések egy adófizetőre jutó jövedelme hogyan változott meg 2022-höz képest, az infláció mértékét is beleszámolva. A számszerű - nominális - növekedés ugyanis jelentős volt: 371 ezer forintról 430 ezer forintra növekedett az országos átlag, viszont az árak változását is beleszámolva ez 0,8 százalékos csökkenés volt. Ebből pedig nem egyenletes módon vették ki a részüket az egyes települések.

Összességében a települések 60 százalékában csökkent a reálbér, de arányaiban ennél is több embert érint: a lakosság 78 százaléka lakik ezeken a településeken, mivel köztük van szinte az összes fővárosi kerület és megyeszékhely. Jelentősen csak Győrben és agglomerációjában nőtt a reálbér, illetve ide sorolható még Szentgotthárd, Sárospatak környéke, valamint Nógrád megye nyugati része (bár itt továbbra is meglehetősen alacsonyak a bérek). Bizonyos nógrádi települések jövedelembővülését mellesleg éppen a fővárosi agglomeráció kiterjedése okozza (az erről szóló Politikai Vetület-adás).

A legjelentősebb csökkenés Ózd és Kaposvár környékén, valamint Szekszárdon volt, de általánosságban elmondható, hogy az ország jelentős részén inkább a reálbér-csökkenés volt jellemző 2023-ban.

Kérdésként merülhet fel, hogy mi a helyzet időben hozzánk közelebb? Sajnos 2024-es adataink csak megyei szinten érhetőek el. Ez alapján pedig hazánk jövedelmi térszerkezete sokat továbbra sem változott: csupán Budapest és Győr-Moson-Sopron megye haladja meg az országos átlagot a nettó átlagkereset tekintetében, míg egy szabolcsi a fővárosi bérek csupán 60 százalékát viszi haza.

A megyei térképet viszont azért is nem elemezzük mélyebben, mert az elfedi a települések közötti egyenlőtlenségeket. Erre a legjobb példa Tolna, ahol az első térképen szépen látszódik, hogy Pakson kívül nehezen találunk átlag feletti jövedelemmel rendelkező települést. A megyei bontású térképen viszont Tolna nincs sokkal lemaradva Fejértől, pedig ha az atomerőmű városát nem számítanánk bele, akkor Tolnában alig lenne magasabb az átlagjövedelem, mint Békésben vagy Szabolcsban.

Ezért is érdemes akár két évet is várni a települési szintű jövedelmi adatokra, mellyel még fogok foglalkozni egy későbbi hírlevélben, hiszen, ahogy már az elején is írtam, az egyik leginkább választásokat befolyásoló tényező a gazdaság és azon belül is a jövedelem helyzete.

Kovalcsik Tamás

szerkesztő