Mennyit számítanak a levélszavazatok?

Az országgyűlési választások egyik fontos és vitatott eleme a levélszavazás intézménye, amelyre az ellenzéki közvélemény egy nem elhanyagolható része a Fidesz egyik választási csalásaként tekint. Ez a tévhit azonban több szempontból sem állja meg a helyét. Ebben az elemzésben a levélszavazatok rendszerét és azok választási eredményekre gyakorolt konkrét hatását mutatom be.

Magyarországon a 2014-es országgyűlési választás óta a hazai lakcímmel nem rendelkező állampolgárok levélben is leadhatják – de csak a pártlistás – szavazatukat a parlamenti választásokon. Akik pedig nem rendelkeznek hazai lakcímmel, azok jellemzően a trianoni határ túloldalán ragadt kettős állampolgárok, hiszen ők többségében soha nem is laktak Magyarország területén.

A kormánypárti „választási csalás” tévhite Mikola István 2006-os beszédéből (ezzel Gyurcsány Ferenc még 2017-ben is kampányolt) és abból a körülményből származhat, hogy a kedvezményes állampolgárság lehetőségét – mely megkönnyítette a külhoni magyarok számára a magyar állampolgárrá válást – a Fidesz kormányzat biztosította 2010 májusában, míg a baloldal a 2004. december 5-ei (végül eredménytelen) népszavazáson is ez ellen kampányolt. Ezzel pedig a Fideszen kívüli politikai erők joggal gondolhatták azt, hogy a külhonról érkező szavazatok nagyrészt Orbán Viktorékat fogják támogatni.

Rendszerproblémák

Az éles belpolitikai csatározások színterévé változtatott kérdés azonban egyáltalán nem idegen a fejlett demokráciák sorában sem: mind a levélszavazást, mind az adott ország területén soha nem lakó (és oda adót soha nem fizető) állampolgárok számára a választójogot – különböző technikai megoldásokkal ugyan –, de a legtöbb helyen biztosítják. Franciaországban például az 577 képviselőből 11-et a külföldön élő francia állampolgárok választanak meg.

Amellett természetesen nem lehet elmenni, hogy a levélszavazás intézményével itthon problémák vannak, hiszen például a választási névjegyzék frissítetlensége miatt azon még elhunytak is szerepelnek. Illetve sok helyen a Fideszhez köthető szervezetek gyűjtik ezeket össze, ami felveti a lehetőségét, hogy nem minden szavazat ér célba.

Ráadásul az, hogy a levélszavazás lehetősége csak a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok számára nyitott, az alkotmánybíróság korábbi határozatának értelmében súlyos alkotmányossági kérdéseket vet fel, hiszen különbséget tesz a környező országbéli és a nyugatra kivándorolt magyarok között (akiknek jellemzően van hazai lakcímük).

Erre azonban a megoldást nem a levélszavazásra jogosultak körének kiterjesztése, hanem a külföldi szavazóhelyiségek jelentős bővítése, valamint a személyes (és ezáltal a titkos) szavazás lehetőségének biztosítása jelenti a környező országbéli külhoni magyarok számára is.

Aránytalan figyelem, egyre növekvő ellenérzés

2018-ban már közel kétszer annyian szerepeltek a levélben szavazók névjegyzékében, mint négy évvel korábban, a részvételi kedv azonban csökkent, hiszen csak 58,8 százalékuk adott le érvényes szavazatot. A Fidesz-KDNP-re való szavazási hajlandóság azonban még némiképp nőtt is, hiszen a voksok 97,3 százaléka támogatta a kormánypártot. A több mint 216 ezer listás szavazat azonban egyetlen plusz mandátumot sem adott a Fidesznek. Ezáltal hét évvel ezelőtt a levélszavazatok nélkül is megszerezték volna a kétharmados többséget.

A legutóbbi országgyűlési választáson a regisztráltak és a levélszavazatok száma is nőtt, habár a részvételi hajlandóságuk (58,2%) továbbra is elmaradt a belföldi szinttől. A növekedés ellenére továbbra is a listás mandátumok kiosztásáért felelős szavazatok csupán 3,1 százalékát tették ki a levélszavazatok. 2022-ben azonban ez már plusz két kormánypárti mandátumot jelentett, annak ellenére, hogy a Fidesz támogatottsága még csökkent is, de továbbra is 90 százalék felett maradt. Orbán Viktorék viszont ezen két mandátum nélkül is megszerezték volna a kétharmados többségüket a parlamentben.

A levélszavazatok konkrét mandátumkiosztásra gyakorolt hatását tehát nem csak azok száma, hanem a hazai helyzet is befolyásolja. Viszont ahhoz képest, hogy a média és az egyes politikai szereplők mekkora figyelmet szentelnek a levélszavazás intézményének, a választási eredményekbe jóval kisebb mértékben szólnak bele. Az ezzel kapcsolatos politikai csatározás (vagy sárdobálás) – a fideszes győzelmekért az erdélyi vagy vajdasági magyarok hibáztatása – azonban tökéletesen alkalmas arra, hogy a külhoni nemzettársaink ellenérzését kiváltsák.

Német diaszpóra, határon túli tiszások, csökkenő listás hatás

A jövő évre tekintve azonban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mire lehet számítani a levélszavazatokkal kapcsolatban. Egyrészt érdemes megtekinteni, hogy a levélszavazásra regisztráltak mely országokból származnak, erre a Political Capital csinál minden évben egy a számokat napi szinten követő felületet, amit érdemes böngészni. Ebből kiderül, hogy a regisztráltak száma némileg alacsonyabb, mint 2022-ben volt (bár még van idejük felvetetni magukat a listára); illetve, hogy a névjegyzék 91 százaléka valamilyen környező országban lakik, nagy többségük (65%-uk) Romániában, közel 20 százalékuk pedig Szerbiában.

Ettől függetlenül egyre többen vannak olyanok is, akik már a nyugati diaszpóra tagjaként regisztrálnak a levélszavazásra. Németországban például május óta 10 százalékkal megugrott a regisztráltak száma. Ők azok, akik már magyarországi lakcímüket is elhagyva élnek egy külföldi (jellemzően nyugati) országban. Az ő szavazási hajlandóságukról pedig sok mindent elmond az, hogy már 2024-ben is a Tisza fölényesen megverte a Fideszt a külképviseleteken.

Ráadásul 2024-ben a levélszavazatok esetén is 90 százalékra „csökkent” a Fidesz támogatottsága, míg a Tisza friss pártként is nagyobb szavazatarányt gyűjtött, mint a korábbi ellenzéki pártok együttesen bármikor. Mindemellett Orbán Viktor tihanyi beszéde (ahol támogatásáról biztosította a magyargyűlölő román elnökjelöltet, George Simiont) sem feltétlenül tett jót a székelyföldi kormánypárti támogatottságnak.

Mindezek miatt egy kevésbé egyértelmű, de mindenképp Fidesz többségű levélszavazati eredményt tartok reálisnak 2026-ban. Ez pedig tovább csökkenti a postán érkező szavazatok hatását a listás mandátumok kiosztására, miközben a levélben szavazók semmilyen befolyást nem gyakorolnak a választást amúgy valóban eldöntő egyéni kerületekben zajló versenyekre. Utóbbira jóval nagyobb hatást gyakorol a korábban tárgyalt malapportionment és a gerrymandering, illetve a listás mandátumok kiosztását jelentősen nagyobb mértékben torzítja a „győzteskompenzáció”!

Az intézmény körüli visszásságok ennek ellenére tarthatatlanok, és azok megoldására több javaslat is érkezett, amelyeket érdemes lenne figyelembe venni. De a levélszavazást a választásokat eldöntő „csalásként” aposztrofálni nemcsak téves, hanem káros is.

Kovalcsik Tamás

Szerkesztő, adatelemző

Választási Földrajz