Statisztikai adalékok a Takács-Kulja vitához
- Kovalcsik Tamás
- jún. 25.
- 3 perc olvasás
E hét hétfőjén zajlott le az akár történelminek is nevezhető szakpolitikainak mondott vita az ATV stúdiójában a Fidesz és a Tisza Párt egészségügyi szakpolitikusa, Takács Péter államtitkár és Kulja András EP-képviselő között. A vitát követően a Partizán stúdióban Svéd Tamással, a MOK főtitkárával együtt elemeztem is a történteket. Jelen hírlevélben az ott elhangzott számok alátámasztásához hoztam pár térképet és ábrát.
Az egészségügyi államtitkár legnagyobb érve ugyanis az egészségügy végletes alulfinanszírozottságának vádjára az volt, hogy 2010-hez képest a Fidesz kormányzat összesen 350 százalékkal növelte meg az egészségügyi rendszerre fordított összeget, amiből az inflációt beleszámítva is marad 250 százalék. Ezzel azonban három probléma van, egyrészt az egészségügyi infláció többszöröse volt az általánosan tapasztaltaknak, másrészt nemzeti össztermékhez (GDP) viszonyítva a magyar állam nem többet, hanem inkább kevesebbet költött az egészségügyi rendszerre. Ezt mutatja a következő ábra, amelyen a kelet-közép-európai országok költés-változásai tekinthetők meg. Ebből jól látszik, hogy míg a 2010 évek elején valóban volt olyan ország, ahol a korábbihoz képest is kevesebbet költöttek (Litvánia és Észtország), de aztán az évtized második felében szinte mindegyik ország növelte az egészségügyi kiadásait. A COVID időszak többlet-költéseiből mi sem maradtunk ki, viszont míg a többi ország a pandémia elmúltával a költéseinek GDP arányos növelését nem hagyta abba, addig hazánkban egyre kevesebbet költünk az állami egészségügyre. 2023-ban már a 2010-es szint alatt volt a GDP-hez viszonyított egészségügyi finanszírozás.
Az egészségügyi költések növelése pedig abból a szempontból is indokolható, hogy a magyar társadalomban az idősek abszolút száma és aránya is egyre inkább növekszik. Az alábbi ábrán két korfát tettünk egymásra, egyrészt a telített színek jelzik a 2010-es állapotot, míg a körvonal a 2024-eset. Ahol vonalakon belüli terület nincs színnel kitöltve, az az adott korcsoportban megtalálható népességtöbblet. Ez alapján pedig a férfiak a 63 és 77, a nők a 66 és 76 éves kor között vannak többen, mint 2010-ben. Az úgynevezett Ratkó-gyerekek pedig pont most léptek bele abba a korba, hogy az egészségügyi rendszerre egyre inkább rászorulnak.
A következő térképen szinte az összes európai ország GDP arányos egészségügyi költése látható, melyen a nyugat-keleti törés továbbra is megfigyelhető. A keleti országok jellemzően a GDP 5 százalékát költötték az állami egészségügyre 2022-ben, tehát akkor még nem voltunk annyira lemaradva a régiós versenytársaktól, de ahogy az előző ábrán is láthattuk a tendencia nem azt mutatja, hogy a lenti ábrán megjelenített helyzet az elmúlt három évben javult volna.
A GDP arányos költések számos aspektust megmutatnak, de pár furcsaság azért leolvasható a térképről, például Liechtenstein, Írország és Luxemburg is kevesebbet költ egészségügyre, mint Magyarország. Ezt azonban zárójelbe teszi az a tény, hogy ezen országok GDP-je jelentősen nagyobb, mint az EU-s átlag. Ha a tényleges egy főre vetített költésekre vagyunk kíváncsiak, akkor a következő térkép adhat erre választ. Ezen ugyanis a vásárlóerőparitáson mért egy főre vetített állami egészségügyi költést ábrázoltuk. Ez alapján az EU-s országok közül csak Bulgária, Görögország, Lettország és Románia van mögöttünk. Az EU-s átlag 2996 PPS-hez képest pedig a magyar állam ennek kevesebb, mint a felét, 1355 PPS-t költötte 2022-ben egy főre vetítve az állami egészségügyre.
Az adott kormányzat egészségügyi költése és a rendszer hatékonysága érdemben tudja befolyásolni az egészségben eltöltött évek számát és ezáltal a születéskor várható élettartamot. A következő térképre tekintve azonban az látható, hogy nem feltétlenül van egyenes arányú összefüggés a kettő között. A dél-európai államokban ugyanis annak ellenére élnek jóval tovább, mint akár a nyugat-európai térségekben, hogy arányaiban és abszolút költésekben is kevesebbet költenek az egészségügyre. Ez mutatja meg leginkább, hogy az életmód is milyen mértékben befolyásolja az egészségünket.
Hazánk azonban ebben is jóval a visegrádi országok mögött van, és sokkal inkább Románia és Bulgária adataihoz állunk közelebb. Az észak-magyarországi régióban 75 év alatti a születéskor várható élettartam, de ez még Budapesten sem haladja meg a 79 évet, pedig Csehország több régiója a 80-at is átlépi, és a lengyel régiókban serm ritka a 80-as értéket ostromló számok.
Összegzésként tehát elmondható, hogy a Policy Solutions kutatásából nem véletlenül az egészségügy rajzolódott ki a magyar társadalom számára a legégetőbb problémaként, hiszen a nemzetközi összehasonlításban is látható, hogy az EU-s országokhoz képest is keveset költ a magyar állam az egészségügyre, amelynek ráadásul van egy csökkenő tendenciája, annak ellenére, hogy mind a régiós országok többet költenek, mind a demográfiai és születéskor várható élettartami adatok indokolnák a magasabb finanszírozást.
Kovalcsik Tamás
szerkesztő
Választási Földrajz