Választási szimuláció: Tisza kétharmad vagy Fidesz győzelem?

A teljes magyar politikai közvélemény azt találgatja már 2025 őszén, hogy mi lesz a 2026-os országgyűlési választás végeredménye, és vajon tényleg legyőzhető-e a 16 éve uralkodó kormánypárt. Ebben a környezetben továbbra is – egyéb gyengébb és közvetettebb indikátorok (munkanélküliség, reálbérnövekedés, fogyasztói árindex) mellett – a közvélemény-kutatások szolgálnak a legbiztosabb információval a pártpreferenciák alakulásáról. Ezeknek felméréseknek azonban mindig van némi bizonytalansági faktora, amelyet a hibahatár meglétével szoktak tudatosítani az olvasókban. A legutóbbi, 21Kutatóközpont által jegyzett kutatásban például hiába mérték 53 százalékra a Tisza Pártot, ez az eredmény – a +/-3 százalékpontos hibahatár miatt – Magyar Péterék számára az 50-56 százalékos tartományon belül bárhova eshet.

Ezt a bizonytalanságot szemléltetve és áthidalva egy olyan valószínűségi mandátumszimulációt mutatok be, amely az egyes kutatások hibahatárát is figyelembe veszi. A számításhoz hét közvélemény-kutató (a Publicus, a XXI. Század Intézetnek álcázott Nézőpont [itt a Vox Populi oldalt üzemeltető Tóka Gábor azon megállapítását vettem alapul, amit az intézet azóta sem cáfolt], a 21Kutató, az IDEA, a Republikon, a Medián és a Závecz) legfrissebb felmérését használtam fel. Ebből a hétből némileg kilóg a Medián és a Závecz mérése, mivel azok augusztus végi állapotokat mutatnak, míg a többi öt szeptember végi, október eleji felmérések. Ettől függetlenül előbbi kettőt fontos intézetnek tartom annyira, hogy az eredményeiket még így is figyelembe vegyem.

A hét mérés alapján a Tisza Párt egyedüli mandátum-többségére 77,6 százalék esély van, míg a Fidesz győzelme csak a szimulált esetek 13,7 százalékában történt meg. A valószínűségszámítás alapját a minden mérésre lefuttatott 1000 darab szimuláció adja. Minden szimulációban az adott párt támogatottságát véletlenszerűen adja meg az algoritmus az adott felmérés hibahatárain belül. A fent említett 21Kutatóközpontos Tisza párti esetben tehát a program véletlenszerűen választ ki egy számot 50 és 56 között, és teszi ezt 1000-szer. Ezzel modellezve azt, hogy az egyes felmérésekben meglévő értékek a hibahatárokon belül véletlenszerűen mozoghatnak, és ezt a bizonytalanságot figyelembe véve milyen parlamenti összetételre mekkora esély mutatkozik. A két fenti szám azért nem adja ki a 100 százalékot, mivel az esetek 8,7 százalékában egyik nagy pártnak sem lett meg a többséghez kellő 100 (vagy annál több) mandátum. Ezt a valószínűséget csökkenti az a tény, hogy két nemzetiségi (a német és a roma) képviselő bejutására van esély, akik bekerülése az eddigi gyakorlat alapján inkább a Fideszt hozzák előnyösebb helyzetbe. Ez azonban csak 1-1 százalékpontot módosítana a valószínűségeken (14,7 százalékra módosulna a Fidesz győzelem és 7,7 százalékra a többség nélküliség).

A két nagy párt mandátumszám-valószínűségeit a következő ábrán mutatom be, amelyből az látszik, hogy a Tisza kétharmados eredményére csupán 8 százalék esély mutatkozik, viszont a jelen kutatások adatai alapján a legvalószínűbb forgatókönyv Magyar Péterék számára, hogy egy kétharmadhoz közeli eredményt érnek el, 125-132 tiszás képviselőt juttatva az Országgyűlésbe (15,5%). Ez utóbbi valószínűség azt jelenti, hogy a hét mérés eredményeire futtatott 7000 mandátumbecslésből 1084 alkalommal szerzett az ellenzék 125 vagy annál több mandátumot, ám maradt el a 133-as – kétharmadot jelentő – számtól.

Ebből természetesen következik az, hogy a szimulációk jelentős része azt az eredményt hozta ki, hogy a Fidesznek nem lesz meg a többsége, a jelen állás szerint számukra legvalószínűbb forgatókönyv a parlamenti részvételük lefeleződése, azaz 65-69 képviselő bejuttatása a törvényhozásba.

Érdemes azonban ránézni arra, hogy az egyes intézetek mérései mennyiben térnek el egymástól, és miért mozog ilyen nagy tartományban az, hogy ki mennyi mandátumot tudna szerezni. Ehhez az előző ábrán lévő kék (Tisza) valószínűségi oszlopokat bontottam fel az egyes intézetekre. Ebből az látszik, hogy a Fidesz győzelmét nem meglepő módon csupán egyetlen kutatás feltételezi, a XXI. Század Intézeté (Nézőponté), amely ennek a valószínűségét 93 százalékra teszi. A korábban is írt közel 14 százalékos kormánypárti győzelmi esély is ebből fakad, hiszen ha a Fideszhez közel álló intézet mérésétől megtisztítjuk a számítást, akkor a Fidesz győzelmére 0,5 százalék esélyt lát a maradék hat intézet. Ebben az esetben pedig a Tisza mandátum-többségének esélye 90 százalékra ugrik.

A Tisza 125-132 közötti mandátumszámát mind a Medián, mind az IDEA, mind a Závecz méréseiből számított szimuláció a legvalószínűbbnek tartja, de fontos hozzátenni, hogy a végeredményt főleg a kerületi győzelmek száma befolyásolja. A legtöbb intézet egyetlen felméréséből számított szimulációk alapján ugyanis elég széles skálán mozognak a mandátumszámok. Egy-egy felmérés konkrét számaiból nagyon sok fajta parlamenti összetétel következhet: a 21Kutatóközpont legfrissebb adatai alapján például 36 százalékos valószínűséggel lesz a Tiszának kétharmada, de 3,8 százalék esély arra is van, hogy nem szereznek többséget. Ebből a kutatásból azonban az olvasható ki, hogy 80 százalék felett van annak a valószínűsége, hogy a Tisza 110-nél több mandátumot szerez.

A kerületek az előzőekben már beharangozott jelentőségét azért hangsúlyozzuk oly sokszor, mert a választási rendszer sajátosságaiból fakadóan a végeredmény tényleg ezekben fog eldőlni. A felmérések hibahatárából fakadó bizonytalanságot ugyanis felerősíti a kerületi eredmények esetlegessége. Egy-egy egyéni mandátum ugyanis pár száz szavazaton is múlhat, így egy kiélezett helyzetben akár pár ezer szavazat döntheti el akár 10-20 mandátum sorsát is. Ebből fakad az, hogy egyetlen felmérés különböző szimulációiból a kerületek harmadában más-más győztes jöhet ki. 

Ráadásul még ezen belül is van egy nagy adag bizonytalanság, mivel habár az utóbbi 20 évben a kormánypárti szavazatok területi megoszlása meglehetősen stabilnak mutatkozott, a 5-10 százalékponton belüli (országos támogatottságból modellezett) kerületi különbséget egyik vagy másik irányba a helyi viszonyok és a jelöltek személye (helyi beágyazottsága, kampánya, kampánycsapatának irányítása) fogja eldönteni.

A fenti ábrákon bemutatott nagy bizonytalanság forrását tehát a nyertes kerületek számában kell keresni, hiszen a Tiszának a biztos mandátumtöbbséghez (a 106-ból) 65 egyéni győzelemre van szüksége, míg a kétharmadhoz 86 kerület megnyerése a minimum cél, de ennél inkább több (90 körüli) lenne számukra biztonságos.

A jelenlegi tudásunk alapján ehhez azonban a lent látható térképen csupán a leginkább narancssárgával jelölt kerületekben engedhető meg csupán a kormánypárti győzelem, és kizárólag a Fidesz által szerzett győztes kompenzációs szavazatok minimalizálása, az összes többi esetében Magyar Péterék számára egyedül a győzelem elérése lehet a cél.

Ha csak a pirossal jelölt kerületeket nyeri meg a tiszás jelölt, akkor az újra kétharmadot eredményezne a Fidesznek, a mandátum-többséghez a különböző árnyalatú kékkel jelölt kerületek elhódítása is szükséges. A Tisza alkotmányozó többségéhez pedig olyan területeken is győznie szükséges, mint Pápa, Marcali, Mohács vagy Kisvárda.

A térképen a kerületekre kattintva leolvasható, hogy az adott körzetet hány százalékban nyerték meg tiszás vagy fideszes jelöltek a szimulációk alkalmával. A tiszás kétharmadhoz szükséges kerületek között pedig bőven találunk olyat, amelyeket a szimulációk csupán 1-5 százalékában nyertek el.

A két nagy szereplőn kívül a szimulációba bevont intézetek három párt bejutását valószínűsítik; a Mi Hazánk, a DK és az MKKP különböző mértékben ugyan, de esélyes a parlamentbe jutási küszöb elérésére. Toroczkai Lászlóék bekerülése az esetek 63 százalékában, Dobrevéké 34 százalékában, míg a Kutyapárté 19 százalékában következett be. Ez visszatükrözi azt az elemzői konszenzust is, hogy a radikális pártnak van leginkább esélye a Tisza és a Fidesz mellett a törvényhozásba kerülni, míg a DK és az MKKP bejutása már sokkal gyengébb lábakon áll.

Az elemzés korlátai

Az elemzés végére azonban fontos kiemelnem a mandátumszimuláció korlátait. Egyrészt a kapott valószínűségi számokat nagyban befolyásolja az, hogy mely intézetek adatait és milyen súllyal vettem figyelembe. Jelen esetben a hat, rendszeresen adatot közlő, kormánytól független, és egy kormánypárthoz erősen kötődő intézetet vettem figyelembe. Ez utóbbinál ráadásul egy már meglévő intézet első kutatását vontam be – de feltételezve a Tóka Gábor által leírtakat –, emögött nagy valószínűséggel a Nézőpont mintája és módszertana áll. A hét közvélemény-kutató adatait pedig egyenlő súllyal használtam a szimuláció során, mindegyikhez 1000 darab mandátumbecslést készítve, függetlenül attól, hogy mennyire megbízhatóak ezek a számok. A későbbiekben (a 2026-os választáshoz közeledve) tervezek egy olyan súlyozást bevezetni, ami figyelembe veszi azt, hogy az egyes intézetek mennyire voltak közel a korábbi választási eredményekhez.

Kérdésként felmerülhet, hogy miért vontam be egyáltalán kormányhoz köthető cég adatait vagy miért nem vettem figyelembe a többi ilyet is. A kérdés első felére az a válaszom, hogy a Nézőpont adatsorát mindig is érdemesnek tartottam a figyelemre, hiszen Mráz Ágostonék egy olyan módszerrel próbálják megfogni a Fidesz vidéki mozgósítási potenciálját, hogy a bizonytalanok egy részét is kormánypárt szavazóihoz sorolják, amit hiba lenne figyelmen kívül hagyni akkor is, ha annak mértékével kapcsolatban elég komoly aggályaim vannak (erről bővebben a kötcsei piknikes Partizán adásban beszéltem). Súlyozás nélkül azonban több – kifejezetten kormányhoz köthető – intézet számait figyelembe venni, azt gondolom, módszertani hiba lenne.

Másrészt az elemzés korlátjának tekinthető az is – és ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni –, hogy ezek a valószínűségi számok a 2025 szeptemberi-októberi időszakra vonatkoznak, amelyek az újabb kutatási adatok publikálásával változhatnak. Azt viszont megígérhetem, hogy ezek megjelenésével a fenti számokat is frissíteni fogom, és azokat rendszeresen közzé is fogom tenni.

Mindezen korlátok figyelembevételével az viszont kijelenthető, hogy jelen állás szerint a kormánypárt győzelmét minden fajta bizonytalanság ellenére egyedül a hozzá köthető kutatók valószínűsítik. A Tisza kétharmadára azonban igen alacsony esélyt mutatnak a kormányfüggetlen intézetek is, mindössze 9 százalékot. Ennek ugyanakkora a valószínűsége, mint annak, hogy egyik nagy pártnak sem lesz önmagában többsége az Országgyűlésben. Érdemes tehát velünk tartaniuk a továbbiakban is, ha kíváncsiak rá, a számok melyik irányba mozdulnak el.