Már 2014-ben elvesztették volna a kétharmadot – Hogyan segíti a választási rendszer a Fideszt? 3. rész

Három részes sorozatom zárásaként a közbeszédben is sokat emlegetett “győzteskompenzáció” intézményét mutatom be, eloszlatva pár tévhitet ezzel kapcsolatban, illetve már előre reflektálva az esetleges eltörlése után kialakuló politikai diskurzusra. A Fidesz által 2011-ben bevezetett módszer ugyanis eddig háromszor hozta el számukra a kétharmadot, e nélkül Orbán Viktornak 2014 óta nem lenne meg az alkotmányozó többsége. De hogyan is működik ez a “csodafegyver” és hogyan lehet ez akár a Fidesz veszte is a Tiszával szemben? Ezekre a kérdésekre igyekszem választ adni ebben a hírlevélben.

Fontos már az elején megemlíteni, hogy a téma feldolgozásában nagy segítségemre szolgált a Választási Tudásbázis oldal, ahol a választási rendszerek mélyebb rétegeibe is betekintést kaphat az olvasó. A “győzteskompenzációról” szóló egyik első írás például kitér arra, hogy miért is nem hungarikum ez a megoldás.

Visszatérve az eredeti témához, a közbeszédben csak “vesztes-” vagy “győzteskompenzációként” ismert fogalmak a hazai töredékszavazatos rendszert takarják, amely az egyéni ágon fel nem használt szavazatokat csatornázza be a listás ágra. A 199 országgyűlési képviselőből 106-ot egyéni kerületekben választunk meg, mégpedig úgy, hogy kizárólag az adott körzetben legtöbb szavazatot kapó jelölt jut be a törvényhozásba, míg az a jelölt, aki akár csak egy szavazattal kevesebbet kapott az első helyezetthez képest, lemarad a mandátumról. Ha csak ez a többségi ága lenne a választási rendszernek, akkor a Fidesz a mandátumok 80-90 százalékát nyerte volna meg 2014 és 2022 között, hiszen ennyi választókerületben szerezte az egyéni jelöltjük a legtöbb szavazatot.

Emellett azonban ott van a listás ág is, amelyről 93 mandátum kerül kiosztásra, ám a közhiedelemmel ellentétben nem csak a másik, azaz a pártlistákra leadott szavazataink alapján, hanem ezekhez hozzáadják az egyéniben fel nem használt szavazatokat is – ezek az úgynevezett töredékszavazatok. A választási törvény tehát nem ismeri a közbeszédben emlegetett “vesztes-” vagy “győzteskompenzáció” fogalmait, hiszen a töredékszavazatoknak ebben a formában semmi közük a kompenzációhoz, az ugyanis feltételezné, hogy a mechanizmus minden esetben arányosít. A “győzteskompenzáció” – amely szóösszetétel önmagában egy paradoxon, ezért is fogom idézőjelek között használni végig – pedig az esetek túlnyomó többségében (ahogy ez a cikkből ki is fog derülni) pont az arányosítás ellen hat.

A töredékszavazatok képzését vizuálisan a következő ábra jeleníti meg, ahol a 2014-es országos eredményhez legközelebb álló (tehát legátlagosabb) balatonfüredi központú kerület egyéni és listás szavazatait ábrázoltuk. Az ábra bal oldalán láthatóak az egyéni szavazatok eloszlása, mely alapján a Fidesz-KDNP jelöltje, Kontrát Károly szerezte a legtöbb, 20 854 szavazatot (45,6%), a második helyen Scheiring Gábor, az MSZP-Együtt-DK-PM-MLP baloldali választási szövetség jelöltje végzett, 12 428 szavazattal (27,2%), míg a harmadik helyre a jobbikos Kepli Lajos futott be, 8 716 szavazattal (19,1%). Középen vannak ábrázolva a Veszprém 02-es kerületben leadott országos listás szavazatok eredményei, mely alapján jelentős átszavazás nem történt (21045-11909-8570).

Az ábra jobb oldalán vannak ábrázolva azok a szavazatok, amelyek valóban eldöntik a listás ágon kiosztott 93 mandátum sorsát. Ezek a szavazatok három különböző forrásból érkeznek: egyrészt az (országosan 5%-os küszöböt elérő) listákra leadott szavazatok (középső ábra, vízszintes vonalat elérő oszlopok) változtatás nélkül jóváíródnak a listás mandátumokat eldöntő szavazatokhoz. Ezt a jobb oldali ábrán a keret nélküli alsó oszlopoknál ábrázoltuk, amelyek megegyeznek a középen lévő oszlopokkal.

Másrészt azok a szavazatok adódnak hozzá a listás szavazatokhoz, amelyek az egyéniben vesztes jelöltekre lettek leadva. A jobb oldali ábrán tehát a Baloldal, a Jobbik és az LMP kerettel jelzett töredékszavazatai megegyeznek a bal oldali ábrán az ő jelöltjeikre leadott szavazatszámokkal. Ez az úgynevezett vesztes kompenzáció, mellyel az egyéniben vesztes jelöltre leadott szavazatok sem vesznek el, amennyiben a jelölt jelölőszervezete országosan elérte az 5 százalékos küszöböt.

Harmadrészt azok a szavazatok számítódnak még töredékszavazatnak, melyek az egyéniben győztes jelölt győzelméhez szükségtelenek voltak. Ezt hívja közbeszéd “győzteskompenzációnak”. Ez a fenti ábrán is látszik, hogy a Fidesz nem az összes egyéni szavazatát, hanem csak az első és a második helyezett közötti különbséget (mínusz 1, hiszen az az 1 szavazat még szükséges a győzelemhez) viszi tovább töredékszavazatként. Ezt a szavazat mennyiséget szimbolizálja a jobb oldalon a Fidesz oszlopán lévő kerettel jelölt rész.

2014-ben, a Veszprém 02-es választókerületben ez a kormánypártnak 8425 többletszavazatot jelentett, amely majdnem azonos mértékű volt, mint a Jobbik által kapott töredékszavazatok számával (8716). A nagy különbség a két párt között, hogy míg a Fidesz ebből a kerületből már szerzett egy mandátumot (hiszen Kontrát Károly megnyerte a körzetet), addig a Jobbik egyet sem, így innen csak a listás és a töredékszavazatait vitte magával. Tehát az a Fidesz, amely ebből a kerületből már szerzett egy egyéni mandátumot, ugyanolyan (vagy nagyobb) mértékben lett “kompenzálva”, mint a vesztes Jobbik (vagy a szintén vesztes LMP).

Ezért érdeke minden pártnak a jelöltállítás

A fent leírt számok kerületi szinten leolvashatók a következő térképről, ahol a Fidesz által 2014-ben szerzett “győzteskompenzációs” szavazatok száma szerint színeztük a körzeteket, de az egyes kerületekre kattintva vagy rájuk húzva a kurzort megtekinthetőek az egyéniben leadott és az abból származó töredékszavazatok is.

A “győzteskompenzáció” közvetlen hatása a mandátumok számára az alábbi táblázatból olvasható le. Ebből az derül ki, hogy 2014-ben a Fidesz-KDNP listájára csak a győztes jelöltjeikre leadott voksokból több mint 764 ezer szavazat érkezett, míg a vesztes jelöltjeik csupán 176 ezer voksot gyűjtöttek. Ezzel pedig a kormánypárt hattal több listás mandátumhoz jutott, mint amennyi a “győzteskompenzáció” nélkül járt volna neki. E nélkül tehát Orbán Viktor már 2014-ben elvesztette volna a kétharmados parlamenti többségét.

A 2018-as országgyűlési választásra bizonyos ellenzéki pártok más taktikát választottak és a koordináció felé fordultak, melynek következtében a Fidesz öttel kevesebb választókerületet nyert meg. Listán azonban 5 százalékponttal több szavazatot kapott a kormánypárt, illetve a “győzteskompenzációs” szavazatokból is 150 ezerrel többet zsebelt be, mint négy évvel korábban. Ez részben a magasabb részvételből fakadt (2014-ben csak 61% volt, 2018-ban már közel 70%), kisebb részben azonban abból, hogy a Fidesz (az ellenzéki koordináció ellenére) az 5 százalékpontos országos növekedéséből fakadóan arányaiban is tudta növelni előnyét az egyes kerületekben.

A fent leírt számok kerületi szinten leolvashatók a következő térképről, ahol a Fidesz által 2018-ban szerzett “győzteskompenzációs” szavazatok száma szerint színeztük a körzeteket, de az egyes kerületekre kattintva vagy rájuk húzva a kurzort megtekinthetőek az egyéniben leadott és az abból származó töredékszavazatok is.

A korábbi helyzet 2018-ban megismétlődött, hiszen a Fidesz-KDNP nem szerzett volna kétharmados többséget a “győzteskompenzációs” szavazatok nélkül. Az ellenzéki pártok koordinációja és az ellenzéki szavazók egy részének megosztott szavazása részben sikeres volt, hiszen a kormánypárti jelöltek kevesebb körzetben tudtak győzni. Ez pedig ellensúlyozni tudta azt, hogy a Fidesz listája öt százalékponttal kapott több szavazatot országosan.

A választást követően többek között a Vona Gábor vezette Jobbik volt kikiáltva bűnbaknak, amiért nem léptette vissza jelöltjeit az esélyesnek tartott baloldali-liberális jelöltek támogatásaként. A táblázatra tekintve azonban Vona a választási rendszer logikájának megfelelő döntést hozott, hiszen vesztes kompenzációs szavazatból jóval többet gyűjtött be arányaiban is, mint az MSZP-P vagy az LMP. Habár előbbi így is jobban járt, hiszen a nyolc egyéni győzelem több százezer kompenzációs szavazattal ér fel. 

Ebből is látszik, hogy a magyar rendszerben minden országos győzelemre esélyes pártnak az az érdeke, hogy még a számára esélytelen kerületekben is állítson jelöltet, és ő minél jobban szerepeljen, hiszen a rá leadott voksok vesztes kompenzációs szavazatként, a listás ágon, akár egy plusz mandátumot is jelenthetnek. A rendszer ezen logikájából fakadóan nem jellemző, hogy egyéniben egy helyben jól beágyazott, de országos jelölőszervezeti háttérrel nem rendelkező jelölt győzzön, vagy akár csak jól szerepeljen, hiszen a rá leadott szavazatok kompenzációként egyáltalán nem hasznosulnak. A fenti térképen ennek szemléltetésére tökéletes a Baranya 01-es kerület, ahol Mellár Tamás független jelöltként győzött, így az ő “győzteskompenzációját” egyik Parlamentbe kerülő párt listája sem kapta meg, míg a Fidesz ebből a kerületből 20 ezernél is több vesztes kompenzációs szavazatot vitt tovább magával.

Kevesebb körzetet nyert a Fidesz, de a rendszer kompenzálta

Az ellenzék 2022-re megtanulta a fent leírt leckét és egy listán, közös jelöltekkel vágott neki az országgyűlési választásnak, viszont az egyéni szavazatok tekintetében 16,3 százalékponttal sikerült kevesebbet gyűjtenie, mint a Fidesznek, amely újfent öt százalékponttal tudta növelni támogatottságát. A legtöbb egy kerületből begyűjtött kormánypárti “győzteskompenzáció” e miatt már közel 25 ezer szavazat volt, amely a Csorna központú Győr-Moson-Sopron megyei 03-as kerületből származott. Csak szemléltetésként, ebből a kerületből az ellenzék 10 ezer vesztes kompenzációt tudott magával vinni. Ráadásul csökkent azon kerületek száma, ahol szoros eredmény született volna, így annak ellenére, hogy az eddigi legkevesebb körzetet nyerte fideszes jelölt, a “győzteskompenzációs” szavazatok száma nem csökkent.

A fent leírt számok kerületi szinten leolvashatók a következő térképről, ahol a Fidesz által 2022-ben szerzett “győzteskompenzációs” szavazatok száma szerint színeztük a körzeteket, de az egyes kerületekre kattintva vagy rájuk húzva a kurzort megtekinthetőek az egyéniben leadott és az abból származó töredékszavazatok is.

A következő táblázatból pedig az is leolvasható, hogy a Fidesznek 2022-ben sem lett volna meg a kétharmada a “győzteskompenzáció” nélkül. Még a német nemzetiségi képviselőt is ideszámítva a kormánypártnak csupán 131 mandátum lett volna a kezében. Emellett azonban azt is meg kell jegyezzük, hogy a győztes ellenzéki egyéni jelöltekre leadott szavazatokból is 86 ezer “győzteskompenzációs” voks képződött, így ők (ha jóval kisebb részben is, de) kedvezményezettjei voltak a győzteseknek járó töredékszavazatoknak, a Mi Hazánkkal szemben, akiknél csak a vesztes jelöltjeikre leadott szavazatok hasznosultak.

Az tehát kijelenthető, hogy a “győzteskompenzáció” intézménye az előző három parlamenti voksolás alkalmával segítette a Fidesz-KDNP-t, sőt e nélkül a kétharmados győzelem sem lett volna meg. Azonban azt mindenképpen meg kell említeni, hogy a választási szabályok minden esetben hatnak a politikai szereplőkre és a választók viselkedésére is. Erről bővebben írt a Választási tudásbázis oldal ebben a posztjában. A lényeg, hogy a pártoknak nem érdeke a “győzteskompenzáció” nélkül például olyan kerületekben kampányolniuk, amelyek biztosan meg vannak, így erőforrást csoportosítanának át más kerületekbe. Magyarul a választási eredmények sem feltétlenül így néztek volna ki. Ettől függetlenül a “győzteskompenzáció” fent levezetett közvetlen hatása megkérdőjelezhetetlen, annak mértéke azonban valóban kérdéses.

Nem csak a Fidesznek kedvezhet

A “győzteskompenzáció” azonban – a köznyelvben ráaggatott nevével ellentétben – nem feltétlenül az országos győztesnek (és nem feltétlenül a Fidesznek) kedvez, hanem annak a pártnak, amely jelöltjei a legnagyobb mértékben tudnak minél több kerületet megnyerni. Ebből következően a “győzteskompenzáció” még nem is feltétlenül annak kedvez, aki a legtöbb körzetet tudja elhódítani, ha ugyanis az egyik párt országosan több szavazatot szerez, de kevesebb kerületet nyer meg (az előző hírlevelekben bemutatott malapportionment vagy gerrymandering miatt), akkor a “győzteskompenzáció” pont a kiegyenlítés irányába hathat.

Az előző országgyűlési választások alkalmával tehát a “győzteskompenzáció” egyértelműen a Fidesz-KDNP-t segítette, hiszen országosan messze a legtöbb szavazatot kapták, a legtöbb egyéni kerületet ők nyerték és a legnagyobb arányú egyéni győzelmeket is ők zsebelték be. A “győzteskompenzáció” azonban pont egy olyan megoldása a választási rendszernek, amely “vak” a pártszínre, tehát nem mindig a jelenlegi kormánypárt listáját fogja előnyben részesíteni, hanem például a 21Kutatóközpont legfrissebb felméréséből számított mandátumbecslésben a Tiszának biztosítana öttel több mandátumot.

A következő ábrán vizuálisan is megtekinthető a “győzteskompenzáció” működése. A diagramon balról jobbra haladva növekszik a Tisza szavazataránya, és szoros összefüggésben ezzel természetesen a párt listájára leadott szavazatok száma is (az ábra alsó részén lévő kékkel jelölt terület). Ahogy növekszik a szavazatarány, a Tisza egyéni győzelmeinek száma is egyre több lesz (az ábrán lévő kék vonal), így a vesztes kompenzációból szerzett szavazatok száma (az ábrán pirossal jelölt felület) is csökken. A “győzteskompenzáció” nélkül tehát egy párt azáltal, hogy egyre több szavazatot szerez, egyre több egyéni győzelemmel tudja növelni mandátumainak számát, a listás-kompenzációs ágon (nagyon kevéssel, de) csökken a mandátumszerző képessége.

Jelen ábrán például a “győzteskompenzáció” nélkül egy 32 százalékos Tisza Párt összesen 3,3 millió listás és vesztes kompenzációs szavazatot tudna magával vinni, míg egy 54 százalékos csupán 3 milliót, mivel hiába növekszik a listás szavazatainak száma, egyre kevesebb kerületben veszítenek a jelöltjei, így egyre kevesebb vesztes kompenzációt szerezne. Ezzel a 32 százalékos Tisza 1-2-vel tudna több listás mandátumot szerezni, mint az 54 százalékos, egyéniben viszont 92-vel több (7 helyett 99-et) mandátumot gyűjthetne be. A “győzteskompenzáció” nélkül tehát valóban megvalósulna valamilyen fokú kompenzáció.

A “győzteskompenzációval” (az ábrán zölddel jelölt felület) azonban a nagy pártok hiába szereznek jóval több egyéni mandátumot, mint kisebb társaik, a listás ágon is jóval több képviselői helyet gyűjthetnek be, hiszen a három színt egyben nézve a Tisza listára jutó szavazatmennyiség is folyamatosan nő. A Tisza számára eddigi legkedvezőbb támogatottságnál (53%) 1 millió szavazat érkezne csak “győzteskompenzációból”.

Abban az esetben, ha a Fidesz belső mérései is azt mutatják, hogy a Tisza biztosan megnyeri a választásokat, sőt Magyar Péterék számára még a kétharmad megszerzése sem elérhetetlen, akkor a “győzteskompenzáció” eltörlésével a Tisza alkotmányozó többségének esélyét tudnák csökkenteni. Ezzel a lépéssel azonban indirekten előre beismernék azt, hogy vesztésre állnak, így ez nem lenne egy kockázatmentes lépés.

Kovalcsik Tamás

a Partizán szerkesztője