Nem csak a kistelepüléseken élnek szegények

A tegnapi nap tette közzé a KSH, hogy idén áprilisban a hazai bruttó átlagkereset már 708 ezer forint, míg a medián kereset 565 ezer forint volt. A kettő közötti különbség azt mutatja, hogy kevesen keresnek viszonylag jól és többeknek jóval alacsonyabb jövedelemmel kell beérniük. Azt pedig már egy korábbi hírlevélben is megmutattam, hogy milyen területi egyenlőtlenségei vannak az átlagkereseteknek, most viszont azt vetettem térképre, hogy a bizonyos jövedelmi sávokba tartozók hogyan oszlanak el az országban. Az átlagjövedelem értéke ugyanis nem csak országosan, hanem települési szinten is megtévesztő lehet.

A NAV településsoros jövedelmi adatokat egy régóta fixen rögzített sávos rendszerben teszi közzé, így ebből jövedelmi tizedek, harmadok vagy ötödök tisztán nem készíthetőek, viszont négy kategóriát még így is meg lehetett határozni a 2023-as adatokra:

• a legszegényebb alsó negyed-harmad (pontosan a legszegényebb 28,7%), akiknek a fizetése 2023-ban nem érte el a havi bruttó 250 ezer forintot;

  
  

• az e felett, de kb. a medián jövedelem (417 ezer forint) alatt keresők;

  
  

• a medián feletti jövedelmi harmad, akiknek a fizetése havi bruttó 833 ezer forint alatt volt;

  
  

• illetve az e felett kereső legfelső 12 százalékot.

Az első térkép azoknak az arányát ábrázolja, akik az első, azaz a legszegényebb kategóriába tartoztak. A több, mint 1,2 millió adófizető a keresők 28,7 százalékát teszi ki, viszont csak a jövedelem 8,0 százalékát kapják meg. Piros színnel vannak ábrázolva azok a települések, ahol az országos átlagot meghaladja a legszegényebb keresetűek aránya, míg zölddel, ahol az arányuk alacsonyabb. A térkép kirajzolja hazánk legszegényebb térségeit: Borsod megye északi-, Nógrád megye középső vagy Baranya megye délnyugati részét (az Ormánságot), de ide tartozik még Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megye, illetve Hajdú-Bihar és Békés megye határvidéke, Szabolcs és Somogy majdnem teljes egésze, valamint Tolna megye nyugati része. Ezeken a területeken a keresettel rendelkezők jellemzően több, mint fele a legalacsonyabb jövedelmi negyedbe-harmadba tartozik. Ráadásul 60 olyan település is volt, ahol 2023-ban a keresők több, mint kétharmada tartozott ebbe a jövedelmi kategóriába.

A szerényebb keresetűek aránya viszont a legmagasabb átlagkeresettel rendelkező fővárosban és térségében sem alacsony, ez sokkal inkább igaz az észak-dunántúli térségben. Budapesten Józsefvárosban (34,4%), Kőbányán (30%), Kispesten (29,2%) és Pesterzsébeten (29,1%) országos átlag felett van a 250 ezer forintnál kevesebbet keresők aránya, így a fővárosban sem keres mindenki kiemelkedően.

Azt azonban mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a településsoros jövedelmi adatokban részmunkaidőben vagy csak az évnek bizonyos időszakában dolgozók keresete is benne van, illetve az SZJA köteles tőkejövedelem is. Ezek pedig a legtöbb esetben éves viszonylatban elmaradnak a teljes munkaidőben egész évben foglalkoztatottak jövedelmétől. Így ezek az adózók is belekerülhetnek a legszegényebb kategóriába. Ettől függetlenül ezek aránya a legtöbb esetben elhanyagolható, főleg, hogy a legalacsonyabb sávot (az éves 300 ezer forint alatti bruttó keresettel rendelkezőket) nem vettem figyelembe a számításoknál, hiszen az biztosan valamelyik fenti kategóriába tartozik.

A térkép megtekinthető az alábbi linken, ahol a településekre kattintva láthatóak a konkrét értékek is.

A második kategóriába azok az adófizetők kerültek be, akik havi bruttó jövedelme 250 és 417 ezer forint közé esett, tehát nem érték el a mediánjövedelmet. Számuk és arányuk hasonló, mint az előző kategória: a közel 1,2 millió adófizető a keresők 26,7 százalékát teszi ki, a teljes jövedelemből viszont már 18,2 százalékban részesülnek. Átlag feletti értékekkel főleg a déli országrész jellemezhető, egészen Zala megyétől Hajdú-Bihar megyéig, de leginkább a Zala és Baranya megyei kistelepülésekre jellemző ez a jövedelmi kategória.

Ez a térkép mutatja meg leginkább, hogy a Dél-Dunántúl és az Alföld területein (Kecskemét és Debrecen kivételével) jellemzően az adófizetők nagy többsége nem mélyszegénységben, de a medián kereset alatti fizetésből él, amit a szegénységnek leginkább kitett csoportként lehet meghatározni.

A térkép megtekinthető az alábbi linken, ahol a településekre kattintva láthatóak a konkrét értékek is.

A legnagyobb csoportot az éves szinten 5 és 10 millió (havi bruttó 417 és 833 ezer) forint között keresők adják, közel másfél milliós létszámukkal az adófizetők 32,7 százalékát alkotják. Arányuk főleg a nyugat-magyarországi régióban kiemelkedő, Vas megye településein, de Fejér megye déli és Komárom-Esztergom megye nyugati részén is a foglalkoztatottak 40 százalékát ők adják. Ezen kívül pedig megfigyelhető egy sáv az M3-as autópálya mentén, ahol még az országos átlagnak megfelelő vagy a feletti értékekkel találkozhatunk. Ez mindenképpen az odatelepített ipari fejlesztéseknek köszönhető, melyek hatására a kormánypártok stabilizálták is ezen területeken a támogatottságukat.

A térkép megtekinthető az alábbi linken, ahol a településekre kattintva láthatóak a konkrét értékek is.

Az utolsó kategóriába azok tartoznak, akiknek 2023-ban meghaladta az éves jövedelme a 10 millió forintot, azaz a havi bruttó 833 ezret. Ők az adófizetők 12 százalékát alkotják, tehát kis túlzással a felső jövedelmi decilist, az összes jövedelemnek azonban már 35,2 százalékát viszik ők haza. Az egyes településen lévő arányukat ábrázolja a következő térkép, melyről leolvasható, hogy a települések 16 százalékán (több, mint 500 községben) lényegében teljesen hiányzik ez a kategória. Ezek a térképen a barnával jelöltek.

A leggazdagabbak legnagyobb arányban a főváros nyugati részében (illetve Zuglóban és a XVI. kerületben) laknak, valamint a Gödöllőtől Százhalombattáig tartó, Budapestet körülölelő sávban találhatóak, míg az agglomeráció délkeleti részére inkább a szegényebbek szuburbanizációja jellemző. Ennek hátteréről bővebben az érdi Politikai Vetület adásában beszéltem. Ezen kívül pedig csak hat város és azok környékén mondható jelentősnek a felső jövedelmi decilisben lévők aránya: Győr térségében, Veszprém és a Balaton északkeleti csücskében, Székesfehérváron és a Velencei-tó környékén, Pakson az atomerőmű miatt, Gyöngyös és környékén a Mátrai Erőmű miatt és Tiszaújvárosban a vegyipar miatt.

Az alföldi térségből csak a négy legnagyobb város (Debrecen, Szeged, Kecskemét és Szolnok) emelkedik ki, a többi megyeszékhelyen azonban vagy átlagos vagy átlag alatti értékekről beszélhetünk, Salgótarjánban például az adófizetők csupán 8,4 százaléka tartozik ebbe a jövedelmi kategóriába.

A térkép megtekinthető az alábbi linken, ahol a településekre kattintva láthatóak a konkrét értékek is.

A hírlevél tárgyában lévő állítás tehát tartható, hiszen az alsó jövedelmi harmadban található adófizetők aránya nem jelentősen alacsonyabb a nagyvárosok kategóriájában sem. Az igazi különbséget inkább a medián alatti negyedbe és a felső decilisbe tartozók arányában érdemes keresni: A kisebb településeken a lakosok kétharmada medián alatt keres, míg ez a szám Budapest esetében csak 47 százalék. A leggazdagabb kategóriába azonban a főváros adófizetőinek ötöde tartozik, a legkisebb településeken pedig csak a 25-öd részük.

Mindezek mellett, hogy a térképeken jóval nagyobb differenciák is felfedezhetőek voltak, mint a településnagyság-kategóriák között. Így egy meglehetős regionális tagozódása is van a jövedelem eloszlásának: továbbra is leszakadóban vannak a Borsod és Baranya megyei falvak; alacsony jövedelemmel rendelkezik az ország déli része, amelyből csak a nagyobb városok jelentenek kivételt; Északnyugat-Dunántúl és az iparfejlesztésekkel ellátott térségek azonban el tudtak érni egy jellemzően medián feletti jövedelmet. Az igazán nagy jövedelemmel rendelkezők azonban nagy arányban csak az ország pár centrumában vannak jelen.

Kovalcsik Tamás szerkesztő, Választási Földrajz