A román elnökválasztás első fordulója földrajzos szemmel

A rendszerellenes jelöltek győzelme a román elnökválasztás megismételt első fordulóján

A mostanában pozitív gazdasági kontextusban sokat emlegetett “bezzeg” Romániában vasárnap tartották meg az elnökválasztás első fordulójának megismételt változatát, amelyre azért volt szükség, mert az Alkotmánybíróság megsemmisítette a 2024 novemberében tartott eredeti első fordulót. Călin Georgescu első helyen befutott jelölt körüli szabálytalanságokra hivatkoztak, miután az erősen szélsőséges jelöltet TikTok profilok robbantották az élre.

A választások eredményeinek taglalása előtt az ország gazdasági-társadalmi térszerkezetének bemutatása fontos annak megértése érdekében, hogy miért is így szavaznak a szomszédban. Nem véletlenül említettem az első mondatban a “bezzeg Romániát”, hiszen az ország elképesztő gazdasági fejlődésen ment át. A vásárlóerő paritáson mért egy főre eső GDP 2013-ról 2024-re 11 év alatt az Európai Uniós átlag 54 százalékáról 79 százalékára emelkedett, ezzel szemben Magyarország csak 68-ról tudta 77-re emelni ezt a számot. Ráadásul ez az érték azóta stagnál, amióta az EU-s források egy része be van fagyasztva.

A gazdasági növekedés azonban nem terjedt ki az ország egészére, mivel Románia a növekedési pólus-politikát választotta, mint regionális gazdaságfejlesztési modellt. Ennek az alapja az, hogy a területfejlesztésnek nem a szegényebb régiók helyi felzárkóztatása az elsődleges célja, hanem olyan, már versenyképes gazdasági centrumokban lévő húzóágazatok támogatása, amelyek az exportpiacokra történő termeléssel jövedelmet vonnak be a gazdaságba, és ez tovagyűrűzik a fejletlen régiók irányába.

Ez a politika azt eredményezte, hogy míg Románia makrogazdasági mutatókban beérte a regionális versenytársait, addig a belső egyenlőtlenségek hatalmasra nőttek, úgyhogy a már korábban is sikeres nagyvárosi térségek húzzák fel az országos átlagot. Ezt bizonyítja a következő térkép is, mely igaz, nem községi, hanem csak megyei szinten ábrázolja a nettó jövedelmeket, de az már elsőre szembetűnő, hogy a magasabb értékek kizárólag olyan térségekben fedezhetőek fel, amelyek rendelkeznek 100 ezer feletti népességszámú nagyvárossal. A legnagyobb értékekkel a fővárosban - Bukarestben - és a Kolozsvárt is tartalmazó Kolozs megyében találkozhatunk. Ezzel szemben az országnak számos külső és belső perifériája is van, ráadásul a nagyvárosokban sem mindenki a leggazdagabbak közé tartozik.

A város és vidék között infrastrukturális fejletlenségi egyenlőtlenségeket pedig a leginkább a következő térkép mutatja meg. A Magyarország Nemzeti Atlaszának Társadalom kötetében lévő térképen a fürdőszoba nélküli lakások arányát láthatjuk, a legmélyebb zölddel jelölt kategória pedig a 60 százalék feletti értékekkel rendelkező községeket ábrázolja. Az adathoz fontos hozzátenni, hogy 2011-es, így azóta biztosan javult a helyzet, viszont az infrastrukturális aránytalanság így is szembeszökő: míg a romániai városok lakásállományában 5 százalék alatti a fürdőszobát nélkülözők aránya, addig a vidéki községekben csak minden második ingatlan van ellátva fürdőszobával. Ez pedig eléggé jól példázza azt az elképesztő egyenlőtlenséget, amely a romániai város-vidék relációban azóta is megvan.

Adott tehát egy a fejlett városokhoz képest rendkívül leszakadt vidéki népesség, amelynek elege van a hatalmon lévő elitek neoliberális konszenzusából, mely mellé az USR (Mentsük meg Romániát Szövetség) felemelkedése mutatja, hogy a városi középosztályt pedig a hatalmon lévő elitek korruptsága ellen elég hatékonyan lehet megszervezni.

Ebben a kontextusban pedig egyáltalán nem meglepő a 2024. november 24-i eredmény, ahol két markánsan elitellenes jelölt jutott be a második fordulóba, több szavazatot bezsebelve, mint a kormányon lévő PSD (Szociáldemokrata Párt) jelöltje - Marcel Ciolacu - és PNL (Nemzeti Liberális Párt) jelöltje - Nicolae Ciucă.

A második fordulóra a már említett okokból nem került sor, viszont a megismételt első forduló nagyon hasonló eredményt hozott, csak most két másik személlyel. A vidéki elégedetleneket ezúttal George Simion, míg a városi középosztályt Nicușor Dan tudta megszólítani. A kormánypártok ezúttal közös jelöltje ismét nem került be a második fordulóba, annak ellenére, hogy a magyarlakta területeken messze Crin Antonescu kapta a legtöbb szavazatot.

A következő két térképre tekintve ugyanis rögtön szembetűnik, hogy város-Dan, vidék-Simion tandemet egy-két kivételtől eltekintve kizárólag az etnikai szerkezet tudta megszakítani.

Az ország térszerkezete azonban jóval összetettebb képet mutat, ha az utóbbi három választás összes eredménye alapján kategorizáljuk az egyes községeket. A két első forduló között ugyanis 2024. december 1-én törvényhozási választást is tartottak, amelyen a PSD szerezte a legtöbb szavazatot, és tudott kormányt alakítani a PNL és az RMDSZ pártokkal közösen. A két első forduló és a parlamenti választás eredményei alapján létrehozott kategorizálást mutatja a következő térkép. Ez alapján egymástól sok esetben markánsan elkülönülő hat klaszter alakítható ki, melyek a földrajzi mintázatot is mutatnak.

Kezdjük az RMDSZ kategóriával, amely 212 településen az Romániai Magyar Demokrata Szövetség 50 százalék feletti eredményt ért el a tavaly decemberi parlamenti választáson. A települések nagyrészt a magyarok lakta Hargita és Kovászna megyében találhatóak, de a Marosvásárhely központú Maros és a Nagyvárad központú Bihar megyék egy részében is jelentős számú ilyen település található. Románia választópolgárainak 4,12 százaléka lakik ezeken a településeken, ami 740 ezer embert jelent.

Az érdekesség nem is ott mutatkozik, hogy ebben a kategóriában Kelemen Hunor a novemberi első fordulóban a szavazatok háromnegyedét kapta meg, hanem sokkal inkább abban, hogy már akkor volt 10 százaléknyi szavazó a zölddel jelölt településekben, akik vagy Georgescu-t vagy Simion-t támogatta. A múlt vasárnapi első fordulóban George Simion támogatottsága pedig már 15 százalékos volt, miközben a kormánypártok, és ezáltal az RMDSZ által is támogatott Antonescu-t a szavazók 70 százaléka támogatta. Ez részben azért magyarázható a választási részvétel alakulásával, hiszen ebben a kategóriában hullámvasutazott a legnagyobbat a választói aktivitás, a novemberi első fordulós 46 százalékról a parlamenti 55 százalékra ugrott fel, majd a mostani első fordulóban mért 42 százalékra esett vissza. Ezáltal Simion jó eredményét részben a magyarok otthon maradása is magyarázza.

A szélsőjobb előretörését jól mutatja, hogy két külön kategóriát kapott, amelyeket a választói aktivitás választja el egymástól. A narancssárgával jelölt területeken vettek részt ugyanis a legalacsonyabb mértékben a szavazásokon, ami átlagosan 40 százalékos részvételt jelent. Ez a kategória nagyrészt az ország keleti és déli részén található, de beletartozik pár periférikusabb helyzetű északi vidéki település is. E mellett ezen településeken él a választópolgárok egyötöde, tehát 3 és fél millió ember.

Ebben a kategóriában még novemberben a PSD jelöltje, Marcel Ciolacu több szavazatot kapott (31,6%), mint a két szélsőjobboldali jelölt külön-külön (Georgescu: 23,3%, Simion: 18,3%), de összegezve már ez is 10 százalékpontos előnyt jelentett már akkor. Simion viszont még ezt az eredményt is növelni tudta 7,7 százalékponttal, hiszen itt érte el második legjobb eredményét 49,3 százalékkal, tehát minden második szavazatot rá adták a narancssárgával jelölt településeken.

A magasabb részvételű szélsőjobb kategória jóval sporadikusabban jelenik meg a térképen, de főleg a keleti Tulcea és Konstanca, illetve az északkeleti Suveava megyék községei mellett az ország középső és nyugati felén található nagyvárosok (Arad, Temesvár, Nagyszeben) külső perifériái tartoznak ebbe a klaszterbe. Az itt élő 2,1 millió választópolgár a teljes választókorú népesség 12 százalékát teszi ki.

George Simion-nak itt volt a legnagyobb a támogatottsága, közel 60 százalék, ráadásul már tavaly novemberben is 50 százalék szavazott vagy Georgescu-ra vagy Simion-ra ezeken a településeken, ezzel pedig az első két helyezett is ők lettek a szürkével jelölt település-kategóriában. A markáns jobbra tolódás a parlamenti választáson is meglátszódott a három szélsőjobboldali párt (AUR, SOS Románia és POT) ugyanis 45 százalékot gyűjtött be, míg a kormánypártok (PSD és PNL) a szavazatok 34,5 százalékát kapták.

A térképen piros színnel jelölt községek a Szociáldemokrata Párt (PSD) erős bástyáit, míg a sárga színűek a Nemzeti Liberálisok (PNL) által uralt térségeket jelölik. A novemberi első fordulóban mindkét kategóriában a pártok saját jelöltjei 42 (Ciolacu - PSD) és 32 százalékot (Ciuca - PNL) értek el, amellett, hogy a PNL kategóriában a PSD-s jelölt is elég jól szerepelt, a szavazatok közel 20 százalékát bezsebelve. Mindkét kategória településein 1,2 millió választópolgár él, amely körülbelül 7 százalékát jelenti a teljes névjegyzéknek. Tehát a korábban két nagy párt két sokkal kisebb területi egységre szorult vissza, mint ahol a szélsőjobb erősödött meg. Ráadásul mindkét településtípusban 15 százalékpontot vert George Simion a két párt közös jelöltjére Crin Antonescu-ra, 45 százalékot szerezve mind a piros, mind a sárga településeken is, Antonescu viszont nem tudta átlépni egyikben sem a 30 százalékot.

Az utolsó kategóriában szerepelt legjobban Bukarest főpolgármestere Nicușor Dan, aki az USR nem hivatalos jelöltje is volt, ráadásul ő került be a második fordulóba is. Szinte kivétel nélkül az összes nagyváros és azok környezete ebbe a kategóriába tartozik, ezzel kialakítva a legnépesebb klasztert. A zöldeskékkel jelölt területeken lakik ugyanis Románia lakosságának fele, viszont csak a községek tizede (383) került ebbe a kategóriába.

Az pedig, hogy Dan itt szerepelt a legjobban még nem jelenti azt, hogy mindenhol meg is verte Simiont, hiszen ez csak 33 községben sikerült neki. Ez elsőre nagyon kicsit számnak tűnhet, viszont Románia lakosságának közel 20 százaléka ezeken a településeken lakik. A maradék 350 USR kategóriájú községben Simion szerezte a legtöbb szavazatot, viszont a főpolgármester sem szerepelt ezekben rosszul, így a kettejük közötti különbség itt a legkisebb, ráadásul Simion itt gyűjtötte arányaiban a legkevesebb szavazatot, ha az RMDSZ kategóriáját nem számoljuk.

Az elmúlt három választás eredményei alapján tehát az ország legalább kettő, de inkább három részre szakadt. Az ország keleti része és a városoktól távolabb lévő periférikus vidéki községekben a szélsőjobb abszolút többségbe került már nem csak az elnök-, hanem a parlamenti választáson is.

Ezzel szemben van egy szintén rendszerellenes városi társadalom, amely inkább a semleges technokrata megoldásokat tartaná helyénvalónak, de nem szabad elfelejteni, hogy nem egy nagyvárosban Simion 20-30 százalékot szerzett, amely a nagyváros belső egyenlőtlenségét is mutatja.

A kettő között pedig van a két nagy párt hagyományosnak vett bástyája, amelynek területe egyre zsugorodik, de a helyi elitek miatt még tartja magát a parlamenti választások alkalmával, de a régebbi politikusaik elutasítottsága őket is inkább a szélsőjobb felé irányítja.

A második forduló nagy kérdése, hogy ez a nagyvárosi fiatalság mennyire mozgósítható (a legutóbbi voksolás alkalmával nagyon alacsony számban mentek el) és hogy a hagyományos pártok bástyái mennyire billennek meg a szélsőjobb felé vagy annak fenyegetettsége olyan erős lesz, hogy le fognak tudni szavazni egy ízig vérig városi jelöltre. Én személy szerint előbbit látom esélyesebbnek.

Kovalcsik Tamás

szerkesztő