Hogyan segíti a választási rendszer a Fideszt? 1. rész

Az előző héten bemutatott mandátumszimulációnál az éles szeműek kiszúrhatták, hogy a Tisza Párt biztos mandátum-többségéhez közel sem elég a Vétó stúdiójában minden héten bemutatott 54 választókerület megnyerése, sokkal inkább 60-64 egyéni győzelemmel lenne meg a kormányalakításhoz szükséges számú képviselő. Ez pedig részben annak köszönhető, ahogy a Fidesz még 2011-ben átalakította a választókerületeket, majd módosította azokat 2024. novemberében. Még mielőtt azonban bárki egyből rávágja erre a klasszikus gerrymandering kifejezést, az a választókerületek átalakításának csupán egyik aspektusa (melyről a jövő a heti hírlevelemben, ennek a sorozatnak második részében lesz szó); én viszont most az országgyűlési választások eredményét  leginkább befolyásoló malapportionment jelenségről írtam.

A nehezen kiejthető kifejezés a kerületek eltérő népességszámából fakadó esetleges előnyt jelenti, hiszen ha egy párt pont azokban a körzetekben erős, ahol kevesebb ember lakik, és ott gyengébb, ahol sokan laknak, akkor kevesebb országos szavazattal képes több egyéni győzelemre. A hatás meglétéhez azonban két feltétel együttes bekövetkezése szükséges: egyrészt ha a kerületek lakosságszámai között jelentős különbségek vannak, másrészt ha ez az eltérés valamelyik párt támogatottságával együtt mozog. Annak érdekében, hogy ez a torzulás a legkisebb mértékű legyen, a rendszerek általában beépítenek egy küszöbértéket, amelynél nagyobb mértékű eltérést nem engednek az egyes kerületeknél. Ha egy kerület ezt eléri, akkor módosítani szükséges. Ez az eltérés azt a százalékos értéket mutatja meg, hogy az adott kerület lakosainak száma milyen mértékben tér el az országos átlagtól, tehát az ideális körzetnagyságtól.

Magyarországon ez 20 százaléknál van meghúzva, amelyet a Fidesz iktatott be a választási törvénybe 2011-ben. Előtte semmilyen konkrét szabályozás nem volt az aránytalanságok csökkentésére. Így fordulhatott elő az a helyzet 2010-re, hogy a legkisebb és a legnagyobb körzet népességszáma között 2,79-szeres volt a különbség: a Veszprém központú 06-os kerületben 26 702-en, míg a Pest 12-esben (Szigetszentmiklós) 74 365-en voltak a választási névjegyzékben a 15 évvel ezelőtti országgyűlési választás alkalmával.

Ezt a nagy mértékű aránytalanságot ábrázolja a következő térkép, ahol a kékkel jelölt kerületek az országos átlaghoz képest jóval kevesebb választópolgárt tartalmaznak, ezáltal egy szavazat ezekben többet ér, mint a pirossal jelöltekben, amelyekben aránytalanul többen élnek. Utóbbiakban így jóval több szavazatot kell összegyűjtenie egy jelöltnek az egyéni győzelemhez.

Ez a helyzet pedig számos alkalommal volt már hivatkozási alap a kormánypárt részéről, amikor az általuk kialakított választókerületek részrehajló kialakítását problematizálták a független média- vagy az ellenzék szereplői. Részben jogosan, hiszen alkotmányossági szempontból erősen megkérdőjelezhető az a kerületi rendszer, amelyben az egyik szavazat majdnem háromszor annyit ér, mint a másik. A 2010-ig fennálló egyenlőtlenség azonban egyik nagyobb pártnak sem kedvezett, így a fentebb már említett két feltétel közül csak az első teljesült a korábbi rendszerben, míg a második hiányában a nyilvánvalóan alkotmányellenes helyzet nem hozta helyzetbe egyik nagyobb politikai szereplőt sem (egyedül a ‘90-es és a ‘98-as FKgP-n segített).

Kétharmados hatalomátvétele után a Fidesz a választási rendszeren, és benne a választókerületi rendszeren is módosított. Az eredmény egy, a korábbinál jóval kiegyenlítettebb struktúra lett, a választókerületek kiegyenlítettebb népességaránya azonban kizárólag a törvényt megalkotó párt győzelmének parlamenti mandátumarányát növelte az utóbbi három országgyűlési választás alkalmával. Egyszerűbben megfogalmazva a Fidesz által megalkotott rendszer jobban teljesítette a szavazatok egyenlőségének alkotmányos alapelvét, a megmaradt egyenlőtlenség mégis a Fidesznek kedvezett.

Ráadásul már 2014-ben látszódott, hogy pár éven belül a belső migrációs folyamatok és az eltérő demográfiai adottságok miatt a kerületek egyenlőtlensége ismét nagyon megnő, elérve a Fidesz által bevezetett 20 százalékos küszöbértéket, amikor (elvileg) a kerülethatárok módosítása kötelezővé válik. 2018-ban ezt egy kerület (a Dunakeszi központú Pest 05-ös) el is érte, 2022 előtt mégsem történt módosítás. A legutóbbi országgyűlési választás alkalmával azonban már hét Pest megyei kerület lépte át a 20 százalékot (térkép), így ezekben a törvényileg megengedett mértéknél jóval kevesebbet ért egy szavazat.

A következő térképen a kerületek 2022-es egyenlőtlensége látható, de a kerületekre kattintva láthatóvá válnak a 2014-es eltérések is. Pest, Tolna és Somogy megyék esetén pedig már ekkor is láthatóak voltak bizonyos fokú aránytalanságok, amelyek később csak tovább fokozódtak.

A Választási Földrajz nevében Bódi Mátyással együtt 2024 nyarán publikáltunk egy javaslatot, mely szakmai szempontok mentén vizsgálta volna felül a kerületi rendszert. Az általunk javasolt módosításokat befogadható formában a Telex hasábjain is megírtuk és videós formában is közzétettük. Pár hónappal később, novemberben a Fidesz valóban módosította a kerületi rendszert, habár (nem meglepő módon) korántsem a mi javaslatunkat adaptálták, hanem az NVI 2024 szeptemberi javaslatát ültették át a gyakorlatba. Akkor szintén még a Telex hasábjain több cikkben is foglalkoztam a kerületi határok módosításának különböző aspektusaival: a fővárosi kerületekkel és az új határok várható politikai hatásaival, de külön foglalkoztunk a csepeli választókerület átszabásával is. Ezeket a jelenlegi hírlevél kontextusában úgy lehet összefoglalni, hogy bár az új kerületek (főleg Pest megyében) enyhítették az egyenlőtlenségeket, érintetlenül hagytak olyan megyéket, amelyek módosítása indokolt lett volna, ezzel segítve a kormánypárt mandátumszerző képességét.

A mi javaslatunk alapján Tolna és Somogy megyékben csökkent volna a kerületek száma, amellyel a térségben meglévő egyenlőtlenség (főleg hosszabb távon) is csökkent volna, hiszen az már az előző térképen is látszik, hogy alacsony lélekszámú kerületek voltak itt már 2014-ben is, amely csak romlott 2022-re. Ezen kívül még eggyel csökkentettük volna a fővárosi kerületek számát, és az így felszabadult három kerületet adtuk volna Pest megyének.

A Fidesz azonban nem nyúlt se Somogy, se Tolna megye kerületeihez, a fővárosi kerületek számát azonban kettővel csökkentette, és ezt adta hozzá Pest megyéhez. Ezzel kapcsolatban pedig rögtön három probléma merül fel:

1. Somogy és Tolna megyék kerületeinek lakónépessége könnyen 20 százaléknál is nagyobb mértékben lesz kisebb, mint az országos átlag (ami utóbbi esetben már idén megtörtént a következő térkép alapján), ezzel a hagyományosan kormánypárti terepen ér többet egy szavazat

2. Budapesttől indokolatlanul vontak el kettő választókerületet, ezzel a fővárosi kerületek átlagos eltérését +10 százalékra emelték (a mi javaslatunk alapján +3%-os maradt volna), így a Fidesz számára egyáltalán nem kedvező terepnek számító fővárosban kevesebbet ér egy szavazat, mint az országos átlag

3. Pest megyében (ahol az utóbbi időben a legdinamikusabban bővült a népesség) csak kettővel növelték a kerületek számát, így a megyén belüli választókerületek átlagos eltérése pozitív maradt, ez pedig legkésőbb a 2030-as országgyűlési választásokra ismét gondot jelenthet

A Nemzeti Választási Iroda által közzétett adat alapján pedig idén januárban már mindhárom Tolna megyei választókerület több, mint 20 százalékkal múlta alul az országos átlagot, de a Somogy megye 02-es kerület sincs távol ettől (-19,9%), vagyis ezekben a körzetekben 15 ezerrel kevesebben vannak a névjegyzékben, mint az országos átlag; vagy 26 ezerrel kevesebben, mint a legnagyobb fővárosi kerületben (a soroksári központú 16-osban). Ez utóbbi azt jelenti, hogy Dombóváron másfélszer többet ér egy szavazat, mint a XXIII. kerületben.

A következő térkép a legfrissebb választókerületi egyenlőtlenségeket ábrázolja.

A malapportionment sokat emlegetett két feltétele (az első a kerületek közötti nagy mértékű egyenlőtlenség megléte, a második ha az adott párt tendenciózusan ott erősebb, ahol a kerületek népességszáma alacsony) közül tehát az első mértéke a kormánypárt 2024 novemberi módosításának hatására – megkérdőjelezhető módon, de összességében – csökkent, a második feltétel mértékének erősödéséről eddig csak gyanúink lehettek.

Az együttmozgás számszerűsítésével megállapítható, hogy a Fidesz által létrehozott rendszer a kerülethatárok a 2011-es első bevezetése után is már közepesen kedveztek a Fidesznek. Ez az előny aztán és 2022-re folyamatosan csökkent, annak ellenére, hogy a kerületek közötti egyenlőtlenség növekedett. Ezért is hangsúlyoztam már az elején a két feltétel közötti különbségtételt. A 2024. novemberi módosítással azonban a Fidesz tavalyi EP-listás eredménye még a 2011-esnél is nagyobb mértékben mozog együtt a 2025. januári eltérésekkel, így kijelenthető, hogy a kerületi aránytalanság annak ellenére dolgozik minden eddiginél nagyobb mértékben a kormánypártnak, hogy amúgy az egyenlőtlenségek némiképp csökkentek.

Az alábbi ábrán ez a fenti összefüggést ábrázoltuk, mely azt mutatja, hogy minél kisebb egy választókerület (az ábra bal oldalán), annál magasabb a Fidesz támogatottsága

Ez a helyzet pedig azt eredményezi, hogy a Tisza Pártnak több szavazatra van szüksége, hogy megnyerje a kerületek többségét, mint a Fidesznek. Belföldi szavazategyenlőség esetén ugyanis a kormánypárt tízzel szerezne több egyéni mandátumot, így akár még az is elképzelhető, hogy a belföldön kevesebb szavazatot gyűjtő párt szerzi a több mandátumot.

A belföldi jelleget azért hangsúlyozzuk, mert a kerületi eredményeket kizárólag a belföldön lakcímmel rendelkező választópolgárok szavazatai döntik el, míg az országos listás eredményhez a levélszavazatok is hozzáadódnak.

Összességében tehát a jelenlegi malapportionment jelenségből fakadóan a Tiszának minimum 3 százalékponttal több egyéni szavazatot szükséges szereznie, mint a Fidesznek ahhoz, hogy a kerületek többségét ők nyerjék!

Kovalcsik Tamás

szerkesztő