Vannak-e hazánkban valódi billegő kerületek?

Magyarország esetében kevésbé értelmezhetőek az Egyesült Államokból importált csatatér- vagy billegő körzet kifejezések, hiszen mind a politikai- és társadalmi berendezkedésünk, mind a választási rendszerünk tökéletesen eltér a tengeren túliaktól. Ennek ellenére a hazai választási kampányok alkalmával a különböző stúdiókban is rendre előkerülnek ezek a fogalmak. A jelen elemzésben azt járom körbe, hogy értelmezhető-e, és ha igen akkor egyáltalán létezik-e a magyar viszonyok között a billegő körzet, mint választásföldrajzi jelenség. Másképp megfogalmazva, vannak-e olyan területek Magyarországon, amelyek helyben nagyrészt az országos győztes irányába billennek el?

A csatatér- vagy billegő államok/körzetek fogalmai a világ vezető demokráciájának (az Egyesült Államoknak) a politikai és választási rendszerbéli sajátosságaiból terjedtek el. A kétosztatú pártstruktúra, a szinte befagyott választói magatartás (hosszú évtizedek óta jelentős részben ugyanazok a területek Demokraták és Republikánusok) és a többségi rendszerből fakadóan akár az elnök személye (erről a Partizán info videója jó betekintést nyújt), akár a képviselőházi vagy szenátusi többség egy-egy államon vagy körzetben dől el, míg a szövetségi állam polgárainak jelentős része ebbe érdemben nem tud beleszólni.

Hazánk esetében azonban a választói magatartás meglehetősen változékony: egyes területeken képes egyik vagy másik párt támogatottsága választásról választásra jelentősen növekedni, de csökkenni is. A pártstruktúra sem állandó: csupán két olyan párt van, amely 1990 óta folyamatosan parlamenti képviselettel rendelkezik (a Fidesz és az MSZP), miközben rajtuk kívül még további 14 párt juttatott legalább egyszer képviselőt a törvényhozásba, ráadásul teljes kétosztatúság sem jött soha létre. A választási rendszer sem teljesen többségi, habár a 2011-es módosítással abba az irányba tolódott el, a vegyes rendszerben lévő pártlistás elem továbbra is megmaradt. Így korántsem kizárólag azokban a kerületekben dől el a választás, amelyek a nap végén szorosnak bizonyulnak. Ez azonban továbbra sem mond ellent azon korábbi kijelentésünknek, miszerint a választás nagyrészt a kerületekben fog eldőlni.

Magyarországon tehát a klasszikus értelemben vett csatatér körzetekről nem lehet beszélni, azt viszont mégis érdemes áttekinteni, hogy vannak-e olyan területei az országnak, amelyek mindig az országosan győztes párt egyéni képviselőjét választották meg. Ezzel kijelölhetőek azok a területek, amelyek mindig arra billentek eddig, amely irányba az ország is. Az eredményt a következő térképen lehet megtekinteni, amelyen települési szinten ábrázoltuk azt, hogy az adott helység mindenkori választókerülete az esetek hány százalékában választott meg kormánypárti jelöltet.

A kerületek (ahol az egyéni képviselőket valóban megválasztják) helyett azonban azért választottuk a települési szintet, mivel 2011-ben teljesen átrajzolták azok határait, így a régi és az új körzeteket nehezen tudtuk volna megfeleltetni egymásnak. Egy település azonban az esetek jelentős részében egy kerülethez tartozott, így ezeknél egyértelműen beazonosítható a települést képviselő egyéni mandátum is. A nagyobb városokat (és némely budapesti kerületeket) azonban több kerületbe osztották, így ezeknél azt a kerületet vettük alapul, amelyikbe a város nagyobb része tartozott. 2011 előtt ilyenből Budapesten kívül 11 város volt, míg azután csak nyolc.

A települések területére húzva a kurzort megjelenik az eddig ott megválasztott kilenc egyéni képviselő neve és jelölőszervezete is.

A térképen a legsötétebb zölddel vannak jelölve azok a települések, ahol eddig kizárólag az országosan is győztes párt jelöltjei tudtak nyerni. A megyei jogú városok közül ide tartozik Veszprém, Nagykanizsa, Érd, Eger, Nyíregyháza és Békéscsaba is.

A bakonyi város 7. számú országgyűlési egyéni választókerületében (OEVK-jában) az első négy választást négy különböző jelölt nyerte el (MDF, MSZP, Fidesz-MDF, MSZP sorrendben), majd először 2006-ban a szocialista Pál Béla tudott újrázni. 2010-ben azonban itt is (mint oly sok helyen az országban) a Fidesz-KDNP jelöltje (Navracsics Tibor) győzedelmeskedett. A jelenlegi területfejlesztési miniszter azonban 2022 óta már a Veszprém 3-as OEVK egyéni képviselője, 2018-ban ugyanis már Ovádi Péter hívta ki kormánypárti színekben sikerrel a hivatalban lévő független Kész Zoltánt. A veszprémi helyzethez ugyanis hozzá tartozik az, hogy míg a “rendes” választások mindegyikét a kormánypártok jelöltje nyerte meg, a 2015-ös időközi választáson (amit Navracsics európai uniós biztosi kinevezése miatt kellett tartani) a függetlenként induló Kész Zoltán szerezte meg az egyéni mandátumot a kormánypárti Némedi Lajossal szemben, ezzel pedig a Fidesz-KDNP három évre elvesztette a kétharmados parlamenti többségét.

Mindebből és a legutóbbi választási eredmények alakulásából mindazonáltal az látszik, hogy ez a kerület nem feltétlenül csak akkor billenne át a Tisza irányába, ha országosan is több szavazatot szereznek, hanem jóval hamarabb. Ezt bizonyítja az a tény, hogy 2024-ben a Tisza lista már 10 százalékponton belüli (8,4%pontos) lemaradásban volt csak a Fideszhez képest (országosan 14,5%pont), de már a 2022-es ellenzéki jelölt is közelebb volt a kormánypárti jelölt eredményéhez (11,2%pont), mint országosan az ellenzéki közös lista (16,3%pont).

Nagykanizsán kevésbé volt turbulens az elmúlt 35 év, hiszen a 2010 előtti időket nagyrészt a szocialista Göndör István képviselősége jellemezte (aki öt ciklusból hármat töltött egyéni képviselőként), amelyet azonban az országos jobboldali győzelmek is megszakítottak: 1990-ben a Magyar Demokrata Fórum (MDF) színeiben Tarnóczky Attila, 1998-ban a Független Kisgazdapárt (FKgP) jelöltjeként Zakó László tudta az egyéni mandátumot megszerezni. 2010 után pedig az összes kerületi választást Cseresnyés Péter nyerte meg.

A 2024-es EP-választások alkalmával pedig ebben a kerületben a két nagy párt lényegében az országos átlagának megfelelő eredményét hozta, így a Zala megye 3-as OEVK igazi billegő körzetnek minősülhet jövőre. Főleg azt figyelembe véve, hogy a város polgármesteri székét a kormánypárt elvesztette, hiszen a DK-s Horváth Jácint kapta legutóbb a legtöbb szavazatot. A központ azonban csak a választópolgárok felét adja, míg a másik fele nagyrészt a háromezer fő alatti kistelepüléseken él, így ez a körzet a községek pártállásának esetleges megváltozására is kiváló indikátorként szolgálhat.

2010 előtt a fővárosi agglomeráció meghatározó települése is azok közé tartozott, amelyik mindig a győztes irányába húzott. 1990-ben MDF-es, ‘94-ben MSZP-s, ‘98-ban fideszes, majd kétszer a szocialista Jánosi György győzött az Érd központú 8-as OEVK-ban. 2010 óta azonban mind a négyszer Aradszki András szerezte meg az egyéni mandátumot. A történethez azonban hozzátartozik, hogy ebben az esetben egyre csökkenő különbséggel aratott győzelmekről beszélhetünk. Legutóbb (2022-ben) Bősz Anett már 1500 szavazatra közelítette meg Aradszkit. 2024-ben a Tisza lista pedig már 1 százalékponton belül volt a Fideszhez képest. Mindezek miatt Érd – hasonlóan Veszprémhez – szintén kevésbé tekinthető billegő kerületnek, a történelmi múltja ellenére.

A mindig a győztes felé billegők sorába a hevesi megyeszékhely, Eger és környéke is beletartozik, hiszen a korábbi 1-es és 2-es OEVK-kban először az MDF-es, majd az MSZP-s, 1998-ban pedig már a fideszes jelöltek tudtak győzni. A 2002-es és a 2006-os baloldali-liberális győzelemkor pedig a szocialisták politikusai szerezték itt az egyéni mandátumokat. 2010 után viszont az összes Heves megyei kerületben a Fidesz-KDNP jelöltjei győztek, annak ellenére, hogy a gyöngyösi központú 2-es OEVK-ban Vona Gábor kétszer is (2014-ben és 2018-ban is) rendkívül jól szerepelt, először pár száz majd kétezer szavazattal lemaradva a nemrég drogügyi biztosnak kinevezett Horváth Lászlótól.

Mindemellett teljes Heves megye eléggé billegő területnek minősül, hiszen mindenhol maximum egyszer fordult elő, hogy nem az országosan győztes párt jelöltje szerezte helyben az egyéni mandátumot. Mindazonáltal igazi billegőnek inkább a fent már emlegetett gyöngyösi központú 2-es OEVK tekinthető, hiszen míg az egri központú 1-es inkább a Tisza számára kötelező feladat, addig a hatvani központú 3-asban a Fidesz az esélyesebb.

Nyíregyházán egészen a legutóbbi, 2022-es országgyűlési választásig kellett várni arra, hogy a hivatalban lévő egyéni képviselő újrázni tudjon, hiszen még a képviselő személyében akkor is váltás történt, amikor amúgy a pártszín ugyanaz maradt. Ez történt 2006-ban, amikor a szocialista Csabai Lászlóné helyett Tukacs István indult (és győzött), majd 2014-ben a fideszes Vinnai Győzőt váltotta a szintén fideszes Petneházy Szabolcs, ezt követően pedig 2018-ban ismét csere történt és Szabó Tündét, sportért felelős államtitkárhoz került az egyéni mandátum. Ez a kerület azonban szintén nem tekinthető billegőnek, hiszen itt a Tisza lista már a 2024-es EP-választás alkalmával több szavazatot szerzett, mint a Fidesz.

Hasonló, de nem ennyire egyértelmű a helyzet Békéscsabán, ahol a régi és az új Békés 1-es OEVK-t szintén mindig az országosan éppen aktuális győztes párt egyéni jelöltje nyerte meg. 2024 júniusában azonban a Tisza már 6 százalékpontra közelítette meg a Fidesz listáját, így ez a kerület Magyar Péterék számára inkább a kötelező kategóriában van.

Nem a megyei jogú városok, de mindenképpen a billegő területek közé sorolható Orosháza és Mezőtúr (Békés és Jász-Nagykun-Szolnok 4-es OEVK-k), ahol szintén eddig csak az országos győztes pártok jelöltjei szereztek egyéni mandátumot, és amelyek szintén országos átlag környéki választási eredményekkel rendelkeztek 2024 júniusában, így ezek is jó indikátor-kerületeknek minősülhetnek jövőre.

Mindazonáltal Eger, Veszprém, Békéscsaba és Érd hiába rendelkeznek az előzőekhez hasonlatos mintázattal, ezek a kerületek sokkal inkább eltolódtak az ellenzék irányába, mint az országos átlag. Ez mondható el (csak fordítva) Dombóvárról is, hiszen annak ellenére, hogy korábban mindig a győztes irányába húzott, a Tolna megye 2-es OEVK-ban még akkor is fideszes győzelem várható, ha a Tisza kétharmadot szerez országosan.

Az elején felvetett kérdésre tehát – miszerint Magyarországon értelmezhetők-e egyáltalán billegő területek – inkább nem a válasz. Annak ellenére, hogy néhány olyan kerületet valóban tudtunk azonosítani (Zala 3, Heves 2, Jász-Nagykun-Szolnok 4, Békés 4), amelyek a rendszerváltozás óta történetileg is bizonyíthatóan a csataterek közé tartoztak, és amelyek nagy valószínűséggel jövőre is arra fognak billenni, amerre az országos eredmény. Ezekhez azonban 2026-ban olyanok is felsorakozhatnak, amelyek korábban megkérdőjelezhetetlenül jobboldaliak voltak (Hajdú 06-os), vagy akár vagy akár olyanok is, amelyeket most még nem látunk előre.

Kovalcsik Tamás

Szerkesztő, adatelemző

Választási Földrajz