A kerületi határmanipuláció (gerrymandering) – Hogyan segíti a választási rendszer a Fideszt? 2. rész

A múlt heti hírlevélben a választókerületi rendszer egyik aspektusát (a malapportionment-et) fejtettem ki, viszont a sokak által ismert gerrymandering jelenségről nem ejtettem szót. 

Malapportionment-ről akkor beszélünk, ha valamelyik fél előnyre tesz szert azért, mert az egyik választókerületben sokkal kevesebben élnek, mint a másikban. Ugyanis ahol kisebb a lakosságszám, ott egy-egy választó szavazata többet ér, mint ahol többen laknak. A múlt heti hírlevél alatti kommentek között sokan ezt azonosították gerrymandering-ként.

A gerrymandering azonban azt jelenti, hogy a körzethatárok meghúzását a választási términtázatokhoz igazítják, vagyis ahhoz, hogy a korábbi választások alapján hol, milyen választók élnek többségben.

A tavaly novemberi kerületi átalakításnál több helyen is felmerült ennek a szándékos alkalmazása, például én is írtam erről itt, itt és itt. Jelen írásomban azonban inkább amellett érvelek, hogy az ordító és feltételezhetően szándékos gerrymandering ellenére a 2026-os választás nem ezen fog múlni.

A manipulált kerületek kimutatására számos eszközt fejlesztettek már ki, de a gerrymandering egyik legárulkodóbb jele, ha a választókerületek nagyon nem esnek egybe a meglévő közigazgatási egységekkel, és akár furcsa alakzatokat vesznek fel. Ha az ilyen elnyúlt, hosszúkás körzetek nem magyarázhatók a települések kiterjedésével (vagy természetföldrajzi elemekkel: folyókkal, hegységekkel), akkor manipulációra gyanakodhatunk (ezen a linken találunk erre amerikai példákat). 

A kerületek kialakításának organikus elve ugyanis például azt mondja ki, hogy a közigazgatási egységeket csak a legvégső esetben szabad megbontani. Ez az alapelv a hazai szabályozásban is szerepel, az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény 4. § (3) pontjában.

Habár a 2011-ben megalkotott választókerületi rendszer is számos manipulációs elemet tartalmazott, a 23 fővárosi önkormányzati kerületből csupán 10-et vágtak ketté, míg a többségét egyben tartották. A bal oldali térképen sötét zölddel jelöltük azt a 13 önkormányzati kerületet, amelyeket egy az egyben besoroltak valamelyik országgyűlési egyéni választókerületbe (OEVK-ba), tehát egyáltalán nem bontották meg őket.

A 10 kettévágott kerületből 5-öt (a XI., a III., a XIII., a XIV., és a IV. kerületet) ráadásul teljesen indokolt módon osztottak két különböző OEVK-ba, hiszen ezek népessége meghaladja egy átlagos fővárosi OEVK méretét.

A világosabb zölddel jelölt területek mutatják a kettévágott kerületek különböző részeit. Minél világosabb egy terület, az adott önkormányzati kerület lakónépességéből annál kevesebb választópolgárt tartalmaz az adott OEVK-hoz sorolt területrész. A bal oldali térképen például az látszik, hogy a IV. vagy a XIII. kerület egy kisebb részét csatolták át a szomszédos kerületekhez.

A 2014 és 2026 közötti térkép ezen a linken érhető el interaktív formában, míg a 2026-tól érvényes térkép ide kattintva böngészhető.

A 2024 novemberében viszont jobban megbontották az önkormányzati kerületeket (a fenti ábra jobb oldala).  A korábbi 13 helyett már csupán 8 maradt egyben, ráadásul a legkisebb népességszámú V. kerület is két különböző körzetbe került. Ez a fajta átalakítás azért is meglepő, mert a fővárosban kettővel csökkentették a kerületek számát, így az egy OEVK-ra jutó polgárok száma növekedett. Ezzel pedig a mozgástér is nagyobbá vált, hiszen csak négy kerület népessége haladta meg ezt a számot (a III., a XI., a XIII. és a XIV.), így matematikai értelemben csak ezen kerületek megbontása lett volna szükséges. Természetesen az kivitelezhetetlen lett volna, hogy a többi 19 kerület ne kerüljön megbontásra, de az átalakítás teljesen indokolatlan elemeket is tartalmaz (a fent már említett V. kerületi példán túlmenően):

• Kunhalmi Ágnes korábban egységként kezelt XVIII. kerületét négybe vágták, pedig pont egy OEVK-nyi választópolgárt tartalmazott. 

• A szintén a legkisebb és talán a legegységesebb kerületek közé tartozó Teréz- és Erzsébetvárost két-két részre vágták, mégpedig úgy, hogy előbbi keleti részét a XIII. kerülethez, utóbbi keleti részét pedig többek között a XV. kerületi Pestújhelyhez csatolták.

• Újpestet teljesen kettévágták, habár a népességének csökkenéséből fakadóan a IV. kerületből is egy teljes értékű OEVK jött volna ki.

• A legnagyobb népességszámú Újbudát négybe vágták, így az I., az V., a VI., a VII., a IX., a XII., a XX., a XXI. és a XXII. kerülettel is van közös része.

Mintha a döntéshozónak az lett volna az egyik szándéka, hogy a korábbi OEVK-k egyáltalán ne maradjanak meg.

Felmerül a kérdés, hogy ezek az átalakítások követték-e a politikai términtázatokat. A 2024-es EP-választás eredményei alapján azt mondhatjuk, hogy némely esetben felfedezhetőek a gerrymandering elemei: az 5-ös és 6-os választókerületbe egyértelműen a már 2024 júniusában Tisza többségű szavazóköröket tömörítették (ez az 1-es altípus, a packing), míg a 2-es, a 7-es, a 10-es, a 12-es és a 13-as kerület kialakításában a fideszes és az ellenzéki többségű területek összekeverésének (ez a 2-es altípus, a cracking) szándéka fedezhető fel.

A fővárosi választókerületek átalakítása azonban a 2026-os választási eredményeket szinte semmilyen mértékben nem fogja befolyásolni, vagy ha mégis, akkor az a Fidesz-KDNP újabb kétharmados győzelmét jelentené. Budapesten ugyanis már akkor majdnem annyi szavazatot kapott a Tisza, mint a Fidesz, amikor országosan 14 százalékpontos lemaradásban volt tőle, ráadásul ekkor a fővárosban erős ellenzéki pártok (DK, Momentum, MKKP) is sok szavazót vittek el. A jelenlegi közvélemény-kutatások inkább a Tisza számára jeleznek 10-15 százalékpontos előnyt országosan, ami azt jelenti, hogy Magyar Péterék az összes budapesti választókerületben megcélozhatják a győzelmet. Ha tényleg ekkora előnyben lennének a választáson, azzal szemben semmilyen határmódosítás nem működne.

Akkor mégis milyen logika lehetett a fővárosi kerületek ilyen nagymértékű átrajzolásában? Habár ez ügyben csak találgatni tudunk, egy-két feltételezés így is megfogalmazható:

• A kerülethatárokat azelőtt rajzolták újra, hogy 2024. október 23-án először Tisza-előnyt mért volna a 21 Kutatóközpont. A kormánypárt tehát nagy valószínűséggel teljesen más országos erőviszonyokkal kalkulált. 

• Koncepció lehetett még az is, hogy a közvélemény Budapesttel legyen elfoglalva, és erősödjön az a fideszes narratíva, hogy az ellenzék magára hagyta a vidéki Magyarországot. 

• Korábban szinte csak Budapesten tudott ellenzéki jelölt egyéni körzetet nyerni, az átrajzolás pedig őket érinti a leginkább hátrányosan. Ezzel azonban a Fidesz csak azt érte el, hogy még a fővárosban is letisztította a pályát a Tisza előtt, hiszen Kunhalmi Ágnes vagy Varju László már nehezebben tud hivatkozni arra, hogy megválasztott képviselőként esélyesebb a körzetében, mint akármilyen Tisza-jelölt. 

Bármi is volt a szándék, az eredmény egy minden elemében átgondolatlan és semmilyen kerületrajzolási elvet figyelembe nem vevő torzó lett, ami jelen állás szerint nem igazán fogja befolyásolni a 2026-os választási eredményt.

A főváros mellett még három megyében módosították a kerülethatárokat 2024 novemberében. A Csongrád megyei (szegedi) 02-es kerületet például úgy rajzolták át, hogy 3 százalékponttal a Fidesz irányába tolódott el (erről Vida Kamilla és Ruff Bálint is beszélt a szegedi Vétóban). 

A következő térképen zölddel jelöltük a korábbi kerülethatárt, míg pirossal a tavaly kialakítottat. Erről leolvasható, hogy az 01-es kerület már csak szegedi szavazóköröket tartalmaz, míg a 02-estől elcsatolták Újszegedet, amely már az EP-választásokon masszív Tisza-többséggel rendelkezett. Helyette az enyhébben ellenzéki többségű Deszk és a tőle délre található kormánypárti települések kerültek a 02-es kerülethez.

A Fejér 01-es választókerület, amely korábban csak székesfehérvári szavazóköröket tartalmazott, 5 százalékponttal lett kormánypártibb. Ezt úgy érték el, hogy lényegében körbekerítették a megyeszékhelyen lévő Tisza-többségű szavazóköröket, és hozzácsatolták a tavaly még 31 százalékpontos Fidesz-előnnyel rendelkező Polgárdihoz. Ennek eredményeképpen azonban a 02-es könnyebben nyerhetővé vált a Tisza számára (habár csak 2,5 százalékponttal).

A Szentendre központú Pest megyei körzet pedig 5,3 százalékponttal lett kevésbé ellenzéki (erről Kamilla és Bálint a szentendrei Vétóban beszéltek), mivel a városhoz hozzácsatolták a Fidesz bázisának számító Nagybörzsönyt és környékét. A kerület északi határát korábban a Duna folyó adta, az átalakítással azonban létrehoztak egy olyan körzetet, amelyen belül nincs közvetlen közlekedési kapcsolat (csak a Visegrád-Nagymaros komp).

Pest megyében ráadásul az egyik újonnan létrehozott (péceli központú) kerületben 2024 júniusában a Fidesz közel 18 százalékpontos előnyben volt a Tiszához képest.

A fenti módosítások azonban csak akkor eredményeznek Orbán Viktorék számára plusz egyéni győzelmeket, ha a Tisza országos támogatottsága 5-10 százalékponttal elmarad a Fideszétől. Ha viszont országosan a Tisza nyer, főleg, ha 3 százalékponttal nagyobb különbséggel, akkor ezek a kerületek valószínűleg átfordíthatók.

Ebből következően bár a 2024 novemberi módosítás hemzseg a gerrymandering-re utaló megoldásoktól, a múlt heti hírlevélben bemutatott malapportionment sokkal fontosabb torzulást jelent a mostani helyzetben.

Főleg, hogy a gerrymandering akkor a leghatékonyabb, ha a választási eredmények földrajza időben stabilnak mondható, mint  például az Egyesült Államokban. Hazánkban azonban a voksok térbeli eloszlása - főleg a jelenlegi turbulens időszakban - jóval változékonyabb, így akár az is előfordulhat, hogy a kerülethatárok éppen az eredeti szándékkal ellentétes hatást gyakorolják az eredményekre.

Kovalcsik Tamás

szerkesztő